Háztűznézőben 4. rész

Látogatók száma: 45

Találgatások

Vasárnap reggel fél ötkor felébred Katinka és azonnal felkel. Óvatosan bemegy Mirabelhez, aki édesdeden alszik. Résnyire nyitva hagyja az ajtót, hogy meghallja, ha felébredne. Megmosdik, fogat mos és igyekszik a konyhába reggelit készíteni, mert Daniel a fejébe vette, hogy testedzés gyanánt segédkezik Jani bácsinak a gyümölcsfák metszésében.
Előző napon, míg apja a bevásárló körútján volt, elmentek hármasban megnézni a kertészetet. Abban a pillanatban, amint bemutatta Jani bácsinak a férjét és kezet fogott a két férfi, érezni lehetett a közöttük feltámadó szimpátiát.
- Mondja csak, fiam, mi a maga foglalkozása?
- Orvos a férjem Jani bácsi és sajnos egyetlen szót sem tud magyarul.
- Katinka, ez utóbbi öreg hiba! No, akkor tolmácsolj neki, mert én csak az anyanyelvemen beszélek. Aztán milyen név az a Varma? Nem hangzik angolnak.
- Nem is az. Az apósom indiai, az anyósom meg angol.
- Hacsak úgy nem! Szóval még nem árultad el a kislányod nevét.
- Mirabel Varma, hét hónapos kisbaba.
- Isten éltessen benneteket sokáig erőben, egészségben! No, akkor gyertek utánam! Először megmutatom a fóliákat, utána az üvegházakat, majd kiballagunk a gyümölcsös széléig.
Daniel figyelmesen hallgatta felesége tolmácsolásában a kertészet szakszerű bemutatását, miközben mindent alaposan megnézett. Tetszett neki a világítási-, a fűtési- és locsolórendszer, az alkalmazott vetésforgó, az üvegházakban növekvő virágok, a termelési eszközök, kisgépek, traktorok és kapálógépek. Nem tudott olyat kérdezni, amire az öreg ne válaszolt volna kapásból, sőt, ha látta az arcán, hogy valamit nem értett, újra nekirugaszkodott és másféle megközelítésben megismételte a mondandóját. Kitért a trágyázásra is, mintha az annyira érdekfeszítő lenne egy orvos számára, és maga Katinka is csodálkozott a férjén, akit igencsak érdekelt a téma. Mi a különbség a műtrágya és komposztált trágya között, mikor mihez melyiket használják és a szabadföldi növények melyikből mennyit kapnak?
- Holnap jönnek a komák fát metszeni, utána megtrágyázzuk a fák közötti területet, felhúzatjuk a sógorom lovával, utána megpermetezzük, és egy hónapig hozzá sem kell nyúlnunk. No, akkor menjünk, nézzük meg a gyümölcsöst!
Danielnek feltűnt az öreg mondandójában valami, ezért halkan rákérdezett Katinkánál:
- Mit jelent a „no akkor”? Annyiszor emlegeti az öreg.
Szívből nevetett férje kérdésén. Elmagyarázta a jelentését és közölte Daniellel, hogy időközben elaludt Mirabel, jó lenne visszatérni a házba.
- Kedvesem, légy szíves megkérdezni az öreget, kijöhetek-e holnap segíteni nekik a metszésben? Csak találnak nekem is valamilyen munkát. Hiányzik a mozgás, márpedig kell a kondíció a többórás műtétekhez.
- Megkérdezem.
Örül Jani bácsi, hogyne örülne! Valakinek a levágott gallyakat is össze kell szedni és kévébe kötni. Erre még egy orvos is képes!
A nap hátralévő részében Katinka várta a megfelelő pillanatot ahhoz, hogy beavathassa szüleit férje másnapra tervezett programjába. Ám ez a pillanat addig váratott magára, mígnem úgy döntött, hogy inkább kész tények elé állítja őket. Apja délután kettő körül ért haza. Összevásárolt mindent, amire szerinte szüksége van vagy lehet az unokájának. Átszellemült arccal egymás után hordta be a kocsiból a lapra szerelt pelenkázós kiságyat, a járókát és a kisebb-nagyobb zacskókat, melyekben plüss állatok, labdák, műanyag kirakós játékok voltak. Sebtében megebédelt és Daniellel együtt összeszerelték a kiságyat és a járókát, amely munka egészen a vacsoráig kitartott.
Katinka enyhén csípős kolbászos lecsót készít reggelire, mert délig biztosan nem kerül elé a férje, és nehogy munka közben korogjon a gyomra. Szíve szerint lebeszélné Danielt erről az őrültségről. Mégsem teszi, mert pontosan tudja, hogy ezzel nála éppen az ellenkező hatást érné el. Reggeli közben rábeszéli, hogy vegye fel az apja kesztyűjét, az ágak ne szurkálják össze a kezét. Isszák a kávéjukat, amikor kopogtat Jani bácsi. Hangosan beköszön és közli, hogy beterelte a helyükre a kutyákat. Fél óra múlva megkezdik a munkát. A kazánházban lesz, megrakja fával a tüzet. Befejezi Daniel a reggelijét, átöleli a feleségét, mintha hosszú útra indulna. Felveszi a szőrmével bélelt dzsekiét, lábát bőr bakancsba bújtatja, fejébe vastag kötött sapkát húz és az apósa munkás kesztyűjével a kezében kilép a szabadba.
Mit nem adna Katinka, ha egyetlen és páratlan anyósa Mrs. Margaret Varma láthatná az általa oly nagyon kényeztetett okos és agyondédelgetett legidősebb fiacskáját, a közismert sebészt, amint apósa gyümölcsösébe tart, az Európa közepén lévő Magyarországon, az Alföld közepén, egy kétezer lelket számláló falu utolsó telkén, hogy egy hatvanöt éves parasztember irányítása mellett segédmunkát végezzen a gyümölcsfák metszésénél. Jelesen az a levágott ágak összegyűjtését és kévébe kötését jelenti! Sajnos ez a páratlan jelenet nem látható a Nyugat-London Kensington részén, a Stanford road-i patinás kétszintes polgári házból! Ahogyan azt sem láthatja, hogyan él az indiai Agrában családját látogató férje és a kisebbik fia, vagy a Párizsban műtárgykereskedő feleségeként élő idősebb lánya, Stephanie , és mekkora lelkesedéssel tanul legkisebb lánya, Kathryn a madridi egyetemen. Milyen kicsi a világ! Sodorja az élet az embereket, mint szél a falevelet. És mennyire színes! A Varma családban a nők az anglikán egyház hívei, a férfiak hindu vallás követői, a Tóth család pedig református. Mirabel az egyetlen családtag, akinek egyik valláshoz sincs köze. Egyáltalán, kell, hogy tartozzon valamelyikhez? Majd ha felnő, eldönti a kérdést.
Gőgicsél Mirabel, mint akkor teszi, amikor jókedvűen ébred. Repül kisdedéhez Katinka, aki csillogó szemmel, tele szájjal nevetve fogadja. Édesanyja lágyan duruzsoló hangja a héthónapos kisbaba számára a kora reggeli pelenkacserét és az azt követő reggelit jelenti. Éhes kis madárfióka módjára tátogatja kicsiny szájacskáját. Két kis gyöngyfoga mellett duzzadt az ínye, újabb fogacskák törik maguknak az utat. Szájába tömi az öklét és fejét mozgatva dörzsöli vele az ínyét. Ám közben édesanyjáról egy pillanatra sem veszi le a szemét. Katinka gyerekhordozóba teszi kislányát, bekapcsolja annak biztonsági övét és kimennek a konyhába megmelegíteni a reggeli tejét. Mirabel az édesanyja kezére teszi a kezét, nehogy az éltető nedűt tartalmazó cumisüveget idő előtt elvegye tőle és szorgalmatosan kortyolja a tejet. Nagy igyekezetében még a homloka is gyöngyözik belé. Mire kiürül az üveg, akkorra megtelik a pocakja. Kezével nagyokat csap a levegőbe, mintha anyját sürgetné, hogy vegye már fel, mert a vállára hajtja a fejét és a büfizés következik. Elvégre, aki gyorsan eszik, az sok levegőt nyel. Katinka karjában tartva kislányát le s fel járkál a nappaliban, rálát a folyosóra, ahonnan a hálószobák nyílnak. Szinte egyszerre lépnek ki szülei a folyosóra, csakhogy más-más szobából. Nem egy szobában alszanak a szülei? Nem, az nem lehet! Biztosan rosszul látta, mert Mirabelre koncentrált.
- Jó reggelt! Mi már megreggeliztünk! Lecsót készítettem, csak meg kell melegíteni!
- Szervusztok, Katinka! Hol van Daniel? – kérdi az anyja és nyújta a kezét, hogy átvegye lányától a kisunokáját. – Gyere virágszálam a nagymamához! Hogy aludtál kicsim? Látom már tele a pocakod.
Nevet Mirabel a nagyanyjára, kedveli a hangját és a gyengéd érintését. Bezzeg R. Tóth Palinak pillanatnyilag fontosabb a reggelije, mintsem az unokájával való foglalatosság. Leül a megterített asztalhoz, a szokásos helyére és durcásan néz a nejére. Igazán melegíthetné azt a lecsót! Majd segélykérőn a lányára veti a tekintetét.
- Kislányom, idehoznád apádnak a reggelit? Tényleg, hol van Daniel? Ilyekor már nem szokott aludni.
- Kiment a gyümölcsösbe Jani bácsiéknak segíteni a metszésben.
Pillanatok alatt kimegy az álom Pali szeméből.
- Mit csinált? Mi a fenét keres a gyümölcsösben? Miért engedted meg Bori?!
Megretten Mirabel, sírásra görbül a szája széle. Fél a nagyapja erős hangjától.
- Csillapodj Apa! Miért kell kiabálnod? Nem látod, hogy a hangos szótól megijed az unokád? Egyébként anya semmiről sem tudott! Nem neked kellene ott lenned a kertészetben, amikor dolgoznak az embereid?
- De Katinka!
- Azt hiszem, mi is Daniel után megyünk. Mirabel, kicsim gyere, megyünk levegőzni!
Bori szótlanul átadja lányának a kislányt. Igazat ad Katinkának. Jobb, ha kimennek a napra és sétálnak egyet a gyümölcsfák között. Összeszorítja a száját, nehogy megszólaljon, míg nem mennek ki a házból a gyerekek. Jól mondta Katinka! Palinak már rég ott lenne a helye a munkásai között. Nem lehet mindent Jani bácsira hagyni. Hangosan csörömpöl a konyhában a serpenyővel, azon vezeti le a mérgét. Ha tudja. De nem tudja. Gyűlik benne a feszültség. Miért nem tud Pali férfiként viselkedni? Honnan veszi, hogy jól áll neki ez a sértődött durcás gyerek szerepe?
- Kávét is főzz, tudod, hogy forrón szeretem! – kiált utána a férje.
- Ne kiabálj Pali! Főzz magadnak, ha annyira kényes vagy!
Katinka melegen öltözteti a kislányát, vastag sapkát tesz a fejére, amire ráhúzza a kislány dzsekijének a kapucniját is. Maga is két pulóvert vesz a kabátja alá és a gyerekhordozó nagykendőben mellkasára köti Mirabelt. Odakinn hét ágra süt a nap. Legalább tizenkét fok a hőmérséklet a szél védte helyeken. A gyümölcsösben azonban szabadon fogócskáznak a fák ágai között a pajkos szélgyerekek, emiatt hűvösebbnek érezni a levegőt. A négy öreg szorgalmasan metszi a fákat és Daniel a levágott ágakat formás kévébe kötve kihordja a gyümölcsös végére, ahol gúlába rakja. Észre sem veszik Katinkáék közeledését, annyira dolgoznak. Jár a kezük és szájuk is, mert valamivel szórakoztatni kell magukat. Reggel óta már részletesen megtárgyalták a helyi híreket, kivesézték az esti tévéhíradóban látottakat és úgy tűnik, ma már nem először a főnök veje kerül terítékre.
