újabb események régebbi események további események
15:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
15:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Éjszakai látogatók

Látogatók száma: 33

X

Éjszakai látogatók

Mirá egy kis marvári faluban született, 8 évesen került Csittorgarhba, mint Bhódzsa rána felesége. A kislány mindjárt az első napokban magára haragította a családot. Hogy is ne, amikor magával hozta a kedvenc Krsna-múrtiját, és ha csak tehette, odaszaladt hozzá, beszélgetett vele, énekelt és táncolt előtte, este magával vitte az ágyába, boldogtalan volt, ha elszólította a kötelesség.

A rána családja természetesen vallásos volt, de mindenki a maga módján, egyébként meglehetősen világiasan gondolkodtak. Az imádkozásnak, felajánlásoknak és minden másnak megvan a maga ideje és helye, erre szolgálnak az ünnepnapok és a templom. Ki hallott olyat, hogy valaki egy egészen kis szoborral beszélget, és még az ágyba is magával viszi, maga mellé fekteti a medvebőrre? Az anyós különösen rosszul viselte Mirá „bolondériáit,” kerek-perec megmondta neki: Lányom, a mi családunkban ez nem szokásos. A csittorgarhi ránák mindig Gauri istennőt imádták. Te most már a mi családunkhoz tartozol, neked is Gauri-dévi ad menedéket. Rakd el a Krsna-szobrodat egy láda mélyébe, hogy ne is lássuk.

Mirá szeméből ömlöttek a könnyek. Egy láda mélyébe, a szépséges Krsnát? Erről szó sem lehet. Megfogadtam, hogy egész életemben őt szolgálom, nem szegem meg a fogadalmamat.

Az anyós úgy tett, mint aki belenyugszik a megváltoztathatatlanba; és ameddig Bhódzsa élt, béke volt a családban. De a rádzsput hercegeknek a vérükben van a hadakozás, és mindig találnak maguknak ellenséget. Bhódzsa fiatalon tért „a másik útra,” amelyik egyenesen Indra mennyországába, a hősök paradicsomába vezet, és Mirát magára hagyta a fellegvárban.

Mivel gyermekük nem volt, Mirá minden idejét Krsnával töltötte. Elvitte egy kis templomba, és szinte odaköltözött hozzá, a legtöbbször éjszakára is a templomban maradt. Mindenki haragudott Mirára, de különösen az új király, Vikramdzsit rána. Először is, követnie kellett volna a férjét a halotti máglya lángjain keresztül. Nagy szégyent hozott a családra, amikor ezt megtagadta. De ha már életben maradt, le kellett volna vágatnia a haját, letenni az ékszereket, eltörni a kagyló-karpereceket, fehér ruhát viselni, Dévihez imádkozni védelemért – Mirá pedig tarka ruhákban, felékszerezve járkál, és mindenkinek azt mondja, hogy ő nem özvegy, hanem Krsna felesége, mindig is az volt.

És most Udá, Vikramdzsit menye azt állítja, hogy Mirá tegnap éjjel nem volt egyedül, mindenki tisztán hallotta egy férfi hangját.

Ez igaz volt, Mirának két látogatója volt ezen az éjszakán: Akbár császár, és Tanzen, a legkedvesebb udvari zenésze, szinte barátja, már amennyiben egy muszlim császár őszinte érzelmekre képes.

De Akbár sem muszlim császárnak, sem embernek nem volt közönséges. Tanulmányozta a hindu vallást, még az Upanisadokat is, pedig azokat a kiválasztottakon kívül meg sem érti senki. Jógikkal beszélgetett, és parancsba adta az udvaroncainak, hogy fordítsák le a Mahábhárata 100,000 verspárját perzsa nyelvre. Különösen szerette a rádzsputokat, ezt a hajlíthatatlan, büszke és lovagias népet. Anyja egy rádzsput hercegnő volt, és az apját egy rádzsput mentette meg, amikor a hitsorsosai elől kellett menekülnie Delhiből. Csakhogy most éppen ellenségek voltak. Akbár nem léphetett be az erdőbe, nem találkozhatott a rána egy hölgyrokonával. Ő pedig mindenképpen ezt akarta, mert Mirá nemcsak rádzsput hercegnő volt, hanem igazi költő, aki meg is zenésítette a verseit.

Akbár tehát hindu szádhunak öltözött, maga mellé vette Tanzent, hű társát mindenféle veszélyes kalandban, és bement az erődbe. A szádhuknak szabad utat engednek, mindenütt tisztelettel fogadják őket, nem kérdezik, mit akarnak. Akbár és Tanzen alaposan körülnéztek, megfigyelték Mirá szokásait. Mirá sokszor találkozott szádhukkal, jógikkal és mindenféle koldussal, akik persze mind nagy szenteknek adták ki magukat. Látták is messziről ezeket a szatszangokat, de Akbárnak nem tetszett, hogy olyan sokan vannak Mirá körül; elhatározta, hogy éjszaka bemegy a templomba, ott találkoznak a rádzsput hercegnővel, csak ő meg Tanzen.

Veszélyes vállalkozás volt, ami nagyon csúnyán is végződhetett volna, de Akbárt nem hagyta el a szerencséje. Mirá gyönyörű dalokat énekelt az ő Krsnájának, és a császár nagyon meghatódott. Port vett a hercegnő lábairól, Krsnát megajándékozta egy smaragd nyakékkel, és Tanzennel együtt elhagyta a templomot. Udá észrevette az éjszakai látogatókat, de nem szólhatott egy szót sem, mivel éppen a tilosban járt, egy jóképű lovaskapitányt részesített a kegyeiben. Másnap aztán megvádolta Mirát: Hallottam, hogy nem volt egyedül a templomban… Azt persze nem vallhatta, hogy látta is az idegeneket.

Mindjárt gondoltam, jegyezte meg Vikramdzsit sötéten. Intett néhány fegyveresnek. A családtagok maguktól is jöttek, alig várták a botrányt. Udá is ott volt köztük.

Csak a férfit támadjátok, parancsolta Vikramdzsit a katonáinak. Bízzátok rám az asszonyt.

Nem kellett rászorítani a fülüket a templom ajtajára, világosan hallották, hogy Mirá valakivel beszélget. Egy idegen férfi van a templomban, azzal beszélget Mirá.

Vikramdzsit feltépte az ajtót, de rögtön a küszöbön a földbe gyökerezett a lába. Mirá a földön ült a kis Krsna-múrti előtt, és vele beszélgetett.

Senki más nem volt a templomban.

A király elszégyellte magát, bocsánatot kért, de az ilyen hangulatok nála nem tartottak sokáig. Nem sokkal ezután egy letakart kosárban fekete kígyó küldött Mirának. Mirá felnyitotta a kosarat, de abban csak egy virágfüzér volt. Máskor a rána mérgezett italt küldött; Mirá megitta, és úgy érezte, édes, mint a nektár. De néhány ilyen támadás után levelet küldött a szent Tulszi dásznak, és megkérdezte: Mit csináljak? Nem tudom Krsnát szolgálni ebben a házban. A rokonaim meg akarnak ölni. De nekem Giridhár az egyetlen uram. Ez a kapcsolat örök.

A szent ezt válaszolta: Hagyd ott őket; ezek nem a rokonaid, hanem ellenségek. Prahlád elfordult az apjától, Vibhísana a fivérét, Bharata az anyját, Bali a guruját tagadta meg. A gópik elhagyták a férjüket és a családjukat, egyedül Krsnát akarták szolgálni. Nincs más örök kapcsolat, minden egyéb csak illúzió.

Mirá elment Csittorgarhból, először Vrndávant, Krsna szent városát kereste fel, és végül Dvárakában fejezte be az életét.

A cikket írta: Müszélia

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: