Első szerelem
Látogatók száma: 87
Kenyértörés, gipsz, cseresznye, cimbalom, tánc
Anya sírógörcsöt kap, amikor bejelentem, hogy nem vagyok hajlandó elmenni a nővérem esküvőjére, mert nem akarok szégyenkezni a nagy fehér gipsz miatt. Eltört a karom a kézilabdaedzésen, pontosabban a családomnak ezt mondom, a valóságban azonban fiúkkal fociztam a betonplaccon és elestem. Csak rosszul, mert fellökött a Jónás Sanyi, a hülye, azt hitte, imponál nekem a cseleivel, mert azt hiszi, tetszik nekem, pedig dehogy. A barátnőim már mind csókolóztak, és nem akarok lemaradni, ezért szemeltem ki a magas, jóképű fiút a nyolcadik a-ból, miatta álltam be focizni, de minek, hiszen a többieknek tetszem, bezzeg neki nem.
Ha jól belegondolok, tulajdonképpen mindegy lenne, melyikükkel csókolózom, de adjuk meg a módját, nekem nem kell alacsony fiú. Kicsit magas vagyok a százhetvenhat centimmel, vagy ők nem nőttek magasra, mindegyikükhöz le kellene hajolnom a csókhoz, ahhoz meg nincs kedvem. Nem, mintha közönség előtt tennénk, de akkor is, az ember adjon magára, még ha nem is szerelmes. A fiú osztálytársaimra sem sok eső esett, a hónom alatt elférnek, egyébként is Helga, a nővérem, mindig azt mondja, hogy házinyúlra nem lövünk.
Helga egyébként huszonegy éves, jeles diplomás alapszakon, környezetvédelmi mérnök lesz, ha egyszer elvégzi a mester szakot. A vőlegénye most végzett kertészmérnök, megy haza vidékre, a szülei gazdaságában fog dolgozni és nővérkém nem akar távkapcsolatot, mely állítólag az esetek hetven százalékában kenyértöréshez vezet, ezért gyorsan teherbe esett és mehetek az esküvőjére. Nem tudja, hogy én tudom, anyáék sem tudják, sejtem, hogy Balázs szüleivel sem közölték, hogy hamarosan nagyszülők lesznek, csakhogy takarítás közben véletlenül megtaláltam a fürdőszoba szemetesében a pozitív terhességi tesztet. Remélem, nem engem akarnak keresztmamának, ahhoz túl fiatal vagyok.
Meg kell adni, valóban jó ízlése van a nővéremnek, mert olyan trendi ruhát választott nekem az esküvőjére, hogy abban kitűnök a tömegből. Kék-zöld csíkos, testhez simuló, combközépig felhasított, mély dekoltázsú, bokáig érő, hosszú ruha, és miután spagetti pántos, tartozik hozzá egy kék kabátka is. Lehet, hogy a begipszelt kezem miatt nem is tudom felvenni. Mármint a kabátkát. Olyan neonos a hatása, valóban egyedi darab. Kicsit még idősebbnek is látszom benne, ami nem lenne nagy baj, csak viszket már a kezem a gipsz alatt, táncolni sem tudnék kivel, egyébként is, állítólag a fő teremben cigányzene lesz, és a kastély másik szárnyában, a fiataloknak, diszkó dübörög.
Ja, nem is mondtam, hogy az esküvő után, pontosabban a templomi esküvő után, busszal megyünk a tíz kilométernyire lévő kastélyba, ott lesz a fogadás, utána a vacsora, éjfélkor és hajnalban is enni kell, feltéve, ha valaki éhes lesz. Három lakosztályt is lefoglaltak, hogy a gyerekek és az idősek lepihenhessenek, ha elfáradnak.
Mindegy, mert úgysem megyek!
Hová tettem a sminkkészletem? Anya nem szereti, ha kihúzom a szemem, vagy rúzs van a számon.
Nincs is kedvem felkelni!
Anya tiszta ideg, tegnap egész este a ruháinkat pakolgatta, mert csak jövendőbeli sógoroménál öltözünk át, közben félóránként hívogatta apa húgát, aki Helga keresztanyja és egyben a tanúja is lesz.
Vajon melyik rúzs menne legjobban a ruhámhoz? A cseresznye színű, vagy a rózsaszín? Mi lenne, ha a szemem zöldre festeném?
- Kislányom, - kopog apa az ajtómon, - ébresztő, gyere reggelizni, egy óra múlva már indulnunk kell!
Oké, ha apa szól, akkor valóban mennem kell.
Tusolok, összeszedem, amire szükségem lehet, beleértve a sminkkészletet is. Remélem, anya úgy csomagolta be a ruhámat, hogy nem gyűrődik össze.
Délelőtt még néhányszor durcáskodom, de Balázséknál már nem figyel rám senki, úgyhogy abbahagyom. A menyasszony körül sürgölődnek, a két nászasszony időnként sírdogál, még szerencse, hogy Sári néni, Balázs nagyanyja, szorgoskodik a konyhában és jóllakat, mert szerinte az állófogadáson gezemicét adnak, ott csak inni szabad.
Hiába reggeliztem, megkóstolom a töltött fasírtot, a sült húst és megfejelem két rántott gombával, és már nyúlok a tortaszeletért, amikor megreccsen a varrás a ruhámon, a derekam körül, így már nem eszem többet, csak utána töltök két deci kólát. Az meg úgy felfúj, hogy a pocakom szépen gömbölyödik.
Az esküvő nagyon szép, főleg a templomi, kár, hogy nem tudom, mikor kell felállni és leülni, utána fotózkodás, ami eltart egy jó órát. Hozzám csapódik egy langaléta srác, Dezsőke, aki Balázs unokaöccse és Debrecenben jár az orvosira, s nagyon nagyképű, ezért hiába jóképű, nekem nem tetszik, azért mégis hagyom, hogy mondja a magáét. Legalább nem unatkozom.
Dezsőke úgy intézi, hogy a buszon is mellettem üljön és anyáék örülnek, hogy van társaságom, mert ők kocsival előre mennek, ellenőrizni, hogy a kastélyban rendjén legyenek a dolgok.
Langaléta hódolóm fogdosni akarja a lában, de a kezére csapok, még összegyűrődik a ruhám, egyébként is, menjen a fenébe.
A násznép megrohanja a roskadásig megrakott asztalokat, a férfiak általában az italok körül köröznek, a nők meg csipegetnek, ebből is egy tányérral, abból is, meg a harmadikból is kell egy kis kóstoló.
Látom, igaza van Sári néninek, itt minden étel gyönyörű, csak az íze? Hát, az nem az igazi! Vagy én már nyakig ettem magam?
Végre leszakad rólam Dezsőke, néha ugyan rápillantok, és látom, hogy sorra kóstolja az ital választékból az erősebb innivalókat.
Túl meleg van, ráadásul az ételek és italok illata meggyötör, ezért kiszaladok a parkba, sétálni egyet a levegőn. Még nincs hőség, de melegen süt a nap és jó tíz percig nem is fázom.
Leülök az egyik padra, lehunyom a szemem és érzem arcomon a nap melegét.
Szép ez a park, legszívesebben itt maradnék, de fázom, meg anya biztosan keres. Alig teszek néhány lépést, valaki hátulról átölel, és a nyakamba csókol. Idegesen feszegetem le magamról az idegen kezet, közben alkohol illatot érzek.
- Szépségem, nagyon tetszel nekem, áll már meg!
- Engedj el, Dezsőke, mert kiabálok!
- Ugyan, csak nem gondolod, hogy meghallja valaki?
Valaki azonban meglátja kis afférunkat, mert csak annyit látok, hogy egy fekete öltönyös, magas, vékony alak egy pillanat alatt hátracsavarja Dezsőke karját, aki sziszeg fájdalmában és átkozódik.
- Nem hallottad tisztán, mit kért a kislány? – kérdi egy basszus hang. – Tűnj el, mert nem szeretnélek bántani.
Szerintem, még a szám is tátva marad, annyira meglepődöm, hogyan lehet ennek a vékony, magas fiúnak ilyen szép mély hangja?
Dezsőke eloldalog, kissé ingatag lépésekkel, én meg elmerülök megmentőn szép kék szemében.
- László Jakab vagyok, és személyedben kit tisztelhetek?
Összeismerkedünk és még vagy húsz percet sétálgatunk. Már nem érzem, hogy nem melegít annyira a nap. Kiderül, hogy a zeneművészetire jár, opera tanszakra, és hétvégeken lakodalmakban játszik egy cigányzenekarral, akiknek tagjai valamennyien az akadémián tanulnak.
Amikor bevallja, hogy cimbalmozik, már egyetlen szavát sem hiszem el!
Csak ne lenne olyan szép piros, telt, érzéki ajka!
Linkel, az biztos! De aranyosan teszi!
- Hanna, hol vagy Hanna?
Mennem kell, anya keres, mondom, és máris futok, mielőtt anya meglátna a fiúval. Azaz Jakabbal.
Hosszú a vacsora és annyi mindenkivel meg kell ismerkednem, hogy berekedek a sok beszédtől. De valamiért nem zavar a dolog.
Közben halk, semleges gépzene szól, és hiába keresem a szememmel Jakabot, nem látom sehol.
Még mindig nem vagyok éhes. Egymás után koccintanak a fiatal pár egészségére, nekem csak üdítőt szabad innom.
A lakodalmi torta felvágása előtt Balázs is kivág egy jó dumát, vicceset, jókat nevetünk rajta, majd hirtelen elkomorul.
Levág egy olyan dumát, amit az oroszlán is sírva enne meg, de pityeregnek a szülők, meghatódnak a vendégek is, majd minden előzetes előkészítés nélkül bejelenti, hogy megpályázott Helgával egy hollandiai tulipán genetikával foglalkozó kutatói állást, megnyerte és a nászút után öt évre kimennek Hollandiába.
Egyedül Sári nénit nem sokkolja a bejelentés:
- Jól teszitek, gyerekeim! Gratulálok! – kiált oda az ifjú párnak és felemeli a pezsgős poharát!
Egyszerre beszél kétszáz ember, az már egyenesen olyan, mint az óceán moraja. Anya pityereg mellettem, gondolom, megvigasztalom:
- Anya, találtam a fürdőszobában, a szemetesben egy pozitív terhességi tesztet. Akkor a nem a Helgáé. Szerencsére. Mégsem leszek nagynéni, vagy keresztanya.
- Ne beszélj butaságokat. Az a teszt az enyém volt!
Szóval akkor nekünk lesz egy testvérünk?
Ez nem semmi! Igaz, anya még csak negyvennégy éves! Egy gyerek kirepül, egy meg jön!
Osztogatják a menyasszonyi tortát, kisunnyogok. Úgy innék egy pohár pezsgőt!
Hosszúságra már felnőtt vagyok, csak az életkorom alacsony. De ezt a személyzet nem tudja, így szerzek egy pohár pezsgőt és elindulok felfedezni a kastélyt.
Bóklászom kezemben a pezsgős pohárral, melyből már hiányzik a buborékos ital, biztos elpárolgott, vagy megittam?
Hangokat hallok és benyitok. Jé, ez lesz a cigányzenés terem.
Idősebb úr jön elém:
- Kit keres, kislány?
- Jakabot keresem.
Még szerencse, hogy meglát a fiú, súg valamit az öreg fülébe és terel kifelé, a teremből és az épületből is. Kinn már sötétedik, ha elhagyjuk a kastélyt, ötven méterre már nem látnak bennünket.
Átölel, hogy ne fázzak és megcsókol, mielőtt észbe kapnék.
Nem nyílt meg alattam a föld, sőt, igencsak jól esett.
- Mennem kell, mert hamarosan kezdünk. óránként lesz tíz perc szünetünk, szeretném veled tölteni azt az időt. Megoldható?
Bólintok, és kézen fogva húzom magam után, mielőbb térjünk vissza, mert fázom.
Néhány perc múlva felcsendül az első hang, megkezdik a munkát.
Anyáékat összebújva találom, mint a szerelmeseket.
Jakab átejtett, mert nem cimbalmozik, hanem énekel:
A horgosi csárda ki van festve,
Odajár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni, minden este.
Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi, egy valaki.
Szóval, azt nem tudom, a kocsmárosné mit hisz, de nekem lesz egy vadonatúj testvérem, a nővérem férjhez ment és Hollandiába költözik, nekem meg tetszik Jakab!
Mikor lesz már a tízperces szünet?
Jakabbal nem csupán csókolózni akarok, hanem táncolni is!
A diszkóban!
Pincér jő, pezsgőt tölt a poharamba:
- Egészségére, kisasszony!
A hold fényénél virít a kezemen lévő fehér gipsz.
Jakab nem csak énekelni tud, de csókolni is!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én is bakfisnak érzem a történetben magam. Igen az első szerel egy lángolás, elperzsel mindent mi addig biztos volt,s onnan az ember tapogatózik s, csak ha eljő az igazi lát talán valamennyire tisztán. de biztos csak a tegnapi nap, mert az elmúlt !!!!
Puszi Éva.
Szia, Tündér!
Ha ezt olvassa a barátnőd, azt hiszi majd, hogy bakfis vagyok?
Pussz: Yolla
Teljesen biztos vagyok benne! :)
Pussz,
Tündér
Csatlakozom Emillióhoz!
Pussz,
Tündér
Ha ezt olvassa a barátnőd, azt hiszi majd, hogy bakfis vagyok?
Pussz: Yolla
Nagyon aranyos történet és nagyon jó! Gratulálok!:)
Puszi, Ilona
Igazuk van, valóban bűbájos történet, nagyon élveztem! Az utolsó mondatodnál fel is nevettem! :)
Puszi!
Pussz,
Tündér
Ez az írásod egy mosolyogtatóan bűbájos!
Amíg olvastam, - végig mosolyogtam!
Nagyon jó! Gratulálok hozzá!
Pussz: emillio