Dér az ablakon

Látogatók száma: 54

11. rész

Hajnal négykor felébred Piroska, óvatosan kibontakozik Tóni karjaiból, nehogy felébredjen a férfi és lábujjhegyen kimegy a szobából. Képtelen eldönteni, hogy Tóni ilyen kitűnő szerető, vagy csupán a magányos évek alatt a szexre kiéhezett férfi, de nem is meditál rajta, mert annál sokkal fontosabb dolgokról kell döntenie. Tóni ma is itt lesz, holnap is, holnapután is, jó barátként mindenképpen, bár ha így folytatják, szeretőként is számíthatnak egymásra. Legfeljebb utólag eleget tesznek a pletykáknak, ha már úgyis összeboronálták őket.
Teleengedi a kádat meleg vízzel, bőven önt bele az illatos habfürdőből és egy óráig ki sem száll a kádból. Ellazítja a fürdővíz, és kimossa lelkéből a sallangokat, hogy végre tisztán láthassa az egymást keresztező utakat, mert választania kell, hogy merre menjen. Lehunyja szemét és igyekszik semmire sem gondolni, csak szívni magába a kellemes illatot, s hagyni, hogy teste lebegjen a vízben. Ez kegyelmi állapot, amely sokszor segítségére volt a döntéseiben, s bízik abban, hogy jelen esetben sem szakad meg a sorozat.
A nappaliban, a szekreter titkos fiókjában, ott lapul a jegyzetfüzete, melybe a nagyobb döntései előtt felírja mindazokat a kérdéseket, melyekre választ kell adnia, vagy ha nem tud, akkor meg megkeresni rájuk a helyes válaszokat ahhoz, hogy hideg fejjel racionális döntést hozzon, mert igazából soha senki nem áll hozzá annyira közel, hogy beavassa legbelső titkaiba, tanácsot kérjen, vagy egyszerűen csak megtudakolja a véleményét. Mennyi ebből a távolságtartásból az önvédelem és bizalmatlanság aránya, maga sem tudja, de nem érdemes boncolgatni, hiszen nem akar rajta változtatni. Ez egy kivételes alkalom volt, és Tóni nem kíváncsiskodott, nem kérdezgetett, pusztán meghallgatta. Később, a szeretkezésük után is inkább azt latolgatta, hogy Piroska helyében milyen választási lehetőségekkel kellene számolnia, és azok hatásai hogyan és miben módosítanák eddigi életét.
- Bárhogyan döntesz, számíthatsz a segítségemre! –zárta mondandóját.
Hány férfi mondja ezt egy nőnek? Százból egy? Vagy maximum tíz?
Finom ez a víz, lágy és selymes. Olyan nőcis?
Apropó, hová tűntek a lányok? Tóni talált megoldást az elhelyezésükre. Kézenfekvő, hogy magánál helyezte el őket. No, ideje lenne kiszállni a kádból, lehűlt víz. Farmert vesz fel és egy pólót, előveszi a szekreterből a jegyzetfüzetét és felír kétoldalnyi kérdést. Ennyire nem találja meg a választ egyhamar, pedig mondania kell valamit Lukácsnak, vagy az igazságot, mellyel tönkre teszi nővére és szülei életét, vagy hihetőt hazudik, amely ugyanúgy elsülhet a visszájára is. Átfutja a kérdéseket, és nevetni kezd. Hiszen ezek között Tóni által említettek is szerepelnek! Nélküle is megfogalmazta volna, vagy csak azért írta fel, mert ott motoszkálnak tudata mélyén, amióta azokat Tóni megfogalmazta?
Örülnie kellene, mert él a rég elsiratott fia, ép és egészséges fiatalember, és láthatóan jó nevelést kapott. Sírnia kellene, mert nem látta felnőni, nem lehetett az édesanyja, nem babusgathatta, nem látta az első tétova lépéseit, nem hallotta az első szavait. Vajon milyen lenne Lukács, ha a magára hagyott, családjából kitaszított, önmagát is nehezen eltartó tizenkilenc éves leányanya gyermekeként kezdi el az életét? Mindketten eljutottak volna oda, ahol most tartanak?
Egyáltalán, honnan vették szülei a bátorságot ahhoz, hogy ellopják a gyermekét és a nővérének adják? Mindehhez kellett a drága szülész főorvos közreműködése is.
Mindenképpen Lukács érdekeit kell szem előtt tartania, ez az anyai kötelessége, az egyáltalán nem érdekes, hogy a nővére, a szülei és az ismeretlen sógora a végtelenségig tagadnák az igazságot, ahogyan azt mindannyian immár negyed évszázada elhallgatják, talán még maguk előtt is.
Miért mondana le a fiával való kapcsolattartásról? Ezt ma már senki sem tilthatja meg neki, és senki sem akadályozhatja meg, semmiféle jogcímen! Elég egy DNS vizsgálatot végeztetni és azonnal fekete, fehéren kiderülne a közöttük lévő anya-fia viszony, amely a világon természetes és egyértelmű emberi kapcsolat, ha nem mindjárt az egyetlen, melyet letagadni, megtagadni, elhallgatni lehet ugyan, de azok mit sem változtatnak a vérségi kapcsolat meglétén. Visszagondolva terhességégének időszakára, soha, egyetlen pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy nem szüli meg a gyermekét, pedig pontosan tudta, hogy sem saját családjára, sem Ballagó Balázsra nem számíthat. Talán nem is volt tisztában azzal, hogy mit jelent felnevelni egy gyereket, hiszen jómaga is majdnem gyerek volt még, csak azt tudta, hogy bármi áron felneveli. Munkahelyén biztatták a kollégái, nem lesz semmi baj, majd segítenek, amiben csak tudnak, s végül segítségük a gyerek elvesztésének feldolgozásához szükségeltetett. A lelkében támadt űrt azonban képtelen volt feldolgozni, pedig levelezőn főiskolára járt, lefoglalta minden szabad percét a tanulás. Egy dolog azonban nem változott, még öt év után sem tudott elmenni úgy a kórház előtt, hogy ne sírja el magát. Amint kézhez kapta a diplomáját, másnap kilépett a munkahelyéről, és egy borús, téli napon, kezében minden vagyonát rejtő közepes méretű bőrönddel, felszállt az első buszra, amely a fővárosba vitte, onnan jegyet váltott egy nyírségi járatra. Azt már elég messzinek találta régi élete helyszínétől. Végül húsz évvel ezelőtt, egy borús, téli napon egyedüli utasként leszállt a buszról és egyenesen a falu egyetlen kocsmájába ment. Nem tudja, mi lett volna vele, hogyan alakult volna az élete, ha nem ismerkedik meg Csörögi bácsival, az öreg kocsmárossal, aki apjaként bánt vele, rendre elhessegette mellőle az udvarlókat, mert senkit sem tartott méltónak az ő kislányához. Végrendeletében is gondoskodott róla, hogy elindulhasson a maga útján, melyet becsületesen megtett. Sikeres vállalkozóként anyagilag stabilan áll a lábán, ám továbbra sem bízik senkiben.
Érdemes felbolygatni Lukács életét? És a sajátját? Nem, nem és nem! Ebből a helyzetből neki is és Lukácsnak is sérülésmentesen kell kikeveredni! Még nem tudja ennek a módját, de megtalálja! Van rá két órája. Legfeljebb három. Kapd össze magad, öreglány!
Hatodmagával reggelizik, és ehhez kevés a hűtőszekrényben lévő élelmiszer. Sebaj, hatkor nyit a Coop üzlet, majd bevásárol. Friss zsemlét, vajat, sonkát, felvágottat, paprikát, paradicsomot vesz, hogy biztosan legyen fogukra való közöttük. Kornélia igazi fiatal felnőtt nő, aki pontosan tudja, mit akar, mit szeretne elérni az életben, és képes is harcolni érte. Lukács unokahúga eléggé bizonytalan, mintha nagy bánat érte volna, melyet képtelen elengedni, feldolgozni pedig nem mer, mert először is szembe kellene nézni a kudarcával, és ez meghaladja a tűrőképességét. Cili még gyerek, a szó nemes értelmében, igazi tiszta lelkű emberke. Imádja Lukácsot, látni abból, ahogyan ránéz a fiúra. Igazi feleségnek való leányzó. És itt van Tóni, akivel ahelyett, hogy a szakács fesztivál megrendezésével kapcsolatos terveiről beszélt volna, megismertette életének nem éppen sikeres korszakával.
Miért érzi, hogy férfi még nem volt ilyen nagy hatással rá?
Elég az érzelgősségből, kell egy frissítő kávé. Hatkor elindul a boltba. A garázs ablakát fehér dér takarja. Hideg volt az éjszaka. Á, inkább gyalog megy, öt perc az egész.
Galambos Tóték előtt, ahogyan benéz az udvarra, ott billegnek a tenyésztett galambok. Kora reggel összecsipegetik, amit előző nap meghagytak a tyúkok, mert saját eledelüknél az sokkal finomabb. Azonnal beugrik neki Mátyás király és a bíró lányának története, amikor a lány vitt is ajándékot a királynak, meg nem is, mert az ajándék a két szita közé tett galamb volt, amit aztán a király előtt elengedett!
Ez az! Neki is így kell tennie Balázzsal! Sebtében bevásárol, még frissen sütött, meleg kakaós csigát is vesz, azt szeretik a gyerekek. Hazafelé sietvén aztán jót nevet, hiszen Lukácsék már nem gyerekek! Attól még szerethetik a süteményt.
Időközben felébredt Tóni is, a fürdőszobában zuhanyozik. Piroska kipakolja a konyhában a szatyrát, majd bemegy a hálószobába, bevetni az ágyát és kinyitni az ablakot, de elkésett, mert mindezt Tóni már megtette.
- Szervusz, kedvesem! – öleli át Tóni és megcsókolja. – Pár percre magadra hagylak, felébresztem a leányokat.
Sohase legyen rosszabb napkezdete ennél a fogkrém ízű csóknál!
- Tóni, megeteted a kutyát is?
- Természetesen. És ne keresd a maradék kávét, mert az biz’ a megittam!
Mennyi idő kell a három leányzónak ahhoz, hogy a reggelihez terített az asztalhoz üljenek? Egészen pontosan egy egész óra, szerencsére, mert Lukácsot is fel kell ébreszteni.
Fél kilenckor végre reggeliznek. A lányok hajnali három óráig beszélgettek és megitták Tarajos Tóni teljes italkészletét, igaz, meglehetősen szerénynek bizonyult a fél üveg konyak és három üveg bor, amely három szomjas leányzónak gyorsan lecsúszott a torkán. Lukács is nagyokat pislog, mint aki reggelig mulatott, pedig legalább nyolc órát aludt, mire Tóni bácsi felébresztette.
Piroska ilyesmire számított, mert előre lefőzött tizenkét adag kávét, és időnként jelentőség teljes pillantást váltott Tónival, hiába, fiatalság bolondság.
- Remélem, ízlett a reggeli?
- Nagyon finom volt, köszönjük! –vágja rá a választ Cili, miközben szemet vet a Lukács tányérján árválkodó fél kakaós csigára, ám a fiú a kezére legyint:
- Már kettőt megettél, ez az enyém!
- Olyanok vagytok, mint a gyerekek az óvodában! – állapítja meg Petra
- Ne haragudjon rájuk, Piroska néni! Idővel még felnőhetnek. – állapítja meg Kornélia.
Piroska csak nevet rajtuk.
- Jól van, ifjúság, egészségetekre! Mielőtt szétszélednétek, mondanom kell nektek néhány dolgot! Váratlan megjelenésetekkel kissé összekuszáltátok az esténket. Ne értsetek félre, pusztán arról van szó, hogy terveimben az szerepelt, hogy az étterem szakácsa elkészíti számunkra a Wellington bélszínt, melyet az étteremben szép kényelmesen elfogyasztunk egy üveg bor mellett Tarajos Tóni barátommal, akit ezzel akartam meggyőzni, milyen jó lenne a faluban ősz elején tartani egy szakács fesztivált. Ehhez már szponzort is találtam, ám a szervezésben számítok az aktív közreműködésére, mert egymagam ehhez kevés vagyok. Erre Pásztor Lukács, a nővérem fia, váratlanul beállít a barátaival, hogy megtudakolja tőlem a Jakab családban általa vélelmezett negatív történéseket, melyek bár igencsak régen történhettek, és állítólag elhallgatják előle. Nem vagyok hozzászokva ez ilyetén lerohanásokhoz. Nyilvánvalóan ez okozta a rosszullétemet. Nincs semmi baj! Ne, ne szóljatok semmit! Annyit mondhatok, hogy nem kell feltépni a régen szerzett, begyógyult sebeket! Főleg nem kíváncsiságból. Lukács, kíváncsi voltál rám, és én lehetőséget adok rá, hogy megismerj. Úgy vélem Tóni is ad neked egy esély, Kornélia! Mindkettőtöknél induljunk tiszta lappal és az kerüljön rá, amit ti írtok rólunk, amikor már megismertetek bennünket. A szakács fesztivál megszervezés hatalmas falat lesz! Ha van kedvetek hozzá, akad számotokra is feladat, nem is kevés. Az ismerkedés egyik legjobb módja a közös munka! Benne vagytok? Számíthatunk rátok?
Tarajos Tóni szeme csillog, mint a gyémánt! Hiába, csodálatos nő Jakab Piroska! Eddig csak sejtette, ma már tudja is.
Cili könyökével megböki Lukácsot, szólaljon meg végre! Ám a fiú csak elvörösödve bólint, hogy rendben van. Bezzeg Kornélia nem hagyja szó nélkül:
- Te is akarod, apa? Benne vagyok!
Piroska szó nélkül eléjük tesz egy noteszt:
- Tessék, írjátok bele a telefonszámotokat!
Fél óra múlva Lukács kocsijával kihajt a telekről és a visszapillantóban látja, amint Piroska néni és Tóni bácsi integet utánuk.
- Iszunk egy kávét? – kérdi az asszony, amit eltűnik szemük elől a kocsi.
Míg Piroska újabb adag kávét főz, Tóni leszedi az asztalt. Megszólal a háziasszony telefonja.
- Tóni, légy szíves vedd fel! Muffint sütök a kávé mellé.
A férfi szót fogad:
- Jó napot! Ez Jakab Piroska telefonja. Tarajos Tóni vagyok, miben segíthetek?
Zentai Zénó megszakítja a vonalat.
Vége