Hajótörés

Látogatók száma: 48

Nézte az újságokat, és rátalált a hirdetésre. Könnyű munkának látszott, csak Pestre kellett utazni.

Léna hajótöröttként próbált menedéket találni a városban, ahol távol lehet a mocsarak bűzös leheletétől, az erdők hideg mélységétől. Behunyt szemmel vészelte át reggelente a városi közlekedés megpróbáltatásait. Mi tagadás, néha elszundított kicsit. Volt ideje végiggondolni, mennyire más ez az élet. Nem szerette a várost, de nem vágyott vissza a tanyára. Naponta négy kilométer a fagyott földeken át, oda-vissza. Az erdő fenyegetően fogadta hajnalonként, köd terült a rétekre, az utat elnyelte a szürkeség. És most a város is megtelt ezzel a ragacsos, nyúlós levegővel. Fáradtnak érezte magát. Napok óta nem aludt szinte semmit. A metrón nem merte lehunyni a szemét, attól félt, elalszik, és elkésik a munkából. Az önkormányzat megszüntette a státuszt, és őt kitették az utcára. Lépni kellett, tenni valamit, mert már a tüzelő is fogytán, és élelemmel sem volt jól ellátva. A kis fizetése hamar elfogyott. Valami kevés tartaléka van, amivel kezdhet valamit. Nézte az újságokat, és rátalált a hirdetésre. Könnyű munkának látszott, csak Pestre kellett utazni. Felköltözik a városba, gondolta. Eladja a tanyát, és bérel valami rendes, takaros kis lakást. Amióta elvált, egyedül él, nincs mellette férfi, aki tesz-vesz a ház körül, megjavítja, ami javításra szorul. Megszokta, hogy mindent maga csinál, de most jól jött volna valaki, akivel megbeszéli a dolgokat. Döntött. Elköltözik a városba, ahol azért fog dolgozni, hogy fizethesse a megélhetését. Elborzadt, amikor belegondolt, hogy még magányosabb lesz. Itt legalább ismert mindenkit a faluból, a környező tanyákról. Ismerte az emberek gondját-baját, de segíteni nem tudott rajtuk, még magán sem. Az első napok jól teltek, és reményt adtak, hogy jobbá válhat az élete. Az albérlet is megfelelt, bár, nem volt túlságosan komfortos. Egy vaskályha adta a meleget télen. Az udvaron a fáskamrába halmozta fel a tüzelőt. Nagyon hideg tél jött, és azt hitte felkészült rá. Mire hazaért a munkából teljesen lehűlt a szoba. Beletelt egy órába is, mire átmelegedtek a falak. Vizet forralt teának, hogy ne fázzon. A bögrét a kezében szorongatta, lassan kortyolta a forró italt. Egy nap azonban döbbenten látta, hogy fogy a tüzelő. A fizetés még messze van, néhány napig kihúzza, legfeljebb kihagyja a hétvégi bevásárlást. A fatelep, ahonnan a tűzrevalót hordta már zárva volt. Jött a szombat, és vele a rekordokat döntögető nagy hideg. A kimerültségtől olyan mélyen aludt, hogy nem gondoskodott a tűzről. Reggelre a tűz már kialudt, és a szoba lehűlt. Hétfőn találtak rá, kihűlt testtel feküdt az ágyban. Álmában érte a halál. Talán éppen arról álmodott, hogy valahol messze jár, lent délen, a tenger mellett, ahol soha nincs hideg, nincs tél.

(Budapest, 2017. január)

A cikket írta: Janó

támogatóink