Fekete Saab
Látogatók száma: 39
X
Fekete Saab
Késésben volt, mint szinte mindig. Órája gúnyosan jelezte, hogy már várják az irodában. Márk éppen egy háromnapos utat szervezett Stájerországba. Mivel csak három nap volt, és viszonylag olcsó, rengetegen jelentkeztek. Az érdeklődőket két csoportra kellett osztani, meg kellett találni a második időpontot, ami mindenkinek megfelel. Mariazellben lesz az ebéd, délután a Treffing vízesések, két nap az Ötscher Naturparkban, közben újabb vízesések, fenyőerdő, panoráma; hazafelé rövid séta a Lunzer tónál – jó program, feszes program, de cipelni kell a hátizsákot, mert 1418 n-en épült a szálláshely, a vadonatúj menedékház. Most lenne az utolsó megbeszélés, és Márk szokás szerint az utolsó pillanatban indult el, visszafordult a mobiljáért, vacakolt egy kicsit a konyhában, és most tessék, alaposan el fog késni.
Meg kellett volna állni a benzinkútnál, de hát nincs idő. A mutató könyörtelenül jelez. Szemből. De ha oldalról nézem, akkor még biztos van benne annyi, kitart az irodáig. A mutatókat mindig nagy rátartással kalibrálják. Már csak 5 km – az autó azonban másként látta a helyzetet. Éppen hogy ki lehetett kormányozni a leálló sávba. Elég volt, gazdám! Szomjas vagyok!
Mit lehet tenni? Márk elővette a benzinkannát a csomagtartóból, és megindult a város felé. Van ott egy kis benzinkút, nem valami híres, de most az egyszer jó lesz. Márk az autót szidta. Nyomorult tragacs! Nem igaz, hogy ezt nem szándékosan csinálja.
Püff neki, most meg eleredt az eső.
Márk a pokolba kívánta az autót, a munkahelyét, az utazásra jelentkezőket, az egész Ausztriát; mindenki hibás volt, csak ő nem. Hogyan indulhatott volna el hamarabb, amikor annyi a dolga? A múlt héten Kriszta is lelépett – nem bírom tovább, megbízhatatlan vagy, nem lehet rád számítani. Elhangzott a nagy tiráda, pedig igazán nem történt semmi. Félórát késtek a színházból, na és? Mindig az első felvonás a legunalmasabb.
Egyre jobban esett az eső, és Márk egyre hangosabban káromkodott, amikor lefékezett mellette egy fekete Saab. A vezető kihajolt az ablakon, és nagyon udvariasan megkérdezte: Elvihetem? A városba megyek, és szívesen magammal viszem.
Csak a benzinkútig, szabadkozott Márk, és boldogan beszállt. Meg se nézte a megmentőjét. Különben is pár perc alatt odaértek. Köszönöm, köszönöm, hadarta Márk, kezében a benzines kannával.
A Saab vezetője is kiszállt, békésen nézelődött, mint akit egyáltalán nem zavar az eső. Tele kérem, nyújtotta oda a kannát Márk a csinos benzinkutas lánynak. Nevetgélve töltötte meg a szöszi, és még akkor is nevetett, amikor kiderült, hogy Márknak nincs pénze. Csak egy kevés aprópénz csörgött a zsebében, és a bankkártyához nem volt automata.
Rossz passzban vagyok, gondolta Márk.
A Saab-os messziről figyelte a meghiúsult üzletkötést. Kényelmesen odasétált, és megkérdezte, segíthet-e. Márk most nézett rá először. Jóképű, keménykötésű negyvenes, kissé már kopaszodik. Ismerős valahonnan. Hol láttam én már ezt a fazont?
Köszönöm, hárított Márk, ez nem az én napom. Nem elég, hogy elfogyott a benzinem, most kiderült, hogy nincs nálam elég készpénz, és a kis hölgy nem tudja, hol van a legközelebbi automata.
Mennyi pénzre van szüksége? – kérdezte magától értetődően a Saab-os, majd átnyújtott egy ezrest.
Hogyan tudom ezt megadni?
Semmiség, ne is törődjön vele.
Márk már így is vörös volt, mint a cékla. Micsoda szégyen, kölcsön kell kérnie egy idegentől, aki még azzal sem törődik, visszakapja-e az ezresét. A Saab-os nagy nehezen előkotort egy névjegyet. Tessék, hívjon fel, ha nem tud nyugodtan aludni, itt van a név és a telefonszám. Visszavitte Márkot a szomjas kocsijához, és teljes volt az égés. Hasonló helyzetben a nők csak bájosan mosolyognak, és már el is felejtették azt, ami Márk számára lelkiismereti kérdés.
A nőknek nincs lelkük, nincs lelkiismeretük; itt van az élő példa, Krisztina. Elköltözik, mert egyszer félórát késtünk a színházból. Na jó, nem egyszer. Elismerem, hogy időnként elkések, de azért még nem kellett volna elköltözni, Kriszta, Krisztina!
Most még ezt a háromnapos stájerországi utat kellett elmagyarázni. De amint visszajövök, a negyedik napon feltétlenül jelentkezem. – A Saab-os elnézően mosolygott, és elszáguldott a város felé. Pontosan úgy, mint a kiscserkész, aki átkísérte az úton az öreg nénit. Megvolt a mai napra előírt jótett, ki lehet pipálni, meg lehet írni a beszámolót.
Márk elvitte a csoportot Stájerországba, ahol annyi minden történt, hogy három napig eszébe sem jutott az ezres és a kopaszodó jótündér, de a negyedik napon megtalálta a névjegyet, és felhívta a számot-
Sokáig csengett, már majdnem feladta, amikor beleszólt egy álmos női hang. Nem, nincs itthon, kitől kapta ezt a számot? Márk elmondta azt a keveset, amit tudott; mielőbb szeretné megadni az ezrest. A nő hosszan hallgatott, mint akinek gondolkodási időre van szüksége. Aztán csak annyit mondott, hogy a férje három éve meghalt, a városszéli benzinkút közelében. Totálkáros lett a fekete Saab. Nem várta meg a választ; kikapcsolta a mobilt.
Márk értetlenül nézte a készüléket. Ez nem lehet igaz, ez csak egy városi legenda, és én vagyok az egyik főszereplő. Mindenki hallott már egy-két ilyen történetet. Mi is lenne, ha elhinnénk, hogy visszajárnak a kísértetek? De az ezres nagyon is valódi volt, amivel kisegítette őt a szellemsofőr. Milyen kínos! Még az is lehetséges, hogy ez a városi legenda igaz.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Igen, én is azt hiszem vannak és visszajárnak. Évekkel ezelőtt volt egy esetem egy sánta emberrel, ugyanazon a napon, de három különböző úton. Majd egyszer talán megírom....A mai napig nem tudom megmagyarázni magamnak. :-(