Faképnél hagyott

Látogatók száma: 27

Kedves kis történet egy furcsa barátról.

Álldogáltunk a múzeumban. Képek és képek, mindig csodálatba ejtenek. A barátom, Zsolti csak a kedvemért jött el. Nem is igazán érdeklik a képek. Látom, hogy most is csak a miniszoknyás lányokat lesi.
- Szép ez a Van Gogh, ugye Zsolesz?
- Aha… és milyen combjai vannak… - Természetesen a mellettünk álló hölgyikét leste megint –
- Ide figyelj már, ne csak a csajokat lesd! Nem vagy Te egy kicsit szexista?
- Én? Hogy mondhatsz ilyet rólam? Még, hogy Én kicsit szexista… Nagyon szexista vagyok!
- Most őszintén: Miért akartál annyira eljönni velem, ha egyáltalán nem is érdekelnek a képek?
- Mert itt mindig van egy-két miniszoknyás angyal…
Tökéletesen fölöslegesnek tartottam a beszélgetésünket, hiszen Őt csak egy dolog érdekli és az sem egy csodálatos Munkácsi festmény.
Sebaj, már hozzászoktam, hiszen mindig csak a lányokon jár az esze.
A szobájában a playboy csajok, a pénztárcájában Pamela Anderson, a fejében a kis szőke tőlünk két méterre mély dekoltázzsal.
Mindig is ilyen volt. Általános iskolában is egyfolytában a tanárnő fenekét kémlelte, vagy a lányok bugyiját a cipőjére erősített tükörrel.
Természetesen, ahogy az lenni szokott, az ilyen rámenős fiúkkal még a legcsúnyább lányok sem akartak randizni.
Valamikor 20- 21 éves kora tájékán veszítette el a szüzességét, (az Ő elmondása szerint 14 évesen) amikor is az egyetemen az egyik csoporttárs nője úgy berúgott, hogy nem tudott magáról és Őt valahogy sikerült ágyba cipelnie.
Érdekes egy sztori volt, mert a lány szex közben le is hányta, de az Én kedves barátom annyira aberrált vagy talán annyira el akarta veszíteni a szüzességét, hogy ezt is poénnak fogta fel.
No, és persze mindenkinek el is mesélte az esetet olyan büszkeséggel, mintha legalább is a kedves Pamela Andersonnal szeretkezett volna.
Mi mást várhatnék tőle? Egyébként nagyon jó gyerek. Mindig segítőkész, a lelkét kiteszi értem.
Igaz, a rosszkedv ismeretlen számára. Furcsa volt gyereknek is, igen sok csínynek volt az elkövetője és sokszor el is náspángolta az édesapja, de csak nevetett rajta.
Pedig a hurkák valósággal burjánzottak a hátsóján, de amikor az édesapja már kifulladt a gyermeke elfenekelésétől, akkor megkérdezte Zsolti: Csak ennyi? Kész? Mert akkor nekem dolgom lenne.
S, már ugrott is fel és szaladt, hogy meglesse a szomszéd néni megereszkedett melleit, vagy, hogy éppen egy kisebb kaktuszt rejtsen el az édesapja cipőjében.
Mindig is felnéztem rá. A jó Isten sem tudott rajta kifogni, mert amikor súlyos, visszafordíthatatlan előrehaladott rosszindulatú daganatot fedeztek fel a májában, és az orvosok műteni már nem tudták, csak néhány hetet-hónapot adtak neki, akkor sem adta fel. Egy pillanatig sem állt le, mindig nevetett és azt monda: Majd meglátod, Petikém, a tűzvirág segít.
Imádta a virágokat, kiváltképpen azokat amelyekben túl sok szépet nem talált az ember.
Hogy mi a franc tetszett neki a csattanó maszlagon, elképzelni sem tudom, de a kaktusz is a kedvencei közé tartozott és még egy, amiben nagyon hitt: a körömvirág.
Ezt nevezte tűzvirágnak, mert azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy így hívják és azért is mert amikor a barátnője kérte egyszer, hogy masszírozza meg a hátát, akkor testápoló helyett körömvirág-krémmel tette, természetesen a hölgyike a festést majdnem lekaparta a falról, annyira csípte a hátát. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ezt is direkt csinálta.
Szóval nagyon hitt a körömvirágban, és itta a teáját rendületlenül.
Nem lehet azt mondani hogy szemmel láthatóan javult az állapota, hiszen észre sem lehetett venni, hogy beteg. Bár egyszer, amikor mentem hozzájuk és nem vette észre, hogy benyitok a szobájába láttam, hogy szenved. Össze volt kucorodva az ágyában és remegett a fájdalomtól hallottam, hogy a fogát is csikorgatta. Amint észrevett azonnal felugrott és mintha mi sem történt volna vidám és boldog mosollyal nézett rám. Nem engedte, hogy bárki is szenvedni lássa.
Szóval itta a teát és csodák csodája, a következő felülvizsgálatnál azt látták az orvosok, hogy jelentősen zsugorodott a daganat mérete, amely néhány hónap alatt teljesen fel is szívódott.
Hogy ez csoda volt, talán a körömvirág vagy az Ő pozitív gondolkodása tette, nem tudom, de az biztos, hogy tökéletes egészségnek örvend, hála az Istennek.
De, hogy visszakanyarodjak a történetemhez, a galériában éppen egy fából készült képet nézegettem, amikor észrevettem, hogy nincs mellettem. Elkezdtem keresgetni, de nem találtam sehol. Valószínűleg egy csinos hölgyikével kokettál most éppen valahol…
Már megszoktam, hogy mindig ezt csinálja, de azért mégsem gondoltam, hogy egy szó nélkül valaha is faképnél hagy…