Furcsa házasság
Látogatók száma: 42
X
4. Furcsa házasság
A tatár Alauddin elfoglalta a csittori erődöt, és egy olyan hindut tett meg kormányzónak, aki mindenre hajlandó volt a nyavalyás életéért, még a porba is lehasalt volna eléje, ha azt kívánja. Szerencséjére Alauddin nem sokáig maradt az elfoglalt várban, és Maldeo akár királynak érezhette magát az ősi falak között. A rádzsput vezérek azonban megszakították vele a kapcsolatot, és Maldeo rab volt az óriási várban. Még a sík vidékre sem mehetett le, mert ott Hamir volt az úr, a kilvarai herceg, a megölt csittori rádzsa unokája.
Hamir nem tudta megtámadni Csittorgarht, ahhoz nem volt elég katonája. Nagyon sajátos taktikát választott. Elköltöztette Csittor környékéről a hindukat, megüzente nekik, hogy a gyűlölt ellenség sorsára jutnak, ha nem hagyják el a falvaikat. Mindenkinek nagyszerű menedéket kínált az Aravalli hegység, a megközelíthetetlen erdők és fennsíkok világa. Víz és legelő volt bőven, a szélvédett helyeken megtermett mindenféle gyümölcs. Különben is csak néhány évről volt szó, mindenki tudta, hogy Hamir nem hagyja sokáig idegen kézen Csittort.
A síkság elnéptelenedett, a földeket nem művelték meg, és akármilyen védetten élt is Maldeo a hegyi erődben, egyre nehezebben jutottak élelmiszerhez. Hamir megtámadta a gabonát szállító szekereket, elrabolta a Csittorba küldött árut, és ha neki nem kellett, inkább felgyújtotta, nehogy Maldeo megszerezze. Szabadcsapatai állandóan a környéket járták, ha kellett, szemből, ha kellett, lesből támadtak az ellenségre, és ez mind hozzátartozott a taktikához.
Végül mégis a véletlen játszotta Csittorgarhot Hamir kezére. Meghalt Alauddin, a kegyetlen zsarnok, és Maldeo békében akart élni a rádzsputokkal. A rádzsputok szívéhez pedig Hamiron át vezetett az út.
Volt egy lánya, igazából özvegyasszony, mert már kicsi gyerekkorában összeadták a Bhatti törzs vezérével. A házasságot persze csak névleg kötötték meg; a kislányok természetesen az anyjukkal maradnak, és csak akkor költözhetnek a férjükhöz, ha már felserdültek. A Bhatti azonban nem sokkal az „esküvő” után elesett, lehet, hogy a muszlimok ölték meg, lehet, hogy Hamir katonái. A hindu törvények értelmében a lányt nem lehetett volna ismét férjhez adni. Maldeo mégis ezt a lányt ajánlotta fel Hamirnak feleségül. Természetesen egy szó sem esett a korábbi esküvőről, amely a valóságban nem is volt több eljegyzésnél.
Maldeo ajánlata váratlanul érkezett, és Hamir tanácsadói csapdát sejtettek. A leghatározottabban ellenezték, hogy Hamir átlépje az erőd kapuját. Mindenki hallott már egy-két történetet hasonló módon tőrbe ejtett hercegekről. Hamir azonban nem hallgatott senkire. Kijelentette, hogy egy rádzsput sosem hátrál meg. Egyébként alig várja a pillanatot, hogy felmenjen a sziklába vágott lépcsőkön, ahol az ősei jártak. A tanácsadók meg voltak győződve arról, hogy Hamir a halálba megy. Egyetlen alkalmat sem mulasztok el, ami közelebb visz engem Csittorgarh-hoz, válaszolta kevélyen a herceg, és legalább nem mondhatja senki, hogy gyáván elmenekültem egy házasság elől.
Kikötötték, hogy csak 500 lovas alkothatja a kíséretét. Maldeo fia, Banbir eléje lovagolt, és nagyon udvariasan fogadta. Csak a főkapunál torpant meg egy pillanatra Hamir. Rádzsput hercegek esküvői előtt az a szokás, hogy a kapu fölött elhelyeznek egy misztikus jelet, amelynek a neve szintén kapu, tórana. Ez egy rudakból kialakított háromszög, amelyet pávatollakkal díszítenek, és ezt az érkező vőlegénynek kell levernie a lándzsájával. A tóranát a menyasszony barátnői „védelmezik,” akik mindenféle komoly fegyverrel harcolnak, például piros kunkuma porral és a virágokkal, és közben az alkalomhoz illő dalokat énekelnek. Az egész csak játék, de Hamirnak nem tetszett, hogy elmarad a tórana-torná, „a kapu betörése,” és meg is kérdezte, hogy miért. Banbir zavartan mentegetőzött, nem gondoltak arra, hogy Hamirnak fontos lehet ez a régi szokás. Egyenesen bevonultak a régi nagy lovagterembe, ahol Maldeo fogadta őket. És ott helyben megtörtént az esküvő is.
Soha ilyen esküvőt! Maldeo minden formaság nélkül odavezette a menyasszonyt, összekötözték a ruhájukat, megfogták egymás kezét, és már vége is volt a ceremóniának. Se szent tűz, se körüljárás, se kő, amelyre föllépve el kell ismételni a fogadalmakat, se bráhmanák az örökös mantráikkal, semmi. Maldeo családi papja minden jót kívánt, aztán az ifjú párt elvezették a nekik kijelölt szálláshelyre, és ott szépen magukra hagyták őket.
Hamir elérte az első célját, ott volt a csittori várban. Az élete nem forgott veszélyben, de mindenre inkább számított, mint erre a megaláztatásra – mert Maldeo lánya nagyon becsületesen elmondta neki, hogy őt ugyan még férfi nem illette, de volt már egy férje. Inkább tőlem tudd meg, mint akárki mástól, szólt a fiatalasszony, és most tedd azt, amit akarsz, hagyj el, vagy ölj meg.
A bátor hercegnő ezzel a rohammal vette be Hamir szívét. Elképzelhetetlen az, hogy egy rádzsput megöljön egy asszonyt. Hamir jó képet vágott a furcsa esküvőhöz, bár egy pillanatig sem volt kétséges, hogy készül a megtorlásra. Ennek azonban még nem jött el az ideje. Két hetet töltött Csittorgarhban, majd visszament Kailvarába a feleségével, és egy Dzsál nevű, Mehta törzsbeli rádzsputtal, akit a felesége tanácsára kért el búcsúajándék címen.
Jó házasság lett, és tényleg hozzásegítette Hamirt ahhoz, hogy visszafoglalja Csittorgarhot. Amikor a fiuk egy éves lett, a hercegnő meghívatta magát az apja palotájába, „mert a gyereket be kell mutatni az istennő szentélyében.” Maldeo készségesen beleegyezett, annál is inkább, mert a lánya egyedül érkezett (Hamir és a katonák a közeli Bagorban várakoztak). Maldeo nem volt otthon, éppen a mérek ellen hadakozott valahol a hegyekben. Csekély számú őrség maradt a várban, és Dzsál Mehta könnyűszerrel meggyőzte őket, hogy álljanak Hamir mellé. Megadták a jelet, és mire Maldeo visszaérkezett, a tornyokon a rádzsputok nappal díszített zászlaja lengett. Rá hárult a kötelesség, hogy a történtekről beszámoljon a hűbérurának, Mahmud Ghildzsi szultánnak.
Mahmud megpróbálta visszavenni az erődöt, de elkövette azt a hibát, hogy a keleti fennsík felé indult Delhiből, és a nehéz terepen a katonái nagy részét elvesztette. Közben az Aravalli megnyitotta a hágóit, és az őseik földjére visszaözönlő rádzsputok gyorsan végeztek a maradékkal. Csittorgarh több, mint 200 éven át hindu kézen maradt.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.