Házi süteménygyár
Látogatók száma: 50
Egymondatos
A négyemeletes, körfolyosós belvárosi ház belső udvarára néző ablakokkal rendelkező lakások tulajdonosait, ünnepekkor kényezteti az élet, amióta Panni néni hetvenévesen megözvegyült és gyermeke nem lévén, elfoglaltságot keresett magának, mígnem rájött, hogy igazán csak a süteménysütéshez ért, mert megboldogult férje, Kálmánka, minden csábításnak képes volt ellenállni, kivéve az édességet és a süteményt.
Panni néni hosszú évtizedek alatt, tökélyre fejlesztette sütési tudományát, és amikor szellőztetés gyanánt, kinyitva hagyja konyhaablakát, a ház udvara megtelt ínycsiklandozó illatokkal.
Ma mézeskalácsot süt, tucatnyi tepsivel, fenyőfa, mikulás, gomba, nyuszi, angyalka formával kiszúrva, melyeket délután ki is díszít, hiszen este hatra jönnek a megrendelt száz darabért, a többit pedig tíz darabjával takaros csomagolásban hétkor leviszi az udvarra, kiteszi az asztalra és a ház lakói közül lejönnek értük azok, akiknek ízlik a sütemény, vagy maguknak nincs pénzük rá, sem megvételükre, sem elkészítésükre.
Kissé álságos a dolog, mert az itt lakók pontosan ismerik egymás anyagi helyzetét, kik azok, akik a negyven lakás tulajdonosai közül filléres gondokkal küzdenek, ám a világért sem szégyenítik meg alamizsnának tűnő adományokkal, inkább közösségi felajánlásnak tekinthető módszert alkalmaznak. A tehetősnek számító Huták család karácsony napján nagy fazék töltött káposztát és töltött dagadót kínál a lakóknak, szilveszter napján Hentes Gyurka húsz tányér kocsonyával várja a delikvenseket, az év első napján Kovácsné korhelylevest osztogat az italgőzös józanodókra tekintettel, egyedül csak Panni néni az, aki karácsony előtt egy héttel, elkezdi adományozását, minden este hét órai kezdettel. Nem azért, mert olyan gazdag ez a madárcsontú kis öregasszony, hanem azért, mert két kerülettel arrébb lakó barátnője révén megrendeléseket kap karácsonyi sütemények készítésére, és véletlenül rendszerint túlteljesíti azokat, s az így keletkező felesleget a lakók rendelkezésére bocsátja.
Immár harmadik éve segítsége is akad, Gombos úr személyében, aki lelkesen cipeli a megvásárolt hozzávalókat, sőt, készségesen elvégzi a munkaigényes tevékenységeket, melyek elsősorban a kisült sütemények díszítését jelentik. Magánszorgalomból ebédet is főz kettejüknek, szigorú koreográfia szerint. Reggel kigondolja, mit szeretne enni, elmegy a piacra, megvásárolja az alapanyagokat, és Panni néninél, annak utasításai szerint, megfőzi a fenséges ételeket.
A köpcös öregúr szakácsművészete a nulla felé konvergál, s az, hogy mégis egyszer fogyasztható étel kerül ki a keze alól, az bizony egyértelműen Panni néni utasításainak köszönhető. Miért fenségesek ezek az ételek? Nagyon egyszerű, két dologtól, egyrészt aki éhes, az nem válogat, másrészt a háziasszony mindannyiszor megdicséri, milyen fenséges az étel, de azt nem teszi hozzá, hogy azért, mert neki most éppen nincs ideje a főzésre, mégis meleg ételt ehet.
Kelkáposzta főzelék lesz a menü, virslivel, amely fél óra alatt elkészül.
- Pannika drága, tudom, hogy csokoládés krémmel töltött linzer karikákat is kapott megrendelést. Mi lenne, ha otthonról elhoznám a nyújtótáblát és párhuzamosan készítenénk a két süteményt? Higgye el, hogy képes vagyok a linzertésztából szép kerek darabokat kiszúrni!
- Ugyan már, Gombos úr, nem dolgoztathatom magát!
- Nyugodtan dolgoztasson, kedves Pannika, nekem időm annyi, mint égen a csillag.
Vitatkoznak kicsit Gombos úr ötletének gyakorlati megvalósítása kapcsán, majd megállapodnak és alig egy óra múlva már egymás után cserélik a tepsiket a sütőben.
Panni néni közben elkészíti a linzer töltelékét és mellesleg megfőzi az ebédet. Az egész lakást ellepik a sütemények, az összes fehér abrosz csatasorban áll, azokra teszik ki a megsült süteményeket, hogy mielőbb kiengedjék gőzüket, kihűljenek, mert még ma sor kerül a díszítésükre és a megtöltésükre.
Rendes ember Gombos úr, gondolja Panni néni, nem is érti, miért váltak el a feleségével, öt évvel ezelőtt, de nem kérdezi meg az öreget, mert az nem tartozik rá. Nincs egyetlen percük sem a pihenésre, de nem is nagy baj, hiszen így nyer egy napot, amikor végre elmehet bevásárolni az ünnepekre. Hiába nem vár vendéget, az ünnep akkor is ünnep. Majd elmegy a templomba, karácsony másnapjára pedig meghívta a barátnéja ebédre, s a két ünnep között, megpróbálja Gombos urat is kimozdítani a lakásból, hátha sikerül rávennie, hogy menjenek el bámészkodni a belvárosba, legalább sétálnak egy nagyot, mert pénzük nincs annyi, amiből telne akár egy deci háromszáz forintos forralt bort inni. Szemük legeltetése meg nem kerül pénzbe, majd gyönyörködnek mások örömében, és valljuk be, ez is ritka kincs, miután manapság erre nem mindenki képes.
Tárva, nyitva a körfolyóra nyíló szoba ablaka, még a függönyt is elhúzza Pannika, jöjjön be a friss levegő, mert idebenn a forró sütemények tömény illata átitatja a textíliákat, hogy azokból akár hetekig, de minimum a következő mosásig áradjon, mert erős, mintha parfüm lenne.
A körfolyón a háziasszony számára ismeretlen fiatal lány sétálgat, be-benézegetve a nyitott ablakokon, bár az is lehet, hogy csak nézeget és nem lát igazán semmit, mert fülén ott az elmaradhatatlan mobil telefon, melyen valakivel hosszabb beszélgetést folytat.
- Nem tudja, Gombos úr, ki az a kislány, aki a folyosón sétálgat? Még nem találkoztam vele.
- Csinos kis barna? – kérdez vissza az öreg, anélkül, hogy felnézne a munkájából, éppen a linzereket teszi a tepsibe, egymástól pontosan egyforma távolságra, már csak a szimmetria kedvéért is. – Ő Hajnalka, az új lakó, a Pápaiék lakását vette meg és egy hónapja költözött ide. Sem előre, sem vissza nem köszön, nem csak nekem, de senkinek sem a házban, ahogyan hallottam. Állítólag állami tisztviselő, közgazdasági egyetemet végzett, legalább is azt mondta a közös képviselő. Nézze már meg, Pannika drága, kivehetem a sütőből az utolsó adag mézeskalácsot?
Délután pontban öt órakor megjelenik Pannika barátnője és percek alatt eltünteti nagy szatyraiban a süteményekkel teli dobozokat, majd kifizeti az előre kialkudott vételárat, s máris elsiet, mert az utcán parkol az unokája, hazaviszi kocsival, nem kell cipekednie.
Pannika kikíséri vendégét. Amint felpillant az ajtó bezárásánál, látja, hogy szemben, Pápaiék lakásában meglibben a függöny.
- Köszönöm a segítségét, Gombos úr, maga nélkül nem lettem volna készen még a mézessel sem!
- Hogyan mondhat ilyet Pannika! Gyors kezű asszony maga, felér két fiatallal is!
- Jöjjön, megterítek, ebédeljünk meg. Vagy inkább vacsorázzunk?
Háromnegyed hétkor Gombos úr visszajön Pannikához, miután otthon már szundikált egy fél órát, hogy ígéretéhez híven segítsen neki levinni az udvarra a sütemény csomagokat, egész pontosan tizenhetet. Óhatatlanul látta, mennyit pénzt kapott Pannika, és gyors fejszámolás után kiderítette, hogy nem csak, hogy nem nyert az üzleten, hanem ellenkezőleg, sok pénzt veszített, ha a költségekbe beleszámítja az elfogyasztott gáz árát, és némi munkadíjat is. Éppen a megmaradt sütemények ára lett volna Pannika haszna, erre nem is gondolt soha az asszony. Ideje lenne felhívni szíves figyelmét eme körülményre, ám esélye sincs rá, mert Pannika azonnal kezébe adja a csomagokat, cipelje csak, ha vállalta.
Kerekes úr, a földszint kettőből, kihúzza az állólámpát az udvarra, hogy legyen elég fény a süteményosztáshoz. Hiába perel vele felesége, hogy nem tudja a tízméteres hosszabbító zsinórja miatt becsukni a bejárati ajtót és emiatt kihűl a lakás, csak legyint egyet és folytatja megkezdett tevékenységét. Eszébe jut, hogy a spájzban öt éve ott áll egy üveg pálinka, melyet még a sógorától kapott, szegény, azóta meghalt, nem érte meg, hogy ajándékát felbontsák. Most azonban kitekeri az üveg nyakát, rászól feleségére, készítsen vagy tíz kis poharat, tegye tálcára, mert megosztja a szomszédokkal dédelgetett italát.
