Carpe diem?
Látogatók száma: 81
Fogcsikorgató, jeges, téli idő volt. A férfi igyekezett bőröndjével és táskájával mielőbb fedett helyre érni. Nagy nehezen sikerült felkászálódnia - leülnie azonban már nem - a Budapest-Bukarest vonalon közlekedő nemzetközi vonatra.
A jegyén szereplő ülésen már ültek. Illetve nem többen, csak egy valaki. Egy szőke, szimpatikusnak tűnő harmincas lakta be az ő helyét. A kölcsönös jegy ellenőrzés után a férfi elérte, hogy a jogtalanul igénybe vett ülőalkalmatosságot elhagyja a hölgy. Úriember lévén, felajánlotta, hogy átviszi a másik kocsiba a nő bőröndjét. Meg is emelte. Azaz emelte volna, de, mint a rajzfilmekben csak nyúlott a karja. A bőrönd nem mozdult. Többszöri ,,nekifutásra" sikerült áthelyeznie a csomagot a tulajdonosával együtt a megfelelő ülésre.
A vonat elindulása előtt még leszállt, hogy igyon egy erős kávét. A nő is elhagyta a fülkét és a vonat oldalán állva, vacogva szívta a cigarettáját.
A férfi megsajnálta a didergő, szürke verebet.
- Két cukorral egy kis tejjel elfogadja? - kérdezte a szőkét - aki hangtalanul bólintott. Átadta a poharat és vissza ment egy másik kávéért.
A Budapest-Bukarest járat elindult.
A szőke élte az életét. Egyik kocsiból ki, a másikba be. Sikerült neki rövid idő alatt- a folyamatos rángatásaival - leamortizálni az automata ajtókat. Talán negyedszer robogott végig a nemzetközi gyors kocsijain, amikor összetalálkozott a büfékocsiból kiforduló férfivel. Nem tudja hol lehet itt dohányozni? - kérdezte tőle.
- Ez nem dohányzó! Csak a WC-ben lehet, ha kinyitja az ablakot, és ha nem látják meg. - indult meg a beszélgetés közöttük.
A nő elmesélte, hogy tíz éve költözött Magyarországra, és évek óta nem is járt Romániában. A bőröndje azért ilyen nehéz, mert benne van két egész sonka. A szülei szeretik. És, mert az ananászkonzervet is szeretik, abból is csomagolt vagy tíz dobozzal.
A férfi felvilágosította, hogy ezeket az áruféleségeket már Romániában is meg lehet venni. S talán, még kevesebbe is kerülnek, mint Magyarországon.
Legközelebb elég, ha csak pénzt hoz magával, az könnyebb is, és kisebb helyen is elfér! - világosította fel a csodálkozó nőt!
Több órányi beszélgetés után éjfél felé jött a román kalauz. A beszélgető párnak kezelte a jegyét. A jegyvizsgálat után - mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb - felajánlotta, hogy 20 lejért (kb. 1200 Ft) biztosít nekik a vonaton egy hálófülkés kupét.
Mindkettőjüknek elakadt a hangja. A nő eszmélt fel elsőnek és meglepődése után rá is állt volna a dologra, de a férfi nem élt a felkínált lehetőséggel. Sok minden átélt már az életében, de most szinte lebénult ettől a direkt felajánlástól. Zavarában, köszönés nélkül menekült. Leszállt a szebeni állomáson.
Hogy én mekkora hülye vagyok? - volt az első gondolata - amint ott állt a peronon, egyedül a jeges, szél fútta éjszakában. Most hogy a fenébe fogok reggelre Bukarestbe érni?
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hogy novellásabbra kéne vennem.
:))))
Pusz
Juli
Azt hittem, másik mondatra gondolsz. :-)
Puszi
János
Hát melyik?
Az imént olvastam, észrevételeztem egy másik írásodat is.
:))))
Pusz
Juli
Épp most olvastam el még egyszer, és ugyanez a gondolat jutott eszembe nekem is. (Nem az a mondat, amit neked tulajdonítottak volna!)
Köszi
puszi
Juli :)))
Az imént olvastam, észrevételeztem egy másik írásodat is.
Ha névtelenül jelent volna meg, a stílus és e mondat alapján sokan tulajdonítanák nekem. :-)
"Hogy én mekkora hülye vagyok?"
Szép napot!
Én még csiszolnék rajta, novellává próbálnám varázsolni, de így is tetszik. :-)
Köszi
puszi
Juli :)))
"Hogy én mekkora hülye vagyok?"
Szép napot!
Én még csiszolnék rajta, novellává próbálnám varázsolni, de így is tetszik. :-)