Dér az ablakon

Látogatók száma: 46

10. rész

Az orvostól kapott két injekció gyorsan kiütötte Piroskát. Mély, álomtalan álomba zuhant, a három lánynak alig sikerült levetkőztetni és ráhúzni a hálóingét. Hiába parancsoltak rá Lukácsra a lányok, hogy maradjon a nagynénje mellett, tehetetlennek érezte magát, mert nem tudott mit csinálni, csak ült az ágy melletti széken és nagynénje álmát vigyázza. Feltűnik neki, hogy mennyi közöttük a hasonlóság, Hasonló az arcszerkezetük, a szemük színe, a hajuk is azonos árnyalatú. Jobban hasonlít a nagynénjére, mint a saját édesanyjára.
Vajon miért borult ki Piroska néni a jobb kezén lévő apró sebhelytől? Hiába töri a fejét, nem talál a kérdésre logikus magyarázatot. Muszáj megtudnia, mi miatt lett ez a szépasszony a család kitaszítottja? Miért menekült az ország túlsó felére? Láthatóan jó anyagi körülmények között él, de miért egyedül? Nem létezik, hogy nem találna társat magának. Vagy nem is akar?
Lehetséges, hogy neki is volt az életében egy Zénója, aki alaposan átverte. Nehogy Petra is Piroska néni nyomába lépjen, és azt higgye, hogy minden férfi Zénóként viselkedik. Mi tegyen? Maradjon itt, és lassan maga is elbóbiskol, vagy menjen ki a többiekhez. Ez utóbbit választja, azzal, hogy nem húzza be maga után teljesen az ajtót, hogy észrevegyék, ha Piroska néni felébred.
A lányok rettenetes nagy buzgalommal fognak a főzéshez, ám ahelyett, hogy összedolgoznának, egymást hátráltatják. Tóni bácsi szórakozottan nézi a televíziót, ám ha megkérdezné, milyen műsor néz, nem tudná megmondani. Úgy érzi, képtelen nyugton maradni, odalép az öreghez:
- Tóni bácsi, váltsuk le a lányokat, ha enni akarunk!
Ránéz az öreg, és elmosolyodik. Eszes ez a gyerek, és igaza van.
- Jól van, fiam, gyerünk! Kornélia hamarabb megír egy házi dolgozatot, mintsem összeüssön egy rántottát! Te is így vagy ezzel, ugye? Sebaj, megtanultam főzni, mert az csak jobb, mintha az étteremben ebédelnék. Nem titkolom, olcsóbb is és kiadósabb.
A lányok boldogan átengedik a férfiaknak a terepet.
Tarajos Tóni rá sem néz a receptre, úgy készíti az ételt.
- Hanem, Tóni fiam, megkelt a lángos. Menj át az étterembe a tésztával együtt és kérd meg a szakácsot, hogy segítsen neked megsütni a lángosokat. Nem szeretném, ha Piroska lakása napokig bűzlene az olajszagtól. De nehogy elszóld magad, hogy rosszul lett a nagynénéd!
Egy óra múlva csendben vacsorázik a társaság. A háziasszony még mindig alszik, még az is elképzelhető, hogy reggelig nem is ébred fel.
- Kornélia, mosogassatok el, utána átmegyünk hozzám. Ott aludhattok a lányokkal, ám előbb szólj haza anyádnak, hogy itt maradsz, feleslegesen ne idegeskedjen. Mi pedig, Lukáccsal, itt maradunk Piroskánál. Fiam, te alhatsz a vendégszobában, én meg szép csendben végignézem a televízió műsort.
Azt persze, nem teszi hozzá, hogy közben rendszerint megfordul a dolog, és a tv nézi őt, mint szundikál a kényelmes fotelben.
Tizenegy óra felé Lukács számára is erőfeszítésbe kerül szemének nyitva tartása, amikor halk zajt hall Piroska néni szobája felől. Óvatosan benéz az ajtón és örömmel látja, hogy nagynénje felébredt.
- Gyere be, Lukács.
- Nem akarom zavarni. Hogy érzi magát?
- Köszönöm, jól vagyok.
- Hozzam a vacsoráját?
- Megköszönöm.
Szerencsére Tóni bácsi rizst is főzött a Stroganoffhoz, arra gondolván, hogy azt könnyebb melegíteni. Igyekszik nem csörömpölni az edényekkel, nehogy az öreg felébredjen. Hiába az óvatosság, Tóni bácsi a televízió hangján kívül bármely zajra képes felébredni, sőt, amint kiveszi a mikróból a meleg ételt, és megfordul vele, hogy a pultra tegye, szembe találja magát az öreggel.
- Jól van, fiam, majd én beviszem Piroskának a vacsoráját, eredj, feküdj le, mert mindjárt megvirrad. Kialudtam magam, kibírom reggelig alvás nélkül.
- De szeretnék még a nagynénémmel beszélgetni…
- Holnap is nap lesz, és neked vezetned is kell.
Fenyegetést érez az öreg hangjából, és egyébként is nagyon fáradt, ezért megadóan bólint, és elindul a fürdőszobába.
Mire törülközőbe tekerve visszaér a nappaliba, a nagynénje szobájának ajtaját csukva találja,és az öreg sincs sehol. Benyit a vendégszobába és meglepődik, mert megvetve az ágy, csak bele kell feküdnie. Egy órát alszik, utána, ha még ébren lesz Piroska néni, akkor majd kifaggatja. Bezuhan az ágyba és reggel nyolcig alszik, mint a bunda.
Tóni élvezettel nézi, hogy milyen jóízűen falatozik Piroska. Ha ennyire jó az étvágya, akkor nem lehet komoly baja, nyugtázza és kimegy az üveg borért, melyből mindössze annyi hiányzik, amennyit az ételkészítéshez felhasznált. Feldobva érzi magát attól, hogy végre egy nőnek ágyba vihette a vacsorát. Ez még eddig nem fordult elő. Csak reggeli jár az ágyba, a vacsorával először próbálkozott. Szívesen beiktatná minden napra, mert igen csinos asszony Piroska, sőt, egyenesen kívánatos.
- Köszönöm, Tóni, nagyon finom volt a vacsora. Jót főztek a lányok!
- Egészségére! Tölthetek egy pohár bort?
Éjfél táján szépasszonnyal borozgatni, ez bizony kedvére való. Legszívesebben megölelné az asszonyt és soha többé nem engedné el! Visszakozz, csitítja magát, még elrepül a madárka! Dehogy repül! Hálóingben, zilált hajjal nem repülnek el a sem a tündérek, sem a boszorkányok!
- Piroska, igazán elmondhatná, mi történt? Mert valami nagyon megrázta.
Leül az ágy melletti székre, melyet még Lukács készített oda magának, s kicsit közelebb húzza az ágyhoz, mintha úgy jobban hallaná az asszony hangját, aki suttogva válaszol:
- Huszonhatodik éve rágja lelkemet…muszáj valakivel megosztanom…ígérje meg, hogy amit mondok, azt azonnal elfelejti!
Bólint Tarajos Tóni, mert egyetlen hang sem jön ki a torkán.
Színtelen hangon mesélni kezd Piroska, arról a bizonyos 1990-es évről, amikor tizennyolc évesen, érettségi előtt beleszeretett a nővére vőlegényébe, a mindig vidám, nevetős fiatalemberbe, aki emiatt rendszeresen ugratta, amint kettesben maradtak, s jót mulatott azon, hogy sikerült jövendőbeli sógornőjét zavarba hoznia. Nővére és a szülei minderről nem tudtak és nem is sejtettek semmit. Ballagó Balázsnak tetszett a szituáció, és vérszemet kapott, egyre többször froclizta, Szüzikének becézte és felajánlotta neki, hogy szívesen elveszi a szüzességét, csak egy szavába kerül. Nővére születésnapján a jegyespár bejelentette esküvőjük időpontját. A boldogságtól ragyogott Julika szeme, és amikor édesapjuk rákérdezett, mire ez nagy sietség, legalább azt várják meg, míg megkapják a diplomájukat, Balázs boldogan elújságolta a hírt, mely szerint nem várhatnak sokáig, mert útban van a trónörökös. Apjuk rettenetes haragra gerjedt, micsoda dolog ez, a Jakab családban nem szokás leányfejjel gyereket szülni. Hiába bizonygatták neki, hogy szó sincs erről, hiszen éppen azért akarnak összeházasodni, felpattant az asztaltól Jakab Antal és kiviharzott a műhelybe, ahonnan éjfélig elő sem került. Mérgében megjavított két kocsit, legalább levezette a mérgét. Nagy elánnal készülődtek az egy hónappal későbbi esküvőre. Piroska igyekezett kivonni magát a szervezésből, mondván, hogy neki az érettségire és a felvételire kell koncentrálnia. Nehogy anyja rátestáljon apróbb feladatokat, reggeli után kivonult egy pléddel és a tankönyveivel a kert végébe, ahol zavartalanul napozhatott, és tanulhatott, ha éppen nem másutt járt az esze. Julika és Balázs gyakran utazott vizsgázni a fővárosba, levizsgáztak és jöttek vissza. Érettségi előtt két nappal a zápor bezavarta Piroskát a házba. Csak Balázs volt otthon, anyjuk Julikával elmentek ruhát próbálni, apjuk meg kocsit vizsgáztatott a szomszéd városban. Balázs szokása szerint csúfolta Piroskát, aki kivételesen zokon vette az ugratást. Vigasztalásként Balázs átölelte, megpuszilta, amiből végül csók lett és végül valóban elvette Szüzike szüzességét. Csak azzal nem számoltak, hogy a szomszédék ötéves kisfia látta őket csókolózni a teraszon, és mire hazaértek anyjáék, azt kiabálta a gyerek, hogy Piroska csókolózott Balázzsal. Hiába tagadták, nagy botrány kerekedett, Jakab Antal osztogatta szitkait és pofonjait, melyeken Balázzsal szinte egyenlő arányban osztoztak. Elmaradt az esküvő és Julika elvetette a gyermekét. Államvizsga után a fővárosban maradt és fél év múlva férjhez ment Pásztor Lajoshoz, akit már férjeként hozott haza bemutatni. Piroska leérettségizett, és felvették a tanárképző főiskolára. ám apja közölte vele, hogy nem hajlandó finanszírozni a tanulmányait. Ekkor Zalaegerszegre költözött és állást vállalt. Akkor vette észre áldott állapotát, amikor megmozdult a gyerek. Édesanyja havonta egyszer meglátogatta, de az apja hallani sem akart róla. Már nagy volt a pocakja, amikor anyja elszólta magát, hogy a nővérének orvosi műhiba következtében soha többé nem lehet gyermeke.
- Örültem, hogy anya leszek és fájt a lelkem, mert sem az apám, sem a nővérem nem állt szóba velem. Tudtam, hogy magamra maradok az újszülöttel, mert anyám sem meri otthagyni apámat egyetlen napra sem. A munkahelyemről vittek be mentővel a kórházba, már háromperces fájásaim voltak. A kérdésre, hogy kinek szóljanak, anyám nevét és telefonszámát adtam meg. Nyolc órát vajúdtam, mire végül elaltattak és császárral elvették a gyermekemet. Azt mondták, kisfiú volt, de meghalt, mert a nyakára tekeredett a köldökzsinór. A szülész orvos szerint, jobb, ha nem nézem meg. Többé nem keresett anyám sem. Felépültem. Talpra álltam. Negyedszázad után beállított Lukács, a nővérem huszonöt éves fia, aki kiköpött az én másom, és a jobb csuklója fölött ott a tűzfolt nyoma, amit Balázstól örökölt. Mit tegyek, Tóni? Lukács az én fiam!
Magad készített kalitkádban ne vergődj, madárka, bújj ide, hozzám, nem lesz baj, mondaná Tóni, de nem tud szólni, csak átöleli Piroskát, s ringatja, mint apa tenné nyűgös gyermekével.

folyt.köv.