Borsban eltemetve
Látogatók száma: 50
Minden tisztességes nyúlcsaládban sok a gyerek. A nyuszülőknek alig van idejük arra, hogy megtanítsák az alapigazságokat, mert már ott nyuszuszog körülöttük a következő alom. A kis nyuszmányok éppen csak annyit tanulnak, hogy a friss, zöld füvet megesszük, a nyuszalma nem finom, rókák és kutyák elől elszaladunk, és a nyuszex nem felháborító erkölcstelenség, hanem a nyúltársadalom alapja és talpköve. Sajnos egyes eltévelyedett nyulak művészi ambíciókat dédelgetnek, mi több, pirosra festik a tojásaikat, de a rendes tapsifüles elhatárolódik ettől a bagázstól, és tojik a tojásokra. Így jönnek létre a Nyulászati Havasok, ahol a nyúl a hó után nyúl, amíg csak el nem olvad, és át nem esik az ózonlyukon.
Bölcsebb és idősebb nyulak néha összenéztek, és jelentőségteljesnek álcázott célzásokat ejtettek el, amelyekkel az ifjabb generáció semmit sem tudott kezdeni. Többször is elhangzott egy sejtelmes szó, a bors, amire nem volt magyarázat. A bort ismerte a lapátfülű ifjúság, mert az hozzátartozik a kultúrához; még Nyulőfi Sándor is írt bordalokat, pedig állítólag a tejet jobban szerette. De hát köztudomásúan alkalmazkodó, simulékony természete volt szegénynek; mit tehetett volna egymaga a szédületes erejű maelströmmel szemben, ami a divat?
Meg aztán, ki hallott olyat, hogy egy nyúl az ős-ellenséghez, a Jägermeisterhez ír ódát?
Óda se megyünk, mondták a nyuszómuszók, és meglapultak a káposztaföldön.
Brit nyuszakemberek szerint a bors nem más, mint a bor többes számban, és már csak egy komolyabb összeg hiányzik ahhoz, hogy kikutassák, miért nincs elég vodkas és konyaks, amikor nyilvánvaló, hogy a rövid is lehet hatékony, de még mennyire. A nyúlnak rövid a bajsza, rövid a farka, és ami a többi dimenziót illeti, mindegy, csak minél nagyobb legyen.
A borssal kapcsolatban elhangzott még az is, hogy eltemetve. Újabb enigma a nyúfjúság számára! Metvéről már mindenki hallott, fogatlan öregek beszélnek így, amikor gyorsan ki akarják mondani, hogy motyoróbokor, vagy matyi a málnásban. Eltének az udvari bölcsképzőt nevezik, ahová azok járnak, akik az eszüket tarisznyában hordják magukkal. De a metvék nem sokat bajlódnak a tarisznyanyákkal, ha véletlenül összeakadtak velük a málnásban; annyit se mondanak, hogy bocs – persze nem is kell, mert a nyanyák egy jó bundáért mindenre képesek.
Rebesgetik, hogy a nyuszőrmét is magukra húzzák, de ez csak afféle mendemonda lehet, mint Zsófika szerint az őskor.
Nyulak nem írnak történelmet, ők inkább csinálják. Mókás látvány, amikor a nyulányok a nyudiszkó egyik sarkában tömörülnek, egy bak odamegy hozzájuk, és megkérdezi: Kőkóla? Kő hát, mondja öntudatosan a nyuszépség, mire a klasszikus latin idézet következik: Oszt pízed van-e – illetve nem is, kanálfülűék már régen megvalósították a proletariátus álmát, az osztály- és kenetta nélküli társadalmat.
Holdas éjszakáik kellemes hempergéssel telnek. Ugrifülesek szökdécselnek, és tövig rágják a brokkolit. Van-e nagyobb boldogság, mint nyuszigeten a nyuszólkodás?
Egyszer azonban Lásznyúl és Szanisznyúl kimerészkedtek a biztonságot adó nyubozótból, és mint akik halkan beleléptek – a csapdába, természetesen.
Piszok orvvadászok nem akarnak lőni, mert az nagyot szól, meg ugye nyoma marad; elintézik inkább az erdő szélén, környezettudatosan, egy bokor alatt.
Rosszat sejtek, makogta Szanisznyúl. A szatyor már tudta, hogy mi lesz az utazás vége, de csak azért se válaszolt. Lásznyúl még reménykedett: Biztosan nyuszobára visznek minket! Ezt mondja a nyuszimat! – Tanulj meg ragozni, vetette oda Szanisznyúl, aki a nyúlvtan nagy tudósa volt. Jól összevesztek a nyuszatyorban, és bőszen ragoztak, míg csak a tenyeres-talpas gazdasszony le nem nyúzta róluk a szürke bundájukat.
Mustárt, mézet, sót és olajat összekevert, alaposan bekente vele a pecsenyét, durvára tört borsba forgatta, forró serpenyőben egyet pirított rajta, majd átrakta egy tepsibe. Kevés olaj, hagyma és fehér bor társaságában legalább két órán át sütögette, alufóliával lefedve, aztán fólia nélkül is, hogy szép piros legyen.
Így végezték ezek a vigyázatlan nyulak, borsban eltemetve.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Amelyik nyúllány a brokkoliért nyúl, az vagy vega,
(ellentétben a vérnyulakkal) vagy csak házias! A lényeg,
hogy a konyhában tüsténkedik! Engem mindkét fajta
lázba tud hozni, mert vagy brokkolunk, vagy burkolunk!
A bor, és hagyma, méz, és mustár páccal elmondhatjuk,
hogy az a kedves nyúllány igazán pácban van! Pláne, ha
már lesegítettem róla a szőrmekabátkáját! Aztán jöhet a
nyársamra húzás! Addig suttogok a szájába mindenféle
varázsigéket afrodiziákumként, - amíg el nem pirul!
Persze, ha már piros.....
Pá, - páran nyúlnánk a nyúlhoz! emillio
nyúl borskéregben, ez az ideális randikaja. tudtam én... most már azokat a varázsigéket is szeretném hallani. hátha...
Nagyon aranyos,Müszi.
müszi.
Mindig megfognak az írásaid és az a humor, ahogyan tálalod őket..Szívesen olvasgatnám őket, mondjuk egy kötetben összegyűjtve..
Borsban úszik nyuszi-muszi,
Edd meg amit főztél, Müszi! :D
Kedves Müszi!
Mindig megfognak az írásaid és az a humor, ahogyan tálalod őket..Szívesen olvasgatnám őket, mondjuk egy kötetben összegyűjtve..
Borsban úszik nyuszi-muszi,
Edd meg amit főztél, Müszi! :D
müszi bizony szörnyen lusta,
azonkívül meg butuska.
Kedves Müszi!
Mindig megfognak az írásaid és az a humor, ahogyan tálalod őket..Szívesen olvasgatnám őket, mondjuk egy kötetben összegyűjtve..
Borsban úszik nyuszi-muszi,
Edd meg amit főztél, Müszi! :D
müszi bizony szörnyen lusta,
azonkívül meg butuska.