Hol jár az igazi Jézuska?
Látogatók száma: 62
Amikor magára marad az ember, és nincs kivel megülni az ünnepeket, akkor valójában az ösztöne és a megszokás diktál. December 24-én ködös reggelre ébredek, s amint felhúztam a redőnyöket, máris ereszteném vissza, és legszívesebben visszafeküdnék a puha, pihe ágyikómba, bekapcsolnám a televíziót és délig szundikálnék az ünnepi műsor mellett, mert bármely csatornára kapcsolok, mindenütt filmeket ismételnek.
Kelj fel Matild, biztatom magam, elvégre ünnepi ebédet és vacsorát kell főznöd! Egyébként is megígérted Réka doktornőnek, hogy sütsz neki mákos és diós hajtottat! Ez már csak így megy, hogy amit vállaltam, azt teljesítenem kell, ezért már érdemes felkelni, megnyújtóztatni öreg csontjaimat, melyek előbb-utóbb bejáródnak, csak kell nekik egy kis idő, mire megiszom a reggeli kávémat és felöltözöm, addigra rendszerint összeszedik magukat, mert ma sok munkám lesz, és hosszan kell állnom a nyújtódeszka mellett.
Istenem, istenem, degeszre tömtem a hűtőszekrényt, mintha vacsoránál tízen ülnénk körbe az asztalt, mint a régi szép időkben, pedig magam vagyok és ez a sok élelmiszer nekem kitart január közepéig, legfeljebb kenyeret kell vennem, ha már unom a kalácsot. Ebédre tojásleves lesz, mákos gubával, vacsorára meg halászlé, rántott hal és krumpli saláta, de töltött csirkét is készítek, az jól esik majd az éjféli mise után, mert mindig megéhezek, mire hazaérek, pedig nincs is olyan messze a templom. Holnap húslevest főzök és töltött káposztát, hátha mégis eljönnek a fiamék, bár nem ígérték biztosra, mert külföldre utaztak a barátaikkal, az unokáim meg Londonban dolgoznak, és csak szilveszterre jönnek haza.
Két adag feketekávéba öntök egy fél deci tejet, jól megcukrozom, egy szelet vajas kenyérrel igazi reggeli lakoma. Szegény jó uram, reggeli után rendszerint hozzákezdett a karácsonyfa díszítéshez, hogy mire megérkeznek a gyerekek, ott pompázzon a nappaliban, alatta a sok ajándékkal, had gyönyörködjenek benne az unokák. Tegnap este elővettem a másfél méteres műanyag fenyőfát és a díszeket, de nem vagyok abban biztos, hogy lesz karácsonyfám, minek bajlódjak vele egymagamnak. Az étel az más, az gyorsan elkel, elég, ha szólok Kropacsek bácsinak meg Tatai úrnak, a két egyedül élő öregúrnak, ők ketten képesek lennének kienni a vagyonomból. Már, ha lenne vagyonom!
Mire jó a nagy hűtőszekrény? Hát nem találok a mélyhűtőben egy csomag meggyet? Nincs mese, sütnöm kell egy kis meggyes pitét is, azt jobban szeretem, mint a kalácsot.
Kiszellőztetek, felfrissül a levegő és nekem is nagyobb kedvem lesz a munkához. A konyhaasztalra készítem a kalácshoz valókat, majd fehér kötényt kötök, lesikálom az egyébként is tiszta kezemet, és felteszem forrni a tejet, közben a vájlingba szitálom a két kiló lisztet. Bekapcsolom a rádiót, mert nem szeretem a csendet, amellett úgy érzem, hogy nem vagyok egyedül. No, most megint moshatom a kezem. A fürdőszobában úgy hallom, mintha csöngettek volna, biztos a rádió, de nem az, mert valaki nagyon hangosan kopogtat az ajtón.
Jaj, csak nem a lovagjaim egyike érkezik? Tettek már rá célzást, hogy szívesen átjönnének hozzám karácsonyeste, ünnepeljünk kettesben, és anyagilag is hozzájárulnának a finom ételekhez és süteményekhez, csakhogy nekem egyikükért sem dobban meg a szívem, hiába teszik nekem a szépet. Az öreg Kropacseket folyamatosan bácsizom, hogy érezze, mennyivel öregebb nálam, nem mintha számítana az öt év korkülönbség, a másik öreget, Tatait meg urazom, mert mindig úgy néz ki, mint akit skatulyából húztak ki, és igazi úriember.
Réka doktornő áll az ajtóban, Bori lánya kezét szorongatva, aki jóformán még fel sem ébredt igazán, és jobb kezével húzza maga után Dörmit, a mackóját.
- Csókolom, Anna néni! Ne haragudjon, hogy ilyenkor zavarom.
- Jó napot, doktornő, jöjjenek csak be, nem zavarnak! Most kezdek neki a sütésnek.
- Drága Anna néni! Lenne egy óriási kérésem! Behívtak a kórházba egy sürgős műtét miatt. Tetszene vigyázni Bogira? A férjem is ügyeletes, estig nem tud hazajönni.
- Persze, Réka, jól megleszünk a kislányával. Ugye, Bogikám?
Imádom a kislányt, cserfes, örökmozgó, csakhogy mellette nem tudok semmit sem csinálni! Nincs mese, segítségre szorulok. Felhívom Kropacsek bácsit, aki kap az alkalmon, végre meghívtam egy finom ebédre, azt mondta, hoz egy üveg bort. Természetesen nem árultam el neki, hogy Tatai urat is meghívom, mert jó, ha ketten elbírnak az ötéves kislánnyal, miközben süteményt sütök és elkészítem az ebédet, ami, ugye, már nem lehet az eredetileg tervezett tojásleves, mákos gubával, inkább megfőzöm húslevest és a töltött káposztát, desszertnek meg ott lesz a meggyes pite. A töltött csirkét ráérek délután megsütni, amikor már készen leszek a süteményekkel.
- Anna néni, segítek neked süteményt sütni, mert azt mondta anya, ne legyek útban és segítsek neked, mert nekünk is sütsz mákos és diós süteményt.
- Aranyos vagy, Bogikám, de mindjárt itt lesznek a barátaim, Kropacsek bácsi és Tatai úr, akikkel elszórakoztok az idő alatt, míg én a konyhában készítem az ebédet és megsütöm a süteményeket. Jó lesz?
- Nem ismerem a bácsikat. Ők ismernek engem?
- Természetesen. Szerintem te is ismered őket, ha másként nem, hát látásból.
- Mit jelent az, hogy látásból?
- Azt, hogy már találkoztál velük, köszöntök is egymásnak, csak nem tudod a nevüket.
Csengetnek. Igyekszem nem nevetni a két morózus öregen, akik itt futottak össze az ajtóm előtt, mindkettőjük kezében szorongat egy-egy bort, és egyiknek sem tetszik a másik jelenléte, hát még az, hogy Bogit kell szórakoztatniuk, mialatt a konyhában dolgozom.
Muszáj feloldanom a két lovagom közötti feszültséget, ezért javaslom, hogy hármasban díszítsék fel a karácsonyfát.
- Anna néni! Miért nekünk kell feldíszíteni a karácsonyfát? Erre nem jár a Jézuska?
- Járna az, ha tudná, hogy itt vagy! – vágja rá Kropacsek bácsi és rám kacsint. - Gyere, mi hárman, szépen feldíszítjük a fenyőfát és arról tudni fogja, hogy itt vagy. Ugye, így van, Tatai úr?
- Így bizony, Kropacsek úr. Hanem, Bogica, szólíts nyugodtan Ernő bácsinak. Rendben van?
- Rendben, Ernő bácsi. Neked nincs keresztneved, Kropacsek bácsi?
- Van nekem, hogyne lenne. Béla bácsi vagyok.
- Kovács Boglárka vagyok! – nevet a kislány és kézen fogja a két öreget, mert úgy tűnik, nem áll szándékukban egyhamar elhagyni a konyhát, márpedig akkor nem lesz kalács.
Bogi valóságos varázsló, mert fél óra múlva hallom hangos nevetésüket, közben egymás szavába vágva adják-kapják az instrukciókat. A tűzhelyen gyöngyözik a húsleves, fő a töltött káposzta, és már a második tepsi hajtott is kisült, amikor Kropacsek Béla kisettenkedik hozzám, a konyhába.
- Annuska, drága, hazaugrok, hozok szaloncukrot a karácsonyfára és keresek ajándékot ennek a tündéri kislánynak, ne mondhassa, hogy elkerüli a Jézuska.
Rápillantok az órára, lassan fél tizenegy, ideje lesz tízóraival megkínálni a vendégeket, mert egy óránál hamarabb nem lesz készen az ebéd. Gyorsan tekerek négy kakaós és négy fahéjas csigát, percek alatt megsül, addig kávét főzök a két öregnek, Boginak pedig kakaóval kedveskedem. Az ételek illata betölti a konyhát, kinyitom az ablakot, kell a friss levegő.
- Annuskám, édes, Bogika segíteni akar magának, addig pár percre hazamegyek!
Bogi arcocskáján a kaján vigyor arról tanúskodik, hogy összebeszéltek Tatai úrral, akit valószínűleg izgat Kropacsek távolléte és távozása nem véletlen, nem akar lemaradni az ellenlábasa mellett.
- Kaphatok abból a lekváros sütiből? – néz a szemem közé a kislány, olyan ártatlanul, mintha nem látná, hogy gőzölög a tepsiben, annyira forró.
- Megkóstolhatod, amint kicsit kihűl, mert így megégeti a szádat a forró szilvalekvár.
- Addig megnézed a karácsonyfát?
- Megnézem, kicsim.
- A Jézuska mikor nézi meg?
- Hamarosan, Bogikám.
- De mikor? Ha nem tudja, hogy itt vagyok, akkor nem hoz nekem semmit!
- Megtudja, aranyom. Gyere, mutasd meg nekem, melyik díszt ki tette fel.
Mondja, sorolja Bogi, hogy Ernő bácsi a magasabb, a tetején lévőket ő rakta fel, a többit meg Béla bácsi, aki még verset is szavalt hozzá, és megénekeltette Bogit is.
Pontosan egy órakor ülünk asztalhoz, melyre kosztosaim jóvoltából ünnepi teríték került, és az egész délelőtti munka ellenére nem érzek fáradtságot, mert olyan jóízűen fogyasztják vendégeim az ebédet, hogy még nézni is öröm. A töltött káposztához finom félédes vörösbort iszunk, Boginak is vörös az itala, mert meggyszörpből készült üdítőt kap.
A meggyes pite után nagyokat pislog Bogi, mégis nehezen tudjuk rábeszélni, hogy aludjon egy órácskát, csak akkor hajlandó szót fogadni, amikor Béla kilátásba helyezi, hogy amikor felébred, játszunk ki nevet a végént.
Hódolóim velem tartanak a konyhába, hogy Bogi álmát ne zavarják, s bár megiszunk még egy üveg bort, segítenek nekem a mosogatásban. Béla előveszi a bevásárló kosarát, előveszi belőle az újabb üveg bort, és nagy nehezen kiszabadít belőle egy nagyobb csomagot.
- A sógornőm hozott egy hízott kacsát, megsütné nekünk Annuska? Sok ez nekem, mert elkészíteni sem tudom. Jut abból mindannyiunknak. Bogikának meg hoztam mesekönyvet, ki nevet a végént, ne mondja, hogy semmit sem hozott neki a Jézuska.
- Nem mondhatja – kontráz Ernő, miközben a konyhaszekrény mellől előhúz egy tömött szatyrot, - nálam is hagyott egy Matrjoska babát. Hoztam kártyát is, meg füstölt lazacot.
Fél négykor ébred Bogika és első útja a karácsonyfához vezet, mely alatt várják a becsomagolt ajándékok. Nagy örömmel bontogatja egyiket a másik után és mutatja nekünk, hogy miket hozott neki a Jézuska. Öreg barátaim együtt örülnek a gyerekkel és máris veszik elő a ki nevet végén játékot, elvégre azt ígérték neki.
Mire meglocsolom a sütőben piruló kacsát, már csak rám várnak.
- Tied lesz a zöld bábu, jó? – kérdi Bogika és megmutatja, hogyan lehet hatost dobni, kisebb csalással.
Fél öt körül megérkezik Réka:
- Nagyon köszönöm, Anna néni, hogyan tudnám meghálálni a segítségét?
- Ugyan, Réka, nem kell hálálkodni. Jöjjön csak, bemutatom a barátaimat, jól elszórakoztunk négyesben.
Csillog a két öreg szeme, amikor bemutatkoznak és kezet fognak a doktornővel, nem csodálom, mert szép asszony Réka.
- Anya, gyere, néz meg, mit hozott nekem a Jézuska! Tudod, Ernő bácsival és Béla bácsival feldíszítettük a karácsonyfát, hogy tudja a Jézuska, hogy itt vagyok és hozott nekem ajándékokat!
Zavarban van a doktornő, nem tudja, mit is mondjon, de nem hagyom szóhoz jutni:
- Hanem azt mondja meg, drága Réka, mi lesz maguknál a vacsora?
- Hát, ha még igyekszem….
- Tudja, mit, kedvesem, menjen haza és jöjjenek át a férjével, este hatkor vacsorázunk.
- Anya, addig itt maradhatok? Éppen nyerésre állok, ha Ernő bácsi nem dobja ki az utolsó bábumat!
- Tessenek csak átjönni, doktornő! – szólal meg Béla is. – Kacsasült lesz vacsorára!
- Hát, ha nem zavarunk…
- Várjuk magukat, Réka – zárom le a szabadkozás folyamát, - de mielőtt elmegy, odaadom a süteményeket, vigye csak haza. A két hajtott mellé készítettem szilvalekváros papucsot is, meg egy kis meggyes pitét, hátha azt is szeretik.
Bogika ráncolja a homlokát:
- Anya, finomat ebédeltünk, és megtalált a Jézuska is! Vacsorázzunk Anna néniékkel!
Alighogy elment a doktornő, felhívom a barátnőmet, jöjjön át vacsorára, nehogy már heten üljünk az asztalnál. Béla fél füllel hallgatta a beszélgetésünket és odasúgja nekem:
- Mondja, Annuska, a barátnője is olyan csinos, mint magácska?
Erre a kérdésre még a karácsonyfa csúcsdísze is megrebben.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
szerencse, hogy nálunk magasak a nyugdíjak.
Csak tudni kell adni,segítséget,szeretetet,kis odafigyelést.És jó esetben meglesz a viszonzás is.
Puszi
Tudod, erről az jut az eszembe úgy hirtelen, hogy a jóból is megárt a sok!... Hát Matild, vagy Anna néni mindent mondhatott ezek után csak azt nem, hogy egyedül van és foglalkozását tekintve eredetileg szakácsnő volt... :-)
Mindig a pasiknak jut a dolgok élvezetesebb része.
Történnek még csodák!