Első nap az iskolában
Látogatók száma: 25
Kiss Richárd leparkolt az iskola előtt, és kiszálltak a feleségével együtt az autójukból. A felesége Kissné, dr. Balog Karola büntető bíró kinyitotta a hátsó ajtót, hogy utódjuk, Balázs is ki tudjon szállni.
A gyerek kicsit megszeppenve nézte a hatalmas épületet, ahová mostantól kezdve évekig járni fog. Elindultak a széles járdán az iskolához vezető lépcső aljáig, ahol Balázska megtorpant.
- Mi van fiam, csak nem megijedtél? - Te már nagyfiú vagy, - neked mostantól kezdve ez lesz a munkahelyed! - Azért kell ide járnod, hogy amit még nem tudsz, - azt itt megtanuld! - Majd meglátod, - nem is olyan félelmetes!
- De anya, én nem félek, csak nem akarom, hogy bekísérjetek!
- Jól van! - Tanítás után érted jön az apád! - Akkor gyere, - hagy adjunk egy puszit búcsúzóul!
- Ne, - mert sokan látnák, - és az olyan ciki!- hárította el Balázska a búcsúzni közeledő szüleit. - Inkább kérem az iskolatáskámat, és az uzsonnás dobozomat! - És fogjunk inkább kezet búcsúzóul!- nyújtotta a kis kezét a szülei felé.
A szülei mosolyogva és büszkén néztek össze! Tisztára az apai nagyapja egyenessége és őszintesége. Nem kertel, nem füllent! A gyerek lassan lehajtott fejjel ment az iskola kapuja felé. A kapuban megállt, visszafordult, és elmosolyodott. Intett a szüleinek, és belépett a kapun.
Bent a folyosón nagy zsivaj fogadta. A gyerekek, - mint a rakoncátlan kiscsikók, futkároztak össze - vissza, és kiabáltak. Végre megszólalt hosszan az első órát jelző iskolacsengő, és a felsőbb osztályosok hamar eltűntek a folyosóról. Csak az új elsősök zsibongtak tovább, - mint egy megriadt nyáj. Az irodából előjött tanító néni próbálta túlharsogni a lármát, de mivel nem sikerült, elővett egy sípot, és belefújt. Hosszan és fülsértően szólt a sípszó, és a gyerekek erre abbahagyták a kiabálást és a szaladgálást.
- Figyelem, gyerekek! - Kettes oszlopba sorakozó! - Ugye mindenki tudja, hogy az milyen? - Jól van! – Akkor utánam in-dulj!- adta ki a parancsot a tanító néni.
Bementek egy osztályterembe.
- Mindenki álljon meg egy padnál, és a táskáját tegye a pad mellé, az uzsonnás dobozt meg a padba!- vezényelte. Miután megtörtént, leültette a gyerekeket, és elővett egy listát az osztálykönyvből.
- Aki a nevét hallja, az feláll, és megmondja, hogy otthon hogy szólítják a szülei! - Én Marika néni vagyok, tehát így is szólíthattok, - vagy tanító néninek!
- Abonyi Géza!
- Én vagyok az!- ugrott fel egy fürge kisfiú. – Engem otthon Gézukának hívnak.
- Jól van, leülhetsz! - Bányai Péter!
- Jelen!- állt fel egy lomha mozgású fiú lassan. - Nekem azt mondják, hogy Peti!
- Rendben Peti, te is ülj le! - Bús Gyula! …… - Bús Gyula! …..- Nincs Bús Gyula? – Akkor Csillag Éva!
- Tanító néni, az én nevem Csillag Évike, és én otthon Szöszi vagyok, mert szőke a hajam!- állt fel egy lenszőke kis tündér. – Te is leülhetsz Évi!
Balázs vágyakozva nézte az ablakon át a felhők vonulását. Gondolatai össze – vissza csapongtak. Engem mikor fog szólítani a tanító néni? És mondjam azt, hogy Balázska? És az nem nagyon kisfiús? Vagy csak egy icinyi - picinyit? Majd azt mondom, - úgy hívnak otthon, hogy nagyfiú! Tegnap még ilyenkor finom reggelit ettem otthon! Az apa csinálta. Vajon most mit tettek a dobozba uzsonnára? Meg is nézem, - vagy egy kicsit meg is kóstolom!
Kíváncsian kinyitotta az uzsonnás dobozt.
- Húúú! - Az apa a kedvenc sütimből is tett a szendvics mellé! Lehajtott fejjel betömött a szájába egy süteményt.
…….- Kiss Balázs! ……- Kiss Balázs!
Balázs felállt a szólításra,- erre a fém uzsonnás doboz csörömpölve leesett az öléből! A többi gyerek erre elkezdett hahotázni. A tanító néni leintette a zajongókat!
- Nos? - Mi történt?- kérdezte kíváncsian.
- Le efett a dobof a fődve!- mondta tele szájjal Balázska, miközben igyekezett az egész süteményt lenyelni!
- Tele szájjal nem beszélünk, - mert nem illik! - Amit meg nem szabad, - a tanítási órák alatt enni! – Arra valók a szünetek! – Most az egyszer még elnézem, - mert nem tudtátok, - de mostantól megbüntetem azt, aki az órák alatt eszik!
– Tehát Balázs, - minek neveznek a szüleid?
- Nagyfiúnak! – Mert már nem vagyok ovis!
- Jól van nagyfiú, leülhetsz!- mondta mosolyogva Marika néni. ……- és ez így ment végig, amíg mindenki be nem mutatkozott.
Ezzel a módszerrel az egész osztály megismerte egymást, és végre rátérhettek az elkövetkező feladatokra. A tanító néni krétát vett a kezébe, és elkezdett a táblára rajzolni, - miközben magyarázott. Ahogy hátra tekintett, megakadt a szeme az egyik nebulón, aki magáról elfeledkezve - egy machbox autót tologatott a pad tetején.
- Nemes Sándor! - Azonnal hozd ki ide a tanári asztalhoz az autódat, mert óra alatt nem szabad játszani! - Majd tanítás után visszakapod!
- Joól van naa!- hozta ki a játékautót kelletlenül Sanyika, és letette a tanári asztalra.
- És aki holnaptól játékot hoz be az iskolába, - attól elveszem, - és csak év végén fogja visszakapni! - Ez itt már nem az óvoda! - Mindenki megértette?- kérdezte szigorúan Marika néni.
A nyomasztó csendet az óra végét jelző csengő hangja törte meg. Miközben mindenki igyekezett elhagyni az osztálytermet, Balázska, - a nagyfiú, sóhajtva kimondta hangosan a kis osztálytársai gondolatát is:
- Hát, ezt jól kifogtuk!
Alkotta: emillio
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
remélem, folytatod. balázska beleszeret a cukrosbácsiba...
én sokkal szerencsésebb voltam, mint a matchboxos gyerek. megengedték, hogy óra alatt
Ezek olyan édes kis történések. Az élet rögös útján meg tett első lépések...
Úgy-e lesz első szerelem is a történetben?
pusz
Juli