Dér az ablakon

Látogatók száma: 48

7. rész

Tóth Jani ütött-kopott olajzöld Suzukija igazi csodajárgány, mert kész csoda, hogy átment a műszaki vizsgán. Zentai Zénó gondolatai a két lány körül forognak, nem igazán figyel a vezetésre. Két szék közül a pad alá esett, bekövetkezett, ami legrémesebb álmában sem került soha napirendre, találkozott egymással a két barátnője, amelynek gyakorlatilag minimális volt az esélye, legalább is a józan emberi számítás szerint, csakhogy a sors, a nagy játékos, összekeverte a lapokat, azzal, hogy szombat reggel eszébe juttatta, benn hagyta az egyetemen a zárthelyiket, melyeket pedig hétfő reggelre kijavítva kellett prezentálnia a profnak, ezért magára hagyta az alvó Kornéliát. Normál esetben egy óra alatt megjárta volna az egyetemet, csakhogy a professzor urat is benn találta a tanszéken, és nem lehetett udvariatlan az öreggel. Megittak egy kávét, közben a prof arról beszélt, hogy egy spanyol nyelvű tanulmány angol fordításában felfedezett néhány alapvető hibát, amely arra utalt, hogy a fordító nem volt tisztában a szakszavak jelentésével, ezért kedvesen, ám meglehetősen határozottan, megkérte Zénót, hogy az eredeti szöveget fordítsa le neki. Képtelen volt nemet mondani az öregnek, nem csupán azért, mert a főnök kérését nem ildomos elutasítani, hanem a saját jól felfogott érdeke is azt kívánta, hogy szívességet tegyen neki, melynek viszonzására hamarosan nagy szüksége lesz. Mindössze két dologgal nem számolt. Kornéliára rázárta az ajtót, így a lány nem tudott délelőtt hazautazni, és hiába küldött három sms-t Petrának, hogy várja az egyórás vonatnál, a kis fruska már kora reggel vonatra ült, hogy mielőbb ideérjen. Persze, mindez az ő hibája, mert nem kellett volna lakáskulcsot adnia Petrának.
Végeredményét tekintve, immár elvesztette mindkét barátnőjét, és ha őszintén bevallja magának, lelke mélyén tisztában volt azzal, hogy sokáig úgysem tarthat két vasat a tűzben és igazán Kornéliát sajnálta, mert az okos, ambiciózus és rendkívül csinos lány, akár feleségként is támogathatta volna a karrierjét. Képes lett volna megkérni a kezét, nehogy elveszítse, és ennek érdekében feláldozta volna a nagyanyjától kapott családi ékszert is, melynek értékére a bizományi becsüse azt mondta, hogy minimum háromszázötven ezret ér.
Facéran ismét azt tehet, amit akar, az egyetemen szebbnél szebb lányokkal találkozik, csakhogy egyéjszakás kalandnál többet egyik sem ér.
A szembe jövő sáv szélén, úgy kétszáz méternyire, vészvillogós kocsi áll. Lassít Zénó, hogy jól megnézhesse, mi a baj, s ha úgy ítéli meg, hogy segítségre szorul, akkor majd megáll. A sötétszürke BMW-n kereket próbál cserélni egy rendkívül csinos nőszemély. Erre igazán meg kell állnia, elvégre férfiember létére nem hajthat el segítségnyújtás nélkül egy formás fenekű nőszemély mellett, aki láthatóan nem boldogul a kerékcserével.
Ketten is nehezen boldogulnak, mert Zénónak is könnyebb lenne tíz spanyol nyelvű szakcikk lefordítása, mintsem a kerékcsere. A Forma 1-ben tíz kereket is kicserélnek annyi idő alatt, míg ők ketten ezt az egyet abszolválják. E komoly és nehéz munka közben Zénó szemrevételezi a bajba jutott nőszemélyt, aki korát tekintve minimum harminc lehet, ám kifogástalan alakja, derűs, kedves arca felcsigázza férfiasságát, és amikor a nő felajánlja, hogy szívesen megfizeti a segítségét, azt meglehetősen zokon veszi, aztán kapcsol:
- Mégis kérek valamit! A telefonszámát, hogy felhívhassam és megbeszélünk egy időpontot, amikor megihatunk egy kávét. Rendben?
Meglepődik a nő a fiatalember pimaszságán, végül mégis úgy dönt, hogy ezen ne múljon. A kesztyűtartójából elővesz egy jegyzettömböt, ráfirkantja a telefonszámát.
- Viszlát és nagyon köszönöm a segítségét.
Nem várja meg a fiú köszönését, beül a kocsiba és elhajt.
Jakab Piroskából kirobban a nevetés, atyaisten, mit akar tőle ez a gyerek! Ettől függetlenül hiúságát legyezi a dolog, mert az, lássuk be, nem mindennapi dolog, hogy negyvenöt évesen felkelti egy huszonéves fiatalember figyelmét. Hiába, ma szerencsés napja van! Jó üzletet kötött, kapott bélszínt a hentesnél, és az lenne a mai nap koronája, ha Tarajos Tónit sikerülne meggyőzni, és beszállna a megyei szakács fesztivál megszervezésébe.
Ráférne a környékre, ha növekedne az idegenforgalom, hiszen szegény a környék, ide már a madár sem jókedvében jár. A fesztiválhoz hely, program és szponzor kell, ám mindenek előtt a szervezőnek fel kell kutatnia egy húzó nevet, melynek tulajdonosa vállalná az esemény védnökségét, annak érdekében, hogy jöjjenek az éhes turisták az ország minden részéből, és ebben Tóni a szakember, hiszen polgármesterként profi rendezvényszervezőket meghazudtoló módon sikerült tető alá hoznia a különféle programokat. Mindössze az a kérdés, sikerül-e meggyőznie a férfit, aki az utóbbi időben kiegyensúlyozottnak látszik, amely betudható az elfoglaltságának, a nyelvóraadásnak, a kutyasétáltatásnak és azon apró kis kérések telesítésének, mellyel Piroska az utóbbi időben megbízza. Legutóbbinak is bizonyára eleget tett, a netről kellett recepteket kinyomtatnia.
A márciusi napsütésben kellemes az autóvezetés, nem is siet, nincs rá oka, hiszen Tóni nem megy sehová, és Kenyeres Pista, az étterem vezetője, tökéletesen ellátja a feladatát. Két éve alkalmazza a harmincéves fiatalembert, tisztességesen megfizeti, és nagyon hálás neki, mind a mai napig, hogy a családjával lehet, nem kell naponta két órát utaznia a megyeszékhelyre, ahol korábban egy szálloda éttermében dolgozott, azt az időt is a két gyerekével töltheti.
Úgy érzi Piroska, hogy szabad emberként élhet, szívós munkával megteremtette az anyagiakat, amely elengedhetetlen kelléke az emberi szabadságnak, bár nem gazdagodott meg, de semmiben sem szenved hiányt. Évente egyszer kedve szerint utazgat, megveszi magának a legjobb márkás ruhákat, parfümöket, hetente kétszer bemegy Nyíregyházára, amikor kedvenc személyi trénere jól megizzasztja, utána vagy vásárolgat, vagy a szépségszalonban múlatja az időt. A gyógyszerészékkel színházba járnak, hol a fővárosba, hol a megyeszékhelyre, de Miskolcra is elmennek egy jó darab kedvéért.
Az a felelőtlen, naiv kislány, aki tizenkilenc évesen otthagyta szüleit az osztrák határ melletti kis zsákfaluban, nincs többé. Gyökerestől kiirtotta magából a család iránti vágyakozást, és megfogadta, hogy egyedül is boldogul, mert soha többé nem hisz senkinek. Akit megcsaltak, akinek elengedték a kezét, akit magára hagytak a fájdalmában, az kénytelen védekezni, s ha másként nem tud, meghatározatlan időre, tudatosan hibernálja az érzelmeit. Ezt tette Piroska, pontosan huszonhat évvel ezelőtt. Elhatározta, hogy soha többé nem akar senkihez tartozni, ezért kizárólag laza kapcsolatokat létesített, olyan férfiakkal, akikhez más nők az ő helyében azonnal férjhez mentek volna, ám számára mindennél fontosabb volt, hogy ne éljenek egy településen, jó szeretők legyenek, és addig tartson a kapcsolatuk, ameddig együttléteiket mindketten egyformán élvezik. Amint az aktuális partnere megpendítette az összeköltözés vagy a házasságkötés lehetőségét, azonnal fejvesztve elmenekült. Legutolsó szeretőjével, a szomszéd járásban praktizáló körzeti orvossal, több mint egy éve szakított, és attól kezdve kezdett komolyabban foglalkozni régóta dédelgetett tervei megvalósításával. Ennek lenne első lépése a szakács fesztivál.
Még tíz perc és végre hazaér. Nem hiányzott ez a kerékcsere, félóránál is több időt veszített miatta, ráadásul nem készül el időben a bélszínnel, márpedig Tóni este hat után már egyetlen falatot sem eszik.
Sebaj, legfeljebb először és utoljára, beveti nála a női bűbájt. No, de csak a vacsora közös elköltésének erejéig.

Folyt.köv.