Francy Godhy:Csókiszony!

Látogatók száma: 50

Csókiszony!
Annyira magas a mesterkélt intelligencia hányadékom,
hogy magamat sem tudom elviselni.
Meglehet az okozza, hogy kitűnővel érettségiztem,
és olyan magas udvari körökben mozogtam,
és ott, Én lehettem az udvari bolond hangszalag szállítója.
Magamat sem tudom elviselni,
annyira tökéletes a fülhallásom.
Elhatároztam, ledaráltatom magam a malomba molnárlegénnyel, aki a boncmester kiváló segédje.
Arra számítottam, a magvaimból
majd a galambok csemegéznek.
Nem így történt. Jött a Süsü és beleszórt a folyóba.
Sodrottam hét tengeren át, egészen a révész ladikjáig.
Hatalmas lapátra kerültem, padlóra terültem.
Remegtem, imádkoztam: - Istenem, mi várhat még rám?
Iszonyatos forróságot éreztem, két szarv között izzott a szem!
Kaján vigyorral ordította a pofámba:
- Nem menekülsz, pokolfajzat!
Nem tudtam megszólalni, annyira fogva tartott a por és a mocsok,
amit magamra szedtem kalandos útjaimon.
- Könnyű neked!- gondoltam magamban.
- Izzassz, mint a forrasztó.- halkan mondtam
nehogy meghallja, meg így hátha nem veszi észre, hogy nem fölkiáltom.
Az ördögfiókák körbeugrálták,
harsányan ordították: - Én is akarom, Én is!
Pillanatok alatt fölfaltak.
- Kellett neked magadban motyogni!- figyelmeztetett a rémség.
Arra eszméltem osztódom, nőnek a karjaim, lábaim!
Kidülledt szemek ülnek a pofámon,
ragacsos máz löttyen ki a fejem hasadékán.
Kúszva-mászva haladok előre,
minduntalan a köpeték potyog belőlem:
- Csókiszony. - sziszegem!

A cikket írta: Francy Godhy

támogatóink