Curriculum Vitae
Látogatók száma: 75
Úgy gondoltam a minap, hogy készítek egy egyedi önéletrajzot. Nem teszek hozzá, nem veszek el belőle, csak a szín tiszta igazat írom le. A nejem azt mondta, túl patetikusra sikeredett. Csinálok vidámat helyette, de azért itt most nektek közzéteszem
Nemes Péter néven láttam meg a napvilágot 1980. február 1. fehér gyászba burkolózott hideg téli délutánján. Szüleim Nemes Péter mezőgazdasági gépszerelő, édesanyám Kiss Ilona Ildikó tésztagyári munkás. Amint kitűnik, nem arisztokrata családból származom, nem is vetett fel a gazdagság, a kevélység soha. Mivel szüleim kétkezi, értékteremtő ámde alulfizetett emberek voltak, játékaim nagy részét a könyvtári könyvek tették ki, melyeket pajtásaim kevésbé, én annál inkább megkedveltem. Talán ezért is váltott ki nagy visszhangot az elhatározás: pap akartam lenni már kora gyermekkoromban. Ezen vágyam azonban nem léphetett a megvalósulás színpadjára eddigi életemben. Summa summarum, teltek az évek, iskolás lettem. Valamiért a tanulás nem volt az erősségem, de írásaimat tanáraim a szülői értekezleteken felolvasták és nagy lelkesedéssel figyelték sorsom alakulását. A kedvem a tanuláshoz majd csak a középiskolai éveim alatt jött meg, ekkor már jeles szorgalmú diákként voltam számon tartva az oly sokak által rettegett osztálynaplóban. Vizsgáim meglepő sikerein felindulva nevelőim felsőfokú tanulmányokra buzdítottak, de sajnos ezen álmok a családom anyagi nehézségei miatt nem teljesülhettek. Mindössze egy felsőfokú képzésre futotta, amely az informatika világát ismertette és szerettette meg velem, mellyel az óta is kenyeremet keresem. Úgy hánykolódtam az elmúlt évek során a munkahelyek között, mint hajó a viharos óceánon. Hiába a sok éves szakmai tapasztalat, valahogy a munkaadók nem kapkodnak ebben a megveszekedett világban a gyakorlott szakemberek után. Így a sorsom a tisztes élet helyett a megélhetési problémák mindennapos harcával lebegteti Damoklész kardját felettem.
Édesapám és édesanyám tisztességes, becsületes embernek neveltek. Gyermekéveim minden pillanatában azt sulykolták belém, hogy csak kemény, állhatatos munkából lehet megélni, így a kevéske földünkön eltöltött verejtékes napszámok nyári szüneteim alatt nem adtak lehetőséget az álmodozásra.
Megtanultam, hogy csak a felelősségteljes és precíz munka hozza meg gyümölcsét, azt a gyümölcsöt, melyet jövedelemnek nevezünk, és amely az egyetlen záloga a megélhetésnek. Akármennyire is az élet lehetőségeinek jogfosztottja lettem, megragadtam a legkisebb reménysugarakat is és önerőből, autodidakta módon megpróbáltam a képességeimet napról napra a lehető legmagasabb szintre fejleszteni. Nem vagyok a legjobb szakember, nem is vagyok pótolhatatlan, de bizony a magamra utaltság megtanított önállóan dolgozni, meg tanultam felelősséggel végezni a rám bízott munkát, és becsülni, óvni mások értékeit. Nem vagyok vagyonos ember, sőt elmondhatom, hogy semmim nincs, csak eszem, amelyet – eddig bármilyen próba elé is állított az élet – kitűnően tudtam alkalmazni és van két kezem, amelyek minden szégyenérzet nélkül, ha kell, dolgoznak éjt nappallá téve.
Alázatos tisztelettel: Nemes Péter
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sajnos manapság az efféle önéletrajz a kukában végzi. Láttam pár esetet, amikor annyi volt benne, hogy az illető hány éves, az elérhetősége és az iskolái...és lám ő kellett. Nem a tapasztalt és emiatt hosszabb önéletrajzot beküldő. Egyébként nekem is tetszik, de csak akkor tudsz labdába rúgni vele, ha kifogsz egy humoránál lévő és épp ráérő munkaügyist. ;-)) Pl. egy biztosító vagy egyéb értékesítőt kereső főnök biztosan örülne neked, de te szerintem kevésbé neki ;-))
Hiszen kiváló retorikai képességekkel áldott meg a mindenható, és ha nem is biztosítósként, de valamilyen értékesítői munkakörben kell elhelyezkednem.
Kedves Péter!
Nekem nagyon tetszett ez az önéletrajzod, olyan őszinte, egyszerű, amit én szeretek. Ami lényeg, benne van és a szerénység is kitűnik belőle, amit magaddal hoztál... Engem spec. az tud megfogni egy írásban, hogy nincs benne semmi, ami nem odavaló, ami felesleges...
Én is azt vallom, hogy "csak a felelősségteljes és precíz munka hozza meg gyümölcsét"...
Az Ön/életéhez gratulálok! :-)
Puszi,
Éva
Nekem nagyon tetszett ez az önéletrajzod, olyan őszinte, egyszerű, amit én szeretek. Ami lényeg, benne van és a szerénység is kitűnik belőle, amit magaddal hoztál... Engem spec. az tud megfogni egy írásban, hogy nincs benne semmi, ami nem odavaló, ami felesleges...
Én is azt vallom, hogy "csak a felelősségteljes és precíz munka hozza meg gyümölcsét"...
Az Ön/életéhez gratulálok! :-)
Puszi,
Éva
Kedves Péter!
Köszönjük, hogy megosztottad velünk az életed!
Pussz, Tündér
Köszönöm hogy olvastok!
Köszönjük, hogy megosztottad velünk az életed!
Pussz, Tündér