Gyerekszelídítés JÁTÉK

Látogatók száma: 47

Naspolya, utazás, békepipa, lustaság, lepedőakrobata

A körúti hatemeletes volt bérház belső négyszögletes udvaráról hat földszinti lakás nyílik, mert az utcafronton utcai bejáratú üzlethelyiségben kínai bolt üzemel.
Gondáné másfél szobás lakása ugyanolyan beosztású, mint az udvar túloldalán a vele szemben lévő Károly bácsié, ráadásul az övé délután már árnyékban van, és a nap járásának megfelelően az öregúré éppen akkor ragyog a napsütésben.
Mindkét öreg egyedül él. Ötven éve laknak egy házban, és a józan ész ellenére ahelyett, hogy segítenének egymásnak hasznos módon kitölteni a lassan csordogáló idő üres járatait, tíz éve egyetlen szót sem váltottak, inkább magányosan és morcosan szenvednek a magánytól. Míg fizikailag jól bírták magukat, az özvegyasszony számára az utazás jelentette a kikapcsolódást. Gondosan eltervezte, hogy a héten melyik nap hová utazik. A nagykörútról Pesthidegkútig, Lőrincig, sőt Gödöllőig is elkóborolt, és utastársai között rendszerint talált alkalmi beszélgetőtársat. A házbeliek úgy tudják, hogy imád utazgatni, ezt ő maga terjesztette magáról, mert szégyellte a valóságot, miszerint a gyerekei és az unokái hónapszámra rá se nyitották az ajtót.
Károly bácsi agglegény, akiről az a pletyka kering a házban, hogy fiatal korában nagy lepedőakrobatának számított. Az öregúr nem cáfolja, de nem is erősíti meg a házbeli néprádiónak számító asszonyságok suttogó propagandáját, inkább titokzatos mosollyal nyugtázza az unokája korabeli fiatal nők csodálatát, akik nem kételkednek Károly bácsi régi sikereiben, hiszen még nyolcvankét évesen, szikár egyenes tartásával, kifogástalan öltönyeiben ma is kellemes jelenség. Ráadásul rendkívül udvarias, és a köszönésben képtelenség őt megelőzni. Negyedéve az öregúron úrrá lett a lustaság, már nem jár el ebédelni a kifőzdébe, lemondott az ebéd utáni egyórás sétájáról is, legfeljebb heti kétszer hagyja el lakását, nyilvánvalóan bevásárlási céllal. Heti öt napon pontban háromnegyed tizenkettőkor házhoz hozza az ételfutár a háromfogásos ebédjét.
Három hónapos semmittevésben élni a lakás falain belül, rádiót hallgatni, televíziót nézni, újra olvasni a régi kedvenc regényeit, havonta egyszer kihívni a körzeti orvost, rettenetesen egyhangú és ingerszegény élet. Műteni kellene a térdét, ami az orvos szerint is kockázatos, és egyébként sem lenne senki, aki lábadozása esetén ápolná. Már az is megfordult a fejében, hogy annak idején nem kellett volna elutasítani Gondáné felajánlkozását, de nem tehet róla, még ma is elutasítaná. Az igazi vadászból sohasem lesz űzött vad, ahogyan a férfi dolga hódítás, a szebbik nem nemes példányának lassú, de hathatós becserkészése. Meglehet, hogy a huszonegyedik században a nemi szerepek megkeveredtek, csakhogy Károly bácsi ragaszkodik a tradíciókhoz.
Az emeleti lakások a körfolyosókról nyílnak, s minden hang felerősödik a belső udvarban, mint egy kürtőben. A Gondáné feletti kétszobás lakásban lakik az elvált Lestárné a kamasz fiával, aki a gyereknevelést hangos ordítozással végzi, eredménytelenül. A Sanyi gyerek alkalmi süket, elhallgatja az anyját és azt tesz, amit akar. Csak nem tanul. Szegény Lestárné pénztáros egy multinál, emellett heti kétszer takarítást is vállal, mert egyre többe kerül a megélhetés. Károly bácsinál szombatonként takarít és olyankor egy kávé mellett elpanaszolja a gondjait.
Heuréka! Megkéri Lestárnét, engedje meg, hogy a fia heti kétszer elkísérje bevásárolni, mert nehezen tudja cipelni a cekkert, és ezért ad a gyereknek némi zsebpénzt. Titokban azonban kihívásnak tekinti a Sanyi gyerek megregulázását, mert úgy tűnik, hogy elkanászosodik az anyja mellett. Hiába, meglátszik az apa hiánya.
Csillog az öreg szeme, ereiben gyorsabban iramlik a vér. Ez az! Legalább fél évre lesz elfoglaltsága!
Lestárné örömmel beleegyezik, addig sem kódorog a gyerek, míg Károly bácsinak segít, és az sem megvetendő, hogy megkeresi a zsebpénzét.
A tizenhárom éves kamasszal képtelen lépést tartani az öreg, pedig nincs messze a közért, még villamosra sem kell szállni.
Károly bácsi bottal jár, kényelmesen sétál, mert úgy nem látszik, hogy mennyire rossz a térde. A látszatra is adni kell. Hazafelé lóbálja a Sanyi gyerek a szatyrot, alig van benne valami. Az összes holmi nincs több három kilónál. Nem is érti, miért olyan nagy dolog ez a bevásárlás.
- Köszönöm gyerekem a segítséged. Gyere be, odaadom a borravalódat és közben elszívjuk a békepipát. Pontosabban én dohányzok, te pedig igyál egy pohár üdítőt.
Menne már a gyerek, de nem akarja azonnal megsérti az öreget, és a pénzre is szüksége van. Árgus szemmel figyeli a házigazdát, amint a konyhában sántikálva gondosan a helyükre teszi a bevásárolt árukat. Érdekes, hogy rend és tisztaság uralkodik a lakásban, pedig egyedül él Károly bácsi. Bezzeg náluk állandó a rendetlenség, mert az anyjának soha sincs annyi ideje, hogy a teljes háztartási munkát elvégezze.
Beinvitálja Károly bácsi a nagyszobába, aminek két falát a padlótól a mennyezetig könyvekkel telezsúfolt polcrendszer takarja. Az ablak előtti dohányzóasztalhoz ülteti, tálcán elé teszi a pohár üdítőt, majd maga is helyet foglal a másik fotelben. Az asztal közepén lévő lakkozott dobozt felnyitja, kiveszi belőle a pipáját és rágyújt.
- Mondd, kisfiam, hogy állsz a tanulással?
Micsoda hülye felnőttes kérdés! Adja már oda neki a pénzt és menne már a haverokkal lődörögni a parkba. Rezeg a telefonja, már hiányzik a többieknek. Gyorsan ír nekik egy sms-t, hogy fél órát késik.
- Menned kell valahová? Miért nem mondtad?
Nagyot szí az öreg a pipájából. Bodorodik a benne izzó dohány kellemes illata. Laza mozdulattal a zsebébe nyúl és kiveszi a pénztárcáját. Elővesz egy ezrest és a fiú elé teszi.
- Ez a mai borravalód. Gondolom, ez megér egy órát. Eddig negyven perc telt el. De elmehetsz. Majd beszélek a harmadikról azzal a szép kis mosolygós lánnyal. Igaz, már elsős gimnazista, de lehet, hogy neki lesz rám hetente két órája.
Komoly arccal beszél az üregúr. Megszeppen Sanyi gyerek, a végén elveszíti ezt a jól fizetős megbízását.
- Ne szóljon, Károly bácsi. Szívesen segítek. Ha le tetszik írni, mit kell vennem, elmegyek én egyedül is bevásárolni.
- Majd meglátom.
Pittyeg a gyerek mobilja. Sms érkezését jelzi. Elolvassa és elpirul.
- Baj van, Sanyikám?
- Nincs! Csak a holnapi fogalmazás témáját küldte meg a padtársam.
- Megtudhatom, mi az?
- A naspolyáról kell írni másfél oldalt.
- Az könnyű.
- Azt sem tudom, mi az a naspolya.
Nagyot szív az öreg a pipájából.
- Látod ott a szembe falon azokat a nagy Révay lexikonokat! Menj oda és hozd ide az N betűset. Utána kikeresed a naspolya szót és felolvasod nekem. Két sorral lentebb találsz egy másik könyvet, Közép-Ázsia élő és növényvilágáról. Abban is megnézzük.
Húsz perc nagy idő, addig legalább mindent megtud a naspolyáról. A fiúk úgyis megvárják. Hű, de nagyok és nehezek ezek a könyvek! A lexikonban gyorsan megtalálja a megfelelő címszót és hangosan elkezdi olvasni. Csakhogy hosszú a bejegyzés, az olvasási tudománya pedig dadogós.
- Most mondd el kérlek, mit olvastál!
Könnyű azt mondani!
- Nézzük meg a másik könyvben, hogy mit írnak róla. Hátha akkor könnyebb lesz felidézni az olvasottakat. Jó lenne, ha kikapcsolnád a telefonodat, zavar a csengése.
Másfél óra múlva elkészül a fogalmazással. Két kettes meg egy egyes után igazán jól jönne egy jeles.
- Tudod, Sanyikám, időmilliomos vagyok. Bármikor átjöhetsz, ha segítségre szorulsz a tanulásban. Látod, itt valószínűleg találunk olyan könyvet, amit eredményesen forgathatsz.
- Köszönöm, Károly bácsi! – gyűri a gyerek zsebébe a fogalmazást. – Csókolom!
- Nono, ne siess annyira! Itt hagytad a pénzed!
- Holnap is jöhetek? Nem baj, ha nem kell bevásárolni!
Gondáné a függönye mögül figyeli, amint Lestár Sanyi kijön az öregtől és kettesével veszi a lépcsőfokokat, úgy igyekszik hazafelé. Vajon mit keresett Károly bácsinál ilyen sokáig? Nem látta pontosan, mert az öreg ott ült az ablak előtt, a szokott helyén, de a gyerek többször felugrott és eltűnt a szeme elől. Jaj istenem, kinek szóljon, hogy ez a vén marha megrontja azt a gyereket?
Felkapcsolja Károly bácsi a villanyt a konyhában, majd elhúzza a sötétítő függönyöket. Szinte biztosra veszi, hogy Gondáné leselkedett utánuk.
Vajas zsemle párizsival és zöldpaprikával a vacsorája. Főz hozzá egy csésze teát. Ó, de bolond! Meghívhatta volna Sanyit is vacsorára! Sebaj, majd másnap együtt vacsoráznak. Mert eljön a gyerek, abban biztos. Lesz vele elég dolga! Baj van az olvasással és a szövegértéssel! Márpedig akkor a matematika se megy! No, majd megtanítja. Még tanulni is! Mert az is tudomány ám! Csak el ne felejtse elhúzni a sötétítő függönyöket! Had találgasson Gondáné! Legalább az öregasszony is megmozgatja az agysejtjeit.