Hová jutottunk? (Pályamű)
Látogatók száma: 214
- Női szerepek? - ismételgetem magamban egy mondat részletét. Nyelvem tövétől kesernyés íz árad szét a számban. - No jó – gondolom – majd írok magamról egy kicsit.
Hetek teltek így el, üres lappal előttem, érthetetlenül cikázó gondolatokkal a fejemben. Egyre idegesebb lettem.
- Miért nem tudok írni valamiről, amit nap, mint nap megélek?
Most végre megértettem! A férfi szerepek eltűnésével a nők magukra vállalták az ő feladataikat is a modern világban. Maradt nekik a basáskodás a család felett, és a megtermékenyítés (ha sikerül). Ha nem, elintézi az orvos...
Emancipáltak lettünk. Biztos, hogy ezt akartuk elérni? Eredetileg nem arról szólt-e a dolog, hogy akinek kedve, tehetsége van, az is lehessen orvos, matematikus, stb? Szavazati jogot akartunk, hogy dönthessünk saját életünk felett. Valójában lehetőségekre vágytunk, és kötelezettségeket kaptunk helyette, elvéve a férfiaktól a családfenntartó büszkeségét. Mi is dolgozunk. Eltartjuk magunkat – ha kell, a családot is.
Egyszer olvastam egy száz éves cikket arról, hogyan legyünk jó feleségek:
Végezzük el a házi munkát, míg az urunk dolgozik – tanácsolta az író. Főzzük meg a kedvenc ételeit, és szépen felöltözve, megfésülködve várjuk őt este! Csendesítsük el a gyerekeket, hogy pihenni tudjon szegény, mert sokat dolgozott! Vacsora közben hallgassuk meg, és válaszoljunk a kérdéseire! Készítsük oda az újságot és a szivart, majd gondoskodjunk éjjel a szórakoztatásáról! Az jár neki. Ne terheljük a problémáinkkal soha, azokat a barátnőinkkel beszéljük meg!
Nos, a férfiakban megmaradtak még ezek az évezredek alatt kényelmessé vált szokások. Nem vették észre az idő múlását. Jól kiharcoltuk magunknak, hogy reggeltől estig dolgozhassunk valahol. A gyerekeket beadhatjuk bölcsibe, oviba. Beadhatjuk? Kötelező. Már csak a kihordásuk és a felelősségük hárul ránk. A nevelésük napi három órában... Este hattól nyolcig, reggel hattól hétig! Persze, ott a hétvége két napja (ha épp nem december van, és ugrik néhány szombat). Nem baj! Majd karácsony környékén szeretgetjük őket!
Van szabadságunk is, mondhatjuk, de az anyák gyomra görcsbe rándul a nyári szünidőre gondolva – meg az őszire, meg a télire. Két szülőnek sincs ennyi szabadsága, egynek meg csak a fele. Korábban legalább a nagyszülőket lehetett mozgósítani. Ma már azok is dolgoznak – ha még élnek. A dédike meg süket, és nem fut elég gyorsan Pistike után.
Este anyáink receptje szerint készült mirelitet dugunk a mikróba, reggelire Nagymama lekvárját esszük, és a mosogatógép, mosógép is sok időt hagy nekünk. A napi negyvennyolc órából már csak húszat kellene megspórolni, hogy szórakozásra, pihenésre is maradjon. Szerencsére lehet kapni kenyérsütő gépet is, meg dobozos port hozzá, hogy házi legyen a betevőnk.
Nappal sminkelve, illatosan ülünk az íróasztal mögött (más nőkkel összezárva). Lábunkat óvatosan kihúzzuk a magas sarkú cipőből, hogy este még haza tudjunk botorkálni benne. A Tesco-ban már kicsit sántikálunk, de támaszkodhatunk a bevásárló kocsira.
Otthon az első dolgunk megszabadulni az átkozott körömcipőtől. A második a melltartó... Gyerek a kádban, a dobozból átkerült a magyaros pizza a sütőbe, tehát van időnk az urunkra is. „Feladtad a csekkeket?” „Bediktáltad a gázóra állását?” „Te, ez az átkozott mosogató szifon megint folyik!” „Nem.” „Igen” „Holnap. Tegyél alá lavórt!” - hangzik a válasz. Tehát beszélgettünk is.
A gyerek kijön a kádból, vacsorázunk. Mesél valami baromságot a napjáról. Nem értjük a TV zajától. Mindegy, úgy sem érdekel. Egyik sem. Tudjuk, azon kellene gondolkodnunk, hogyan szórakoztatjuk el a férjünket, miután elaludt a gyerek. Gondolataink az íróasztalunkon maradt kupacot rendezik.
- Női szerepek? - teszem fel magamnak sokadszorra a kérdést. - Nők vagyunk még?
(Kép: internet)
A cikket írta: Ködmadár
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
A fő baj az,hogy Magyarországon aránytalanul sokat kell dolgozni a tisztességes megélhetésért.
Hű, de jó a cím! Kérdezel..., és nyitva hagyod, kínálod a lehetőséget, hogy olvasód válaszolhassa meg a végén - saját helyzete, és tapasztalatai alapján -, hogy hová, és merre tart ez a század, benne mi kisemberek.
Írásod hiteles helyzetjelentés a XXI. század elejéről...
Igen, ma így is élnek családok.
Meg úgy is, hogy a szülők munka és jövedelem nélkül próbálják meg a lehetetlent, életben maradni, míg rendeződnek a dolgok.
Keveseknek megadatik a ráérős készülődés, az egymásra figyelés luxusa. Ők azok, akik nem készen veszik, hanem barátnőikkel sütik a karácsonyi mézes puszedlit, járják a boltokat, hogy mindenkinek személyre szóló ajándékot tehessenek majd a fa alá.
Melyik kép a valódi?
Kevesek gondtalan jóléte, sokak szegénysége, vagy a középréteg lába alól kicsúszó szőnyeg igazsága?
Írásod tökéletes! Nagyszerűen írsz, élvezet olvasni.
Egyetlen negatívumot éreztem, amiről nem tehetsz ugyan, de mégiscsak a Te írásod váltotta ki belőlem, ezért hoztam szóba... Lehangoló..., adventi örömöt megfúró tényfeltáró, objektív írás, mely elkedvetlenített.
Szeretettel olvastalak, és gratulálok, mert nagyon tehetségesnek tartalak.
De én nem azt a kérdést tenném fel, hogy nők vagyunk-e még, hanem azt, hogy: miért nem alkalmazkodnak a férfiak?
A lényeg itt fogalmazódik meg: "Nos, a férfiakban megmaradtak még ezek az évezredek alatt kényelmessé vált szokások. Nem vették észre az idő múlását."
Nem az egyenjogúság következménye a fent megfogalmazott leterheltség, hanem azé, hogy valójában nincs egyenjogúság. Ha lenne, akkor szépen megosztoznának a teendőkön nők és férfiak, anyák és apák, és senkinek nem kellene dupla fronton lógó nyelvvel teljesítenie.
Nem hiszem, hogy a férfiak mosogatásra, zokni stoppolásra kényszerítése lenne a megoldás. Tovább rontanánk vele a férfiasságukat. Nélkülük mi sem lehetünk nők.
Egyenjogúság ide, vagy oda, be kell látnunk, hogy különbözik a két nem lelki felépítése. Ezt is figyelembe véve, arányosan kellene elosztani a terheket!
(Erre van egy rövid példám: Az ex férjem azt mondta, hogy vegyünk 6 kiflit reggelire a 3 gyereknek, és egyformán kell elosztani közöttük. 8. éves volt a nagy fiunk, 6. a kislányunk, és 1. a kisebbik fiunk. Ez esetben csak a lányunk járt volna jól, ezt minden anya látja, gondolom :-) )
Bízom benne, hogy egyszer itt is eljön az idő, amikor pénzben kifejezve is lesz értéke a háztartási munkának, gyermek nevelésnek.
Az egyenjogúságnak a lehetőségek megadását kellene jelentenie! A saját döntés jogát. Ne kényszerből játszunk szerepeket, hanem választhassunk magunknak életet!
Le a kalappal, remek írás. Jó kezdés, jó folytatással. Szépen felépített, gondolatokkal teli írás. Kiváló humora, öniróniája, meglátásai, Nékem különösen tetszettek. Amiben kicsit hiányérzetem volt, hogy az is maradt, egy pici eredetiség hiányom volt (ahogy Ön is írta... nehéz szülés volt, nem kipattant a szikra, Nékem ez jött át).
Összességében Gratulálok!
A "nap, mint nap", az legyen: nap mint nap!
Bokor
Minden családban, kapcsolatban egyenként miért nem tesszük meg?
Ki a hibás, a pasik, vagy a nők, vagy mindketten.
Nem tudják kimondani, azt ami mindkét felet bántja, sérti, akár kimondja, akár csak a tudat alattijában. Gratulálok! Sok sikert! Dedith
Egyszer le kellene ülnünk, hogy megbeszéljük a férfiak és a nők szerepét a 21. században? Megtették, megteszik okos emberek, okos következtetések levonva.
Minden családban, kapcsolatban egyenként miért nem tesszük meg?
Ki a hibás, a pasik, vagy a nők, vagy mindketten.
Nem tudják kimondani, azt ami mindkét felet bántja, sérti, akár kimondja, akár csak a tudat alattijában. Gratulálok! Sok sikert! Dedith
Megoldásokat érdemes keresni csak - szerintem.
Azt kérded, ki a hibás? Mindenki, aki a hibást keresi. Abból mindig veszekedés lesz.
Megoldásokat érdemes keresni csak - szerintem.
Sokunkban nincs meg a megoldás felismerésének képessége.
Ebben van a megoldás, igazad van.
Aki nem képes átlépni a körön, körbe-körbe tapogatja a falat.
az a megoldás, hogy társunkat rávezessük a megoldás útjára. Na, ez a megoldás a legnehezebb.
Ha nem érti a párunk, nem képes felismerni a megoldást, akkor mi a megoldás?
Előre is köszöböm! Dedith
Nagyon sok társunknak adsz erőt, elviselni, az egyre nehezebb elviselhetetlent.
dedith
Nagyon szellemes... és siralmas.
A fő baj az,hogy Magyarországon aránytalanul sokat kell dolgozni a tisztességes megélhetésért.
Nagyon valóságszagú, sajnos. De épp ezért jó.
Köszönöm, hogy olvashattam!
KL
Nagyon örülök ennek a helyezésnek! Most írtam pályázatra második alkalommal. Az előző egy gyerek vers volt szintén most, decemberben. Azzal második lettem. Az örömön kívül nem járt vele semmi!
Az örömöm viszont határtalan! :-D
Itt szeretném megköszönni Láng D. Istvánnak a biztatást, hogy tegyem közzé, amit írok. Első munkáimat neki mutattam meg. Köszönöm István! :-)
Hálás vagyok Nem Tomnak is, amiért ide küldött közétek!
Köszönöm nektek is, hogy olvastok, pontoztok, véleményeztek.
Szeretettel: Ködmadár
Szeretettel gratulálok az 1. helyhez!
Puszim, Ilona
Kedves Ködmadár!
Szeretettel gratulálok az 1. helyhez!
Puszim, Ilona
Köszönöm!
Én is gratulálok a helyezésedhez!
Puszi, Ködmadár
szia, Ködmadár, gratulálok az 1. helyhez.