Íme, a bennem Rejtő-zködő
Látogatók száma: 60
Két férfi lépett a kocsmába, az egyik fehér öltönyben, jól öltözötten, a másik kevésbé.
Az elegáns úr, elsietett a mosdó irányába, a szakadt alak, pedig a sarokban álló zenegép felé.
Az ivóban éppen egy vérre menő darts verseny zajlott, az izgalmakat fokozandó a céltáblát a kocsmáros anyósának fotója helyettesítette. Alig figyeltek fel a jövevényekre, kivéve a csinos pultos lányt és a közeli asztalnál magányosan üldögélő kamionsofőrt, a csont sovány Bélát, aki a testi adottságai kompenzálására egy franciakulcsot hordott a farzsebében.
Nemes egyszerűséggel, csak fogpiszkálónak becézte, arra, ha valakinek a „foga közé” szorulnának az ő szavai, hát azzal piszkálja ki onnan. /az sosem derült ki, hogy a szavakat vagy a fogakat részesíti-e előnyben akció közben/
Az ismeretlen férfi a gép előtt állt, a sűrű cigarettafüst sejtelmesen vonta körbe magas alakját. Már vagy huszadjára próbálta visszadobni az érmét, de az makacsul ellenállt a kísértésnek, amiből látszott, hogy nem egy korrupt szerkezet.
A pincérlány, egy ideig nézte aztán megszánta a jóképű illetőt és odalépett hozzá.
- Bocsánat uram, kicserélem a pénzt, hátha sikerrel jár az elkeseredett próbálkozása, miszerint zenét szeretne hallgatni.
- Hölgyem, nekem elveim vannak! Én ebből a pénzből fogok dallamot csiholni…ha szabad evvel a képzavarral élnem.
A lány macskásra igazította zöld szemeit, enyhén csücsörítve válaszolt.
-Az elvek olyanok, mint a szellentés. Az ember tartja amíg bírja.
A hanyagul öltözött vagány olyan képet vágott mintha éppen azt fontolgatná, hogy azonnal eldobja azokat a bizonyos elveket, vagy inkább eleresszen egy……
-Őőő… hát legyen, ám teszek egy utolsó próbát még.
Az önjelölt fogdoktor-sofőr, e szavakra kapta fel a fejét .
-Mit akarsz te próbálgatni? –értette félre a helyzetet.
-Nyugodjál meg Béla, az úr nem kompromittált engem!
- Igen, nyugodjon meg uraságod! - csitította az elhasználódott ruhájú és idegrendszerű idegen Bélát,annál is inkább, mert látta megcsillanni kezében azt a bizonyos fogászati szerszámot.
- Üljél vissza Bélus és mélyedj el a fröccsödben, majd én kezelem a problémát. - csilingelt elragadó hangján a felszolgálólány.
- Kérem, ne süllyedjen le a hely színvonalára, rimánkodott a lánynak a megtépázott külsejű zenebarát.
A lány mintha titkot súgna egészen közel hajolt hozzá és így szólt:
-Barátunk olyan tuskó, hogy lefulladna a láncfűrész a fejében, de kiváló testőr.
Ettől a meghitt mondattól, de lehet véletlenül, a zenedobozból felcsendült a muzsika.
A férfi zavarában, vagy ijedtében felkérte bájos beszélgetőpartnerét egy táncra. Mire az szelíd egyetértésként, bele bokszolt a férfi vállába, majd hozzá simult. Különös módon a férfi illata és öltözéke éles kontrasztban állt. Már-már megkérdezte a lány, hogy ki is valójában a táncos lábú koldus, mikor a mosdó felől megérkezett a fehér öltönyös.
-Bocsánat művész úr, biztosan elcsaptam a hasam… kérem, siessünk, mert ön nélkül, nem kezdődhet az előadás.
A "művész úrnak "titulált kezet csókolt a lánynak, majd Bélára sandított, körbe futtatta nyelvét a fogain, mély megnyugvással töltötte el azok épsége… és kiviharzott a csehóból.
- Meg kell tudnom ki ez a férfi, akinek elvei vannak. - morfondírozott a lány, miközben visszasétált a pult mögé…
Lilyth
A cikket írta: Lilyth
Hozzászólások
időrendi sorrend
Csak a szuperlatívuszok hangján csacsoghatok....
..." kérem, ne süllyedjen le a hely színvonalára"....
..." Az elvek olyanok, mint a szellentés! Az ember
tartja, - amíg bírja!".... vagy pl.: ... " Béla, mélyedj
el a fröccsödben! Majd én kezelem a problémát!"....
Zseniális! Az a bizonyos P. Howard is kalapot emelne,
- már, ha lenne neki.... sajnos Reich Jenő 38 évesen
elment magyar honból, és az élők sorából! Kár érte!
...és ez által az olvasókat is kár érte!