Erotikus
Felajzott hangjegyek - Pályamű
Látogatók száma: 88
Két magányos lélek találkozása - régóta elfojtott vágyak felszínre törése. Mikor megérint a zene, és a test szolgáltatja a ritmust. Egy beteljesült pillanat, csodásan megalkotott dallamvilág, felajzott hangjegyekre, és a szívbillentyűkre épülve.
Művész volt. Anélkül is tudta, hogy a férfi elárulta volna. Az első percben rájött, mihelyst megpillantotta a pultnál. Magában üldögélt, csontos könyökével az agyon karistolt, sörtől ragacsos felületre támaszkodva, és egy pénzérmét forgatott az ujjai között. Néha a szeméhez emelte, és töprengve vizsgálgatta, mintha nem tudná eldönteni, mit tegyen vele. A külső szemlélő, azaz a nő számára - hiszen más nem figyelt fel a csendes idegenre - ebből nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a 100-ason kívül nincs semmije. Csak a kopott bőrkabátja, amelyet hanyagul a szék támlájára dobott, a viseltes bakancsa, és e kettőt leszámítva, ami még ért valamit: a tehetsége. A nő sóhajtva gondolt bele, mi mindenre lehet képes. Próbálta kitalálni, miben alkot. A hosszú haj, és az állát borító szőrpamacs, valamint a felkarján virító tetoválás alapján beillett volna egy rock bandába. De nem, nem cipelt magával gitártokot, és finomabbnak tűnt annál, semmint, hogy részeg állatokhoz intézzen mocskos himnuszt valami lerobbant klubban. Barna szeme, tekintete csupa melegség. Lényéből sugárzott a magány; akármit is csinált, olyan volt, mint ő. Ez a felismerés megrémítette, ugyanakkor izgalommal töltötte el. Mi történhet, ha két, régóta nem használt, ám folyamatosan élezett penge egymásnak feszül? Létrejön a szikra.
Nem habozott hát tovább, felhajtotta az ital maradékát, és megindult a társa felé.
A férfi nem lakott messze a kocsmától. Egy közeli bérház földszinti lakásában húzta meg magát. A nő a macskaköves udvar közepén állt, és a csillagokat bámulta, míg partnere kikulcsolta az ajtót. A bőrkabát a vállán pihent. A férfi odabent rögtön lesegítette róla, s egy sötét sarokba dobta; eszébe sem jutott villanyt kapcsolni. Megfogta a nő kezét, és behúzta egy szobába.
A helyiség tükrözte mindkettejük sivár lelkét: csak egy zongora árválkodott benne, amely csendben volt, míg meg nem szólaltatták. A nő tudta, hogy a férfi ma éjjel játszani fog, és a zene lesz köztük a híd, amely beomlik, ha egyszerre lépnek rá. Törékeny varázs - ő így hívta.
A férfi belépett a magas ablakon besütő hold fénykörébe, majd leült a zongorához. Felnyitotta a fedelet, megropogtatta az ujjait, és játszani kezdett.
Amint az első billentyűt lenyomta, a nő feje hátrabicsaklott, s örömében és fájdalmában a szívéhez kapott. Semmihez sem fogható érzés járta át, ahogyan a dallam rátalált. Egyszerre érezte a jót és a rosszat: a fájó hiányt, az egyedüllétben rejlő melankóliát, a perzselő vágyat és a földöntúli boldogságot, amiért ismét zenét hall. Azután jött a szabadság mámorító pillanata. Széttárta a karját, és behunyt szemmel körberepülte a szobát.
Mikor a dallam a tetőfokára hágott, kirázta a csatokat a hajából, és a férfi mögé állt. Egyik kezét a vállára ejtette, majd a mellkasára csúsztatta, s ajkával a füléhez hajolt. Utasította, hogy bármi történik, ne hagyja abba a játékot. Jutalmul, amiért megértette, csókot nyomott a szájára. Ám éppen hogy súrolta a két, nedves kis párnácskát, s ajka már más utat keresett, végiga férfi nyakán. Közben ujjai fürgén kapcsolták ki az ingen a gombokat. Miután a kockás anyag a földre hullott, ugyanezek az ujjak és ajkak szabadon kényeztették a férfi felsőtestét, míg az bele nem remegett, de még egyszer sem tévesztett, hibátlanul vitte tovább a művet. A nő mosolygott magában, s a férfi hasánál lejjebb csúsztatta a kezét, az öve alá. Túl szűk volt a hely, és a csat erősen tartott, míg a szíjat ki nem fűzték. A férfi zihált, mikor megérezte a finom ujjak szorítását alsónadrágján keresztül, azonban még kitartott. A nő elégedetten hallgatta a zenét, s ezután ő diktálta a ritmust. Végül együtt új dalt írtak. Másnap reggelre a nyitva felejtett kottafüzetben felajzott hangjegyek sorakoztak.
A cikket írta: Hajnalpír
Hozzászólások
időrendi sorrend
A rockzene nem csak részeg állatoknak szól lerobban klubban. Én is szeretem.
Egy kicsit színpadias volt, ahogy "a nő feje hátrabicsaklott, s örömében és fájdalmában a szívéhez kapott. "
"Széttárta a karját, és behunyt szemmel körberepülte a szobát." - Boszorkány volt vagy drogos?
Úgy képzeltem el, hogy a nő még lebegett a levegőben, amikor levetkőztette a pasit. :))
Volt ám önuralma. Vagy csak félt a nőtől, aki mégiscsak boszorkány volt?
Érdekes kérdéseket vet fel bennem az írásod. Amúgy nem rossz, a jobbak közül van, csak nagyon fura. :)
Pussz, Donna Juanna
És nem, nem volt boszorkány, csak egy egyszerű nő, aki a zene szerelmese. A drog, az már más kérdés... Lehet, hogy volt a vérében valami :D
Köszönöm, hogy itt voltál!
Egy kicsit színpadias volt, ahogy "a nő feje hátrabicsaklott, s örömében és fájdalmában a szívéhez kapott. "
"Széttárta a karját, és behunyt szemmel körberepülte a szobát." - Boszorkány volt vagy drogos?
Úgy képzeltem el, hogy a nő még lebegett a levegőben, amikor levetkőztette a pasit. :))
Volt ám önuralma. Vagy csak félt a nőtől, aki mégiscsak boszorkány volt?
Érdekes kérdéseket vet fel bennem az írásod. Amúgy nem rossz, a jobbak közül van, csak nagyon fura. :)
Pussz, Donna Juanna
Összességében tetszett, de nekem néhol egy kissé erőltetett volt.
Sok sikert!
Üdv: Zsizsik
Hm...jó ötlet, kevésbé jó kivitelezés.
Bianka:)
Szia Cikkíró!
Nem volt ezzel semmi baj, kis kocsmaidill;-) Vannak kifejezetten jó részeid. A történeted is megvan. Van benne egy kis misztikus (de legalább is érdekes), hogy felismeri a másikban magát, és még a szoba is őket tükrözi... Az írásodon nekem átjött a mondanivaló, és a csattanó is jó. Ráadásul végre nem 80.000 karakter, hanem van aki tud írni pár ezerben is jót. Az egyszerű kis témát jól kibontottad, nekem oké. Még dinamikája is volt az írásodnak. Cím is rendben.
Amik rosszak voltak, pl pár mondat: "Próbálta kitalálni, miben alkot." vagy "partnere kikulcsolta az ajtót.", ezek nem jó mondatok:-(
Nem ez a nyerő írás szerintem, de ettől ne menj Dunának! Jó voltál!
Üdv,
Pinokkió
6* + lájk!
Nekem nagyon tetszik a történet, jól indítasz, és a vége is szép, csak a közepét még kicsit kifejthetted volna. Azért ötös!
Gratulálok az íráshoz, én úgy éreztem, hogy egy magával ragadó háttérzene folyamatosan ott szólt a történetben, mégpedig a "Carpe diem"-életérzés, és ez számomra megtöltötte élettel és izgalommal az egészet!
Köszönöm az élményt! :)
Bianka:)
Nem volt ezzel semmi baj, kis kocsmaidill;-) Vannak kifejezetten jó részeid. A történeted is megvan. Van benne egy kis misztikus (de legalább is érdekes), hogy felismeri a másikban magát, és még a szoba is őket tükrözi... Az írásodon nekem átjött a mondanivaló, és a csattanó is jó. Ráadásul végre nem 80.000 karakter, hanem van aki tud írni pár ezerben is jót. Az egyszerű kis témát jól kibontottad, nekem oké. Még dinamikája is volt az írásodnak. Cím is rendben.
Amik rosszak voltak, pl pár mondat: "Próbálta kitalálni, miben alkot." vagy "partnere kikulcsolta az ajtót.", ezek nem jó mondatok:-(
Nem ez a nyerő írás szerintem, de ettől ne menj Dunának! Jó voltál!
Üdv,
Pinokkió
6* + lájk!
Köszönöm az élményt! :)
Nagyon is elképzelhető, hogy két embert a zene, a dallam szárnyi kötnek össze. Érdekes történet. Nekem tetszett.
Én
Én
Lehet, hogy számodra ez a zene nem olyan "ütős", de ettől még nálam nem szakad el a húr! :)
A másik hozzászólást köszönöm!
Ha már a zenei hasonlatoknál tartunk, én sem maradhatok ki belőle.
Gyenge muzsika!!!
Tamás