Egy portás élete

Látogatók száma: 70

Épp a lovagi torna közvetítését hallgattam.
- Ilyen nincs, ilyen nincs, de mégis van! – üvöltötte a kommentátor. Jägerszegi ledöntötte ellenfelét a lováról, esküszöm ilyet még so... Bumm!
Ahogy kihajoltam a fülkémből láttam, hogy valami barom már megint betörte az ajtót. Nem hiszem el, a hónapban már harmadjára raktuk vissza. Sőt! Ki is írtuk, hogy az ajtó kifelé nyílik. Úgy tűnik, a mai lovagok már olvasni se tudnak. Sebaj, megkérdeztem miben segíthetek.
- Orrtúró Artúró vagyok és Coffoskáért jöttem! – kiáltotta a lovag. Láttam rajta, hogy nem ő lesz a befutó, de azért felküldtem Ákoshoz.
- Jól van, a folyosó végén balra, a sárkány után jobbra fel a lépcsőn, a legfelsőbb toronyszobáig.
Miután fehér lován, harci kiáltásokat skandálva elvágtatott Ákoshoz, én visszaültem a rádiómhoz. A lovagi torna még nagyban zajlott, mikor a lovag orrlógatva visszatért.
- No mi az? Nem bírt a sárkánnyal? – kérdeztem.
- A sárkánnyal? Dehogynem, holtan fekszik.
- Hát akkor?
- Coffoska azt mondta, hogy inkább ne mentsem meg. Nem elég márkás a kardom, és a lovam se egy Mustang. Érti ezt? – fakadt ki a lovag.
Miután kikísértem, felmentem Ákoshoz, megnézni mennyire fekszik holtan.
- Mit szólsz hozzá? – kérdeztem. Épp a szárnyait nyalogatta.
- Hát elég silány lovag volt. Nem is értem minek engedted be.
- Jött az magától. Ja és ha már itt tartunk, segítenél visszarakni az ajtót?
- Ez is betörte? – kérdezte felháborodva. Esküszöm, ha legközelebb valaki betöri, azt egybe lenyelem, csak majd szólj, el ne felejtsem.
Miután visszaraktuk az ajtót, elmentünk vacsorázni. Ákos egy szép kövér tehenet rendelt, én meg egy cézár salátát. Napok óta rosszalkodott a gyomrom. Ahogy visszamentünk a kastélyba, láttuk, hogy egy nagyon daliás lovag áll az ajtó előtt. Ákos gyorsan a hátsó ajtóhoz repült, hogy elfoglalja a helyét, én pedig üdvözöltem.
- Jó estét! Miben segíthetek?
- Jó estét. Elnézést a késői zavarásért, Coffoskáért jöttem.
Kinyitottam a kaput, és miután a lova megtörölte a lábát, útjára engedtem. Ígéretesnek tűnt, úgyhogy hallgatóztam. Ákos pár perccel később már el is játszotta a nagyhalált, és a lovag perceken belül visszatért Coffoskával.
A lovas biccentett, majd a lánnyal a háta mögött ellovagolt az éjszakába. Persze még percekkel később is hallani lehetett Coffoska örömét:
- Jajj olyan cuki a páncélod. És ez a kard, hát eszem megáll, biztos egy egész megyébe került.
Rohantam Ákoshoz egy hordó pálinkával, hisz' ezt meg kellett ünnepelni. Végre valaki elvitte azt a hülye picsát! Már hívtuk is az apját, hogy végre valaki megmentette a lányát, és hogy utalja át a pénzt – valamiből nekünk is meg kell élni.
Hajnalig dorbézoltunk, amikor valaki csöngetett. Lerohantam a kapuhoz és meglepetésemre a daliás lovag volt – Coffoskával.
- Ne haragudjon, de nem bírom elviselni. Ha akarja magam viszem vissza a toronyba. – mondta sajnálkozva a lovag. Egyből kijózanultam.
- Hagyja csak. – Coffoskát átvettem, majd elbúcsúztam.
Dühömben úgy bevágtam az ajtót, hogy már megint kiszakadt a helyéről. Coffoska persze semmit nem értett az egészből. Mert egy hü... hűséges, jámbor leányzó volt. Miután felvittem a szobájába, visszatértem Ákoshoz és a hordóhoz, immáron bánatomban.
- Most mit csináljunk? – kérdezte Ákos.
- Hát, először is vissza kéne rakni az ajtót...

A cikket írta: blasius

előző cikk következő cikk

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Szia Blasius!

Nagyon tetszik számomra a "király" mosolyvarázs :-)
A kedvenc részem:
"Mert egy hü... hűséges, jámbor leányzó volt."
Gratula 5*-os konyak érte.

Üdv. Black Ice