Egy szép álom!
Látogatók száma: 72
A konyha pultnál állt, gyakorlott mozdulatokkal snidlinget és petrezselyemzöldet aprított.
A serpenyőben kevés olajon hagyma pirult, kistányéron egy felkarikázott virsli, egy kis kupac reszelt sajt, egy másik tányérban leütött tojás kicsit összekeverve, várta a sorsát.
Mindig korán reggelizett.
Magas termete miatt a vállát kicsit előre kellet döntenie, hátán megfeszültek az izmok. Nem volt egy sportember, csak odafigyelt magára. Most csak egy fekete alsónadrág volt rajta, még papucsot sem húzott.
Tulajdonképpen ma ünnepelhetne is!
Éppen tíz éve döntött úgy, az anyja legnagyobb fájdalmára, hogy a saját lábára áll.
Az asszony soha nem titkolta, kislányt szeretett volna harmadiknak is. Két nővére már kiskamasz volt, amikor megszületett.
Szabolcs! Milyen idétlen név!
Ha lány lenne Szabinának nevezte volna el, de így Szabolcs lett, akit lehet Szabinak becézni.
Szerencsére az anyján kívül senki nem szólította így, még a nővérei sem. Már az óvodában is Szabolcs volt. Ott is tudták a Szabi az lánynév.
Mint a Mama kedvence sokat volt a konyhában, szerette is, mert mindig volt valami finom falat a számára.
Sokszor kunyerált el dolgokat, amikből ő maga állított össze valami ehetőt, rendszerint sikerrel.
Vendéglátó ipari szakközépiskolát végzett, pincér lett, mert abban az évben nem indítottak szakács osztályt.
Csak pár hétig dolgozott a szakmájában, mert a tulaj nem díjazta, hogy több időt töltött a konyhán, mint a vendégek között. Nem is bánta, mert nehezen viselte némely vendég arroganciáját.
Katonaság után döntött az önálló élet mellett. Egy bevásárlóközpontban dolgozott, egyik kollegájával béreltek egy lakást. Nem tudta ettől eltántorítani semennyi sírás-rívás. Nagyon szerette a szüleit, de nehezen viselte azt a fajta gondoskodást, amit kapott, szinte fuldoklott benne.
Kellett kis idő arra, hogy megenyhüljenek iránta, hogy elfogadják, ahogy fogalmaztak, az árulását.
Néhány éve, egyik volt osztálytársával futott össze, aki felvetette miért nem megy dolgozni hozzájuk, éppen van üresedés.
Azóta dolgozott a használt autókereskedésben. Mint minden férfi szeretett vezetni, de annyira nem volt oda a kocsikért, hogy éjjel nappal velük legyen.
Amúgy is az álma az volt, szakács legyen.
Ez a nap nem csak az évforduló miatt volt különleges!
Ma megy először dolgozni az új helyre.
Egy percig sem habozott beadni a jelentkezését, amikor meghallotta, van felvétel egy most nyíló étteremben, ahol nem a papír a fontos, hanem a tudás. Két napja ment rá a próba munkára.
De nem csak a munka volt, ami miatt így feldobódott!
Karola, a pultos lány nagy barna szemeit látta maga előtt, ahogy ráemeli, a kis pír az arcán olyan kislányos bájt adott neki.
Néhány nő már megfordult az életében. Annával megpróbálták az együtt élést is, ami már a kezdeteknél kudarcra volt ítélve. A lány még ment volna szórakozni, ő viszont már szívesebben töltötte az idejét otthon, sajnálta is az elszórakozott pénzt.
Mindent megkapott a szüleitől, de volt is ára! Elvárták a jó jegyeket, azt, hogy a saját dolgait tartsa rendben, a házkörül is voltak feladatai. Arra nevelték, hogy mindenért meg kell dolgozni, így meg is becsülte a keresetét.
Amíg a barátai két-három helyen dolgoztak, hitelt hitel hátára vették fel, hogy mihamarabb meglegyen a kocsi lakás, addig Ő, azt osztotta be, amit az autókereskedésben keresett. Bőven elég volt a garzon bérletére, amit már egyedül tartott fenn, egy húsz éves kisautóra is összerakta a pénzt.
Szórakozás helyett szívesebben ment kirándulni, rendszerint kerékpárral vette nyakába a világot, Anna viszont azt szerette, ha egy hangos zenétől dübörgő szórakozóhelyen idétlenkedhet a barátnőkkel.
Reggeli után sokáig tusolt, a szokásosnál nagyobb gondot fordított a borotválkozásra is. Ahogy a tenyerébe öntött arcszeszt az arcára kente, Karola jutott eszébe. Vajon milyen lehet megérinteni a bőrét. Gondolataiban, puha, bársonyos érintése volt.
Ahogy kiszállt a kocsiból egy percig nézte az új munkahelyének bejáratát. Csak egy óra múlva nyitnak, addig elő kell készítenie mindent, hogy a vendégeknek ne keljen sokat várniuk az ételre.
Mintha haza érkezett volna, úgy vette birtokba új birodalmát.
Amikor Karola beköszönt, éppen egy darab húst trancsírozott, pedig szívesen oda ment volna hozzá megcsókolni legalább csak az arcát. A lány a többiekhez hasonlóan fehér blúzt, combközépig érő fekete szoknyát viselt, mert ugye ételt és italt árulunk, nem lányokat, ezt a tulaj mondta. Olyan elegáns volt, még az a kis anyajegy is jól állt neki a szája fölött.
Aztán elveszett a munkában!
Zárás után mire mindent rendbe tettek, a lány már elment.
Álmában is vele volt! Hallotta mély búgó hangját, csengő nevetését.
Egy hét kellett ahhoz, hogy már ne vesszen el a rendelések között, akkorára már tudta mikor jön vacsorázni a lány, addig egyik pincér váltotta fel.
Különös gonddal készítette a neki szánt ételt, a legjobb tudását adta a tálalásnak.
Most vagy soha, gondolta. Ma randira fogja hívni, azok a szemek nem mondhatnak nemet!
Türelmetlenségében kilesett a pult felé, de Karola nem volt ott.
- Kint van Zolival! –Válaszolta a kérdésére az egyik lány.
Az nem lehet! Miféle Zoliról beszél ez? Kíváncsisága erősebb volt a jólneveltségnél.
Bárcsak ne tette volna! Miért nem tudta megvárni, amíg bejön a vacsorájáért?
Karola az üzlet előtt állt, szorosan összebújva egy férfival. Csókolóztak!
Hogy merészeli!
Már majdnem oda ugrott szétválasztani őket, de időben észbe kapott.
Vert seregként ment vissza a konyhába.
Karolának szánt ételt bedobta a szemetesbe.
Dühös volt magára, amiért így belelovalta magát egy nem létező kapcsolatba. Mert úgy gondolt a lányra mióta meglátta mintha hozzá tartozna.
Az nap éjjel életében először leitta magát.
Másnaposan alig bírt dolgozni, szégyellte is magát a gyengesége miatt.
Egy ideig kerülte a lányt, aztán végre észrevette Verát, aki mindig epekedve nézett rá.
Meg ismerte végre az igazi szerelmet!
Karola pedig az maradt, ami volt! Egy szép álom!
A cikket írta: Kathy Godhy
Hozzászólások
időrendi sorrend
na végre, más is esik pofára, nemcsak én
Szólíthatsz csak úgy egyszerűen Évának, én úgy is értem kedves Kati! :-))))
Köszönöm ZSOLTINE, EVA. Valahol minden karakterünk az életünk során megismert emberekről szól. Sokszor nem is tudjuk azt, mint a jelen esetben én sem!
Érződik a sorokban, hogy fontos volt valamiért számodra a főhős. Még jó, hogy a végére észhez térítették! :-)))
Ütős történet! Klassz!