Csalók 1.
Látogatók száma: 62
A bíróság épületéből kilép a csinos, harmincas évei második felében járó ügyvédnő, karján ott lapul az ügyvédi talár. Beszáll a kocsijába, a talárt a hátsó ülésre teszi, és máris indít. Hiába mondta ügyfele, hogy ünnepeljék meg a tárgyalássorozat végét, amikor végre megnyerték a pert, nem akart az egyébként jóképű Kovács főorvossal kávézgatni valamelyik belvárosi méregdrága helyen. Holnap reggel kiszámlázza neki a megbízási díjat, s ha átutalja az összeget, attól kezdve nincs közöttük semminemű kapcsolat.
Süt a nap, a körúton máris autófolyamba kerül, s araszolgat előre. Mi lenne, ha felhívná a barátnőjét és egy kávé mellett elbeszélgetnének? Elmennek Hanna kislányáért az óvodába és hazafelé menet beülnek egy cukrászdába.
Norcsika az ötévesek magabiztosságával válogat a süteményekből, végül a kedvence mellett dönt, és dobostortát kér. Annyira lefoglalja a nassolás, hogy oda sem figyel, miről beszélgetnek a felnőttek.
- Látom, Zita, elolvadsz Norcsitól. Ideje lenne, neked is férjhez menni és szülni egy-két gyereket. Jó anya leszel, abban biztos vagyok.
- Ugyan, Hanna, hol tudnék ismerkedni, amikor minden időmet az ügyvédi irodában és a bíróságon töltöm?
Néhány nappal ezelőtt Hanna arról beszélgetett a férjével, hogy ideje lenne ismét bemutatni Zitának egy független, jólszituált férfit, ugyan, nézzen már körül Kolos az ismeretségi körében, ám a férje mereven elzárkózott ettől a lehetőségtől.
- Ideje belátnod, szívem, hogy Zita elől, hátul doktor létére, annyira túlkvalifikált háziszárnyas, hogy kivétel nélkül minden pasit taszít. Jó, jó, tudom, hogy kevés ember hagyja ott az orvosi pályát azért, hogy elvégezze a jogot és az orvosi műhiba perek szakértője legyen, ráadásul a barátnőd első az elsők között. Munkamániás, csinos, ápolt, de már hiányzik belőle a humor, és egy tojásrántottát sem tud elkészíteni. Nem beszélve arról, hogy úgy átlát az embereken, mintha üvegből lennének. Hagyjuk ezt, szívem. Majd talál magának valakit, ha akar.
Kolosnak igaza van, azt mondta ki, amit gondolt, és nem tévedett, mégis Hannában tovább munkált a segíteni akarás, mígnem egyik betegéről kiderült, hogy egy társkereső céggel rendelkezik. Megkérte, hogy keressen a barátnőjének egy megfelelő partnert és elmondott neki Zitáról mindent, amit tudnia kell.
- Zita, itt egy névjegy, egyik volt páciensemé, aki társkereső céget működtet. Keresd fel, semmi vesztenivalód sincs.
- Ugyan, nem való az nekem. Amint megtudják a pasik, ki vagyok, rám repülnek, s úgy dongnak körülöttem, mint darazsak a lépes méz körül.
- Jaj, nem úgy van az! Csak annyit árulj el magadról, amennyit muszáj.
Felkapja a fejét Norcsika:
- Zita néni, mit jelent a lépes méz?
Elnevetik magukat és Zita lelkesen magyaráz a kislánynak.
Hazafelé menet, Zita magát ostorozza, benne lehet a hiba, hogy senki sem marad meg mellette. Még a keresztlánya is albérletbe menekült, nem felelt meg neki keresztanyja százhúsz négyzetméteres, három hálószobás penthouse lakása, melynek nappalijából tolós üvegajtón ki lehet menni a nyolcvan négyzetméteres teraszra, s ha nem akar napozni, akkor a húsz négyzetméteres szaletliben elrejtőzhet a nap elől és akár tanulhat is.
A jól felszerelt konyhát kizárólag ételmelegítésre használják, hiszen minek főzni, ha ott a telefon mellett az ételszállító éttermek címjegyzéke, s a hűtőszekrény is degeszre tömve sajtokkal, vajakkal, zöldségekkel, kolbászokkal, sonkákkal, tojással, melyekből percek alatt finom, laktató szendvicsek készíthetők.
Julinak elég volt két hónap ahhoz, hogy megunja Zita bogarait. Nem csupán főzni nem lehetett, de mosni sem, az a bejárónő reszortja a vasalással és a takarítással együtt, és egyetemista társait sem nézte jó szemmel Zita, mert hangosak, sört isznak, és sokat nevetnek.
