Háztűznézőben 5. rész

Látogatók száma: 37

Cukrászdában

A tisztasági festés és az általános karbantartási munkák miatt a cukrászdában egyetlen morzsa sütemény sincs. Emiatt hétfő reggel Boriék kivételesen reggel hatkor kezdik a munkát, annak érdekében, hogy a tízórai nyitásra ne tátogjanak üresen a süteményes pultok. Ráadásul piaci nap lévén erősebb forgalomra számítanak és mára kaptak egy nagyobb megrendelést is. Megrendelésre kell tizenkét különféle ízesítésű tortát leszállítani. Igaz, ebből három az emeletes születésnapi torta része lesz, melynek fehér marcipán burkolatát különös műgonddal megformált színes marcipánból készült gyümölcsökkel kell díszíteni, mert az ünnepelt zöldségboltos.
Előző este, amikor a cukrászdáról beszélgettek, Daniel azonnal felajánlotta Borinak a segítségét, bár a cukrászat kissé távol áll tőle. Katinka is csatlakozott a férjéhez. Elkel újabb négy szorgos kéz a termelőüzemben, és délután úgyis át kell menni a fiataloknak kocsival a legközelebbi városba, ahol valamelyik multinál feltölthessék a bébiétel és pelenka készletüket. Bori reménykedik abban, hogy nem másnap jön az ÁNTSZ, mert magyarázkodhat, hogyan dolgozhat egészségügyi kiskönyv nélküli családtag a termelő üzemben. Mirabel jelenlétét pedig egyáltalán nem tudná megmagyarázni, de vállalja a rizikót. Azért Katinkának csináltat egészségügyi kiskönyvet, elég felhívnia az orvost, aki jó pénzért látatlanban kiadja az okmányt.
Egyáltalán nem bánja R. Tóth Pali, ha a fiatalok hétfőn nem lesznek otthon, mert virágszállítás lesz. Egymást követik a furgonok, s annyi ideje sem lesz, hogy szót váltson a lányáékkal.
Úgy tervezik, hogy reggel Daniel beviszi Borit dolgozni és nyolc órára hazajön Katinkáért és Mirabelért. Sajnálatos módon, kihagyták a számításból Daniel kocsiját, a közel húsz éve gyártott 382 lóerős, 3600 ccm-es, jobbkormányos Lotus Carltont, melyhez hasonló kaliberű személyautó még sohasem gurult a település útjain. Ez a kocsi Daniel egyetlen káros és meglehetősen költséges szenvedélye. Az utóbbira rákérdezett apósa, mégis, mennyibe kerülhet a fenntartása? Kissé ködös választ kapott, megelőzendő a következő logikus kérdést, hogy tudniillik miből fedezi azokat? Nagy feltűnést kelt a cukrászda előtt parkoló Lotus Carlton, részint a mérete, részint az újszerű állapota miatt. Az asszonyok messziről szemlélik az angol rendszámú kocsit, ám a férfiemberek nem szégyellnek odamenni hozzá, körbejárni és benézni az ablakán. Ez már igen! Egy kisebb vagyont érhet! Húsz év körüli fiatalember nem átallja megnyomni a motorháztetőt, mintegy ellenőrzendő a kocsi rugózását. Erre megszólal a riasztója és a tűzoltó kocsira emlékeztető vijjogással jelzi az idegen kéz érintését. Erre már megjelenik Daniel is, elegánsan és mosolyogva. Férfias illatfelhő kíséri, amint körbejárja az autót és megnyomja a riasztó távirányítóját. Udvariasan, de igencsak rossz angolsággal megszólítja a galibát okozó fiatalember és percekig beszélgetnek a kocsi tulajdonságairól.
- Bocsáss meg, indulnom kell a családomért! Köszönöm a beszélgetést! – búcsúzik a fiatalembertől, beül a kocsiba és a bámészkodók között óvatosan elhajt.
Fogalma sincs arról, hogy a piac túlsó felén a portékáit áruló Juliska néni a jól értesültek magabiztosságával éppen a Tóth-Varma családról pletykál.
Nagy a kertészetben a forgalom. Egymás után jönnek a beszállítók és hozzák a pénteken megrendelt árukat. Ez teljesen leköti az apósát, míg Jani bácsi az üvegházakban virágot szedők és a gyümölcsösben a fákat metsző munkások között ingázik. Egy pillanat erejéig Daniel eljátszik a gondolattal, hogy kocsijával beáll a garázsba és elkéri Pali kocsiját, mert az nem annyira feltűnő. Gyorsan elveti az ötletet, mert semmiképpen sem akarja apósát kizökkenti a munkájából. Alig húsz perc múlva ismét a cukrászda előtt parkol a kocsijával és nem tudja mire vélni, hogy a piaci árusok és a vásárlók egy emberként őket figyelik, amint bemennek anyósa cukrászdájába. Mirabel is forgatja fejecskéjét, de nem sokáig nézelődhet, mert édesanyja minél gyorsabban igyekszik eltűnni a kíváncsi szemek elől.
Katinka szokása szerint felpakolta a kislánya számára szükséges dolgokat, cumisüvegben a következő étkezéshez szükséges tápszert, de hozott pelenkát, popsi kenőcsöt, törlőkendőt, cumit, tiszta rugdalózót. Magukra is gondolt, mert a másik zacskóban két fehér pólót és vászonnadrágot hozott, hogy Daniellel együtt átöltözhessenek a munkához. Mirabel jól érzi magát a gyerekhordozóban, tekinget, mert annyi itt a látnivaló. Dörzsöli öklével az ínyét, mert az változatlanul viszket. Időnként odamegy hozzá a nagyanyja is, akire fülig érő szájjal vigyorog.
Danielre bízzák a tortákra kerülő díszítésekhez szükséges gyümölcsök felszeletelését, amely számára testhez álló feladat. Az ehhez szükséges vágó alkalmatosságokkal együtt leül ahhoz a félre eső munkaasztalhoz, amelyre tették Mirabel hordozóját és munka közben halkan, ám folyamatosan beszél a kislányához, aki láthatóan nagyra értékeli apja törekvését.
A sütők folyamatosan ontják magukból az elkészült süteményeket és piskótákat. Az idősebb cukrásznő gondoskodik arról, hogy Daniel kapjon belőlük kóstolót. Az első három szelet sütemény még jól esik a fiatalembernek, a negyediktől úgy érzi, hogy pukkadásig jól lakott vele, az ötödikre már rá sem tud nézni. Bori nem szól rá a kolléganőjére, hogy ne tukmálja vejére az édességeket, csak jót mulat rajtuk. Hiába, a magyar ember számára az a jó vendég, aki végigeszi a teljes étel kínálatot.
Katinka fehér pamutkesztyűben a cukrászda ügyfélterében tölti fel a pultokat, ezzel mentesíti az édesanyját, aki maga is alaposan kiveszi részét sütésből. Az idősebb cukrásznő Mirabelre is gondol. Kis üvegkehelybe fahéjas, cukrozott reszelt almát készít, műanyag kiskanalat tesz bele:
- Borikám, odaadnád a vejednek, hogy etesse meg az unokádat egy kis reszelt almával? Tudom, hogy ebben a korban szeretik a gyerekek. Az enyémek reszelt keksszel ették, de azt nem mertem beletenni.
- Add csak oda neki, én sem tudok angolul.
Széles gesztusokkal mutatja az asszony Danielnek, hogy ez az alma kislányáé és etesse meg vele. Megköszöni a fiatalember a kedvességét és éppen tiltakozni akar, amikor Katinka jön az újabb adag süteményért:
- Szívem, nyugodtan megkínálhatod vele Mirabelt, ha nem ízlik neki, úgyis kiköpi. Holnap már nyolc hónapos lesz, ideje megkóstolnia.
A kislány az első borsószemnyi falatra fintorral reagál. Hosszan forgatja a szájában, majd lenyeli és kitátja a száját. Jöhet a következő falat.
Kisültek a rétesek, kiveszik a sütőből, hadd hűljenek. Nyitásig mindhárman a kerek sütőformákban kihűlt piskótákból igyekeznek tortát készíteni. Egyikük felvágja, a másikuk megkeni krémmel, a harmadik pedig díszíti. Összehangoltan és gyorsan dolgoznak.
- Katinka, tudsz még bánni a habzsákkal?
- Megpróbálhatom anya?
- Persze, ha akarod.
Az első két pöttyet kipróbálja egy kistányéron, majd bátran nekikezdi díszíteni csokoládé krémmel a csoki tortát.
- Kezdetnek nem is rossz! Nézzük, hogyan bánsz a tejszínhabbal!
Bori közben elmegy az öltözőbe átöltözni, mert perceken belül a pult mögé kell állnia, és hogy venné ki magát, ha csokoládéval pöttyözött fehér köpenyt viselne.
A cukrásznők negyedórás szünetet tartanak. Közben elmosogatnak, letörlik a munkapultokat, isznak egy kávét, kiszellőztetnek. A fiatalabb kimegy az udvarra elszívni egy cigarettát.
- Katinkám, kifújjuk magunkat és nekilátunk a délutáni szállításra rendelt áruk elkészítéséhez.
Bori kiszól a cukrászdából:
- Kérek egy epertortát! Katinka, kijönnél segíteni?
Megnyitása óta nem tolongott ennyi vevő az ügyféltérben. Még a férfiak közül is többen bejöttek kávét inni. Úgy fogynak a sütemények, mintha ingyen osztogatnák. Délre nem marad semmi a pultban lévő áruból!
- Kislányom –súgja oda Bori Katinkának -, elboldogulok egyedül is. Kérlek, menj vissza és kérd meg a lányokat, hogy ide is készítsenek süteményeket. Krémes, linzer és rétes mindenképpen kell! És légy szíves hozz még egy kiló kávét a raktárból! Tejszínhab is kell!
Daniel kiviszi Mirabelt az öltözőbe. Tisztába teszi és gondosan felöltözteti.
- Katinka szívem! Elmegyünk bevásárolni, maradj itt segíteni. Csak azt mondd meg kérlek, hogy hová menjünk! A GPS elnavigál.
- Mirabel nyugodtan itt maradhat. Egyedül gyorsabban megjárod. Kérek anyától pénzt, ne fizess valutával, mert nem tudni, hogyan váltják be. Nem várnál meg? Jobb lenne, ha együtt mennénk!
Erősen kopogtatnak a gazdasági bejárt ajtaján. Katinka szalad kinyitni az ajtót. Juliska néni áll az ajtó előtt. Ötven darab tojást hozott. Nem kelt el a piacon és már nem akarja hazavinni.
- Tudod, Katinkám, arra gondoltam, hogy elmegyek bevásárolni a morzsalékosi Tescóba, fél óra múlva indul a busz.
- Jaj de jó! Tessék elmenni Daniellel, ő is odamegy pelenkát venni!
- Nem bánom, ha elvisz és haza is hoz!
- Ez csak természetes! Kérek egy kis türelmet, mindjárt jön! Mennyibe kerül a tojás?
- Majd elintézem anyáddal! Egyszer egy hónapban elszámolunk egymással. Csak írd fel neki, hogy ötven darab! No, akkor odamegyek a kocsihoz, ott várom az uradat! Szervusz, kislányom!
Katinka elhadarja Danielnek, hogy vigye el magával a szomszédasszonyt is, és hozza is haza. Jó asszony Juliska néni, de ne csodálkozzon rajta, ha egész úton beszélni fog, és ne zavarja, hogy egyetlen szót sem ért belőle.
- Ne menj gyorsan, 80 km-es a sebességhatár a mellékutakon. Sok lesz a település és radaroznak a rendőrök is, akik keményen büntetik a sebesség túllépést.
- Jól van kedvesem, nem lesz semmi baj! Hogyan hívják a nénit? Ju-lis-ka?
- Igen.
Puha macskalépteken észrevétlen iramlik az idő. Mirabel az egyetlen, aki ebédet kap és Katinka is mindössze annyi időre hagyja abba a munkát, míg megeteti és tisztába teszi a kislányát. Élvezi a munkát, mert számára ez inkább egy játék. Memoriterként felidézni magában a kamaszként édesanyjától tanult recepteket, a tortakenés fortélyait, újra kezében érezi a szabályosan kerek linzerkarika készítést. Délben Bori bezárja a cukrászdát és kiteszi a „Technikai okok miatt zárva!” táblát, elvégre azt mégsem írhatja ki, hogy elfogytak a sütemények. Telefonált a vevő, hogy csak négy órára ér ide a tortákért. Megkönnyebbül Bori, addig elkészítik azokat. Hivatalosan három órakor kellene kinyitni a cukrászdát, de semmi értelme, ha üresek a pultok. Valamennyien megállás nélkül dolgoznak. Mirabel egy ideig nézi a felnőtteket, gőgicsél és miután nem figyelnek rá, tanulmányozni kezdi a kiskacsás csörgőjét. Felfedezi, hogy lehet azt rágcsálni is és ezzel elszórakozik egy ideig.
Négy órára készülnek annyi süteménnyel, amivel érdemes ismét kinyitni a cukrászdát.
Katinka rádöbben, hogy Danielnek már rég itthon kellene lennie. Rátelefonál, de a szám nem kapcsolható. Aggódik, hogy valami baj történt. Felhívja az édesapját, de ő is csak annyit tud, hogy Jani bácsi is aggódik, mert Juliska bement busszal Mozsalékosra vásárolni és még mindig nem ért haza.
Letelt a műszak és a két cukrásznő hazamegy. Bori képtelen kiszabadulni a pult mögül, mert egyre csak jönnek a vásárlók, mintha édesség utáni járvány szedné áldozatát a faluban. Negyedóra múlva megérkezik a vevő a tortákért. Katinka felváltja édesanyját a pult mögött. Elégedett a vevő a különösen jól sikerült a emeletes torta láttán. Megígéri Borinak, hogy a keresztlánya esküvőjére is tőle rendeli a süteményeket. Készpénzzel fizeti ki a számlát. Furgonnal szállítják a gondosan dobozokba csomagolt süteményeket. A sofőr is segít a berakodásnál. Bori pár percig szeretne kinn maradni az udvaron, egy kis friss levegőt szívni. Azonban Mirabel nyűgösködik, nyöszörög, mert egész nap a hordozóban lenni nem olyan kényelmes. Nagyanyja kiveszi belőle, megitatja teával és máris szebb lesz a világ. Főleg akkor, ha nagyanyja mondókát mond neki:
- Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki…
Legszívesebben azonnal hazaindulna Mirabellel és a nap hátralévő részében kizárólag vele foglalkozna. De nem lehet! Este hatig tart a nyitva tartási idő. Gyönyörű szép kislány Mirabel! Daniel angolul, Katinka magyarul beszél hozzá, és mindegyikre hallgat. Bori nem is sejti, hogy apai nagyapjától a hindi nyelvet hallatja az unokájával. Visszateszi a kislányt a gyerekhordozóba és leváltja lányát a cukrászdában.
Elfogyott a magukkal hozott bébiétel, ezért Katinka lereszel két almát, két szem keksszel, perget rá egy csipetnyi cukrot és megkínálja vele Mirabelt. Hűha! Nagyon ízlik neki, cuppog is hozzá és tátja a száját a következő falatért.
- Látod, kicsim, még mindig nem ért haza az apukád. Lehet, hogy Juliska néni a fél áruházat felvásárolja? Lassan sötétedik és jó lenne mihamarabb hazamenni.
Vijjogó rendőrautó felvezetésével megérkeznek végre Danielék. A rendőr kiszáll a kocsiból, ahogyan Daniel is a sajátjából, barátságosan kezet fognak és elválnak útjaik. Juliska néni valósággal beront a cukrászdába, ahol vagy hatan várnak a sorukra. Izgatott a hangja és éppen csak köszön, majd egyik szavát a másikba öltve rögvest előadja késedelmük okát. Bezzeg Daniel komótosan lezárja a kocsit. Eszébe sem jut, hogy az ügyféltéren keresztül menjen a cukrászüzembe. Megkerüli az épületet és a hátsó gazdasági bejáratot választja.
Juliska azonban egyenesen a cukrászdába tart, és nincs tekintettel arra, hogy Borinak kényelmetlen a beszámolója, mert mondandója nem tartozik a vásárlókra, akik nem mellesleg éppen Danielre lennének kíváncsiak. Arra az angol roma fiatalemberre, akiről azt pletykálják, hogy igazi orvos. Tekingetnek is kifelé, de nem sokat látnak Danielből, mert oly gyorsan eltűnik, pedig az előbb még a rendőrség hozta haza. De nem mehetett messze, mert itt parkol az a flancos kocsija. Biztosan alvilági alak, mert az itteni körzeti orvos is tehetős, mégis Suzukival jár. Ó, hát majd otthon megtárgyalják a családdal. Van, aki már harmadszor jött süteményt venni, de megérte, mert Juliska mohón issza a kávéját és falja a krémesét. Utána majdcsak elered a nyelve. Nem olyan asszony, aki lenyeli a szót. Talán meg is fulladna tőle
- Szóval, Borikám, magával vitt engem az a drága jó Daniel, mert magam is a morzsalékosi Tescóban akartam vásárolni. Hát, képzelje, elhagytuk Darázspusztát, utána tudja, ott a két nagy kanyar, hát annak a közepén kisodródott egy kocsi és telibe talált egy vastag törzsű eperfát. No, akkor Daniel azonnal megállt és megnéztük, mi lett az utasokkal. Egyedül volt a vezetője és nem volt eszméleténél. Mutogatott Daniel, hogy telefonáljak a mentőknek, és míg velük beszéltem, kivette a kocsiból az orvosi táskáját, bemászott a vezető mellé és képzelje el, gumikesztyűben hosszan matatott a fiatalemberen. Nem láttam jól, mit csinált, mert kérdezgetett a mentős! Mintha én tudtam volna, mi baja annak a szerencsétlennek! Nem is mertem közelebb menni, mert olyan véres volt a fiatalember feje, mint a krimikben szokott lenni! No, utána jött a mentő és a rendőrség. Megnézték Daniel iratait. Mondtam nekik, hogy a Tescóba megyünk vásárolni. Képzelje, Borikám, azt mondta a mentős orvos a rendőröknek, hogy a fiú Danielnek köszönheti az életét! Aztán elmentünk a Tescóba. Nem tagadom, kihasználtam, hogy nagy a kocsi csomagtartója és elég sokat vásároltam. Tudja, minden hétfőn van valami akció! Azt érdemes venni, ami olcsó! Mit mondjak, vagy egy órát bóklásztunk. Aztán bemondták a hangosbemondón, hogy keresik Daniel kocsijának a tulajdonosát! Jaj, akkor megijedtem! Hogyan mondjam meg neki? Nem tudok angolul! Aztán segített egy kislány. No, akkor kiderült, hogy a fiatalember szülei keresték Danielt, hogy megköszönjék neki a segítségét és megkérték, hogy menjünk be velük a kórházba, ha van időnk. Erőszakoskodtak velünk, hogy az orvosok is akarnak beszélni velünk, hogy elmentünk. A főorvos jól beszélt angolul. Maga tudta, hogy a veje a londoni Szent Mária magánklinikán dolgozik? Ott szülte a gyerekeit Katalin hercegné is. Nem tudom, hová ment Daniel a főorvossal, de engem ott hagytak a nővér szobában. De nem bántam, mert kaptam a nővérektől egy kávét. Az egyikük megsúgta, hogy a fiatalember az ütközéskor nagyon beverte a fejét, ráadásul a torkán akadt egy nagy gombóc rágógumi! Ha nem segített volna rajta Daniel, akkor ott fullad meg a gyerek! Képzelje, két órát vártam, mire visszajöttek értem. Nem tudom honnan, de a fiú szülei hoztak Danielnek egy frissen vágott nyúzott jerkét! Szépen fóliába és dobozba csomagolva! Még meleg volt! Jaj, nem bírom már az izgalmakat! Adjon még egy szelet süteményt Borikám, mert mindjárt éhen halok!
Juliska nagymonológját vegyes érzelmekkel fogadja a hallgatóság Hiszik is, nem is ezt a nem mindennapi történetet.
- A főorvossal valamilyen ájurvédáról beszélgettek! Azt sem tudtam, hogy mi az!
- Jól van, Juliska! Majd megkérdezem a keresztlányomtól, ott dolgozik a kórházban, nővér a belgyógyászaton! - jegyzi meg az egyik asszony, és a nyomaték kedvéért megigazítja fején a kalapját.
- Kérdezd csak meg Mariska! Nyugodtam megkérdezheted! – replikázik Juliska. – Én már tudom! Ez egy ötezer éves indiai gyógymód!
Elkel az utolsó szelet sütemény is. Elszállingóznak az asszonyok. Elfáradt Bori is.
Odakinn már sötétedik és egyre hidegebb a hőmérséklet. Ideje hazamenni.

folyt.köv.