Három a magyar igazság
Látogatók száma: 55
Ez az egy hét szabadság is „jól” kezdődött Dr. Farkas Lipót geofizikus számára. Mivel a munkája mellett a történelem volt a kedvenc hobbija, még a szabadsága megkezdése előtt elhatározta, hogy elutazik Németországba, azon belül is Berlinbe. Egyrészt, mert még nem járt sohasem Berlinben, pedig szinte az egész világot bejárta, másrészt mert izgatta, hogy milyen lehet egy olyan város, ahol még a „vasfüggöny” meglétekor együtt élt a kelet és a nyugat. Sok könyvet olvasott, és sok filmet látott erről, amely már régóta erősen izgatta a fantáziáját.
A Net-en átböngészte, hogy egy berlini utazásnak mi a legjobb módja. Végül a repülés mellett döntött, azért mert gyors, és különben is szeretett repülni. Az EasyJet repülőtársaság kínálata tetszett meg neki. Rögtön megrendelte a repülőjegyet, és egy közepes kategóriájú bérautót is lefoglalt a berlini autókölcsönzőből! Elhatározta, hogy Mastercard kártyával fog fizetni, mert így még külön kedvezményt is kap a repülőjegy árából!
- Milyen nagyszerű ez a rohamosan fejlődő technika! Mindent kényelmesen elintézhetek a számítógépen keresztül!- gondolta hálásan, és elkezdett felkészülni az utazásra.
A ferihegyi Liszt Ferenc repülőtérre hamar kiért vele a taxi. A becsekkolásig még bőven maradt ideje, ezért beült a terminál tetején lévő csodás kilátást biztosító Terasz Caféba, és rendelt magának egy hideg sört. Közben álmélkodva nézte az egymás után érkező repülők landolását, és az indulók kecses felszállását. A kiszolgáló személyzet nyüzsgése csodálattal töltötte el. Hosszasan bámulta az irányító tornyot, a szervízutakon száguldozó tartálykocsikat, és a távolabb várakozó repülőkhöz tartó poggyász, és utasszállító buszokat. Kis idő elteltével a hangosbemondón felszólították a Berlinbe utazókat a beszállásra. Gyorsan kiitta a maradék sörét, és beszállókártyával a kezében elindult a megjelölt beszállókapuhoz. Pár perc elteltével az utasok már a repülőgépen ültek, és egy stewardess felszólította őket a biztonsági övek bekapcsolására. Még másfél óra, és Berlinbe leszek!- gondolta derűsen, és lehunyta a szemét.
- Ébredjen uram! Megérkeztünk!- rázta meg a karját mosolyogva az egyik utaskísérő. Erre Ő is elmosolyodott, felkászálódott, majd a gép személyzete felé biccentve kiszállt. A csarnokba érve a poggyászszállító szalagnál türelmesen várta a bőröndjét, de az csak nem akart felbukkanni. Dühösen reklamált, ahol sajnálattal közölték vele, hogy a poggyásza egy adminisztrációs hiba folytán Berlin helyett Bernben landolt, de három napon belül itt lesz, és akkor átveheti, - sőt az esetleges kárigényét is benyújthatja a légitársaságnak, és akkor ők azt tisztességesen rendezni fogják!
A parkolóba érve szinte rögtön megtalálta az autókölcsönzőt, és meglepve látta, hogy egy új Volkswagen Jetta várja. Miután az autót átvette, az övtáskáját, melyben az úti okmányait, a hitelkártyáit, és a készpénzét tartotta, hanyagul a hátsó ülésre dobta. Rögtön indított, és ráhajtott a belváros felé vezető útra. Elhatározta, hogy nem fog csatlakozni egyik városnéző csoporthoz sem, mert így oda megy, ahová csak akar, - és addig van ott, ameddig tetszik. Egy parkolónál leparkolt, és az ajándékba kapott turista prospektust nézegetve megtervezte a látnivalók sorrendjét.
Először Berlin jelképét, a Brandenburg-i kaput, majd onnan eltávozva a lebontott berlini fal egyik meghagyott emlékmű részét, az és East Side Galleryt akarta látni. Az ott lévő graffitikat akarta tüzetesen tanulmányozni. Azután majd egy jobb étterembe megy vacsorázni, vacsora után pedig egy közepesen drága hotelt keres, ahol kipihenheti a fáradalmakat. Másnap majd megnézi a Checkpoint Charlie-t, a hajdani határátkelőt, és a helyén lévő múzeumot! Aztán irány a Reichstag épülete, amit legalább kívülről látni akart! Miután megnézte, megebédel, majd felkeresi az Alexanderplatz-ot. Onnan elsétál a 368 méter magas tv toronyhoz, ami Németország legmagasabb építménye. Felliftezik a kilátóba, és a Telecafé nevű kávézóban kényelmesen helyet foglalva egy kávé vagy egy sör mellett körbetekintheti Berlin egész panorámáját anélkül, hogy egy métert is gyalogolnia kellene. Ugyanis a kávézó 30 perc alatt körbeforog a saját tengelye körül!
- A többi nap programjain még ráérek agyalni!- csukta össze a turista prospektust, majd indított, és kihajtva a parkolóból elindult a Brandenburg-i kapu felé. A Pariser Platz szélénél egy mellékutcában leparkolt, mert a városvezetés a kaput csak gyalog, vagy kerékpárral engedte megközelíteni!
- Milyen kár, hogy a fényképezőgépemet még otthon a bőröndömbe pakoltam!- sóhajtotta, és elhatározta, hogy másnap az első dolga lesz vásárolni egyet. Mikor kellően megcsodálta a kaput és környékét, elindult vissza, oda, ahol az autót hagyta. Egyre kétségbeesettebben kereste a kocsit, de sehol sem találta!
- Uram isten, - ezt ellopták! Most mit tegyek? Talán az lesz a legjobb, ha gyorsan bejelentem a rendőrségen!- gondolta, és elindult egy kapitányságot keresni. Többszöri kérdezősködés után rátalált egy rendőrőrsre, ahol végre elmondhatta panaszát az ügyeletesnek.
- Guten Tag, rendőr úr! Ellopták az autómat!- hadarta egy szuszra németül az ügyeletes tisztnek.
- Guten Tag, kedves uram! Mondja el lassan, nyugodtan, hogy mi a panasza?
- Ellopták az autómat, és benne voltak az irataim, a hitelkártyáim, és az összes pénzem!
- Mi volt az autó rendszáma, típusa, és a színe? Mert ezek hiányában nem tudunk rá körözést kiadni!- mondta fásultan az ügyeletes tiszt.
- Ezüstszürke Volkswagen Jetta volt, de a rendszámát nem tudom, mert a reptéren béreltem a kocsit!
- Akkor most felvesszük az adatokat, - amiket tudunk!- sóhajtott a tiszt, és megtörölte izzadó homlokát. - Neve? Foglalkozása? Honnan jött? Hol hagyta a kocsit? Meddig volt távol tőle?
- Kérem! A nevem Dr. Farkas Lipót, geofizikus, és egyetemi tanár vagyok. Magyarországról, pontosabban Budapestről érkeztem ide repülővel! Az autót meg egy mellékutcában hagytam lezárva, a Brandenburg-i kapu környékén, mivel, - mint bizonyára tudja, a kapuhoz kocsival nem szabad behajtani!
- Kedves Herr Farkas! A Kocsi eltűnését….
- Bocsánat, tiszt úr! Dr. Farkas, - ha szabad kérnem! Ugyan a kollégáim másként is neveznek, főleg a hátam mögött, de én, - ha lehet, ragaszkodnék a hivatalos megszólításomhoz!
- Őőő…. bocsánat! Tehát Herr Dr. Farkas! Ön nagyon jól beszéli a nyelvünket!- próbálta enyhíteni az ügyeletes tiszt a fagyossá vált hangulatot.
- Ja, viszonylag tűrhetően beszélem az Önök nyelvét! Ezen kívül még beszélek angolul, spanyolul, franciául! Norvégül is tudok középszinten, és a kecsua indiánok egyik nyelvjárását is beszélem, - de ez most mind nem ide tartozik!- felelte ingerülten.
- Rendben, - igaza van! Intézkedni fogunk a kocsi ügyében! Holnap délután nézzen be, talán addigra tudunk mondani valami bíztatót! Eltávozhat!
- Danke schön! Auf Wiedersehen!- indult a kijárat felé a pórul járt geofizikus.
- Bitte schön! Auf Wiedersehen! Gute Nacht!- mondta az ügyeletes rendőrtiszt is búcsúzóul.
Alig hagyta el a rendőrség épületét, az első útjába kerülő padra lerogyott, mert elhagyta az ereje. Iszonyú fáradtságot érzett. Most kezdett csak igazán remegni az idegességtől, ahogy jobban átgondolta az eseményeket. Itt áll egy huncut vas nélkül egy idegen városban, se szállása, se váltóruhája! Mit fog enni pénz nélkül, amíg még Berlinben van? Vajon hol fog majd aludni, és főleg hogyan fog majd hazajutni? Ilyen bizonytalanságot és kétségbeesett félelmet eddig még sohasem érzett, pedig volt már egy párszor életveszélyben!
Egyszer a norvég partok mentén nyolc hónapig dolgozott egy olajfúró platformon. Ott kényszerből megtanult középszinten norvégul. Amikor a fúrótorony a kitermelt kőolajtól és földgáztól váratlanul felrobbant, akkor sem volt ennyire megijedve! A baleset után a norvég kormány leállítatta a tengeri olajkitermelést. Ezután egy perui céghez szerződött geológiai kutatásokat végezni. Több, még napjainkban is működő vulkán lábánál, és az Amazonas medence területén keresett nemesfémeket, és egyéb természeti kincseket. Kutatásai során történt meg vele, hogy távol minden lakott településtől, egy éhes jaguár életveszélyesen megsebesítette! A kecsua indiánok találtak rá a sérült emberre, magukkal vitték, és hónapokig ápolták. Az alatt az idő alatt tanulta meg a nyelvüket. Ott sem volt ennyire maga alatt!
Miután egy kicsit összeszedte magát, elindult, hogy éjszakára keressen egy olyan helyet, ahol pénz nélkül is meghúzhatná magát reggelig. Céltalanul bolyongott, fogalma sem volt, hogy merre jár. Egy ligetes részen talált magának egy padot, és elhatározta, hogy ott tölti az éjszakát! Alighogy leült, szinte azonnal elszunnyadt az idegi, és fizikai fáradtságtól.
Ráköszöntött a reggel. Arra riadt fel, hogy egy madár lepiszkolta a feje felett lévő ágról.
- Még a madár is tojik rám!- mormolta elkeseredetten. Papírzsebkendővel megpróbálta rendbe hozni a ruháját, - aztán bánatosan, céltalanul tovább bandukolt. Könnyű szélfuvallat sült szalonna illatát sodorta felé, erre eszébe jutott, hogy tegnap dél óta nem evett.
- Ideje lenne már valamit enni!- gondolta, és elindult az orra után az illatok felé. Meglátott egy utcai falatozót, ahol a személyzet már javában készült a reggeli vendégek fogadására. Főztek kávét és virslit, a kis kolbászkákat és baconszeleteket előre sütötték, azért, hogy az éhes embereknek ne kelljen sokat várniuk.
Farkas úr rendelt bőségesen mindenből, és amikor kihozták, nekiesett, - mint egy igazi farkas. Az éhsége elmúltával ébredt csak rá, hogy nincs nála semmi készpénz, sem pedig olyan tárgy, amit az étel fejében - mint becsületes ember, ott hagyhatna zálogban, - egészen addig, amíg vissza nem tudja váltani a tárgyát!
- Meglátta a felé közelítő felszolgálót, erre körülnézett a menekülés útját keresve. Hirtelen felugrott, és mint akit puskából lőttek ki, - elszaladt! Futott, amíg csak bírta szusszal! Félve körbetekintett, és ekkor meglátott egy kék villogóval lassan közeledő rendőrautót, amelyik csendben araszolva gurult, szemmel látszólag keresve valakit a járókelők között!
- Ezek a rendőrök most olyan gyorsan megjelentek, mint a filmekben az amerikai rendőrök! Pedig nem olyan borzasztóan nagy bűncselekmény ez, - de ha egyszer éhes voltam!- próbálta mentegetni magát gondolatban.
- Majd visszafizetem a büfésnek kamatostól a kárát, amit okoztam! Persze az is lehet, hogy nem engem keresnek!- nyugtatta meg háborgó lelkiismeretét.
Azért szaporázni kezdte a lépteit, és igyekezett mielőbb eltűnni a sétálók között. A járőr kocsi szirénájának az indító gombját a kocsiban ülő rendőr többször egymás után megpöccintette, hogy jelezzen a geofizikusnak, de az úgy csinált, mintha meg sem hallotta volna a sziréna hangját, - sőt, még jobban elkezdett sietni. Már a Checkpoint Charlie közelében járt, amikor felfedezte a kikötött turisztikai ballont. Éppen egy norvég tanulócsoport készült beszállni a ballon hatalmas, húsz személyes kosarába, hogy százötven méter magasból láthassák Berlin panorámáját. Vidáman évődtek egymással beszállás közben a diákok, és Ő közéjük furakodva velük együtt szállt be a kasba, miközben norvégül köszöntötte a társaságot. A fiatalok nagyon megörültek, hogy van végre valaki ebben az idegen városban, aki beszéli az anyanyelvüket. Körülvették, hogy egy idegennel is jól elbeszélgessenek. Kiderült róluk, hogy cserediákok, Oslóból jöttek, és egy egész hétre utaztak ide Berlinbe. Eközben a turista ballon irányítója megkezdte a felszállást. Hamar elérték a rögzítő kötél által határolt százötven méteres magasságot. Az enyhén imbolygó ballon kosarából ez a magasság már annyira félelmetesnek tűnt, hogy az utasok egyre erősebben markolták meg a kosár peremét.
Az eddig csak játékosan fújdogáló szellőcske egyre harciasabban kapaszkodott a fák ágaiba. A fátyolfelhők, mintha csak megijedtek volna a mindjobban felerősödő széltől, sietve eltűntek az égről. Lassan komor szürkeség váltotta fel a derült időt. A fák egyre hangosabban zúgva, recsegve hajladoztak, jelezvén, hogy itt most nagy vihar készülődik. A feltámadt szél haragos üvöltéssel próbálgatta az erejét, belekapaszkodott mindenbe, ami az útjába került. Úgy rázta a turista ballont is, mintha csak le akarná tépni a rögzítő kötéléről.
A ballon sok vihart látott irányítója higgadtan igyekezett túlharsogni a szél hangját. Kiabálva szólította fel az utasokat, hogy feküdjenek a kosár aljára, és kapaszkodjanak erősen, amíg Ő megpróbál landolni a ballonnal. Nem kellett kétszer mondania a begyulladt társaságnak, azok rögtön szót fogadtak.
A viharos erejű szél egyre jobban dobálta a lefelé igyekvő, ijedt turistákkal teli ballont, akik sikítva kapaszkodtak mindenbe, amibe csak tudtak. Voltak közöttük olyanok is, akik csendben magukban imádkoztak, megfogadva, hogy ezután másképp élik az életüket, ha ezt ép bőrrel megússzák! Ezek közé tartozott Dr. Farkas Lipót is.
- Add uram, hogy túléljem ezt az egész borzalmat, és én megígérem neked, hogy ezentúl sűrűn fogsz látni a házadban, ahová bevallom, - eddig nem nagyon jártam! Nem fogok többé senkinek sem hazudni, még gondolatban sem fogom ezután megkívánni a más feleségét! Másként lesz mostantól az életem! A bajbajutottakon, - ha tehetem, az erőmhöz mérten mindig segíteni fogok! Ha most épségben földet érünk, akkor bevallom azt is a rendőröknek, hogy én bizony fizetés nélkül meglógtam a büféből, de mentségem legyen, hogy nagyon éhes voltam, - a pénzem pedig az ellopott kocsimban maradt!- mormogta halkan a geofizikus, és titokban, hogy senki se vegye észre, keresztet vetett.
A viharos szél még húsz percig dobálta ide-oda a turista léghajót, de a rögzítő kötélről nem sikerült letépnie! Ez idő alatt kitombolta magát, aztán ahogy jött, - úgy el is tűnt! Lehet, hogy csak elfáradt, de az is lehet, hogy jobb útra tért szégyenében! A ballon utasai hamuszürkén, még mindig reszketve, de már megkönnyebbülten mosolyogva hagyták el ideiglenes börtönüket.
- Guten Morgen, herr Dr. Farkas! Legyen kedves velünk jönni!- szállt ki a rendőrautóból az egyik járőr.
- Guten Morgen tiszt úr! Igen, máris megyek!- készségeskedett a geofizikus.
- Van egy jó, és egy rossz hírünk! Hosszas utánjárás után megtaláltuk a bérelt autóját, az övtáskájával együtt! A közterületesek elvontatták, mivel tilos helyen parkolt! A rosszhírünk pedig, - büntetést kell fizetnie a szabálytalan parkolásért! Most elvisszük a telephelyükre, ahol hiánytalanul átvehet mindent, - de csak akkor, ha már kifizette a parkolási bírságot!
- Örömmel kifizetem!- válaszolta a doktor, és beült a járőr kocsijába, ami azonnal elindult.
- Ez nagyszerű! Még van három egész napom arra, hogy a berlini látnivalókat megnézzem! Ennyi negatív élmény egymás után! Először az önállósult bőröndöm miatt idegeskedtem, másodszor a bérautó eltűnése miatt, mert itt ragadtam pénz, fedél, és élelem nélkül, harmadszor pedig a szélvihar okozott halálfélelmet! Remélem, hogy több negatív élmény nem lesz, - elvégre három a magyar igazság!
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kicsit hihetetlen ez a sztori, de azért jó!
Ez a cikk egy pályázatra íródott! A pályázat témája egy újságcikk
volt, melyben egy kikötött turista hőlégballont, melyről 150 méter
magasról figyelhették meg Berlin látképét! Ezt a ballont, ami telve volt
utasokkal, a hirtelen feltámadt szélvihar elkezdte cibálni - rázni, és ez
20 percig tartott! Az utasoknak halálra váltan, de épségben sikerült
a 20 perc után kiszállniuk! Nos, ez volt az alaptörténet, ami köré
kellett kitalálni valami kerek egészet!
Igyekeztem tényszerűen írni, melyben felsoroltam a berlini
látnivalókat, keverve a fikcióval! Így sikeredett! Sajnos nem
kerültem vele a díjazottak közé! Na majd legközelebb!
Köszönöm, hogy olvastál! Csao: emillio