újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Borzalmak éjszakája 1.

Látogatók száma: 44

Nem mindennapi történet. Naplójegyzeteim alapján leírtam: 2006.

Ma van a születésnapom! – de milyen születésnap? Ünnepi ebéd készült. Már ha valamilyen ünnepet el lehetett képzelni ebben az időben!
Elsőként Pityu bátyám köszöntött. Úgy szeretem őket, mind a hármukat! Talán elvonult a front, ma már nem röpködtek körülöttünk lövedékek. Délután kimerészkedtem sétálni, nem messzire, csak a kertekig.

Éjszakára már rendesen elhelyezkedtünk. A front kezdete óta az eredetileg éléskamrának használt nagy helyiséget hálóhelynek rendeztük be, mivel a szobák ablakai mind kitörtek, farkasordító hideg van mindenütt. A konyha ablakát is gyúródeszkával, meg takarókkal torlaszoltuk el. Ezért én mindig a kamrában aludtam, már amikor szó lehetett alvásról. Hetek óta ruhában, a sötét padlás-feljáróban, a létra alatt húzódtunk össze, egy ágyon keresztben, néha öten, vagy csak ülve, összegörnyedve és rettegve a lövedékektől, meg a ki-be járkáló katonáktól.

Szilveszter. – Micsoda évet zárunk! Este arról beszéltünk, hogyan ünnepeltünk tavaly és mit hozott az elmúlt esztendő? El se tudom képzelni, miből fogunk megélni? Hogy kezdünk ismét új életet? Végiggondolni is sok, mi minden történt velünk egy szűk félév leforgása alatt.
Aztán nyugovóra tértünk.
Nyugovóra? Ezt csak képzeltük, és szerettünk volna végre megpihenni. Azonban éjfélkor dörömbölésre-kiabálásra riadtunk föl. Egy csomó részeg orosz belökte az ajtót és berontottak a lakásba. Nem láttam őket, mert három helyiség választott el tőlük. Csak hallgattam, mi történik. Bolondnak hittem őket, úgy viselkedtek, mert össze-vissza beszéltek. Azt mondták, Bandinak és Pityunak (két bátyámnak) „robotra” kell menni! – éjfélkor!? Azt hadarták össze-vissza, s ahogy kikukucskáltam, láttam, hogy egymásnak szalutálnak. Mondom, olyannak tűntek, mint akik megzavarodtak. De igazság szerint – mint később megtudtuk – egy kamrába zárták be a fiúkat, valamelyik falusi házban.

A zűrzavart észlelve, sietve öltözni kezdtem a kamrában. Hallottam, hogy Ilonka sikoltozni kezd a konyhában. Azt kiabálja: „ne lőjetek agyon!” Talán fegyvert fogtak rá? Amilyen csendben csak lehetett, teljes sötétségben, tapogatózva átjutottam a padlásfeljáróba, ahol fölmásztam létrán a padlásra. Ott a koromsötétben, a törmeléken átbotorkálva, félelemtől remegve, a ház végében leugrottam az aknák-ütötte lyukon, és a kerteken menekültem ki a házból. A szomszédos nyitott pajtában húztam meg magam, rettegve a félelemtől és dideregve a dermesztő hidegben, mert nem tudtam melegen felöltözni. Csak jóval később merészkedtem haza, amikor elcsendesedett minden.

Anyukám örült, amikor meglátott, el se tudta képzelni, hová tűntem. Elmondták, hogy a fiúk kiszabadították magukat, és amikor beállítottak a lakásba, az oroszok eltakarodtak azzal, hogy „viszont látásra holnap!”

**
Képek: Fatönkön – Sötét fellegek – Erdő – Téli táj

A cikket írta: katalina

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Orsolya!
Köszönöm érdeklődésedet. Bizony igaz, hogy nagyon sok történt, sok-sok kellemetlenség is az életemben. Szerencsés vagyok azért, hogy apukám optimista természetét örökölve, mindig igyekszem csak a szépre emlékezni... Hál' Istennek, olyan is akadt az életemben, ami bearanyozta az egészet!
Szeretettel: Kata
Kedves Katalina! Az ember az életben sok mindenen átmegy, olvasva történetedet a tied sem volt fenékig tejfel. Az biztos, hogy tapasztalatból, átélt eseményekből történt már bőven életed során. Kicsit félelmetes, borzongással teli, de mégis a valóságot tükröző írásod mélyen meghatott. Köszönöm, hogy olvashattam életed egyik tényleg nem semmi éjszakájáról, bár fiatal fejjel szinte én föl sem foghatom a súllyát. üdvözlettel Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: