Döme bácsi álma

Látogatók száma: 49

Reggelente Burkus megböködi orrával a talpát, mert csiklandós az öreg, és erre rendszerint felébred, mosdik, reggelizik, megeteti a kutyát és miközben elmosogatja az egy tányért, kést, villát és a kávés csészét, a labrador az előszobában várja, szájában a pórázzal, jelezvén, hogy ideje sétálni egyet a parkban, mert sürgős elintéznivalója akadt.

Lényegét tekintve Döme bácsinak legalább annyira szükséges a séta, mint Burkusnak, ám nincs az a pénz, amiért bevallaná, inkább a kutyájára fogja, hogy képes miatta az egész délelőttöt a parkban tölteni, hiszen a többi kutyás emberrel könnyű barátkozni, nagyokat beszélgetni, mialatt az ebek élvezik a szabadságot, futkároznak, egymást kergetik, vagy az erősebb kutya a nyertes játékot játszanak. Orvosai szerint az öregnek nem szabad naphosszat a fotelben ülve filmeket nézni, olvasni vagy éppen bóbiskolni, mert egyszer úgy elalszik, hogy a felhők felett ébred fel, durvább megfogalmazás szerint, örökre leteszi a kanalat. Márpedig Döme bácsi Achilles sarka a lustálkodás és az állandó nassolás, egyszerűen képtelen hideg élelmiszerekkel jól lakni, főzni meg nem tud, még a rántottát is elrontja, arról pedig hallani sem akar, hogy előfizessen ebédre, a szolid árairól, és kiváló főztjéről híres sarki kocsmában.

Tizenegy órakor pórázra fogja Burkust és elsétálnak a közeli közértbe, megveszik az aznapra és másnap reggelre szükséges ennivalókat, majd hazatérve elfogyasztják az ebédet, délután szunyókálnak egy nagyot, estefelé ismét kimennek a parkba, utána jönnek a televízió sorozatok, amelyeket okvetlenül nézni kell, majd megvacsoráznak, Döme bácsi beveszi a gyógyszereit, nyolckor még lemennek újabb fél órára, hogy a Barátok közt kezdetére hazaérjenek, utána fürdés és alvás.

Hát, már aki tud aludni! Kettőjük közül Burkus alszik többet, olyan mélyen, hogy még horkol is, na, ettől meg az öreg nem tud aludni, legalább is azt mondja, de ez egyszerűen csúsztatás. Azért az, mert Döme bácsi felesége elvesztése óta, krónikus álmatlanságban szenved, melyet megpróbál egy-egy pohár borral megszüntetni, csakhogy ez nem olyan könnyű, mint egy bűvészmutatvány. Egyszerűen becsíp a vörös nedűtől, és ahelyett, hogy elnyomná az álom, éppen ellenkezőleg, teljesen felvillanyozódik, és amit napközben elmulasztott, azt azonnal pótolni akarja. Telerakja a mosógépet, elindítja a programot, de a szárítósat ám, mert másnap már vasalhatja is a megszáradt ruhaneműket, kiporszívózza a szobákat, felmossa a konyhát és az előszobát, vagy port töröl, esetleg kockáról kockára lemossa a fürdőszobában a plafonig érő csempéket, a kádat és a kagylót pedig átdörzsöli a fürdőszoba tisztításra specializált vegyszerrel. Ilyen esetekben éjfélnél hamarabb nem kerül ágyba, igaz, akkor már egyáltalán nem zavarja Burkus horkolása.

Ma túlteljesítette a szokásos penzumát, mert máskor három estét is kitöltő munkákkal végzett, melynek eredményeként másutt dorombolnak a porcicák, csillog a lakás a tisztaságtól és a levegő is felfrissült, miután kiszellőztette a vegyszerek szagát. Kész a karácsonyi nagytakarítás, mindössze az a baj, hogy idén is egyedül tölti a szentestét, és ebbe nem mer belegondolni, két nap múlva lesz karácsony, addig bármi történhet. Elvileg. Gyakorlatilag, emberi számítás szerint, ugyanúgy eltelik az idő, mint eddig, továbbra is egyedül marad, illetve hűséges kutyája társaságában nézi a televíziót, ahogyan előző években is tette.

Burkus a kutyák igaz álmát alussza, s észre sem veszi, hogy kivételesen a gazdi horkol hangosabban, és az álommanó ott ül ágya szélén, simogatja a homlokát, s Döme papa lassan elmerül az álom óceánban, lassan úszik, éppen csak haladjon és jönnek a színes filmkockák, melyekre épp rápillant és megy tovább. A tízediknél megáll, két kézzel megragadja a képet, és azonnal leáll a film, nagyokat rúgva a víz felszínére tör, nagy levegőt vesz, ráfekszik a hatalmas víztükörre, és hagyja, hogy tovább pörögjön az emlékezet filmje.

Ünnepre terített asztalnál ül, mert előtte a hófehér abroszon a Zsolnay étkészlet mély tányérjában forró tyúkleves gőzölög, melyben tetemes mennyiségű csigatészta és zöldség díszeleg, az áttetszően tiszta leves felületén egymásba olvadnak az aranyló zsírkarikák, s az illata csiklandozza orrát. A szétnyitott, hosszú, téglalap alakú asztalnál ül az egész család, de Döme bácsi alig érzékeli a társaságot, kizárólag a levesre koncentrál. Nem várja meg, míg mindenki kiszedi az adagját, kezébe veszi a kanalát és csendben kanalazni kezdi, ám meglepetésére hideg és íztelen a gőzölgő étek, hiába sózza, borsozza, megkóstolni már nem tudja, mert jéggé fagy előtte, csak úgy siklik tetején a kanál. Akkor felnéz, de nincs körötte senki, csak másik öt tányérban gőzölög a forró leves, és a fehér abroszon virtustáncot jár a gazdagon díszített karácsonyfa gyertyalángjának árnyéka. Valaki elveszi előle a tányért, s rögvest elé tesz egy másikat, nagy, kerek, laposat, rajta a barnáspirosra sütött kacsacombbal, a tejfehér krumplipürén tepertő darabokkal, és párolt lila káposztával. Pár másodpercig legelteti szemét a második fogáson, majd villát és kést ragad, de mindhiába, mintha láthatatlan búra lenne tányérja felett, képtelen elérni a rajta lévő ételeket. Gesztenyetorta a desszert, melynek tetejét tejszínhabbal és gesztenye reszelékkel díszítettek. Az első szeletet neki vágják, olyan gusztusos a vastag krémmel töltött tortaszelet, hogy összefut az öreg szájában a nyál. A desszertvillával végre levág belőle egy falatnyit, emelné a szájához, csakhogy a gesztenye reszelék apró gilisztákká változik, még mielőtt szájához érne.

Felébred Döme bácsi, rettenetes éhséget érez, ezért kénytelen felkelni és kibotorkálni a konyhába, mert világot csak ott gyújt, hogy ne ébressze fel Burkust. A hűtőszekrényből előveszi a bontatlan csomagolású, tízdekás felvágottak egyikét, nagy karéj kenyeret szel hozzá, amelynek egy része lelóg a kistányérról, majd asztalhoz ül. Burkus vakkant egyet, jelezvén, ha a gazdi eszik hajnali háromkor, akkor neki is jár némi menázsi.
Burkusban működik a pavlovi reflex, mely szerint reggeli után a séta következik és szájában a pórázzal, a bejárati ajtó élé ül és várja gazdit. Döme bácsi iszik egy nagy pohár kristályvizet, és leoltja a villanyt, hogy menjen aludni. A sötétben majdnem felbukik a kutyában, még szerencse, hogy egyiküknek sem esik baja. Káromkodva villanyt gyújt, és lelki fröccsöt akar adni Burkusnak, ám amint meglátja szájában a pórázt, elneveti magát.
- Szóval, sétálni akarsz, kiskomám? Nem bánom, menjünk, ám elébb felöltözöm, mert pizsamában megfagyok!

Szépen fénylik a Hold, szikráznak a csillagok, ha nem lenne a közvilágítás, akkor látnák az utat és a parkot. Burkus póráz nélkül rohangál, élvezi a szabadságot. Döme bácsi számára is jó érzés ez a csend.

A sarkon befordul a sárga taxi, kiszáll az utasa, egy idős hölgy, aki nagy cserép mikulásvirágot cipel. Ugrik az öreg, hogy segítsen a hölgynek. Nehéz a cserepes virág, az öregnek sem olyan könnyű cipelni, hiába, az igazi férfi idős korában sem hazudtolja meg magát. Burkus érdeklődéssel figyeli gazdija ténykedését, és lelkesen csóválja a farkát, mert olyan kellemes kalács illatú a hölgy táskája, márpedig ilyen illatot legfeljebb a pékség nyitott ajtaja előtt érez. Azt nem érti, miről beszélgetnek, csak a gazdi hangsúlyából érti, hogy valami fontos, kellemes dologról szól az eszmecsere.
Vidám Döme bácsi, talán még madarat is lehetne vele fogatni, mert fütyörészve ballag hazafelé és egyszer sem szól Burkusra, hogy ne kószáljon el.

Délután, véletlenül, ismét összefutnak a hölggyel, és Burkus kószálhat kedvére, mert a két öreg kizárólag egymásra figyel. Hol egyik, hol másik magyaráz, közben nevetgélnek és ebbéli tevékenységükben az sem zavarja őket, hogy közben hullani kezd hó, eleinte ritkásan, kis pelyhekben szemerkél, majd rástartol, szinte egybefüggő függönyként zúdul az égből, betakarva mindent, mi csak útjába esik. Magához hívja a gazdi, hogy rátegye a pórázt, ami nem igazán szép dolog tőle, mert így nem kergetheti a hópelyheket. Gyorsan kiderül a turpisság, mert gazdi karját nyújtja a hölgynek és egyenesen a borozóba navigálja. Oda nem mehet be Burkus, nem is kívánkozik a forralt bort gőzétől párás levegőjű talponállóba, inkább békésen tűri, hogy a biciklitartó korlátjához kössék a pórázát. Okos kutya lévén már azon sem csodálkozik, amikor az esti sétájukhoz ismét csatlakozik az idős hölgy, sőt, inkább azt kívánja, hogy máskor is velük tartson, mert olyan illatos pörkölt illatű csontokat hozott neki, amelynek létezéséről eleddig fogalma sem volt. Azt persze Burkus nem tudja, mit kaphatott a gazdija, aki otthon is fütyörészik, és olyan dolgokat csinál, ami eddig eszébe sem jutott. Kora reggel felkelt, s még a reggeli előtt levitte a parkba, éppen csak annyi időre, míg elvégezte a dolgát, majd fülig érő szájjal elmagyarázta neki, hogy a piacra kell mennie és az idő alatt egyedül hagyja a lakásban, s intelligens házi eb létére maradjon csendben, mert a szomszédok még alszanak.

Rátarti és öntudatos eb létére Burkus erőt vesz magán és alszik tíz óráig, holott máskor ebben az időben egy órát a parkban szokott szaladgálni, de nem baj, majd kiviszi a gazdi, ha hazajön. De nem jön, csak délben, és annyi csomagot cipel, mintha felvásárolta volna az egész piacot.

Délután ismét együtt sétálnak az idős hölggyel és gazdinak ismét fülig ér a szája. Megfiatalodott, az már bizonyos, mert egész este takarít, fenyőfát díszít, és az ebédlő asztalára hófehér abroszt terít.

Másnap reggel együtt mennek el a virágoshoz és gazdi ugyanolyan nagy mikulásvirágot vesz, mint amit két nappal korábban, hajnalban, az idős hölgy cipelt. Hazaérve a virág a fehér abrosz közepére kerül, és mintha párás lenne a gazdi szeme, amint hátrébb lép, hogy lássa, sikerült-e a téglalap alakú asztal átlóinak metszéspontjába helyeznie.
Sebtében ebédelnek a konyhában, ahogyan szoktak, és azonnal sétálni mennek. Kétszer is körbejárják a parkot, mégsem veszi le róla gazdi a pórázt, ami érthetetlen Burkus számára, ahogyan az is szokatlan, hogy az öreg tízpercenként az órájára néz. Pontban kettő órakor megállnak az idős hölgy házánál.
- Kézcsókom, Blanka drága! – üdvözli gazdi az öregasszonyt, aki zavarta mosolyog, de hagyja, hogy gáláns férfi módjára kivegye kezéből gazdi a kosarát, mely úgy illatozik, mintha a pék boltja előtt állnának.

Blanka asszony alaposan körülnéz a lakásban, és szeme csillogásán látszik, hogy tetszik neki a látvány. Kosarából elővarázsol kéttálcányi mákos és diós bejglit, lekváros kiflit és túrós buktát, két üveg bort és az aljáról elővesz egy érdekes ruhadarabot, amely nincs a gazdi ruhatárában. Kiderül, hogy az nem más, mint a kötény, amit maga elé köt, kezet mos, és azonnal dirigálni kezd gazdinak, hogy mit vegyen elő a hűtőszekrényből és a spájzból.

Ez már sok Burkusnak, inkább elkullog és lefekszik a szobában, a fűtőtest elé, s miután vele senki sem foglalkozik, jobb híján elalszik.
Arra ébred, hogy Blanka asszony az ünnepi porcelán tányérokkal terített asztalnál éppen szedi gazdinak a benne lévő csigatésztától és a zöldségektől sűrű levest, melynek felületén egymásba olvadnak az aranyló zsírkarikák.

- Nézze, Döme, felébredt Burkus! Megengedi, hogy odaadjam neki a vacsoráját?
Nem vár választ, máris hívja a kutyát és tányérjába teszi a levesben főtt húsos csont felét.
- Úgy edd, Burkus, hogy a kacsasültből is tiéd lesz a csont!

Döme bácsi nem bír magával, nem várja meg Blanka asszonyt, nekiesik a levesnek, akkora sebességgel kanalazza, hogy mire visszaér az asszony, már üres a tányérja.
- Jaj, Döme, látja, milyen feledékeny vagyok? Azt hittem, kiszedtem magának a levest. Lám, üres a tányérja. Bocsásson meg, feledékeny vagyok az utóbbi időben. Most látom, már megette a levest. Akkor rendben, hozom a sült kacsát, krumplipürével és párolt káposztával.

Döme bácsi elnézi, amint a fehér abroszon virtustáncot jár a gazdagon díszített karácsonyfa gyertyalángjának árnyéka. Arra gondol, milyen kár, hogy Blanka asszony nem sütött tortát. Gesztenyéset, melynek tetejét tejszínhab és gesztenye forgács díszíti. Talán, majd jövőre megkéri rá, ha megérik.

Mindenesetre neki adja az asztalon lévő mikulásvirágot. Az lesz a karácsonyi ajándéka, az annak szánt bonbon helyett, mert az ír viszkis, és megtartja magának. Vagy még jobb, ha elteszi szilveszterre. Hátha akkor is átjön Blanka és főz egy finom vacsorát.

A cikket írta: Yolla

támogatóink