- Én csak azt mondom, Pista komám, hogy minden tiszteletem ezé a Daniel gyereké, aki roma létére reggel óta tisztességesen egyfolytában dolgozik.
- Ugyan, Bandi! Nem roma, hanem indiai! És megmondta Jani, hogy angol orvos.
- Jó, angolnak angol, elfogadom! De nem hiszem, hogy egy roma orvos lenne! A doktorok intelligens emberek, egyik sem gyűjtené itt a rőzsét! Meg aztán az R. Tóth Pali se engedné, hogy itt hajlongjon az orvos veje! Hidd el nekem, Daniel csak egy tehetős cigánygyerek! Nem szégyen az! Nem kell azt titkolni! Attól még akár rendes ember is lehet!
- Fafejű ember vagy Pista! Nekem megmondta a feleségem, aki a saját fülével hallotta a piacon, amikor Juliska azzal dicsekedett, hogy R. Tóthék tőle kérték kölcsön a gyerekágyat! És valóban orvos Katinka férje! Nem is akármilyen! Sebész főorvos Edinburghban!
- Az nem Angliában van! Az Skócia! Mese ez az egész! Mindenki maradjon ott, ahol született! Az a világ rendje!
- Ha így vesszük Csernovics komám, akkor neked Crngorában kellene élned! Mit nézel így rám? Nem te mondogatod, amikor kissé felöntesz a garatra, hogy 1630-ban ott született az egyik ősöd: Arszén, akiből szerb pátriárka lett?
Beéri a férfiakat Katinka és rájuk köszön:
- Szép jó napot kívánok! Látom szépen haladnak a metszéssel! Kijöttünk a kislányommal napozni.
- Szervusz, Katinka!
- Kezit csókolom!
- Jó napot!
Nem állnak le a munkával, de úgy fordulnak, hogy két mozdulat között szemügyre vehessék Katinkát. Még jobban szeretnék megnézni a kisbabát, csakhogy a fiatalasszony szemben áll velük és esze ágában sincs megmutatni a kislányát. Végre észreveszi őket Daniel és futva közeledik a lányokhoz. Átöleli felesége vállát és lelkesen beszámol neki az eddigi ténykedéséről. Mirabel apja láttán gőgicsél, és örömében csápolni kezd a kezével.
- Mi a baj, kedvesem? Látom, bánt valami.
- Nincs semmi baj! Kellemes az idő, kijöttünk megnézni benneteket.
- Jól tettétek! Hanem keressük meg Jani bácsit, mert nagyon magyarázott nekem valamit csakhogy egy szavát sem értettem.
Ballag Jani bácsi a gyümölcsös másik végéről.
- Szervusz, Katinka! De jó, hogy jöttél! Hadd lám ezt a kislányt! Be szép szeme van! Szóval nem értettem szót Daniellel, pedig kézzel-lábbal próbáltam elmondani neki, hogy a kis zetorra rákapcsolnám az utánfutót és azzal odaszállíthatná a rőzse kévéket a kazánház mellé, mert úgyis abban fogom eltüzelni.
Fordítja férjének Katinka az öreg mondandóját. Éppen a végére ér, amikor háta mögött megszólal az apja:
- Mit képzel Jani bácsi? Csak nem gondolja, hogy a vejemmel hordatom be a rőzsét? Még az kellene, hogy leessen a zetorról és megsérüljön nekem! Add ide a kesztyűt Daniel! Katinka, menjetek vissza, és segítsetek anyátoknak a konyhán! Vidd magaddal a férjedet is. Mára kidolgozta magát!
- Gyere, bemegyünk anyához, segítünk a főzésben. – Katinka kézen fogja a férjét. – A kesztyűt meg add vissza apának, hátha végre dolgozni kezd.
Mire beérnek a lakásba, Mirabelt elnyomja az álom.

folyt.köv.