Csak lazán, kislány!
Látogatók száma: 67
Öt perc múlva indul a kispiros, annyi idő éppen elég ahhoz, hogy szendvicset és kristályvizet vegyen. A csinos, szép arcú, manöken alkatú lány után, kortól függetlenül, napraforgóként forognak a férfiak, melyet ő észre sem vesz, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
A büfés fiatalember jópofáskodik vele, közben telik az idő és futnia kell, hogy elérje a két kocsiból álló vonatot, amelyet azonnal elindítanak, amint elhelyezkedik az egyik üresen lévő négyüléses részben. Kevés az utas, aki csak teheti, kocsival jár, mert errefelé az állomások messze esnek a településektől, és a helyi buszközlekedés meglehetősen hektikus.
Úgy tűnik, más valaki is az utolsó pillanatban szállt fel a vonatra, a futástól kissé lihegve keresi a helyét és a lehuppan a lánnyal szemben lévő ülésre, és csak akkor kérdi:
- Szia, szabad ez a hely?
- Persze, hiszen leültél – jön a riposzt a lány részéről.
Komótosan fut a táj mellettük, mert ez nem gyorsvonat, még csak nem sebes, csak egy döcögős, mert annyira rosszak a sínek, hogy azokon nem lehet száguldozni.
A fiú nem tudja levenni szemét a lányról, aki rá sem hederít, elővesz egy egyetemi jegyzetet és olvasni kezdi. Bazsalyog a fiú, ismerős a szituáció, és nem is lenne önmaga, ha nem folytatná a beszélgetést.
- Látom, az ELTE hallgatója vagy.
- Igen – bólint a lány, anélkül, hogy felnézne a könyvéből.
- Kármán professzor jegyzete híres a tömörségéről.
- Honnan tudod?
- Ismerem az öreget.
- Jó neked. Én nem ismerem, mert minden előadását a doktoranduszai tartották. Ez nem egészen helyénvaló.
- Kétségtelen, hogy a professzor úr többet foglalkozik a kutatásával, mintsem a diákjaival. De mi bajod a doktoranduszokkal? Ők korban közelebb állnak hozzád, könnyebb velük a kommunikáció!
- Nem csak korban, de tudásban is közel állnak hozzánk. Jó néhány kérdésünkre nem tudtak kimerítő választ adni.
- Mikor vizsgázol?
- Egy hét múlva.
- Akkor nem az öreg vizsgáztat, hanem a docens, mert másik egyetemen lesz egy bemutató előadása az öregnek.
- Honnan tudod?
- Á, csak véletlenül kaptam el egy infót. Mondták nektek, hogy vigyetek laptopot a vizsgára?
- Igen, mondták a tanszéken, de nem igazán látom az értelmét.
- Ilyenkor a vizsgáztató behív nyolc vizsgázót, kioszt mindenkinek egy pendrive-ot, rajta húsz tesztkérdéssel és utána lehet szóbelizni.
- Akkor érdemes gépre tenni a tananyagot, lehet puskázni.
- Á, rafinált az öreg, olyan kérdéseket állított össze, amely az összefüggéseket boncolgatja, ahhoz hiába nézed a könyvet.
- Honnan tudod?
- Én is az öregnél végeztem. Hová utazol?
- Galagonya alsóra, gondoltam, nagyinál jobban tudok tanulni, mint otthon, mert az öcséim mellett nincs egy nyugodt percem. Neked mi az úti célod?
- Galagonya felső.
- Mit csinálsz ott?
- Meglátogatom a nagynénémet. Meddig maradsz?
- Három napot, hétfőn vizsgázom.
A következő megállóban felszáll a kalauz egy fiatal, csinos nő, aki régről ismeri a fiatalembert és a jegykezelések után mellé telepedik és beszélgetnek, a régi időkről, a Nagykapu nevezetű kocsmáról, a fiú bátyjáról, akitől egy évvel ezelőtt elvált a kalauznő.
A lány megpróbál a tanulnivalóra koncentrálni, sikertelenül, mert egyre jobban érdekli a fiú, akiről sok mindent megtud, például, hogy szereti a fánkot, a kacsazsíros kenyeret, disznóöléskor a kolbásztöltést, fürdést a halastóban, kerékpártúrát a környező falvak érintésével, és nem utolsó sorban a bátyjához való viszonyulását, amely átcsapott rivalizálásba, és szociográfiát ír a vidéki munkanélküliekről, egyébként meg nincs komoly barátnője.
Ezt nehéz elhinni, mert a fiú olajzöld szeme képes megigézni a női szíveket. Az alakja is kifogástalan, látszik rajta, hogy sportol, de nem az a kigyúrt ficsúr. Öltözete márkás ruhadarabokból áll, mégis a felületes szemlélődő csak annyit lát belőle, hogy divatos.
A lány egy gyors viszláttal búcsúzik és igyekszik a buszhoz, hogy mielőbb a nagyanyjáékhoz érjen, aki kinn várja a kapuban, a szomszédasszonnyal beszélgetve és rettentően megörül, amikor meglátja unokáját.
Három nap kényeztetés, finom ételek, tiszta levegő, esti beszélgetések, ez az igazi gyógyír a lány zaklatott lelkiállapotára.
Négy nap múlva reggel nyolckor, hóna alatt laptopjával, ott toporog sorstársai társaságában a vizsgára kijelölt egyetemi előadó ajtaja előtt. Megjelenik a tanszék titkárnője a vizsgázók névsorával, és kéri őket, hogy az első nyolc menjen be a terembe és foglalja el a helyét.
Izgatottak mindannyian, nem véletlenül, hiszen az a mondás járja az egyetemen, hogy Kármán professzor utóvizsga jegyeinek árából tatarozzák a tanszékét.
Valósággal berobban a terembe a vizsgáztató, megáll a tanári asztalnál, és a lány belesápad. A fiú a vonatról. Ráadásul az első sorban ül, oda kevésbé figyelnek a vizsgáztatók, inkább a hátrébb ülőket szemlélik.
- Üdvözöllek bennetek, Tóth Tamás phd-s hallgató vagyok. Hamarosan kiosztom a pendrive-okat, egy órátok lesz a feladatok megoldására és délután kettőkor vizsgáztat benneteket Kármán professzor úr. A tanszéken lesz kifüggesztve, hogy ki szóbelizhet.
Sorra veszi a vizsgázókat, mindenkinek odaadja a feladatát tartalmazó kis kütyüt és visszafelé megáll a lány előtt:
- Csak lazán, kislány! Menni fog!
A tanári asztalhoz visszaérve, végignéz a vizsgázókon.
- Indítom az időt. Ne siessetek, lesz elég időtök a jó megoldásra. Javaslom, először olvassátok végig a feladatokat. Puskázni nem érdemes, beszélgetni sem, mert mindenki más feladatsort kapott. Jó munkát! Idő indul!
A lány keze megrebben, amikor beolvassa a feladatokat. Nem mer felnézni, mert magán érzi az olajzöld szem figyelmét.
Lehet, hogy tetszem neki, gondolja és nagy levegőt vesz, először meg kell oldani a feladatokat.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend