újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Hóka Bálint vendégségbe megy

Látogatók száma: 66

Karácsony napján szemerkél az eső, pedig hó kellene a földnek, állapítja meg Hóka Bálint és tesz egy kört az udvaron, az sem baj, ha megázik, de muszáj kiszellőztetni a fejét. Hajnal óta csak forgolódott az ágyában, még az asszony is felébredt és kérdezgette, hogy mi bántja, de ő csak morgott valamit az orra alatt és a másik oldalára fordult.
Sötét van, alig múlt fél hat, és a pizsamára felkapott kopott télikabátja alatt is reszket a hidegtől, de az is lehet, hogy lázas. Bemegy a kamrába, felszed egy öl fát, be kell gyújtani a kályhába, hogy mire felébrednek a gyerekek, meleg legyen a házban. Egy kályhában tüzelnek, spórolni kell a fával, hogy kitartson a télen, a gyerekek szobájában begyújt, és ha felmelegszik a levegő, onnan enged át meleget a hálószobájukba, a konyhában meg úgyis melegít a sparhelt, amikor főz az asszony, vagy nagy fazekakban vizet melegít a fürdéshez.

Nem ébrednek fel a gyerekek, pedig kicsit hangosra sikerül a vaskályhából kiszedni a hamut, ahogyan a vaslapát koccan a rostán, de kell a hely a tűzgyújtáshoz. A kihűlt hamut kerek vashordóba gyűjti, ami kinn áll a kamrában, mert azzal szórja le az utcát, ha esik a hó. Majd, ha esik a hó. Most nem lesz fehér a karácsony, esős az idő, lassan mindent elönt a sár, melytől elmegy az ember ünnepi kedve, főleg akkor, ha sohasem volt.

Daróczi Karcsi nem adott fizetést, csak ötezer forintot kaptak az alkalmazottai, azt mondta, most nincs pénze, de majd januárban jutalommal is megtoldja az elmaradt bért, biztatta beosztottjait, akik szótlanul toporogtak a tisztára suvickolt műhelyben, mert január másodikáig már nem dolgoznak, leáll a termelés. Senki sem mert szólni, egyedül Hóka Bálint csattan fel, mondja meg Daróczi úr, ötödmagával hogyan jöjjön ki december 23-tól január hatodikáig ötezer forintból. Éles hangja sokáig ott csengett a levegőben, társai a műhely kövezetét bámulták, Daróczi Karcsit pedig elöntötte a méreg, hogy percekig szólni sem tudott.

Nehezen kap a láng a nedves papírba, a gyújtóst is csak kóstolgatják a bátortalan lángnyelvek, mire végre az egyik vékonyabb szál lángra kap és a többiek is megadják magukat. Bezárja a kályha ajtaját és a rostélyon kiviláglik a lángok tánca, amint emésztik a fahasábokat.

Ordított Daróczi Karcsi, hogy könnyen beszél Hóka Bálint, nem neki kell gondoskodni a megrendelésekről, a leszállított és leszámlázott termékek árának behajtásáról, amely legalább annyira kemény munka, mint az esztergálás, egyébként, ha nem lennének gyerekkori barátok, most azonnal elbocsátaná, de neki van szíve, és számára a barátság sokat ér, ezért jobb, ha most eltűnik szeme elől az egész társaság, mielőtt meggondolná magát, mert akad itt munkáskéz számtalan, csak válogatni kell benne. Köszönést mormogva eloldalogtak az emberek, ebben igaza van a főnöknek, ha elküldené őket, mehetnének közmunkásnak, meg munkanélkülinek, fele annyi pénzt sem kapnának, mint amennyit itt keresnek, bár az is csak a minimálbér.

Hóka Bálint begyújt a konyhába is, feltesz két nagy fazék vizet melegedni, és előkeríti a fürdéshez használt nagy lavórt. Ma vendégségbe mennek, úgy illik, hogy tisztán, ünneplőbe öltözve tegyék. Bedob a sütőbe öt szem krumplit, mert fenséges reggeli lesz, héjában sült krumpli sült szalonnával, melynek illatos zsírját ki lehet mártogatni a tányérból.

Nagyanyja mesélte, még gyerekkorában, hogy régen a falu szegényei eljártak a módosabb gazdákhoz ünnepet köszönteni, hol vagy vendégül látták őket, vagy telepakolták a kaskájukat minden földi jóval, bejglivel, süteménnyel, szalonnával, sódarral, kolbásszal, frissen sütött cipóval. Úgy is számoltak az ünnepi étkekkel, hogy jusson a köszöngetőknek. Nagyanyja előre összekészítette a kosarat, mert hozzájuk a Darócziak jártak, és pontosan tudta, hány fős családnak kell ételt adni az asztalára. Lám, most megfordult a világ, ő készül ünnepet köszönteni, önkéntesen és váratlanul, ahhoz a Daróczi családhoz, akiknek felmenői anno hozzájuk jártak.

Nem mondja meg Erzsikének, mit tervez, mert zokon venné és lebeszélné róla, mást kell kitalálni, hogy miért megy el ünnepnap otthonról a két nagyobb gyerekkel. Majd azt mondja, hogy misére megy, az ellen nem lehet kifogása.

Tenni kell a tűzre, ma igazán nem spórol a fával, elvégre karácsony első napja van.
Zsémbel Erzsike, miért viszi magával a két gyereket, Bálintka, a nyolcéves, kissé maródi, Editke, az ötéves, meg nem tud nyugton ülni a mise ideje alatt, de Hóka Bálint nem hagyja magát, eldöntöttem asszony, ne kárálj, zárja le a vitát, inkább fürdesd meg a gyerekeket, addig eljátszom Ádámkával, a legkisebb, másfél éves kisfiúval.

Harangoznak a misére, indulnak is, csakhogy a gyerekek nem értik, miért kell a templomba menniük, de jól nevelten mennek az apjukkal.

Mise után nem hazafelé veszik az utat, hanem a falu túl felére, a gazdag dűlő felé, ott lakik Daróczi Karcsi, háromszintes, rózsaszínre vakolt, fehér kerítéses nagy házban.
Darócziné nyit kaput, csodálkozik is Hóka Bálint láttán:
- Jó napot, Bálint! Nem is mondta az uram, hogy magát várja. Jöjjenek csak be! Szervusztok, gyerekek!
- Csókolom, Edit néni! – köszönnek egyszerre a kicsik és szaladnak befelé a házba, hideg van idekinn.

Daróczi Karcsi igencsak meglepődik Hóka Bálint láttán, mert az rendben lenne, hogy fia osztálytársa, Bálintka és a húga, Editke eljönnek, de mit keres itt az apjuk?
Eszter néni, Daróczi Karcsi édesanyja, felpattan a karosszékből és Hóka Bálint elé megy:
- Jó napot, Bálint! De rég láttalak! Jó, hogy eljöttetek ünnepet köszönteni, legalább beszélgetünk egy kicsit. Vesd le a kabátod, Editke majd segít a gyerekeknek levetkőzni. Te meg, fiam, eredj, hozz bort és süteményt, hogy megkínálhassuk a vendéget.

Eszter néni kedvessége miatt elszáll Hóka Bálint elszántsága, hogy most beolvas Karcsinak, hagyja, hogy az idős asszony a bőr ülőgarnitúrájához vezesse, és leültesse a széles bőrfotelbe. Megadóan válaszolgat az asszony kérdéseire, és fél szemmel figyeli, amint a nappali túlsó felén, a háromméteres, gazdagon díszített karácsonyfa előtt játszanak gyerekei a házigazda két porontyával. Van ott játék, több mint elegendő, a repülő helikoptertől kezdve a hajas babáig bezárólag.

Itatja magát Daróczi Karcsi jóféle egri bora, és kifogástalan Edit asszony tepertős pogácsája is. Közben kifaggatja Eszter néni a feleségéről és a legkisebb fiáról, majd nosztalgiázik, végül int a menyének, hogy hagyják magukra a férfiakat.
Kínos csend telepszik közéjük, és Hóka Bálint úgy érzi, mégsem volt jó ötlet idejönni.
- Tudod, Bálint – töri meg a csendet a házigazda, - nem akartam a többiek előtt elmondani, hogy kaptunk egy nagyobb megrendelést, amelyhez készpénzért kellett megvennem az anyagokat, és addig, míg az előző szállítmány árát ki nem fizetik, nem tudom kiadni a béreteket. Illetve ki tudnám, ha áthidaló hitelt veszek fel, de annak lehetőségét rosszabb időszakra tartogatom. Megérted, ugye?

Hümmög a vendég, erre mit mondjon? Azt, hogy nekik élelemre kellene a pénz, nincs tartalékuk, meg áthidaló hitelük sincs, hiába van gázfűtésük, ha nincs gázra pénzük, az aprócska fürdőszobát is víztelenítették, mert a bojlert úgysem tudnák működtetni.
- Töltök még bort, idd ki, ami a poharadban van. Nem ízlik? Pedig Egerből hozattam ötven litert, jóféle furmint. Emlékszel, amikor megcsapoltuk a papád csiger borát? Azok voltak a szép idők!

Idézi Karcsi fiatalságuk számos könnyelmű tettét, mintha azok lettek volna a szép idők.
- Köszönjük a vendéglátást, Karcsikám, ideje hazamennünk, mert vár az asszony az ebéddel. Kívánunk nektek szeretetteljes, boldog ünnepeket! – emeli poharát Hódi Bálint.
- Nektek is, barátom!
Koccintásukra megjelennek az asszonyok.
- Máris mentek, Bálint? Maradjatok ebédre!
- Nem, köszönjük, Eszter néni, vár otthon a feleségem.
Összeszedelőzködnek, elköszönnek és indulnak hazafelé. Edit asszony beszalad a konyhába és két nagy kosárral a kezében tér vissza.
- Fogadja el ezt a kis kóstolót, Bálint, két napja vágtunk hízót!
Eszter néni nem kíséri ki a vendégeket, inkább a fürdőszobába küldi az unokáit, hogy mossanak kezet, mindjárt ebédelnek.
- Ide figyelj, Karcsikám! – szól a kapuból visszatérő fiára, - miért nem fizetted ki a munkásaidat?
- De, anya, ez nem tartozik rád!
- Nem úgy van az, fiam! Rám is tartozik! Tudod, azzal, hogy karácsony előtt Mercédeszt vettél bérfizetés helyett, tulajdonképpen mind a tíz alkalmazottadat a padlóra küldted.
- Készpénzfizetés esetén negyven százalékot elengedtek a vételárból és csak egy hetem volt a vásárlásra!
- Ne beszélj félre, Karcsikám! Már elfelejtetted, hogy annak idején Hóka Bálint nagyszüleitől kaptuk az ételeket a karácsonyi ünnepi asztalra?! Szégyellhetnéd magad! Milyen ember lett belőled, Daróczi Karcsi? Én nem erre neveltelek, fiam!
- Ugyan, anya, ne replikázz! Mára már más idők járnak!
- Úgy gondolod, kisfiam? Nagyot tévedsz! Az emberi tisztesség örök érvényű! Majd megtanít rá az élet, ha nekem nem hitted el.

Hóka Bálint hallja gyerekei csivitelését, de egyre csak az jár a fejében, hogy Eszter néni most azt hiszi, hogy koldulni ment hozzájuk. A fene egye meg azt az egész életet!
Felesége bablevest főzött, csipetkével és füstölt szalonna bőrével, másodiknak meg mákos tészta lesz, sok cukorral, úgy szeretik a gyerekek. A megterített asztal közepén ott gőzölög a nagy fazék forró leves.
- Hol jártatok, Bálint? Már rég vége a misének?
A gyerekek egymás szavába vágva mesélik, hogy a Daróczi gyerekek mit kaptak a Jézuskától.
Bálint a hokedlire teszi a két nehéz kaskát:
- Pakold ki, szívem, még romlandó is lehet benne! Gyerekek, vessétek le a kabátotokat, mossatok kezet, utána ebédelünk. Ádámkám, éhes vagy, kisfiam? – emeli fel legkisebb gyerekét.

Szirénázó tűzoltókocsi száguld az utcán. Hangjára felkapja fejét Erzsike:
- Jaj, de borzasztó lehet a tűz! Éppen karácsonykor! Hanem, jó asszony Eszter néni, annyi mindent pakolt, hogy az kitart az újévig. Áldja meg az Isten!

Daróczi Karcsi szaporán kanalazza a sűrű, enyhén csípős halászlét, amit kimondottan neki főzött a felesége, mert a gyerekek nem szeretik, ők fácánlevest esznek. Hallja a tűzoltókocsi szirénáját, még bosszankodik is magában, hogy ez nem illik a karácsonyi ebédhez, igazán mehetnének csendben is, senki sem jár az utcán.
Megszólal a vonalas telefon.
- Ki csuda mer ilyenkor zavarni!
Edit asszony ugrik, hogy felvegye a telefont. Nem érti, miért ilyen mérges a férje, amikor minden rendben van, a kedvenc ételét főzte, annak ellenére, hogy anyósa replikázott, minek kell pocsékolni, amikor ott a hűtőben a disznóvágásról maradt orjaleves.
- Halló, Daróczi lakás!
- Kezét csókolom, Editke! Kucsera Bandi vagyok, a tűzoltó parancsnok. Beszélhetnék az én Karcsi barátommal?
- Éppen ebédelünk, nem érne rá később?
- Nem éppen, itt vagyunk a műhelynél, kigyulladt az épület, megpróbáljuk eloltani.
Torkán akad Karcsinak a falat, majd megfullad az aprócska szálkától. Fél éve nem fizeti a telepre vonatkozó biztosítást.

Egy órája elállt az eső, a nedves tetőszerkezet mégis úgy ég, mintha éghető anyaggal leöntötték volna. Kucsera Bandi orrát facsarja az égő fáradt olaj bűze.
Megérkezik végre Daróczi Karcsi, idegesen kiszáll a tojáshéj színű vadonatúj Mercédeszéből, melyet pillanatok alatt beborít a korom.

A cikket írta: Yolla

0 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Yolla!

Igen tanulsagos ez is. Azert a munkasokat sajnalom, hogy a munkajukat elveszitik. Tapasztalatom szerint bizony elofordul, hogy a munkaado pl. Hawaiira megy nyaralni, mikozben log a munkasainak a berekkel. Jo kis csavart is tettel bele azzal, hogy Darocziek korabban Balintekhoz jartak koszonteni. Tetszett!

Puszi: Cathy
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: