Hópihe történetek: Macska-szerelem (II.)

Látogatók száma: 43

Kedves Olvasóim! Hópihe cicánk Macska-rom történetének a folytatását olvashatjátok. Ezzel a résszel együtt még négy írásomban kísérhetitek figyelemmel sorsát. Jó szórakozást kívánok Nektek! Clara62

A Macsak-rom után Hópihe is Elza nagyiékhoz került. Pali papa elég ideges volt, és ezt tudomására hozta szegény nagymamának is. Folyton ezt mondogatta:
- Nem elég, hogy a gyereket itthon hagyták a hóbortos második nászút miatt a kedves lányodék, most még itt a macska is!
Nagyi türelmes volt, engem is nyugtatgatott:
- Ne is törődj nagyapáddal kincsem, hóbortos vénember, majd megunja és abbahagyja.
Valóban nagyapa feltűnően csendes lett a következő napokban. Hópihe úgyszintén. Igen, a mi kis kedves, igencsak lusti Hópihe cicánk, naphosszat ott durmolt az öreg fotelben az én dédnagyim párnáján. Láttam, fél szemét mindig nagypapán tartotta, mert szerintem nem bízott benne. De azt is láttam, hogy nagyapa pedig a cicát figyeli. Mindig úgy tett, mintha nem érdekelné, de le sem vette a szemét arról a szuszogó fehér gombócról, aki az ő kedvenc foteljében szunyókált. Elza nagyi boldog volt. Szerinte minden a legnagyobb rendben volt, Pali papa végre megnyugodott, velem sem volt semmi gond. Csodálkoztam is, hogy velem? Mit nem gondol a nagyi? Hópihe sem csinált semmi galibát az elmúlt napokban. Szóval most már a nagy tökéletességben csak anyát és apát vártuk, hogy három nap múlva megérkezzenek.
Mit hallunk másnap reggel? Nagyapa Hópihe nevét kiabálja mindenfelé a lakásban, aggodalmas hangon hívja nagyit, hogy jöjjön már, mert nem találja sehol a mi drága Hópihe cicánkat. Nagyi idegesen kiabál nagyapának, hogy hagyja abba ezt az ostobaságot, inkább a reggeli kávéval törődjön. Igen ám, de mi van, ha nagyapa igazat mond? Berohantam nagyi szobájába, sürgettem, menjünk már, nézzük meg mi van Hópihével.
-Uram Isten! - csapta össze nagymamám a tenyerét! Mit szólnak majd anyádék, hárman nem tudtunk vigyázni egy macskára!
- Az legyen a legkisebb gond, hogy a kedves lányod és a vejed mit mond! Inkább azzal kellene foglalkoznunk, hogy hol keressük Hópihét!
-Hirtelen, de nagyon sürgős lett neked drága Palikám, hogy megtaláljuk a cicánkat! - mondja nagyi nagyapának. Talán még azt is tudod, merre kellene keresni? Pont te, akinek nem is tetszett, hogy az a szegény macska itt van nálunk!
- Hagyd már ezeket a butaságokat Elza drágám! Csak nem hiszed, hogy bármi közöm is van az eltűnéséhez? - méltatlankodott nagyapám nagyi különös mondatai után.
-Azt nem mondtam, hogy közöd van hozzá, de gyanúsnak találom, hogy olyan könnyen átengedted a kedves mama régi foteljét és párnáját Hópihének!
- Drága Elzám, igaz, hogy nem rajongtam ezért a lusta macskáért, akinek csak azt köszönhetjük, hogy három napig takarítottunk utána. Nem hiheted, hogy bármi közöm is van az eltűnéséhez! Hidd el, azért engedtem, hogy a kedvenc fotelomba húzza a lóbőrt, hogy neked és Micinek örömet szerezzek! Tudod, hogy szeretlek benneteket!
-Igen Palikám, azt tudom, de akkor is, szerinted kinek volt itt útjában szegény, drága Hópihe?
Nagyit már a sírás kerülgette, nagyapa vállára tette a kezét, nyugtatgatta, hogy semmi baj nem lesz, nyugodjon meg.
Én pedig csodálattal figyelgettem nagyszüleimet, az egész olyan volta, mint egy krimi. Nagyi nyomoz, gyanúsított a nagypapa, én meg csak állok és nézem őket. Arra gondoltam: Óriási! Igen, ezek az én nagyszüleim! Képesek a mi semmirekellő hógombócunk miatt civakodni! Ettől kezdve még jobban szerettem őket, büszke voltam rájuk, örültem, hogy én vagyok az unokájuk!
- Nagyi, nagyi! - kiabáltam, egyre hangosabban és még hangosabban.
- Mi a baj drágaságom? - kérdezte Elza nagyi aggodalmasan, nagyapa is ijedten nézett rám.
- Nézzétek csak!- bejárati ajtó felé ráncigálom őket, hogy jobban lássák, azt, amit én már látok.
A kerti kapu felé mutatok, ahol Jucika nénit látjuk közeledni, azt a Jucika nénit, akit Pali papa csak úgy emleget: "macskaőrült Jucika", szerinte ez a legjobb kifejezés arra, ha valaki nagyon-nagyon szereti a macskákat.
-Szervusztok, kedves Elzám, Mici drágám, Pali!- ilyen sorrendben köszöntött bennünket, nem is akármilyen hangsúllyal. Azonban nem nagyon figyeltünk akkor erre, hisz annyira megörültünk gyönyörűséges hófehér cicánknak, aki Juci néni mögött lopakodott, somfordált egyre közelebb és közelebb.
- Hópihe! Hópihe!- olyan örömmel kiáltozott nagyi, hogy én sem csinálhattam volna jobban. Megértem, hiszen nagyon aggódott, nem tudom, hogy Hópihe miatt, vagy a miatt, hogy anyáéknak mit fog mondani? De inkább az utóbbira gondolok. Nagyapa is örült, hogy megkerült a cicánk, leginkább, hogy Elza mama nem idegeskedik tovább, nem megy fel a vérnyomása és nem őt gyanúsítja Hópihe eltűnésével.
"Macskaőrült" Juci nénitől megtudtuk merre is volt hajnalig a cicánk: Kandúr, Juci néni kedvenc fekete cicája teliholdas macskapartit szervezett a szomszéd ház mögötti csűrben. Az este a környék minden macskáját össze-nyivákolta. Hópihe már azóta tetszett Kandúrnak, amióta Elza mamához került, így hát a kedves fekete cica a szomszédból mindent megtett azért, hogy jobban megismerhesse. Csakis az ő kedvéért szervezte a partit, az, hogy épp teliholdkor történt csakis a véletlen műve lehetett!- magyarázta Juci néni a helyzetet. Végül azzal fejezte be, hogy ne csodálkozzunk, ha a jövőben Hópihe néha-néha náluk tölt majd egy-egy napot.
Mikor Juci néni elment Pali papa csak annyit mondott:
- Látod Elzám, mondtam én neked, hogy Juci egy "macskaőrült"! Még ilyet! Macskaszerelem! Nagyi is elmosolyodott, és csak annyit mondott:
- Palikám, mától újra tiéd az öreg fotel, drága jó édesanyád párnájával!
El kellett gondolkodnom Hópihéről: Szerelmes a cicánk? Végre az első emlékezetes dolog!
Mint már elmondtam mindig is szerettük, és így szerelmesen is nagyon szeretjük!
Tudom milyen a szerelem: anya és apa is szerelmesek, a nagymama és a nagypapa is szerelmesek, az én szerelmem Dani, aki negyedikes, - tudjuk mindnyájan, hogy a szerelem boldoggá tesz, Hópihe is boldog lehet!

(Kép forrása: Internet)