újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Glühschwanz

Látogatók száma: 36

Régen, amikor még minden sokkal jobb volt, lángfarkú sárkányok éltek Németországban. Rengeteg dolguk volt, például meg kellett büntetniük a gonosz munkaadókat és a lopós munkavállalókat, a fukar boszorkányokat, meg úgy általában mindenkit, mert olyan nincs, hogy semmiféle disznóságot ne követtek volna el. A sárkányok éjszaka röpködtek a városok és a falvak felett, felgyújtották a kéményeket és a háztetőket a látványos lángfarkukkal, és a kárvallottakat nem sajnálta senki, mert hiszen megérdemelték, szégyelljék magukat, amiért plusz munkát okoztak a szegény sárkányoknak.

A közvélemény általában sárkánypárti volt, már csak azért is, mert féltek tőlük. Na persze, éjszaka repked, tüzes a farka, boszorkányokkal barátkozik... kevesen tudták róluk, hogy ez színtiszta üzleti kapcsolat. Az éjszakai kísértetnek rendszeresen cukros tejet kellett tankolnia, és a pokolbéli megállapodás szerint csakis a boszorkányok üzemeltethettek nemzeti töltőállomásokat. A sárkány bekanyarodott a tejkútra, felvette az üzemanyagot, lemosatta a szélvédőjét, megvizsgálta, hogy nem szakadt-e ki a gumi, aztán fizetett, pénzben vagy természetben, pl. odaöntött egy véka gabonát a boszi konyhája közepére. Ha a tej nem volt elég meleg vagy elég cukros, felgyújtotta a kéményt. Nem ám, hogy fogyasztóvédelem vagy pereskedés – lángoló kémények és lángoló farkak jellemezték az egész középkort. Ha valaki mást mond, ne higgyenek nekik!

Egyszer az egyik ilyen sárkány, azaz Glühschwanz ezt gondolta: Mindig csak a gyújtogatás meg a büntetések! Nem szeretném, ha piromániásként maradnék meg a krónikások emlékezetében. Kapaszkodjatok meg, városiak és falusiak! Ezennel bevezetem a jutalmazási rendszert. Úgy megjutalmazom a derék, becsületes embereket, hogy mindegyik attól kódul.

Az elhatározás nemes volt, de hol az a becsületes ember, akibe ezt az új rendszert bele lehetne vezetni? Gruber tetejét már négyszer is felgyújtottam, aztán még mindig tartozik a juhászoknak és a birkászoknak. Schäfer se, mert rendszeresen megvádolja a szegény, ártatlan farkasokat. Wolf a lányok után jár, hol meg-, hol felcsinálja őket, pedig nem is tüzes a farka, mint az enyém. A Gerber lányokra meg különösen haragszom, mert mindenkivel, csak velem nem. Ezzel a kör bezárult, az egész falu megérdemel egy kis gyújtogatást, vagy legalább annyit, hogy belerondítsak a kéményükbe, amikor füstre akasztják a sonkájukat. De hopp, várjunk csak. Itt van ez a tökkelütött Hannes, ez olyan szerencsétlen, hogy a becsületrend lovagjai elsárgulnak az irigységtől. Ahogy elnézem, még egyszer sem csalta meg a feleségét. Ezt fogom megjutalmazni, még ma éjjel. Egyen meg a kutya, ha meg nem teszem.

A lángfarkú alig várta, hogy besötétedjen. Végigrepült a falu felett, és jó két maréknyi aranypénzt dobott a Hannes kéményébe.

Hannes gyerekei találták meg a zsét, és mutogatták nagy lelkendezéssel: Ide skubizz, fater! Fogadjunk, hogy te azt sem tudod, mi ez a sok sárga vacak. - Hannes tényleg nem tudta, de az asszony már látott egy ilyet; egy fényes lovag ezzel akart fizetni a meszely borért, de a kocsmáros nem tudott visszaadni, az egyik Gerber lányt ajánlotta fel helyette. Jóságos volt a fényes lovag, elfogadta mind a hármat. Más se hiányzik nekem, ijedezett Hannes, fogalmam sincs, mire jók a háznál a parázna személyek. - Megfogta a pénzeket, nagyon óvatosan, a fogóval, amivel a parazsat szokás megpiszkálni, és elvitte a bírónak.

Hát e meg hunnét vagyon? - kérdezte a bíró, mire Hannes őszintén bevallotta, hogy a kéményből esett le. Hazudsz te, förmedt rá a bíró, mindenki tudja, hogy a kéményben nincsen semmi más, csak korom. - Korom, ismételte Hannes megértően, nekem is ez a bajom. Csúz, köszvény, podagra, ez az én három keresztem.

Micsoda, kiáltott rá a bíró, nem tudod, hogy nem tűröm a tiszteletlenséget? - A becsületes Hannest rögtön a deresre húzták, és kimértek neki huszonötöt a jobbik fajtából.

Na te Hannes, mi potyogott a kéményedből?

Aranypénz, felelte a megcsapott farú, mire a bíró meghozta a salamoni ítéletet: Elmész te a dutyiba, de hirtelen. A lopott pénz nálam marad, amíg a gazdája nem jelentkezik.

Egy idő után a bíró fejében kigyulladt a világosság. Nem helyes az, hogy ezt a Hannest egyedül tartom itt kenyéren és vízen. Mibe, hogy vannak bűntársai? Először is a felesége, aki biztos, hogy fele részben bűnös. Karcerbe velük, amíg meg nem törnek. Különleges szigorításként elrendelem, hogy Hannes meg a felesége ugyanabban a cellában senyvedjenek.

Ezt már megszokta az asszony, a tizedik gyerek után nem is tehetett volna másként. Csak az illendőség kedvéért jajveszékelt, meg hogy mi lesz így a porontyokkal?

Akkor bezzeg nem gondoltok a porontyokra, amikor loptok, jegyezte meg bölcsen a bíró. Később megtudta, hogy a tíz gyerek tízfelé futott, egyet a bika öklelt fel, kettő a folyóba fulladt, a többi csak úgy elkallódott. De nem hiányoznak azok senkinek, hiszen csak egy elvetemült tolvaj ivadékai.

A bíró elégedetten szemlélte az aranypénzeket. Jobb lesz, ha elköltöm, mielőtt lába kél! Földet veszek, azt még egy olyan pokolravaló gazember se tudja ellopni, mint ez a Hannes.

Egyszer, amikor elindult, hogy az új szántóiban és rétjeiben gyönyörködjön, feltűnt neki egy rozzant ház a falu szélén. Hogy kerül ide ez a kalyiba? Ki volt az a sült paraszt, aki ezt ide építette? Annyi biztos, hogy morzsányi se jutott neki a szépérzékből. Azonnal bontsák le azt a viskót, de valahogy el ne pazarolják a gerendákat - jó lesz az nekem tűzifának.

De hát a lángfarkú sárkány miért nem lépett közbe, miért nem szabadította ki az ártatlanul szenvedőket, miért nem gyújtotta fel a bíró háztetejét, miért nem küldött nyüveket a sonkájába? Nem tehette, megkapta a selyemzsinórt, vagy mit is beszélek, az értesítést a főnökétől: Kolompos Kristóf felfedezte az új világot. A középkornak vége. Felszólítom a sárkányokat, vámpírokat, sellőket és farkasembereket, hogy haladéktalanul foganatosítsák a saját kihalásukat célzó intézkedéseket. Fellebbezni lehet, de nem érdemes. Quod dixit dixit.

A sárkánynak eszébe sem jutott Hannes, csak ennyit kérdezett: Jó-jó, de ki fogja ezentúl felgyújtani a kéményeket és a háztetőket?

A cikket írta: Müszélia

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Tetszik az irasod, komolyan hatott ram erzelmileg. A nevetes mellett kicsit szomorkodtam is szegeny becsuletes emberen. Lehetett volna tobb esze.
`Ha a tej nem volt elég meleg vagy elég cukros, felgyújtotta a kéményt.`

Valamilyen hold-kalendariumos konyvben olvastam, hogy Nemet foldon bizonyos faakat bizonyos holdallasnal kivagtak, es abbol igen jo kemenyek lettek. Ertheto, ha a sarkany siman fel tudta oket gyujtani.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: