Családi kikapcsolódás

Látogatók száma: 54

Kis feleségem legalább százszor megkérdezi, hogy ugye, nem baj, ha lemennek egy hétre a gyerekekkel a nagyszülőkhöz, vidékre.

Megnyugtatom, nincs semmi baj, megyek utánuk jövő vasárnap és anyósoméktól egyenesen a Balatonra utazunk két hétre nyaralni.

Mindhárom gyermekünk lázban ég, a hétéves Gábris és az ötéves Csilla alig várja, hogy kergethessék nagyi csirkéit, meneküljenek a ludak elől és Kormossal, a komor komondorral barangolhassanak a közeli almáskertben. A legkisebb, Rebeka, a maga két évével még nem tudja, minek kell örülni, de sikongatva követi testvéreit az ujjongásban.

A zsibvásárban kevesebb holmi van, mint az autónkban, amikor elindulunk. Az autópályára érve máris megéheznek az apróságok, és Eszter gondos anyaként eteti, itatja őket, pedig otthon valamennyien megreggeliztünk. Magam is meglepődöm azon, ami kicsúszik a számon:
- Eszter, kérhetek egy szendvicset?

Nejem szó nélkül, mosolyogva nyújtja a szalámis zsemlét:
- Ha gondolod, megállhatunk és átveszem a vezetést!

No, azt már nem! A családfő sose engedje ki kezéből a gyeplőt, de ezt nem merem mondani, csak hümmögök, egyik kézzel kormányozok, másik kézzel meg tömöm a fejem.

A száznyolcvan kilométeres úton háromszor állunk meg, pisilni kell a gyerekeknek, meg tankolunk is, és tájat is nézünk, mi felnőttek, mert a lányok lepkét kergetnek, a fiam egy darab letört árral döglött békát bököd, szigorúan tanulmányozás céljából. Így aztán tizenegyre érünk le.

Anyósom konyhájában gyomorkorgató illatok úsznak a levegőben, melyek hatására vad éhség tör rám, meg porontyainkra is, ezért jobbnak látom, ha apósom gardedámsága mellett, megnézzük a jószágokat az udvaron. Rebeka még a jámbor káráló tyúkoktól is fél, így a nyakamba veszem, úgy követjük papát, aki megmutatja büszkeségét, az anyakocát tíz is rózsaszín malacával együtt. Mondanom sem kell, Rebeka azonnal közéjük menne, persze, rögvest csatlakozik ötletéhez a másik két gyerek is, alig tudjuk elmagyarázni nekik, hogy nem is olyan békés az anyakoca, ha valaki a malacaihoz nyúl.

Apósom csak bazsalyog az orra alatt, amikor a mama kapacitál, hogy legalább egy szelet epertortát egyek meg, csak úgy, kóstolás végett, s én tiltakozom, bár remek az illata, még Rebeka is két kézzel tömi magába, csakhogy már nem fér belém.

Kora délután, degeszre tömött hassal indulok vissza a fővárosba és úgy érzem, enyém a világ! Imádom a családomat, de egy hét csend és rend a lakásban, egyszerűen mennyei lesz! Nem kell bukdácsolnom a nappaliban a széthányt, ottfelejtett játékok között, nem szól rám a nejem, hogy vegyem halkabbra a televíziót, mert alszanak a gyerekek, éjjel nem kell arra ébrednem, hogy Rebeka keresztben fekszik a gyomromon, s estefelé, a játszótéren, nem kell izgulnom, vajon látom-e egyszerre három ivadékom ténykedését, mert mindannyian képesek önmagukra veszélyes tornagyakorlatokba kezdeni.

Mához egy hétre igazán kipihenve, angyali nyugalomban jövök értük!

Hétfőtől szombatig esti programokat szervezhetek, nem kell alkalmazkodnom senkihez, mehetek meccsre, bulizni a barátaimmal, sörözni a haverokkal, hajnalig nézhetem a televízióban a focimeccseket, végre azt ehetek, amit szeretek. Ha megböfögtet meccs közben a sör, nem szól rám életem párja, ugyan Dénes, de disznólkodj a gyerekek előtt.

Márpedig a böfögés nem disznólkodás, sőt!

Eszter persze telerakta a mélyhűtőt bedobozolt ételekkel, csak melegítenem kell.

Gondos háziasszony a kis feleségem, biztosan ügyel arra is, hogy változatosak legyenek a vacsoráim. Beszámozza a dobozokat, ez a benne lévő étel elfogyasztásának sorrendje, de a biztonság kedvéért ráírja a napot is, mikor kell elfogyasztanom, nehogy kovászos uborkával egyem a kelkáposzta főzeléket. Komolyan mondom, úgy bánik velem, mintha gyerek lennék. Még egy vekni kenyeret is tesz a mélyhűtőbe, feltételezve, hogy elfelejtek venni.

Márpedig csak azért is eldöntöttem, hogy gabonafélét kizárólag sör formájában fogyasztok, a gyümölcsöt pálinkában veszem magamhoz, s leteszem a kocsit, BKV-val járok, vagy nagyokat sétálok, hiszen időm, mint a tenger.

Budapest határában megállok az első bevásárló központban és felkészülök a hétre. Veszek egy karton dobozos sört, egy üveg konyakot és pálinkát, meg paprikát, paradicsomot, hagymát, szárazkolbászt és szalonnát, no és természetesen kenyeret. Egy hétre elég lesz. A mélyhűtött kenyeret fel kell engedni, nekem arra, bokros teendőim miatt, nem lesz időm.

Beállok a garázsba a kocsival, istenhozzádot intek a járgánynak, egy hétig ne is lássam.

Felcihelődök csomagjaimmal a lakásba és azonnal felbontok egy sört, nem baj, hogy meleg, de nagyon szomjas vagyok. Mire mindent bepakolok a hűtőszekrénybe, valaki újabb három dobozzal elfogyaszt, ki lehet, magam sem tudom, hiszen én nem vagyok alkoholista!

Ledobom magam a nappaliban a televízió elé, keresek egy focimeccset, és egymás után hívogatom a barátaimat, megszervezendő a facér hetem programjait.

A harmadik beszélgetés után már mérges vagyok, az nem lehet, hogy senki sem ér rá! Micsoda papucsférjek lettek a barátaim! Hiába fogadtuk meg, hogy otthon inkább mezítláb járunk, mintsem papucsban közlekedjünk, elvégre a négy alfa hím, akik vagyunk, nem válhatunk soha papucsférjjé!

Mérgemben felbontom a pálinkát, öntök belőle egy félpohárnyit, teszek bele jeget és éppen csak a számhoz érintem a poharat, máris legurul a torkomon.

Milyen dolog egyedül hagyni a facér barátot!

Bezzeg én… sem mentem el Sanyihoz, amikor ő volt magányos, mert a gyerekekre vigyáztam, míg nejem őnagysága nagyobb gyermekeinknek jelmezeket varrt az óvodai jelmezbálra, Rebekának meg jött a foga, nyűgösködött.

Nem, nem fogok és senkit sem felhívni! Jól megleszek egyedül is!

Mennyi az idő? Fél hat? Rendszerint ez idő tájt érek haza, letusolok, megborotválkozok és megyünk a gyerekekkel a játszótérre!

Csilla lányom miatt muszáj este is borotválkoznom, mert azonnal közli, nem ad puszit, mert apa szúrós. Pedig oly jó érzés, amikor pofiját az arcomhoz nyomja, megszorítja a nyakam, és közli, hogy szeretlek apa!

Megyek borotválkozni, mindjárt fél hat!

Iszom még egy korty sört, mégis érezni rajtam a vodka illatát!

Sebaj, majd kétszer is fogat mosok! Gábris ferde szemmel néz rám, ha megérzi, hogy alkoholt ittam, s nem szeretném, ha csalódna bennem. Persze, mit is ígértem neki, mikor megyünk ki focizni a pályára?

Nem, nem ma.

Remélem.

Kicsit kuszák a lépteim. Most nem tudnék gólt rúgni, még az üres hálóba sem!
Majd bújócskázunk a parkban! Azt Rebeka is élvezi. Csilla, meg, ha ő a hunyó, a szeme elé tett keze ujjai között kukucskál. Aztán úgy tesz, mintha keresne, de gyorsan megtalál.

Mi van ezzel a zuhannyal? Hol forró a víz, hol meg jéghideg! Megint szólhatok, a házgondnoknak reparálja meg a csapot! Csapot, papot! Még rímel is!
Meg kellene szárítanom a hajam, mert szól Eszter, vizes hajjal nem mehetek a játszótérre!

Azért is azzal megyek!

Büszke tartással kivonulok a fürdőszobából, had’ lássa csak a vizes hajamat!

Gábris ilyenkor már noszogat, siess apa, mert sokan lesznek a játszótéren! Csilla még egyszer átöltözik, mert nem elég csinos. Pöttöm Rebeka meg átöleli a lábam, hogy vegyem fel.

Ordít a televízió és sehol senki!

A nappaliban szétdobálva a ruháim, a dohányzóasztal tele üres sörös dobozokkal, a pálinkásüveg félig van.

Ki tesz rendet?

Fáj a fejem! Ki ad aszpirint?

Jézusom, beteg vagyok! Piros az arcom, izzadok! Reggel megyek az orvoshoz, írjon ki betegállományba!

Kétoldali családhiányom van! Súlyos szövődményekkel!