újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Írói magány

Látogatók száma: 80

- Ne bolondozz már – kérleltem mosolyogva, ahogy a parkban futkorászott.
- Úgy sem bírsz elkapni! Ahhoz te túl "elegant" vagy – cukkolt, majd újra futásnak eredt. Igazi bolond volt. Az én bolondom.
Körbenéztem és láttam, hogy az emberek mit sem törődnek velünk. Fekszenek a fűben, játszadoznak és élvezik a kora nyári napsütést. Akkor se fogok futni!
- Na mi az? Nem jössz? – üvöltött a távolodó lányka, rám öltve a nyelvét. Istenem, mikre akar rá venni ez a lány. Megbolondít. Akkor se fogok futni! Az nem én vagyok. Fusson, aki siet. Nekem pedig rengeteg időm van. Ráérek én mindenre és amúgy is, én nem szaladgálok senki után.
Eltűnt. Szóval már bújócskázunk is? Kényelmesen baktatva a kijárt ösvényen, betekintgetek a fatörzsek mögé, hátha ott rejtőzik a kis bolond. Nincs sehol. Más már rég az őrületbe kergetett volna, de ő nem. Ő különleges, valahogy minden más vele.
Szeretem. Úgy ahogy van. Igazi babaarcú cserfes kis leányzó. Úgy viselkedik, mint egy kisgyerek, és amikor az emberek meglepve méregetik, ő csak kacag rajtuk és szalad is tovább. Engem persze teljesen hülyének néz. „Minek nyakkendő a parkba?” – kérdezte nevetgélve. Ő csupán egy könnyed, nyári ruhát vett fel. Ő szabad volt. Én meg a magam rabja. Lassan már fürdeni is zakóban megyek. Nem számít, én már csak én vagyok. Ki más lennék?
A merengésből egy női sikoly rántott ki. Ismerős volt, mi több! Ez ő! Rohanni kezdtem, a nyakkendőm az arcomba csapódott, úgy néztem ki, mint valami bohóc, de nem izgatott. Az emberek mind engem bámultak és mutogattak, de ez sem számított. Most nem. Muszáj megtalá...
- Bu! – ugrott ki egy fa mögül. Azt hittem ott helyben szívrohamot kapok. Ő meg csak nevetett.
- Ugye, hogy tudsz te futni? – kérdezte pimasz mosollyal az arcán.
- Gyere ide te boszorkány! – üvöltöttem a karjaimba rántva. Rettentően megijesztett.
- Ne olyan erősen – nyögdöste.
- Tudod, hogy megijesztettél? – kérdeztem eltolva magamtól.
- Bocsánat – válaszolta kezeit maga előtt összekulcsolva, és a földet kezdte bámulni. Mint egy ötéves. Megbírtam volna zabálni.
- Jó, jó nem haragszom. Gyere ide te ütődött – visszahuppant a karjaimba és megcsókolt. – És most mit csináljunk? – kérdeztem miután elengedett.
Rám kacsintott és csak annyit mondott:
- Vegyünk vattacukrot! – és már szaladt is. Én meg csak botorkáltam, igazgatva a nyakkendőmet...

Leteszem a tollat, elfújom a gyertyát és egyedül, magányosan bújok ágyba. Nekem ez a sors jutott.

A cikket írta: blasius

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Nagyon tetszett, valóság ízű, könnyed és nagyon szórakoztató.
Egy kicsit úgy is éreztem, mintha tükröt tartottál volna elém.
Remek írás!! Gratulálok.
Helena
Tetszik

:)
kedves, szívet melengető írás
Annyi mindent lehetne erről a cikkről írni. :)
A csobogásáról, a kacagásáról. A csicsergő lazaságáról, a pont akkor és pont oda komponált, halálbiztos kézzel írt tudatosságáról.
Inkább csak egyszerűen annyit mondok:
briliáns. :)

Zsötem
:-))
Sziasztok Csajok!

Köszi a kommenteket.

Juli: Kell a megrovás, hisz tudod, még elszállnék:D

Zsizsik: Jól érzed, tényleg az elfogadás volt benne. Amúgy, persze hogy visszatértem, egy ilyen bagázst nem lehet csak úgy itt hagyni:)

Éva: De bizony így lenne szép. Irodai kosztümök helyett, lenge ruhácskák és blackberry helyett vattacukor. Ez az én utópiám:)

Örülök, hogy tetszett nektek,
Pusszantok mindenkit - egyesével külön külön:)
B.
Nagyon tetszik. Ahogy leírtad, olyan kedves, bájos. Nem kell ahhoz gyereknek lenni, hogy az ember játsszon. Ilyenek vagyunk még mi is, felnőttek. Szeretünk játszani.
Hát nem így lenne szép az élet? És akkor te se lennél magányos.
No persze nem vagy te magányos, csak úgy csinálsz.

Aranyos történet, ilyeneket szeretek olvasni tőled! Meg mást! :-)

Pussz,
Éva

Ja? Van egy szó, ami hibás. Légyszi. javítsd! "futkároszott".... :-)
Szia Blasi!

Annyira, de annyira örülök, hogy újra "itt vagy", írtál :)
Nagyon tetszett az írásod, mint mindig. Akármilyen stílusban teszed.
-A történet akár igaz, akár nem, a vége inkább az elfogadást jelenti számomra, nem csupán egy átmeneti magányt. Értem én, és könnyű mondani, de tudom, senki sincs egyedül.-

Puszi: Zsizsik
 
Szia Blasi!

Nekem tetszett. Nem a magányod, hanem az írás.

Remélem most azok is így éreznek, akik eddig megróttak a régebbi írásaid nem túl cizellált mondatai miatt.

Szép napot!

pusz
Juli :)) 5+*
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: