újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Először mindenki idegen -3

Látogatók száma: 48

Anikó tudta, hogy ha felnéz kék eget lát.

Mégis borús pillantással, bosszúsan nézett körbe.
- Miért kérdezett annyit? - gondolta. Mert neki nem sikerült, vállat vont.
Gyors zuhany közben ízletes vacsorára gondolt, de mire elkészült gyorsan bekapott pár falatot, úgy válogatás nélkül, aztán lefeküdt aludni. Csukott szemmel hallgatta a szél zúgását, tíz óráig, akkor bevett egy altatót.
Reggel kábán ébredt, pirítóst kívánt, helyette ivott egy kávét, és elsietett dolgozni.
Egész nap azt pörgette a fejében, hogy holnap péntek lesz, szombaton érkezik András.
Ennél a gondolatnál nem jutott tovább. Késő délután pár nap szabadságot kért. Este első dolga volt, hogy telefonáljon.
- Szia! - már a kedves hang megnyugtatta. Minden apró részletet megbeszéltek. Újra a réginek érezte magát.
- Főzni is fogok - gondolta -, bár azt mondta, étterembe megyünk.
Kinyitotta a szekrény ajtaját, válogatott a ruhái között, dúdolgatott.
Minden olyan szép lett. Csak a ruhákat illetően nem tudott dönteni.
Este lett, de még nem volt olyan késő, hogy udvariatlan lenne egy telefonhívás. Kicsengett, hosszan.
- Vedd már fel! - türelmetlenkedett magában.
- Tóth András telefonja! - szólalt meg egy csilingelő hang.
Anikó keze remegni kezdett, alig tudott mit mondani.
- Andris, téged keresnek! - hangzott onnan a távolból.
- Ki az, szívem? - visszhangzott. Anikónak elakadt a lélegzete mikor meghallotta András hangját.
- Tessék. Halló. - türelmetlenkedett a telefon.
- Hallom, én is hallom... - tért magához Anikó, s bemutatkozott.
- Jaj, bocsáss meg! - hangzott azonnal. - A volt barátnőm eljött, hogy elvigye pár holmiját! - magyarázkodott András.
Ez komolyabb "miért" volt, mint a tegnapi kérdések, de Anikó nem akart tudni semmit. Finoman kinyomta a telefont és álomba sírta magát.

Reggel korán csengettek. Anikó állt előttem, romokban. Beszámolt a tegnapi napjáról. Dühös volt.
- Tudhattam volna! -mondta.
- Te is olyan hitetlen voltál, mint aki vonzza a bajt. Miért? - szögezte nekem a kérdést.
- Mert nem hiszek a tündérmesékben. - mondtam.
- Bolondság! Ha jól belegondolok lehet, hogy igazat mondott - mentegette.
- Beszéltél vele azóta? - hangzott a kérdésem.
- Nem hívtam vissza! - felelte rémülten.
- És ő? - kérdeztem.
- Eddig nem! - válaszolta.
- Nem akarod megpróbálni? - próbáltam vigasztalni, mert már láttam párásodott a szeme, alig látott.
- Add a telefont, segítek - kértem.
- A - nál, mint András ? - kérdeztem.
- Nem, V-nél keresd! - mondta szaporán pislogva.
Rácsodálkoztam.
- V, mint Valaki! - hadarta. Tudom, hogy hülyeség, de amikor még alig tudtam róla valamit, így jegyeztem be. Aztán, tudod milyen bolond vagyok, így hagytam.
- Hát, legyen Valaki! - mondtam. Bár most úgy éreztem, akárki lehet András.
- Cseng! - kezébe adtam a telefont.
Úgy beszélgetett, mint akinek semmi problémája. Belepirult ebbe a beszélgetésbe. Olyan rózsás arccal került elő a másik szobából.
- Minden rendben lesz! - mondta sugárzóan.

Mit kérdezhettem volna? Nem akartam elrontani a kedvét. Szinte repült a jövő, a kockázatok sorozata felé. Féltettem. Mi van, ha van valakije ott távol Andrásnak, vagy volt is, esetleg új ismeretség?
Valahogyan segíteni szerettem volna, de tolakodni sem akartam.
Pár óra múlva összefutottunk a lépcsőfordulónál. Csomagokat cipelt. Elromlott a lift.
- Főzök holnap! - mondta boldogan. - Tortás is akartam sütni, de az már nem fér bele, sajna! - szuszogta a lépcsőktől.
- Segíthetek? - kérdeztem.
- Megtennéd? - nézett rám hálásan.
- Szívesen! - zavartan, gyorsan elköszöntem. Magam sem hittem, hogy erre képes vagyok.
Amíg kevertem a krémet gondolkodtam. Mit csinálok? Ártok, vagy segítek? Nem a tortával, a mögöttes szándékkal. Mert elhatároztam a végére járok a dolognak! Beszélnem kell Andrással. Naivan hittem, engem nem téveszt meg.

Bemutatkozás, tortafogyasztás után, talán nem is olyan véletlen ültünk egymással szemben.
- Nem is tudtam, hogy ilyen kedves barátnője van Anikónak - kezdte volna elterelni magáról a beszélgetést az új ismerős.
- Én sem tudtam, hogy neked ilyen sok barátnőd van - válaszoltam.
- Hát tudod, igyekszik az ember kihasználni az életét - kacsintott rám -, mert nem adatik több lehetőség - mért végig pimaszul.

Hirtelen valami éles csörömpölés hallatszott. Hátrafordultam. Anikó állt az ajtóban, kezében az üres tálca, lába előtt a törött poharak. András ugrott, hogy segítsen.
- Mindent hallottam - mondta határozottan Anikó. - Tudod merre van a kijárat! - fordult felé.
- Kérlek csukd be utána az ajtót! - nézett rám határozottan.
András dadogva kezdett magyarázkodni Anikó hátának.
- Ne fáraszd magad! - intette le barátnőm. - Tucatszámra járnak hasonlóak, bárhol! - átnézett felette.

Mire visszatértem már nem volt törött pohár. Anikó csak annyit mondott: - Köszönöm!
- No azért nem mindenki... - kezdtem volna.
- Tudom! Igazad volt! - lehajtotta a fejét.
- Az igazira azért még érdemes várnunk! - próbálkozott egy erőltetett mosollyal.
Két poharat vett elő, valami töményet töltött, ami elmossa a történeteket...

Két hét múlva egy reggel bosszúsan vettem észre, nincs tej a hűtőben. Lesiettem a közeli boltba.
Anikót vettem észre, két nagy bőrönddel igyekezett egy sötét autó felé. Nem taxi volt, BMW. Megálltam, vártam, míg visszatér a következő csomagért, úgy cipőmet igazgatva, mintha valami baja lett volna.
- Hova utazol? - kérdeztem.
- Csak egy régi barát! - közli zavartan. - Lemegyünk kicsit az Adriára, felejteni! Bocs', sietek... - semmi búcsúpuszi.
Gyorsan bedobja a bőröndöt a helyére, magát a vezető mellé, s indulnak.
Régi baráttal az Adriára. Felejteni...

- Folytatása következik -

A cikket írta: Sonkoly Éva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Szia Éva!

Érdekes fejlemények! Mondta ez a Valaki valaha, hogy feleséget keres? Ja, messziről jött ember meg azt mond amit akar... de úgy látom ezt az Anikót sem kell félteni. Egyébként nagyon jó és fordulatos a történeted! :) Egyre tanulságosabb.

Pusz:Ailet
Tiszta érzelmi labirintus. Azért megpróbálok eligazodni Anikón. A férfin... nem csodálkozom, mert mintha ismerném ezt a típust? Komolytalan.
A nő részéről érthető, hogy repdes, ha valami bejön. Könnyű kitalálni miért van ez, hiszen a boldogságot keresi, de a lehető legegyszerűbben akar odáig eljutni. Semmi bonyodalom nélkül. Ez természetes. Viszont könnyen összeomlik.

Azért nem semmi dolog elugrani az Adriára, felejteni egy régi baráttal. Talán sikerül neki? :-)
Régi barát?? Nem lövöm le a poént, de....várom! :-))
Szia Évám! Ez a baj a távoli "Andrásokkal". Minden városban lehet más nőjük. Várom a következőt! PUSZI! :-)

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Éva!

Érdekes fejlemények! Mondta ez a Valaki valaha, hogy feleséget keres? Ja, messziről jött ember meg azt mond amit akar... de úgy látom ezt az Anikót sem kell félteni. Egyébként nagyon jó és fordulatos a történeted! :) Egyre tanulságosabb.

Pusz:Ailet

Köszönöm Ailet!

Igyekszem még fokozni az érdeklősét!

Puszillak! :)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Tiszta érzelmi labirintus. Azért megpróbálok eligazodni Anikón. A férfin... nem csodálkozom, mert mintha ismerném ezt a típust? Komolytalan.
A nő részéről érthető, hogy repdes, ha valami bejön. Könnyű kitalálni miért van ez, hiszen a boldogságot keresi, de a lehető legegyszerűbben akar odáig eljutni. Semmi bonyodalom nélkül. Ez természetes. Viszont könnyen összeomlik.

Azért nem semmi dolog elugrani az Adriára, felejteni egy régi baráttal. Talán sikerül neki? :-)

Kedves Évike!

Van amikor nehéz felejteni, de majd meglátjuk...
Köszönöm, hogy itt voltál! :)

Üdv.
Éva

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ

Régi barát?? Nem lövöm le a poént, de....várom! :-))

Kedves Mindenható!

A poén?
Ki tudja talán még várat magára...

Üdv.
Éva

megtekintés Válasz erre: Virág

Szia Évám! Ez a baj a távoli "Andrásokkal". Minden városban lehet más nőjük. Várom a következőt! PUSZI! :-)

Szia Virágom!

Van olyan is közöttük akiben lehet bízni, hidd el nekem! :)

Puszillak!

megtekintés Válasz erre: Sonkoly Éva

Kedves Évike!

Van amikor nehéz felejteni, de majd meglátjuk...
Köszönöm, hogy itt voltál! :)

Üdv.
Éva

Szia Évi!

Ez a felejtés dolog, eszembe juttatta egy régi kellemetlen emlékemet. Én is felejteni próbáltam akkor, és hiába volt a környezetváltozás, nem segített. Többször eszembe jut az a közbe jött külföldi út a hivatal szervezésében, ami kizökkenthetett volna. De nem tette.... csak mi magunk vagyunk, leszünk képesek ezen túllépni. Ebben minden külső segítség hiábavaló. Nélkülünk, a mi erős elhatározásunk nélkül, hogy valamilyen módon túltesszük magunkat rajta, nem megy. :-)

Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre: Sonkoly Éva

Szia Virágom!

Van olyan is közöttük akiben lehet bízni, hidd el nekem! :)

Puszillak!

Neked elhiszem Évám. :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: