Csalók 2.

Látogatók száma: 51

A családi ház tetőterében kialakított garzonban Vagabund tíz óra előtt tíz perccel belép a stratégiai játékba. Rendezi sorait a várfalon belül, feltölti az élelmiszer és fegyver raktárait. Tudja, hogy Nuncsaku perceken belül megjelenik, és mielőtt megtámadná, addig a nyugati torony védelmére vezérelt század élére - miután nincs több tisztje, aki hadi körülmények között önálló döntésre képes, - valódi harcos amazont nevez ki, Róza, a főszakácsnő személyében.
Róza asszony az összes fellehető lisztből csirizt készített, hatalmas fakanalával vezényli a folyamatot, de csak abban bizakodik, hogy erre nem számít az ellenség. Vagabund a biztos vesztes öntudatával felkészül a háborúra, a számítógépe mellé, az íróasztal szabad felületére odarak mindent, amire szüksége lehet, almaszeleteket, mogyorót, kristályvizet, cigarettát, szendvicset, és ami a lényeg, a mobilját, hogy segítséget kérhessen.
Nuncsaku 22.00-kor megindítja a támadást, csapatai egyenesen a nyugati tornyot veszik célba. Hiába a kitűnő harci szellem, a csiriz ragad, ragaszt, eldugít, szinte lemoshatatlan, ha valamire rászárad, s hatalmas zűrzavart kelt a hódítók soraiban.
Vagabund látva Nuncsaku seregének megtorpanását, egymás után ropogtatja a mogyorót, nassolja az almaszeleteket. Húsz perc múlva várvédői elkergetik a támadó sereget és Róza asszony vezényletével Nuncsaku szétvert, menekülő csapata után küldi a sikertől megmámorosodott maréknyi katonáját. Hirtelen ellehetetlenül az üldözés, mert Nuncsaku kilép a játékból.
Vagabund is lezárja a gépet, lenyugszik, leveti magáról a győztes várvédő szerepét, és ismét Attila lesz, az éppen válni készülő kertészmérnök. Ideje lenne felkészülni az ügyvédnővel folytatandó másnapi megbeszélésre.
Megcsörren a mobilja, anyja hívja, menjen le végre vacsorázni, már tizenegy óra is elmúlt, de megnyugtatja a mamát, aludjon nyugodtan, ma nem vacsorázik.
Egyébként endszeresen fél hatkor vacsoráznak, ami nagyon korán van, de apja hatra jár dolgozni és magával viszi a vacsoráját, és ha már kész az étel, édesanyjával kettesben elköltik, majd mindketten lakrészükbe vonulnak. Ma azonban kihagyta a vacsorát, nem csupán nem éhes, egyenesen hányingere van, ha ételre gondol, nem beszélve arról, hogy nem akarta fél órán át hallgatni az anyja hegyi beszédét arról, hogyan viselkedjék az ügyvédnővel. Szegény mama, mindig aggódik érte, mintha még kisfiú lenne. Holnap vesz neki egy bonbont. Megérdemli.
Felkapja a slusszkulcsát és elindul. Talán jobb, ha valóban benéz a kísérleti telepre, ahol kertészetis egyetemisták dolgoznak nem kevés zsebpénzért.
Tíz kilométernyit kell gurulnia a kertészetig, ahol termálvízzel fűtött fóliasátrakban növekednek azok a különleges virágfajták, amelyekkel két éven belül a világ virágpiacára betörhetnek. Négy különleges rózsafajtának a színét kell kikísérletezni, ez már csak hab a tortán. Petúr bácsi nélkül nem sikerülne, csak bírja magát az öreg telepvezető.
A telepet éjszakánként kutyás őr felügyeli, mert többször előfordult, hogy illetéktelen személyek éjszaka belopóztak a területre és virágokat loptak a fóliákból, s ezzel gyakorta hátráltatták a kísérletet.
Távnyitóval nyílik a kapu és Attila begurul a telepre a kocsijával. Amint leparkol, és kiszáll, hangos kiabálást hall az egyik fóliasátorból.
- Takarodjatok innen és soha többé ne gyertek vissza! Tolvajbanda! Azt hiszitek, hogy nem tudom, ti loptátok a virágokat! Még nem késő jelentenem a rektor úrnak és nem lesz diplomátok! – kiabál Petúr bácsi.
- Nyugodj meg, öreg, inkább igyál velünk, jut neked is! – replikázik egy fiatalos, borgőzös hang.
Ökölbe szorul Attila keze, alig tudja türtőztetni magát, hogy ne rontson be a pihenőházba, melyben étkező, szociális rész és az öltöző kapott helyet. Benyit, s a rövidke folyosóról egyenesen az ebédlőbe megy, ahol az étkezőasztalon nyolc üres borosüveg kókadozik, hasonlóképpen nem egészen fitt négy egyetemista terpeszkedik a székeken, Petúr bácsi meg idegesen fel-le járkálva mondja a magáét.
- Milyen emberek vagytok? Ti lennétek a jövő agrárértelmiségének várományosai? Sötét a fejetek, sötét a lelketek! Nem tanultok, csak isztok, nem dolgoztok, csak várjátok, hogy a szülők eltartsanak benneteket, amit meg elvállaltok, szabad akaratotokból, abban sem tudtok helytállni!
Lassan feltápászkodik a legnagyobb darab fiatalember és az alacsony, szikár öregember fölé magasodva dörmögi:
- Mi közöd hozzá, tata? Nem a te pénzed szórjuk!
Attila nem gondolkodik, egyetlen ugrással a fiú mellé kerül, hátracsavarja a karját, csak utána kérdezi:
- Virtuskodni akarsz? Velem tedd, ne Petúr bácsival! Vége a gyereknapnak! Tűnjetek el!
- Ki a fasz vagy? – siet barátja segítségére a szintén részeg, hirtelenszőke fiú. – Megütheted a bokádat! Mi négyen vagyunk!
- Ne erősködjetek, menjetek haza, józanodni – mondja még viszonylag nyugodt hangon Attila.
A másik két fiú is feláll és elindul felé.
- Baj lesz ebből, fiúk – szólal meg Petúr bácsi és igyekszik távolabbra menni, mert ha Attila begőzöl, egyszerre repül a négy gyerek négy irányba.
Legnagyobb meglepetésére Attila hangjában nyoma sincs a haragnak, inkább visszafogott:
- Kérdésedre válaszolok, ez természetes! A kutatóintézet főmérnöke vagyok és ennek a telepnek a vezetője, aki nem hagyja, hogy négy részeg egyetemista tönkretegye a százmilliós kutatási projekt eddig eredményeit.
- Hazudsz!
- Alig vagy idősebb nálunk!
- Gyerekek, és ha igazat mond?
Késői a kérdés, mert ketten ráugranak Attilára, hogy kiszabadítsák társuk karját és legyűrjék a nagyképű idegent, mert az eszükbe sem jut, hogy igazat mondott. Néhány pillanat múlva a négy gyerek egymás mellett hasal a kövön.
- Attila fiam, hívjam a rendőröket?
- Nem kell, Petúr bácsi, a fiúk meggondolták magukat és hazamennek.
Végszóra megérkezik az éjjeliőr, igyekszik korom arcot vágni, de a szeme nevet.
- Jó estét, főmérnök úr! Láttam a kocsiját, gondoltam, megkeresem. Szélvész, vigyázz a fiúkra, amíg visszajövünk. Petúr bátyám, mondta már a főmérnök úrnak, hogy kinyílt az F/6-ban a rózsaszín-lila kombinációjú rózsák egyike? Nem? Akkor nézzük meg. Csak húsz perc, annyit kibírnak a fiúk.
Szélvész, a termetes, ötvenkilós hím farkaskutya, a négy földön hasaló fiatalember lábához telepedik, és azonnal morog, ha valamelyikük moccanni mer.
Az F/6-os parcellában valóban kinyílt a rózsaszín-lila színkombinációjú rózsa, csakhogy a szomszédos rózsatöveken a rózsaszín-bordó, rózsaszín-sárga, rózsaszín- fehér bimbók pompáznak.
Attila izgatott lesz, javasolja társainak, hogy tegyék a dolgokat, neki még meg kell néznie az F/5-öst, meg az F/4-est, utána felmegy az irodájába, mert a számítógépén ellenőrizni a vetési időket. meg a keresztezési faktorokat.
Félóra is eltelik, mire visszaér a két öreg a fiúkhoz, akik még mindig a földön hasalnak, pisszenés nélkül, közben gyorsan józanodnak, hiszen a legkisebb mozdulatukra is vad morgással reagál Szélvész, akivel nem akarnak ennél közelebbi kapcsolatba kerülni.
A biztonsági őr magához szólítja kutyáját és elballagnak.
- No, fiúk, mehettek haza.
- Petúr bácsi, ugye nem szólnak a rektor úrnak?
- Talán nem – morog az öreg az orra alatt. – Hanem, meggyőzhetitek a főmérnök urat, ha segítenek neki megfejteni a rejtélyt, hogy a harmadik generációs rózsáknál az alapszínek mellett miért esetlegesek a másodszínek. Valahol a genetika körül kereskedjenek. Egy hetetek van rá.
Gondolkozzatok és kereskedjetek a neten, somolyog az orra alatt az öreg, megérdemlitek a leckét. Zöldfülű gyerekek, ugyan hogyan is tudnának segíteni Attilának, de legalább addig sem vedelnek, amíg a net előtt ülnek.
Bezárja a fiúk után az ajtót és feltesz egy hatadagos kávét. Ez a gyengéje, a kávé. Attilának is ad, meg Ernőnek, az éjjeliőrnek is. Van hozzá itt minden, háromféle cukor, tejszín, tejpor, de rum is akad, ha valaki azzal akarja inni.
Ernő barna cukorral, rummal és tejszínnel issza a kávét, Attila nem jön le az irodából kávézni, annyira belemerül a számítógépén lévő anyagok tanulmányozásába.
- Miért nem mész már haza, Petúr bácsi? Feleséged már harmadszor melegíti a vacsorát.
- Nem hiszem – vágja rá az öreg -, a lányunkhoz utazott két hétre. Szalma vagyok, barátom!
- No, jól kivagyok veletek! Az Attila gyerek is szalma, mert elköltözött a feleségétől. Akkor most itt lebzseltek egész éjszaka? Muszáj lesz vigyáznom Szélvészre, nehogy a seggetekbe harapjon!
- Ugyan, Ernő, ismer minket a kutyád, nem bántana!
- Te csak gondolod, barátom! Megszokta, hogy este tíz után csak kettesben vagyunk a telepen, ezért kivétel nélkül mindenkit betolakodónak tart.
- Jól van, átmegyek Attilához, viszek neki kávét és rád telefonálok, ha megyek haza.
Petúr bácsi két kockacukrot tesz a harmadik csésze kávéba és tejszínhabot nyom a tetejére, így szereti a főmérnök úr, mert így nevezi Attilát, ha valami miatt orrol rá. Nem ezzel kellene foglalkoznia ennek a gyereknek, akit egyetemista kora óta ismer és becsül.
Kopogtat az iroda ajtaján, s azonnal belép. Tudja, hogy ilyenkor a gyerek nem hall és nem lát, csak üti a billentyűket a számítógépén és keresi a hibákat, mintha azok olyan könnyen fellelhetők lennének. Nagy projekt, már maga is így hívja, pedig nagyon nehezen áll rá a nyelve, az igaz, ha sikerül, akkor elsők lesznek a világon, akik kétszínű rózsákat hoznak forgalomba, elsőként a világon. Megérdemelné Attila a sikert, sok munkája van benne, kár, hogy a biológusi háttért adók kiléptek az egész kutatásból.
- Hoztam a kávédat, idd meg gyorsan, mielőtt kihűl.
Felpillant a fiatalember, s úgy tűnik, mintha nem is látná az öreget. Eszmél, hogy Petúr bácsi helyébe hozza a kávéját.
- Nagyon köszönöm. Tessék helyet foglalni, legalább kicsit pihenek.
- Jól van, egy percre leülök. Hanem, gyere, menjünk haza, későre jár.
- Ráérek, nem vár otthon senki.
- Hogyan mondhatsz ilyet, fiam? Anyád biztosan idegeskedik miattad.
- Igen, anya képes rám várni. Meg apára. Higgye el Petúr bácsi, rajtuk kívül nem hiányzok senkinek a világon.
- Bolondot beszélsz, fiam. Nekem hiányzol, még az is feltűnt, hogy ideges vagy és zaklatott az utóbbi hetekben. Tudom, válni készülsz. De akkor is, ha már döntöttél, lépj túl a dolgon és építsd újra az életed, ne merengj a romok felett. Látod, a lányom is elvált, két gyerekkel és mégis megtalálta a párját és egy hónapja megszülte a harmadik gyerekét. Azt pesztrálja a feleségem, engem itt hagyott szalmaözvegyen. De nem búsulok, hanem kihasználom a szabadságot és holnapra már ultipartit szerveztem, holnapután megyek a meccsre, azaz azt teszem, amiért az asszony haragudna.
- Márta néni jó asszony, nem hiszem, valaha is láttam volna, hogy haragszik valamiért.
- Hát, igaz, nem láthattad, mert csak akkor perel velem, ha kettesben vagyunk. Piszlicsáré dolgokért veszekszik, a nagy dolgokban egyetértünk.
- Az a baj, Petúr bácsi, hogy a feleségemmel mi sem a kicsi, sem a nagy dolgokban nem értünk egyet.
- Az baj, Attila fiam, az nagy baj. A szerelem hol van, hol meg elszalad, aztán visszatér, s tüzesebb, mint valaha, majd lelohad újra, mert jönnek a hétköznapi gondok, melyeket vállvetve meg kell oldani. Márta nem csak a feleségem, de a szeretőm, a barátom és a társam is, az első perctől kezdve, ahogy kimondtuk a papnál az igent. Negyven éves vagy, még megtalálhatod a te Mártádat. Nem kérdezem, mi a gondotok egymással, már nem is érdekes. Nézz körül, annyi okos, szép nő szaladgál egyedül a világban. Azt mondják, milyen jó egyedül élni, de hidd el, a lelkük mélyén a legkeményebbek is gyenge, védtelen, szerelemre éhes nők, akik arra várnak, hogy rájuk találjon a szerelem, és az sem számít, ha a lovag nem fehér lovon érkezik.
Igaza van az öregnek, gondolja Attila, s megissza az utolsó korty kávéját is. Az órájára néz, már hajnali fél három.
- Petúr bácsi, ha van még öt perce, átküldök az otthoni gépemre egy fájlt és mehetünk, hazaviszem, hogy ne bumlizzon egy órát.
- Köszönöm, fiam.
Útközben megtankol, és vesz a benzinkútnál egy doboz bonbont a mamának.
Ernőt hosszan csengeti Petúr bácsi, nem nagyon akarja felvenni a telefont. Pontosabban oly mélyen alszik, hogy Szélvész alig tudja felébreszteni.
Petúr bácsinak fogmosás közben jut az eszébe, elfelejtette megemlíteni Attilának, hogy mivel bízta meg az egyetemistákat. Sebaj, majd megtudja.

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

emillio

Kedves Yolla!

A történet kiváló eddig, de a szokásos gépelési hibákat
javítsd ki légyszíves! A történetre kaptál egy ötöst, de az
írásra? Na, azt nem pontozom... (:-D)

Pussz: emillio