Dér az ablakon

Látogatók száma: 51

8. rész

Tarajos Kornélia kristályvizet iszogat, miközben mereven nézi az apró kockás terítőt az asztalon, mintha egyedül lenne, s nem ülnének még hárman az éttermi asztalnál. Megcsalta Zénó, benne pedig a saját édesapja csalatkozott. Időnként az ember éppen azt nem látja, amibe majdnem beleér az orra. Lám, már régen észre kellett volna vennie Zénó csalárdságát. Hányszor utazott a fővárosba a doktorija miatt, időnként több napra is, és mindannyiszor elérhetetlenné vált, nem vette fel a mobilját, sőt, kikapcsolta, utólag azzal magyarázva tettét, hogy kizárólag a tanulmányaira akart koncentrálni. Ez az állítása minimum száznyolcvan fokban eltért attól a mentalitástól, ami egyébként jellemezte a meglehetősen ambiciózus fiatalembert, aki képes volt két nappal a leadás előtt megkérni őt, hogy segítsen neki összeollózni a házi dolgozatát. Ami az édesapját illeti, beérte a telefonbeszélgetésekkel, ahelyett, hogy, úgy, mint ma, átment volna hozzá, és megtapasztalhatta volna, hogy egyedül él az öreg, és édesanyja állításával ellentétben, semmi köze sincs Jakab Piroskához, már, ami a közöttük feltételezett viszonyt illeti.
Pénzügy szakon végzett közgazdaként banknál dolgozik, ahol nem lehet mellébeszélni, mert a számok kemény tények, nem ismernek érzelmeket, és ez egybevág Kornélia ambíciójával, munkabírásával, pengeéles eszével, továbbá intuícióinak köszönhetően, számos alkalommal sikerült főnökeit elkápráztatnia az adathalmokból levont következtetésével. Egy éve jár a PhD-ra, mire végez, és neve előtt lesz a doktori cím, a ranglétrán több lépcsőfokot kihagyva magasabb vezetői pozícióba kerülhet. Pontosan tudja, hogy ennek megvan az ára, mert ideje nagy részét a munkahelyén tölti, de azt is tudja, hogy befektetés nélkül nincs haszon, és számára az a munka és a tanulás, amely majd megtérül a jövőben. Zokszó nélkül alárendelt szerepet kapott a magánélete, emiatt ment bele a Zénóval való kapcsolatba és hanyagolta el az apját. Zénót nem sajnálja, ám az édesapjával mielőbb rendezni kell a kapcsolatát.
- Kornélia, ébresztő! Csörög a mobilod!
Cili már másodszor szól, mire felriad Kornélia, és előkotorja a mobilját a zsebéből. Édesanyja keresi, hol jár, mit csinál, és olyan izgatott a hangja, mintha rosszat sejtene.
- Nyugodj meg, anya, az étteremben vagyunk a barátaimmal. Ne várjatok a vacsorával, későn érek haza! Szia!
Miért mondta, hogy későn ér haza? Ebben nincs logika, mert Petráék Nyíregyházán alszanak a motelben, nyilván időben szeretnének hazaérni. Lehet, hogy az apjával tölthet még egy-két órát?
Szülei válása óta nem járt ebben az étteremben. Ideje jobban körülnéznie. Meglepetésére a két évvel ezelőtti felújítás során modern berendezést, új burkolatot és dizájnt kapott, talán túl szép is a falu kicsinységéhez képest. Jaj, nem azért gondolja, mert a falubeliek nem érdemlik meg a kulturált környezetet, inkább a felújítási költségek mértékére gondol, amely húsz év alatt sem térül meg. Az árak is kissé megnövekedtek, nem az ételeké, hanem az italoké, és nincs is itt részeg ember egy sem, amely nem is baj.
Petra és Cili legalább másfél órája itt ülnek két üveg kristályvíz mellett. Rendben van, hogy azt mondta nekik, hogy az ő vendégei, de nem kellene ennyire szerénynek lenniük. Persze, a helyükben maga is az lenne.
Baj van! Villámcsapásként éri a felfedezés, hogy a nagy sietségben odahaza hagyta a táskáját, az összes iratával és a pénztárcájával együtt! Nincs mese, vagy hazamegy érte, vagy szégyenszemre kölcsönkér az édesapjától. Ez utóbbit választja. Úgy rémlik, mintha lenne az udvar felé egy kijárat, ám aki fizetés nélkül akar lelépni, az kudarcot vall, mert a kapu mindig zárva és a Labrador úgysem engedné meglógni a renitens vendéget. Hiába, ez alól Kornélia sem kivétel, mert a kutya fenyegetőn morog rá, majd mély hangon ugatni kezd.
Tarajos Tóni kinéz az ablakon és meglátja a kutya által sakkban tartott lányát, mire elmosolyodik, és megy kiszabadítani.
- Gondoltam, hogy visszajössz, mert itt maradt a táskád!
Kornélia ridikülje, terjedelmének köszönhetően, bárminek nevezhető, csak nem ridikülnek, mert abban bizony elférne egy kisebb harangjátéktól kezdve a szürke kisegérig mindennemű felesleges kacat, amiről a nők azt képzelik, hogy egyszer jó lesz, ha kéznél van, bár ez idő bekövetkezése sohanapjára várható, ezért egyre nagyobbak a női táskák és azokban egyre több a gazdája sem tudja miféle cucc.
- Azt hittem, apa, hogy otthon felejtettem a táskámat és szégyenszemre tőled kell kölcsönkérnem.
- Nem lenne az szégyen, kislányom, ha módomban áll, szívesen adok neked bármit, amire szükséged van.
Jelen esetben az őszinte apa-lánya beszélgetésre lenne szüksége, csakhogy ez az időpont erre nem megfelelő, mert a barátai visszavárják. Jó, azért még néhány percet maradhat. Otthon érzi magát, mintha mindennapos vendég lenne az apjánál, és egyáltalán nem akaródzik elmenni innen.
- Nézd csak, Kornélia, éppen vesepecsenye recepteket nyomtattam Piroskának, mintha megéreztem volna, hogy bélszínnel akar megvendégelni. Neked melyik ízlene?
Kornélia figyelmesen átolvassa a két receptet.
Wellington bélszín
A leveles tésztát szobahőmérsékleten egy óráig állni hagyjuk, hogy felolvadjon. A sütőt 200 fokra bemelegítjük. Ez alatt a húsdarabról minden hártyát lebontunk, mustárral és őrölt borssal bedörzsöljük. Az olajat megforrósítjuk, a húst körös-körül átsütjük rajta, majd tíz percre a sütőbe tesszük, utána langyosra hűtjük. Közben a vajon a hagymát megfonnyasztjuk, és a megtisztított, apróra vágott gombát kevergetve négy-öt percig sütjük rajta. A liszttel megszórjuk, fél percig még a tűzön hagyjuk, majd nagyon kevés vizet öntünk bele, hogy sűrű pépet kapjunk. Ekkor megsózzuk, kissé hűlni hagyjuk, végül sóval, őrölt borssal fűszerezzük. A sütőt 250 fokra kapcsoljuk. A tésztát téglalappá nyújtjuk, az egyik szélére hosszanti irányban kevés gombapépet simítunk, a húst – a leve nélkül – ráfektetjük. A pecsenye külsejét is bevonjuk gombapéppel, a tésztát ráhajtjuk, hogy betakarja. A széleit összenyomkodjuk, a felesleges tésztát levágjuk. Az így becsomagolt húst az egész tojással megkenjük. A leeső tésztát kinyújtjuk, és különféle díszeket – levelet, virágot, szívet – vágunk ki. Ezeket a tésztára tapasztjuk, és ismét bekenjük tojással. A sütőbe tolva addig sütjük, amíg a külseje ropogós piros nem lesz.
Stroganoff-bélszín
A bélszínt enyhén klopfold ki, majd vágd csíkokra. A nagyobb gyöngyhagymákat vágd ketté, a hagymát kockázd fel, az uborkát pedig vágd hasábokra. A vargányát szabadítsd meg a szivacsos részétől. A húst pirítsd meg a vajon, majd dobd mellé a hagymát, a gyöngyhagymát, a gombát és az uborkát, és pirítsd tovább. Mintegy tíz perc után öntsd hozzá a fehérbort, és hagyd, hogy elpárologjon az alkohol. Öntsd hozzá a tejszínt, és várd meg, amíg besűrűsödik. Tálalhatod rizzsel vagy tésztával, de krumpli lángost is adhatsz mellé.
- Azt hiszem, apa, nekem mindkettő ízlene, ám ha ma ebből akartok vacsorázni, akkor a Stroganoff-bélszínt választanám, az gyorsabban elkészíthető.
- Igazad van, kislányom. A ahhoz vargánya gomba kell, és nem hiszem, hogy Piroska tudott azt venni, sőt, szerintem eszébe sem jutott.
Ugat a Labrador, öröm hallatszik a hangjából.
- Azt hiszem, megérkezett Jakab Piroska. Szólok neki, hogy itt van az unokaöccse.
Kornélia ki nem hagyná ezt a párbeszédet, ezért az apjával tart.
- Jó napot, Piroska! Már nagyon vártuk magát! Bemutatom az idősebb lányomat, Kornéliát.
A két nőszemély kézfogásából Tóni számára egyértelműen kiderül, hogy határozott, kemény ember mindkettő, akik, ne adja Isten, hogy összeakaszkodjanak, mert abból nagy háborúság lenne. Ahogyan egymás szemébe néznek, úgy tűnik, hamarosan megkedvelik egymást. Nagy kő esik le az öreg szívéről, és somolyog az orra alatt:
- Hanem, kedvesem, az igazi meglepetés még ezután következik. Megérkezett az unokaöccse, és magára vár az étteremben, ahol a barátnőivel múlatja az időt. Mindjárt szólok is neki.
- Miféle unokaöcsém? – kérdez vissza azonnal Piroska, majd elpirul, mert ezt nem kellett volna megkérdeznie.
- Megyek én, apa! – kap az alkalmon Kornélia, legalább rendezi az éttermi számlát is, ám előbb jól megnézi magának Lukácsot, aki Piroska kiköpött férfi mása.
Esteledik, kissé lehűlt a levegő is, de még nincs vége a napnak.

folyt.köv.