Váratlanul beállított Bandi, és elköltöztette a lányát, mondván, hogy nem kell Julinak utazgatnia, hiszen az egyetem és az albérlet között gyalog is két perc a távolság. Természetesen mindhárman tudták, hogy a költözködés valódi oka egészen más, de egyikük sem akart beszélni róla. Zita pontosan tudja, hogy bátyjának sokba kerül az albérlet, s a gyerek élelmezése, hiszen otthon még van további három gyereke, két középiskolás, meg egy ötödikes, és sógornője könyvtárosként alig keres többet a minimálbérnél, és Bandi nettó fizetése sem több kétszázötven ezernél.
Bátyja és az öccse is magas, nagydarab férfi, csak Zita lett középmagas, vékony nő, akit a széltől is óvni kellett. Tanulj, kislányom, mondogatta az édesanyja, mert neked a fejeddel kell megkeresned a betevőt.
Most, amikor igazán jó anyagi körülmények között él, családon belül senki sem fogadja el az anyagi segítségét, te dolgoztál meg érte, költsd magadra, jelszóval, pedig tudja, hogy néhány millióval több a pénze, vagy kevesebb, egyre megy, mert nem élvezi, ott kamatozik a bankban. Szakmai konferenciákra jár, egyéb fényűzést nem enged meg magának. Atyai barátja, Gondos Józsi bácsi nyesegette ügyvédbojtár korában a vadhajtásait, többek között megtanította arra, hogy nem elég jónak lenni, pimaszul magas ügyvédi díjat kell kérni, mert csak akkor hiszik el az ügyfelei, hogy ért ahhoz, amit csinál.
Az idő homokóráján egykedvűen peregnek a homokszemek, már lassan harmincnyolc éves lesz, még néhány év, és kifut az időből, hogy gyereket vállaljon. Időnként játszadozik a gondolattal, hogy szül egy gyermeket, nem kell ahhoz férjhez menni, ráadásul megtarthatja a függetlenségét is.
Még két sarok, és feltűnik a kétméteres kerítésfal, mely a lakópark nyugalmának megóvására szolgál, mintha a kerítésen kívüli világ megszűnne, amint hazaérnek az ott lakók. A portás bácsi amint meglátja Zita kocsiját, máris nyitja a kaput és barátságosan köszönti az ügyvédnőt. Integet neki, hogy parkoljon le és menjen be hozzá, a portára.
Laposakat pislog a nap, aludni készül, és Pista bácsi ilyenkor vacsorázik. Először, mert tíz órakor is eszik még néhány falatot. Számára könnyen kiismerhetők a telepen lakók, szinte mindig ugyanabban az időben érnek haza, és mennek el reggel. Zita után Pál doktor jön, de csak kilenc óra körül, addig még a sörét is megihatja.
Káposztástésztát pakolt a felesége, egy jó nagy jénai tállal, jut abból Zitácskának is. Elcsent otthonról egy zacskó őrölt borsot, mert attól a fűszertől tiltja az asszony, de milyen az a káposztás cvekedli, amelyen nincs bors? Kiszed az öreg két mélytányérral, beteszi a mikróba, majd megborsozza magának Zitácska, aki sósabban is szereti, ezért kikészíti a sótartót is.
Szegény Zitácska, rengeteget dolgozik, és senki sem tanította meg főzni, ezért, ha kedvére valót főz a felesége, megkínálja az ügyvédnőt is. Legutóbb töltött káposztát ettek, és elcsodálkozott, hogyan fért bele ebbe a vékony nőbe három töltelék, melyek egyenként is akkorák voltak, mint egy kismalac. Alig tudta rávenni, hogy legalább egy kis szelet kenyeret is egyen hozzá, mert elég zsíros. Felesége a fazék aljára, az aprókáposzta közé, mindig tesz egy kis füstölt húsos szalonnát, vagy oldalast, hogy legyen íze. Pista bácsi gyengéje a csokoládé, ezért Zitácska rendszerint nagy tábla különleges csokoládékkal honorálja az ételeket, melyek többségét az öreg a feleségén keresztül az unokáinak juttat.
Jöhetne már Zitácska, forró a káposztás cvekedli. Jó lenne kicsit beszélgetni vele, mert a fia válni készül és adhatna tanácsot, hogy merre induljanak.
Jön már az ügyvédnő, makulátlan szabadidő ruhában, kezében hoz valamit, mint kiderül, most nem csokoládéval, hanem pezsgővel lepi meg Pista bácsit.
Szótlanul esznek, és az öreg mosolyog, úgy falja Zitácska az ételt, mint aki egy hete koplalna.
- Kér még, aranyoskám, van még elég!
- Nem, köszönöm, Pista bácsi!
- Hanem, kérdezhetek valamit magácskától?
- Parancsoljon, csak bátran!
- Válik a fiam, tudja, a kertészmérnök, aki a maga teraszán is gondozza a virágokat. Tanácsra lenne szükségünk.
- Jól van, Pista bácsi, szombat délelőtt jöjjön fel Attila, úgyis időszerű a virágaim átnézése és közben megbeszéljük a dolgokat.
- Maga egy angyal, Zitácska!
- Bárcsak az lennék!
Zita fél nyolckor már a híradót nézi a televízióban, közben iszik egy pohár bort, lazításként, elrágcsál hozzá egy szelet sajtot, majd készít egy Nescafét, zenecsatornára vált és leül az íróasztalához, még átnézi a holnapi három tárgyalás anyagát. Közülük az egyik annak a nemzetközileg ismert professzornak az ügye, melyet nem akart elvállalni, de olyan helyzetbe hozták, hogy nem mondhatott nemet a felkérésre. Pontosan tudja, hogy a professzort az éjszaka közepén rángatták ki az ágyából, egy sürgős műtéthez, és hiába ódzkodott, kocsit küldtek érte és a születésnapi ünneplésén fogyasztott alkohol még dolgozott benne. Nem akart műteni, de beöltözött, hogy felügyelje az operációt, és tanácsokkal lássa el fiatal kollégáit. Egymásnak ellentmondó tanúvallomásokon kell átrágnia magát, immár sokadszorra, keresnie egy kapaszkodót, mert meggyőződése szerint a beteg hozzátartozói azért perelik a professzort, mert neki van a legnagyobb biztosítása. A három műtősnő közül az egyiknek hiányzik a vallomása! Nocsak! Be kell hívni, hátha mond valami nóvumot. Hogyan is felejthette el! Megvan! A professzor szép finoman jelezte mindannyiszor, amikor szóba került a főnővér meghallgatása, hogy eltekint tőle, nincs szükség rá. Állítólag kardos asszony a főnővér, aki nem tiszteli a rangot, s mindenkinek megmondja a véleményét. Az orvosok is legalább annyira tartanak tőle, mint a nővérek. Már csak ezért is érdemes meghallgatni!
Iszik még egy pohár bort, nem is olyan rossz, oldódik benne a feszültség. Úgy érzi magát, mint az eminens diák, aki semmiképpen nem kaphat karót, csak jelest, mert ezt várják el tőle, és nem akar csalódást okozni senkinek. Ez a baj, lassítani kellene, és ha nem nyer meg mindent pert, akkor sem szakad le az ég, még lehet fellebbezni. Magára kellene gondolnia, rendezni a magánéletét, mert ha így folytatja, sótlan vénlány lesz belőle és kimarad az életéből mindaz, ami miatt érdemes élni. Igaza van Hannának, holnap felhívja a társközvetítőt és kér egy időpontot. Nem szégyen az ismerkedés ilyetén abszolválása, hiszen első a munka, a megélhetés, de kell egy társ is, akit szerethet, aki viszontszereti, kellenek gyerekek, akik kiborítók is tudnak lenni, s majdan nagyszülőként igazán tud bánni a gyerekekkel, addigra megtanulja.
Langyos a tavaszi éjszaka. Zita kimegy a teraszra, elszívni egy szál cigarettát. Ennyi az életében a rosszalkodás, hogy hetente egy-két alkalommal rágyújt.
Ragyognak az égen a csillagok. Innen, a tizedik emeletről, belátni szinte az egész várost. Ez a lakópark legmagasabb épülete, ráadásul egy dombra épült, s alig tudták eladni a beruházók az itteni lakásokat, pedig ugyanolyan luxus kivitelben készültek, mint a négyemeletes házakban lévők.
Zita eredetileg nem akart ekkora méretű lakást venni, csakhogy nem volt társasház alapító okirata a létesítménynek, így őt kérték meg, hogy segítsen azt összehozni. Miután ebben nem volt gyakorlata, az egyik ügyvédbojtár kollégáját bízta meg az okirat elkészítésével. Végül a beruházó főmérnöke beszélte rá a Penthouse lakásra, és utólag kiderült, hogy nagyon jól tette.
Hűl a levegő, jobb, ha bemegy a lakásba.
Ha jobban belegondol, neki elég lenne a nappali és a mellékhelyiségek, még ott is kergetheti magát, akkora a tér. Számtalanszor hívta a szüleit, jöjjenek fel hozzá, akár itt is lakhatnak, de nem tudta kimozdítani őket az otthonukból, még annyi időre sem, hogy néhány napot nála töltsenek. Eljöttek azonban a testvérei, családostul, és a gyerekeik nagyon élvezték, hogy étteremben ebédelnek és vacsorára is azt rendelnek, amit csak akarnak. Sógornői sustorogtak, hogy könnyű Zitának, senkire és semmire nincs gondja, csak elbohóckodik a bíróságon és dől hozzá a pénz. Fogalmuk sem volt arról, hogy a sikert sem adták ingyen, hogy nincs két egyforma ügy, ahogyan a bíró személye is nagyban befolyásolja az ügymenetet, és Zitának fel kell készülnie minden lehetséges kérdésre, amelyhez el kell nyernie magbízói teljes és feltétlen bizalmát, amely nem igazán könnyű, még akkor sem, ha nem csupán ügyvédként, hanem kollégaként is egyenrangú partnerük lehet.
Háziasszonyként jól debütált, fivéreinek jegyet vett az egyik rangadóra, a gyerekeknek meg a sógornőinek múzeumlátogatással egybekötve, az Állatkertet favorizálta. A sikeres programok ellenére úgy érezte, hogy elégedetlenek vendégei és megfogadta, hogy többé nem kezdeményez nagy családi összejöveteleket. Nem, nem pontos megfogalmazás az elégedetlenség, inkább irigyelték. Bezzeg akkor egyikük sem akart a helyébe kerülni, amikor a belgyógyász szakvizsgájára készülve, munka mellett, a jogi egyetemre is járt, s gyakran hajnalig görnyedt a tankönyvek felett. Később, ott hagyván az orvosi hivatását, átnyergelt ügyvédbojtárnak, rettenetesen rossz anyagi körülmények közé került, de összeszorította a fogát és lépdelt előre, mert tudta, hogy mit akar elérni, s azt is, hogy ennek kemény ára van, fel kellett áldoznia a magánéletét. Csak Hanna tartott ki mellette, noszogatta, ha elkeseredett, s már-már feladta az egészet. Amíg gyesen volt, úgy főzött, hogy Zitának is jusson az ételből, sőt, ételdobozokban lefagyasztva több napra való ebédet és vacsorát pakolt neki, mert jól tudta, hogy e nélkül barátnője kevés meleg ételt enne.
Kolos nem tette szóvá feleségének Zita pátyolgatását, csak egyszer tett célzást arra, hogy reméli, ha sebészként orvosi műhiba miatt beperelik, akkor ingyen ellátja a képviseletét, melyre azonnal ígéretet is kapott. Akkor még úgy gondolta Zita, hogy erre nem kerülhet sor, mert Kolos lelkiismeretes, kiváló sebész, de mára tudja, hogy ettől függetlenül is beperelhetik, ha nem elégedettek a munkája eredményével, hiába menti meg a beteg életét.
Finom volt a káposztás cvekedli, ám olyan gyorsan ette, hogy megülte a gyomrát. Egyhamar nem is tud elaludni, nem baj, ma még jelenése van a neten, Nuncsaku név alatt stratégiai játékot játszik ismeretlen emberekkel. Várat épít, katonákat toboroz, hol őt támadják, hol meg ő a támadó, és egymás után hódítja meg mások várait. Valamennyi játékos Nick név alatt szerepel, és nem igazán tudják egymásról, hogy ki rejtőzik a nevek mögött.
Pontban tíz órakor megy fel a portálra, és egy órát játszik. Vagabund kiváló stratégiával játszik, visszaveri Nuncsaku támadásait. Tizenegy előtt néhány perccel Zita megtalálja játszótársa Achillesz sarkát, de befejezi a játékot, ráér másnap győzni. Megnyer két pert, a harmadikban kezdeményezi a főnővér tanúként meghallgatását, és este tízkor leül a laptopja elé és elfoglalja Vagabund várát.
Másnap este hétkor, kissé fáradtan, beállít a társkereső cég irodájába, és amikor bemutatkozik, kicsit furcsán tekint rá a középkorú asszony, egyáltalán nem ilyen személyiségre számított, annak alapján, amelyet Hanna doktornő mesélt a barátnőjéről. Erről a vékony, törékeny nőről senki emberfia nem feltételezné, hogy kőkeményen érvelő ügyvéd. Kifogástalan, halvány smink, decens, mégis modern kosztüm, tűsarkú körömcipő, melynek színe még árnyalatában is egyezik a ridikülje színével. Rövid, ügyesen nyírt frizurája bármikor rendezettnek tűnik, nem kell vele sokat bajlódni, elég, ha áthúzza rajta a fésűt. Kedvesen csengő hangját határozott, sőt, egyenesen kemény kézfogás ellensúlyozza. Kézdi Mara úgy érzi, hogy ügyfele átlát rajta, tudja, hogy csak a kíváncsisága miatt fogadja ebben a késői órában. Zitának a szeme sem rebben az éves nyilvántartási díj összegének hallatán, mely ötvenezer forint. Azonnal fizet és a számlát gondosan elteszi.
- Kedves Mara, nem akarom sokáig rabolni az idejét. Kitöltöm a nyilvántartási lapot, ám megkérem, hogy többet ne áruljon el rólam senkinek, mit-amennyit tudatni akarok magamról. Szívesen megadom az elképzeléseimet álmaim lovagjáról, de az sem érdekes igazán. Tudom, hogy ön nagyon jó emberismerő, ezért kérem, csak azoknak a férfiaknak az adatait adja meg nekem, akiket úgy ítél meg, hogy minimum 80 %-ban megfelelünk egymásnak. Egyáltalán ne legyen lelkiismeret furdalása, ha fél évig sem bukkan fel a férfi, akit velem akar összehozni. Amint megtalálom a párom a kiközvetítettek között, kap még ötvenezer forint prémiumot. Ellenben egy évnél tovább nem kísérletezem.
Ez legalább világos beszéd. Ügyfele jó lehetett matematikából is, mert nem felejtette el, hogy két pont közötti legrövidebb távolság az egyenes. Ő az, aki ha el akar jutni A pontból B pontba, akkor bizonyosan eljut oda, legfeljebb, ha nagyon muszáj, tesz egy kis kitérőt.
Hét óra negyvenkor Pista bácsi nyitja a kaput:
- Kézcsókom, Zitácska! Hosszú volt a nap?
- Jó estét, Pista bácsi! Igen, az volt.
- Várjon egy picit! Küldött az asszony magának egy kis kapros túrós lepényt.
- Nagyon köszönöm!
- Ne köszönje, megérdemli.
Egész pontosan egy tepsi kapros túrós lepényt sütött Zitának Pista bácsi neje, amikor megtudta, hogy az ügyvédnő tanácsokkal segíti fiát.
Egy bögre citromos tea és négy szelet lepény éppen elég vacsorára, gondolja Zita, csakhogy a sütemény eteti magát, s alig tud magának a nyolcadik után megállt parancsolni.
Tusol, és hálóingben, meg köntösben letelepszik a nappali kanapéjára. A professzor tárgyalását elnapolták, és kiküldték az idézést a főnővérnek. A másik két ügyben ítéletet hirdettek és ügyfeleit felmentették.
Kézdi Mara nem nyerte el a tetszését, kizárólag azért dobott ki ötvenezret, hogy Hannát ne hagyja cserben.
Folyt.köv.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Izgalmasnak ígérkezik az új sorozatod is, várom a folytatást!
Pussz,
Tündér
Mindent megmagyarázó írásaid előtt le a kalappal. Számomra nem marad más, mint olvasni és arra koncentrálni, ami hozzám a legközelebb áll. A valóságra. Ugyanis nem cserélnék életet a főszereplőddel. A kevesebb néha több, alapon.
A szomszéd főztjét én is szívesen megkóstolnám, ha úgy hozná a sors, mit is adhatnék cserébe, mint végtelen nagy hálámat és köszönetemet. Még szerencse, hogy az ízlésünk közel áll, mert a töltöttkáposztának én is megadom a módját, a cvekedlit is így szeretem, borsosan... :-)
Várom a folytatást...
Puszi,
Éva
Már hőemelkedésem is van, nagyon rosszul érzem magam, mér írni sincs kedvem.
De azért csak elkészül egyszer a folytatása is.
Puszi: Yolla
A szomszéd főztjét én is szívesen megkóstolnám, ha úgy hozná a sors, mit is adhatnék cserébe, mint végtelen nagy hálámat és köszönetemet. Még szerencse, hogy az ízlésünk közel áll, mert a töltöttkáposztának én is megadom a módját, a cvekedlit is így szeretem, borsosan... :-)
Várom a folytatást...
Puszi,
Éva