Pannika szabódik, hogy nem szokott inni, pláne pálinkát nem, de szerencsére jön Hudákné, Hentes Gyurka, Szabó Pali, Horvát Pityu, meg a nagyszájú Lipákné és szállingóznak már a rászorulók is, amikor Gombos úr elveszi a tálcáról az utolsó gyűszűnyi pohár itókát:
- Kapaszkodjon bele, Pannika, mert a végén egyetlen korty sem jut magának!
Kedélyes a hangulat, beszélgetnek, viccelődnek, s egymás után tűnnek el az asztalról a sütemény csomagocskák. Az utolsóért nem mer nyúlni senki, amikor megjelenik az új lakó egy hórihorgas fiatalember társaságában.
- Mennyiért tetszik adni a süteményt? – lép Pannikához, aki annyira meglepődik, hogy válaszolni sem érkezik, mert Hutákné két lépéssel a lány ellett terem.
- Magának nincs az a pénz, amennyiért odaadná, egyébként másoknak ingyen van!
Szó szót követ, a fiatalember bemutatkozik, hogy a NAV-tól jött, mutogat valamilyen igazolványt is. Gombos úr úgy szorítja kezével a kovácsoltvas ülőpad karfáját, hogy egészen elfehérednek az ujjai. Kerekes úr ránéz az öregre, az bólint egyet, és megrántja a hosszabbító zsinórját, mire kialszik a világítás. Gombos úr, a maga kilencven kilójával hirtelen megtántorodik, és véletlenül úgy akar elesni, hogy nekivágódik a fiatalembernek, aki egyensúlyát vesztve a padra esik, jól megütve kezét a vas karfában.
- Bocsásson meg, fiam, látja, öregember már ne igyon pálinkát, keveset se, mert megárt neki!
Kerekes visszadugja a hosszabbítót, és lőn világosság.
Végszóra megjelenik Hutákné egy nagy fazék pörkölttel.
- Utat, emberek, forró a pörkölt, nem akarom magam leforrázni!
Valósággal lecsapja az asztalra a fazekat.
- No, Kerekes, szóljon az asszonynak, hozhatja a tányérokat, maga meg, Gyurikám, kerítsen egy vekni kenyeret! Lipákné, maga olyan jó savanyúságokat tesz el télire, ne sajnáljon tőlünk egy üveggel!
Az új lakó és kollégája tehetetlenül nézi a komédiát. Horvát Pityu látni sem bírja vergődésüket. Karon fogja a lányt és vezeti a lépcsőház felé.
- Jobb, ha most elmennek, kislány. Ebben a házban békében élnek az emberek. Mindenki segít a másikon, amiben csak tud. Adok két jó tanácsot, ha megengedi. Ne itt keresse az adócsalókat, a milliárdos áfacsalók nem itt laknak! És tanuljon meg köszönni!
Körbe veszik az asztalt, odahúzzák a másik három padot is, és Hutákné nem győzi osztani a forró pörköltet.
Gombos úr odasúgja Pannikának:
- Ezt most megúsztuk! De mi lesz jövőre?
- A január végre elhozza a nyugalmat, még ha üres pénztárcával is. - suttogja szemérmesen Pannika – és jövőre is sütünk süteményt, ugye?
Hóna alatt borosüvegekkel, most ér vissza Horvát Pityu:
- Mulassunk lakótársak! Elvégre egyszer van egy évben karácsony!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nálad is nagyon aktuális a téma, az őstermelők és s kisemberek réme a NAV. Mindig mondtam, csalni csak nagyban érdemes. Azok mindig megússzák. Rossz ez a világ úgy, ahogy van.
Jól megírtad, éreztem a süti és a pörköltillatot. :)
Puszi!
Bár lennének ilyen közösségek!Az emberek többségét nem érdekli a másik ember,még karácsonykor sem.A nagyáruházakban a máltai szeretetszolgálat adományt gyűjt és látom a bevásárló kosarat,amibe várják az adományt,ki mit tud adni,egy csomag tésztát,cukrot,egy olajat,bármit.Látom,hogy nem a tehetősek,akiknek lenne rá módjuk teszik bele azt a keveset,hanem a magunkfajta szerényebb anyagiakból gazdálkodó emberek.Talán azért,mert mi jobban átérezzük a nálunk is rosszabb helyzetben levők sorsát.
Puszi