Háztűznézőben 3. rész

Látogatók száma: 47

Kölcsönkérni tilos!

Reggel hatkor arra ébred Bori, hogy viharos szél kavarja a szemerkélő esőt. Első gondolata, hogy elaludt, pedig ünnepi ebédet kell főznie, mert ma jönnek haza Katinkáék. Felül az ágyában és pár másodpercig fülel, mert úgy tűnik, mintha gyereksírást hallana. A csudába is, hiszen Mirabel sír! Itthon vannak Katinkáék, mind a hárman. Hogyan is felejthette el? Az utolsó pohár bort nem kellett volna meginnia. Felkapja a fürdőköpenyét és siet az unokájához. Elkésett, mert Daniel már felvette a kislányát és magyaráz neki valamit, amire nevet a gyerek. Köszöntik egymást és máris megy a konyhába, ahol Katinka készíti Mirabel reggelijét.
- Szervusz, anya! Felébresztettünk? Pedig igyekeztünk csendben maradni.
- Szervusz, kislányom! Mindig korán kelek. Sajnos elaludtam, mert nem szoktam meg az alkoholt. Rendes embernek tűnik Daniel, és élvezet volt vele a beszélgetés.
- Tudtam, hogy elnyeri a tetszésedet.
- Készítem a reggelit. Apád hamarosan megjelenik és követeli a kávéját és a szalonnás rántottáját. Mit reggeliztek? Mit főzzek ebédre?
- Anya, bármit! Azt mondta Daniel, hogy szeretné megkóstolni az autentikus magyar ételeket. Igaz, hogy indiai vér csörgedezik az ereiben, ám angolnak született. Nem kíván különleges bánásmódot, egy kivétellel. Apa házi pálinkáját szívesen mellőzné, mert az számára nagyon erős.
- Rendben van Katinka!
- Anya, lenne egy kérésem.
- Mondd gyerekem!
- Daniel szeretné megnézni apa kertészetét, és te cukrászatodat is. Szívesen körülnézne a faluban is. Vigyáznál Mirabelre, míg mi távol leszünk? Elkészítem a bébi ételeket, úgy négyóránként megeteted, tisztába teszed és nem lesz vele semmi baj.
- Menjetek, gyerekem, megleszünk a kis unokámmal. Lehet, hogy kölcsönkérem Jani bácsiéktól a kiságyat, amit már egyébként is kinőtt az unokájuk, és míg itt vagytok, beállítjuk a nappaliba. Így főzés közben is látom Mirabelt.
- Köszönöm, anya! Hoztunk gyerekkocsit is. Ha kisüt a nap, kiviheted Mirabelt a napra.
- Persze, hogy kiviszem! Feltéve, ha jó idő lesz.
Katinka megy megetetni a kislányát. Hosszan néz Bori a lánya után. Látszólag semmi változást nem lát rajta, mégis úgy érzi, ezt a Katinkát nem ismeri. A visszahúzódó csendes kislányból magabiztos felnőtt lett, aki tudja, hogy mit akar és azt is, hogyan érje el. Összeillenek Daniellel, ez nem is kétséges, ahogyan az sem, hogy nagyon szeretik egymást. A veje mérhetetlen nyugalmat és szeretetet áraszt magából. Látni rajta, hogy okos intelligens ember.
Reggelire teát készít, kávét főz és Palinak elkészíti a szalonnás rántottáját. A gyerekekét ráér akkor megsütni, amikor jönnek reggelizni. Mi legyen az ebéd? Pulykanyakból sok zöldséggel húslevest főz és az egykilós kicsontozott karajból rántott hús lesz, hagymás tört krumplival, házi vágott vegyes savanyúsággal. A tortából – hála Pali falánkságának – mindössze három szelet maradt, azt majd megeszik napközben. Danielnek nagyon ízlett a pogácsa, akkor legyen ismét valamilyen magyaros sütemény, mondjuk szilvalekváros papucs. Abból legalább Pali kevesebbet eszik, mert ég a gyomra a lekvártól. Ne adja isten, hogy reklamáljon, mert semmi kedve vitatkozni vele, főleg nem a gyerekek előtt. A villásreggelihez asztalra teszi a négy terítéket. Jó ötlet volt Palitól, hogy az este frissen szedett gerberát tett a vázába. Otthonosabbá tette a nappalit, melyben négy negyven centis átmérőjű cserép virágtartókban örökzöldek pompáznak, éppen azért, mert azokat kevésbé szeretik a kártevők. Jöhetne már Pali, hogy kitálalja neki a reggelit és mehetne maga is felöltözni. A kutyákat is mielőbb muszáj beterelni a kennelbe, mert jönnek a kertészetbe dolgozni a napszámos asszonyok és nehogy megtámadják őket.
- Szervusz, Bori! – dörren rá a férje.
Már megint bal lábbal kelt fel, csak tudná, hogy miért.
- Szervusz, Palikám! Hozom a reggelidet!
- Hol vannak a gyerekek?
- Gondolom, még Mirabelt etetik, és pihennek. Szalonnás rántottát készítettem neked. Megyek felöltözni, mert hosszú napunk lesz.
- Miért etetsz engem kora reggel ezzel a zsíros rántottával?! Aztán meg a szememre veted, hogy kövér vagyok!
- Ó, ezer bocsánat kedvesem! Hozom a tejet és a zabpelyhet, ha azt kívánod!
Pontosan tudja az asszony, hogy azt egyáltalán nem enné meg a férje, azért is odateszi gőzölgő rántottája mellé és megy öltözködni. Mérges Pali, mert nem tudta felidegesíteni a feleségét. Ráadásul már nem illik felfalnia a szalonnás rántottát, a zabpelyhet pedig egyenesen utálja!
Farmerben és pulóverben, frissen borotváltan és kellemes férfias arcápoló illatát árasztva megjelenik Daniel.
- Jó reggelt Mr. Tóth!
- Jó reggelt Daniel! Szólíts nyugodtan apának!
A köszönést érti a fiatalember, a többit nem. Hirtelen átvillan Pali agyán, hogy alig tizenkét évvel idősebb a vejénél, akkor pedig tegeződjenek.
- Gyere, foglalj helyet! Tudod mit? Tegeződjünk! Nyugodtan hívj a keresztnevemen. Pali vagyok! – mutat magára. – Pali! Érted?
Széles mosollyal nyugtázza Daniel apósa produkcióját. Leül vele szemben és bólogat.
- Értem! Te Pali vagy én meg Daniel! Szedhetek a tojásból?
Most meg Palin a sor a bólogatásban. Bár nem igazán érti a kérdést, de legyen igaza a vejének. Daniel kezébe veszi a serpenyőt és tányérjára szedi a rántotta felét.
- Jó étvágyat!
- Neked is!
Ó, hát neki sem muszáj zabpelyhet enni! A házigazda kiszedi magának a maradék rántottát, vesz hozzá egy szelet kenyeret és falatozni kezd. Bezzeg Daniel a tegnapról maradt pogácsával fogyasztja a zsíros falatokat. Hoppá, hát elfelejtett teát és kávét önteni a vendég csészéjébe! Gyorsan bepótolja.
- Tegyél bele cukrot és citromot! – kínálja a fiatalembert és széles gesztusokkal a citromra és a cukortartóra mutat. – Hanem hozom a desszertet is. Mielőtt még a lányok megennék előlünk.
Felpattan Pali és kisiet a konyhába, kiveszi a hűtőből a maradék tortát és széles vigyorral kettőjük elé teszi az asztalra. Nevet Daniel, ezek a magyarok tudnak élni! Becsületesen megfelezik a három tortaszeletet, és a házigazdának ideje indulni, mert perceken belül megérkeznek a munkásai.
- Maradj, Daniel, nekem mennem kell! Bezárom a kutyákat, mert mindjárt megékeznek a napszámosaim. Á, úgysem érted! – fejezi be mondandóját és kisiet az előszobába kabátot és csizmát venni, mert késésben van.
Kezében a kislányával megjelenik Katinka.
- Látom Daniel, megreggeliztetek apával. Egészségetekre! Átvennéd Mirabelt? Jól lakott, perceken belül elalszik. Én is megreggelizek és áthozzuk anyával Jani bácsiéktól a gyerekágyat. Elfér itt a nappaliban és anya vigyáz Mirabelre, míg mi távol leszünk.
- Megbeszéltük. Ugye azért elkészíted a bébinek az ételt?
- Természetesen, csak melegíteni kell.
- Katinka, visszavonulok a szobánkba. Mirabel perceken belül elaszik. Ott leszek vele és közben megnézem a laptopon az üzeneteimet és felhívom a szüleimet is. Kérlek szólj ha szükséged lesz rám.
Juliska néni, az alacsony gömbölyded, szinte ránctalan arcú szomszédasszony azok közé tartozik, akiket úgy emlegetnek a faluban, mint az áldott jó asszonyok egyikét, hiszen még hatvanöt éves korában is százszámra neveli a baromfit, hízókat tart és egyedül műveli a konyhakertjét, miután arra már nincs ideje az urának, akit teljes mértékben lefoglal az R. Tóth féle kertészetben végzett munkája. Jól pénzel a baromfiból, kéthetente élő tyúkot, hízott kacsát, tojást árul a piacon, de ha valaki megkéri és érte jön, akár felpucolva, konyhakészen is megveheti tőle a kétlábú jószágait. Bori is rendszeresen nála vásárolja a baromfit és a cukrászüzeme számára a szükséges mennyiségű friss tojást. Korrekt üzleti kapcsolatukat nem árnyékolja be a szomszédságuk, mert nem járnak át egymáshoz kávézgatni. Arra egyiküknek sincs ideje. Ha lenne, Bori akkor sem szorgalmazná a barátkozásukat, de nem ám a köztük lévő korkülönbség miatt. A pergő nyelvű és szókimondó szomszédasszony - mint éhes tyúk a kukoricaszemet – úgy csipegeti fel jártában, keltében a falubeli híreket. A jól informáltság az őstermelői léthez is szükségeltetik, elvégre az is egyfajta vállalkozás. A gondot az okozza, hogy azokat nem tartja meg kizárólagos saját használatra, hanem amint lehet, továbbadja. Néha tesz hozzá, néha meg elvesz belőle. Tény az, ha bárki kíváncsi mi történt a településen, elég Juliska nénivel beszédbe elegyednie és fél óra alatt több információhoz jut, mintsem azt gondolná.
Persze, hogy odaadja az unokája kiságyát. Jaj, mennyire örül, hogy kislánya született Katinkának, biztosan olyan szép kis szőke hajú, mint az édesanyja volt gyerekkorában.
- Vagy az édesapjára hasonlít?
Hohó, ezzel a kérdéssel próbál puhatolózni az édesapa személye iránt, ámde Katinka kitér a válasz alól. Megköszöni a szívességét és indulnak haza a kisággyal, mert alaposan le kell fertőtleníteni és Mirabel is hamarosan felébred.
Elállt az eső és kissé félénken kisütött a nap.
Juliska néni a kapuig kíséri az asszonyokat. Délben hazajön az ura ebédelni és majd kikérdezi Katinka párját illetően. Nincs kizárva, hogy nincs is férjnél, mert a lány kezén nem látott karikagyűrűt. Ki tudja, mit csinál Londonban ez az elkényeztetett gyerek? Mert az, neki ne mondja senki az ellenkezőjét! Meg finnyás is, mert nem kellett neki az a rendes Ökrös Bence gyerek. Pedig snájdig gyerek! Szép szál szőke hajú, mosolygós fiatalember. Igaz, már megnősült tavaly télen.
Szépen haladnak a palántázással az asszonyok és R. Tóth Pál mint szigorú főnök, nem tudta leszidni Jani bácsit, hiába készült rá. Az öreg elvégezte a két fóliában a talajlazítást és kiment a gyümölcsösbe fákat metszeni. Úgy gondolja, hogy nem kell neki állandóan a hajcsár szerepét játszani, jobb, ha felmegy a házba és megnézi az unokáját, mert tegnap óta nem látta. Nagyon szép, formás kislány és nem is hisztis. Átaludta az éjszakát, mert nem ébredt fel a gyereksírásra. Bezzeg Katinka sírós gyerek volt. Egészen kétéves koráig legalább egyszer felébredt, leginkább úgy éjfél körül. Megetették, megitatták, tisztába tették, csak utána aludt reggelig. Benyit a lakásba és gyanús hangokat hall. Leveti a kabátját és a csizmáját, ám a nappali ajtajában valósággal sóbálvánnyá dermed.
- Honnan szereztétek ezt a kiságyat?!
Üvöltésére elsírja magát Mirabel, aki a fotelben ülő apja öléből figyeli, mint mossák tisztára anyjáék a számára kölcsönkért rácsos ágyat.
- Nem érdekel, ki adta kölcsön! Azonnal vigyétek vissza! Az én unokám nem alhat kölcsön ágyban! Elmegyünk Daniellel az első városba, ahol bútorboltot találunk és veszünk egyet!
- Ne ordíts Pali! Megijesztetted az unokádat!
- Nem ordítok! – veszi lentebb a hangját Pali. – Fogadjunk, hogy attól a pletykás Juliska nénitől kérted kölcsön! Egy óra múlva az egész falu tudja, hogy nincs annyi pénze R. Tóth Palinak, hogy vegyen egy kiságyat az unokájának!
Daniel megpróbálja megnyugtatni a kislányát. Ránéz az apósára és halkan megkérdezni:
- Miért kiabálsz Pali?
Piroslik Pali feje:
- Katinka, mondd meg a férjednek, hogy a mi családunkban tilos kölcsönkérni! Jobb, ha egyedül megyek vásárolni, még képes lennék útközben összeveszni a vejemmel.
- Térj már észhez Tóth Pali! Kézzel - lábbal magyarázkodva nehéz veszekedni! – csitítja a felesége.
Szégyelli Bori a férje dühkitörését. Mit gondolhat róluk a vejük? Hát jót biztosan nem. Elviharzik Pali, úgy ahogyan van, otthoni ruhában és gumicsizmában.
Katinka javasolja a férjének, hogy vigyék ki a levegőre Mirabelt, közben megmutatja neki a kertészetet.
- Anya, nyugodj meg, nincs semmi baj. Látod, már süt a nap és jót tesz egy kis séta. Majd megkérem Jani bácsit, hogy vigye vissza Daniellel a gyerekágyat. Ne lássa itt apa, amikor hazaér.
Daniel odalép az anyósához, megáll vele szemben és két kinyújtott kezét az asszony vállára teszi. Mélyen a szemébe néz:
- Ne sírj Bori! Igaza van Palinak! Nem lehet kölcsönkérni a gyerekágyat, valahányszor újabb unokátok születik!
Nem érti Bori, mint mond Daniel, de megnyugtatja a férfi érintése. Úgy érzi, mintha veje kezéből energia áradna testébe és kemény határozott, mégis nyugodt tekintetétől erőre kapna.
- Megetetem és tisztába teszem Mirabelt! – suttogja Katinka és magukra hagyja szeretteit.
Mit is mondhatna az anyjának? Szereti a Danielből áradó nyugodt erőt, ami sima, mint szélcsendes időben a tenger víztükre, melyről tudod, hogy alatta hatalmas a mélység és élettel teli. Valósággal a tenyerén hordozza, hagyja a felszínén lebegni, élvezve andalító ringatását és felette a kék égen ragyogó nap fényét. Körülöleli a békés csend. De a víz felszínét lágyan fodrozó első szellő érintésére igyekezni kell kiúszni a partra, mielőtt összezárná felette tenyerét a tenger és elenyészne mérhetetlen mélységű szeretetében. Apja már fodrozza a tenger felszínét, amely a negatív változások baljós előjele.
Mirabel gőgicsél, és amikor tisztába teszi, elég egy pillanatra félre fordulnia, máris hasra fordul és jár a keze-lába. Erős, egészséges kisbaba. Melegen öltözteti, mert etetés után a mellkasára kötött gyerekhordozóban magukkal viszik a kertészetbe, hadd élvezze a friss levegőt és a napsütést. Legalább az idő alatt édesanyja nyugodtan elkészítheti az ebédet. Kár, hogy Daniel nem tud magyarul. Mégis megérezte anyósa lelkében dúló vihart és megpróbálta megnyugtatni. Istenem! Apja kitöréséhez a gyerekágy csupán ürügyül szolgált! Egyértelműen a feleségét akarta megalázni és rájuk, a saját lányának a családjára sem volt tekintettel! Miért is ringatta magát abban az illúzióban, hogy távolléte újra összekovácsolja a szüleit? Tenni kell valamit! De mit? Két hétig lesznek itthon, addig megoldást kell találnia a családi feszültségek feloldására.
A konyhában Daniel kolbászkarikákkal teli vajas kenyeret eszik. Az asztalon ott virít egy felpucolt hízott kacsa, amit az elébb hozott ajándékba Juliska néni, aki kíváncsiságának kielégítése megérte a kacsa áldozatot.
- Szervusz, Katinkám! Hadd lássam azt a szép kislányodat! Tiszta apja ez a csöppség!
Órák kérdése és a település lakói értesülnek Katinka családi helyzetében bekövetkezett változásokról.

folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

emillio

Kedves Yolla!

Szépen alakul a történeted!
Hát igen! A legtöbb öregasszony
imád pletykálkodni! Tisztelet a
kivételnek, - már, ha van kivétel!
Remélem, hogy azért van kivétel!

Pussz: emillio