Jósálom
Látogatók száma: 30
X
Jósálom
rész
Délutánonként nagy csendesség van a lakásban, és Gina rosszul viseli a csendet. Este sem lesz jobb, mert a férje kamionsofőr, és alig van otthon; a tizenkét éves Tibi pedig folyton tanul. Pontosabban, tanul is, de inkább csak a számítógép előtt ül. Informatikus akar lenni, de nem egyszerűen tanár, hanem tudós vagy professzor, ő akarja megnehezíteni a leendő tanárok életét az egyetemen.
Egy tizenkét éves gyereknek még sokat kellene játszani, szaladgálni, focizni, de Tibit semmi más nem érdekli, elvan egész nap a számítógéppel. Gina meg persze hogy arra gondol, jó lenne egy kicsi lány, az sem baj, ha nem lesz belőle akadémikus. Egy édes kis baba, aki boldogan jár rózsaszínben és pörgős szoknyácskában, és Karácsonyra nem szakkönyveket kér, hanem körömlakkot.
Dolgoznak a projekten, de a papa alig van itthon, nem tudja hozzáigazítani a munkabeosztását a misztikus „pé” napjához; nem érti, miért méri Gina minden reggel a hőmérsékletét; jó-e, ha két csík látszik, és egyáltalán. Tibinél nem volt probléma, jött a gólya, mint a parancsolat. Majd jön megint, ha ugyan el nem felejtette a lakcímet.
Addig is, minden nap a Tibi feladatai: „A lang-be szöveges állomány első sorában három egész szám van, két város távolsága (10 <=K<=10000), a jelentkezett futók száma (2<=N<= 30000), és a lefutandó kilométer (1<=H<= 100). A további N sor mindegyikében… a j+1-edik sorban a j-edik futó adata…” Biztos, hogy ez egy tizenkét éves gyereknek való számtanpélda?
Anyu, ez nem számtanpélda, ez egy 20 pontos feladat, és nagyon egyszerű.
Gina sóhajt egyet, és kimegy a konyhába. Olívakrémmel töltött csirke lesz vacsorára, hozzá cukkini és koktélparadicsom. Nagyon jól néz ki a képen! A csirkemellfiléket az oldaluknál kiskéssel felszúrjuk, vagyis zsebeket vágunk a húsba. Sok értelme nincs a munkának, mert Tibi azt sem tudja, hogy mit eszik, nem szólna akkor sem, ha egy csomó szalmát tenne eléje. Papa valahol Olaszban, szombatig nem is kerül elő. Mindegy, próbáljuk ki ezt a receptet, ha már olyan jól sikerült a fénykép. Lefogadom, hogy nem főtt cukkini van a tányéron, hanem nyers kígyóubi; a főtt zöldség nem ilyen harsogó zöld, nem is lehet cakkosra vágni, de mindegy.
Telefon. Édes csengőhangok! Gina összerezzent, mint mindig. Csak nem történt baja a papának? Ezeket a hosszú utakat sosem lehet megszokni. És a kamionosok agresszíven vezetnek. Papa nem, papa egy angyal, de a többiek.
Nincs semmi baj, ez csak az anyós. 200 kilométerre lakik innen, a világ végén, a román határon, és minden este jelentkezik. Ez az esti rituálé: Hogy vagytok, mi újság? Minden rendben? Tibike tanul? Nagyon helyes, az apja úgysem tudott megülni az asztal mellett; hiányzott hozzá a Sitzfleisch. Nem zavarlak, édes Ginám. Minden jót, szép álmokat.
Egészen rendes, ahhoz képest, hogy anyós. Így persze könnyű, 200 kilométer.
De ma este nagyon izgatott. Mi történt, mama? Valami baj van? – Nem, dehogy. A múlt éjszaka álmodtam valamit. Jaj, már alig vártam, hogy elmondhassam neked! Képzeld, azt álmodtam, hogy egy formás kislánnyal sétálsz, annyi idős lehetett, mint most a Tibike, csak szőke, és valamivel alacsonyabb. Nagyon csúnya, drótkeretes szemüveget viselt. Rád szóltam: Vegyétek már le azt a csúnya szemüveget! Ti ugyan meg sem mozdultatok, de a kislány mindjárt levette, aztán mosolyogva fordult felém: Mama, sokkal jobban látok, ha nincs rajtam ez a vacak.
Egy pillanat, mondta Gina, azt hiszem, megég a hús.
rész
Mama mindig álmodik valamit, aztán csodálkozik, hogy nem vesszük komolyan. Egyszer azt álmodta, hogy a Kristóf… persze ti nem ismeritek a Kristófot, így aztán nem olyan érdekes a sztori. Szóval a Kristóf egy olyan… Nekünk mindegy, mi már megszoktuk, és nem beszélünk róla, még csak az kellene, a gyerek előtt. Mindegy, a Kristóf egy olyan, nem fiatal már, de elég jól tartja magát, és ez a Kristóf összeszűrte a levet egy kiskorú lánnyal. Értitek, ennyi év után egy lány kellett neki, egy igazi hajasbaba, leért a haja a derekáig. A barátai csodálkoztak, kétségbe estek, nem értették. Egy kiskorú lánnyal, Kristóf, ebből még bajod lehet. Kristófot nem érdekelte semmi, csak azt mondogatta, hogy ő most válságban van, nem akar hűséges maradni önmagához, nem akarja folytatni, mert rájött, hogy ez csak rutin.
Hülye vagy te, mondták a barátai, nagyon meg fogod bánni, ez a hajasbaba csak kihasznál téged, és különben is kiskorú, nem tudtál jobbat választani?
Ezt álmodta az anyós, és Kristóf három hónapon belül összeköltözött egy egészen fiatal lánnyal, akinek derékig ért a haja, az volt az egyetlen különbség, hogy a lány arab volt, egy kis Hafsza Marokkóból. A szülők belenyugodtak, mert az arab lányok elég korán kezdik… korán kezdik, és korán abbahagyják, náluk ez a szokás.
Mama nagyon büszke volt arra, hogy ő ezt előre tudta, megálmodta, és nemcsak ezt; máskor is bejött neki. Mama, te boszorkány vagy, mondta erre a nagyfia, de ez inkább csak elismerés volt; nem semmi, ebben a mai egysíkú, szürke életben egy boszorkány, aki látja a jövőt.
A lottószámokat nem látod, mama? – kérdezte gyakorlatiasan Gina. Kristóf nem érdekelte, nem elég, hogy olyan, még öreg is, szívlapáttal se piszkálná meg, de a lottó ötös jól jönne. Rendbe kellene hozatni a lakást, és csak a fürdőszoba egy vagyon. Még jobb lenne újat venni, egy nagyobbat, mert hátha készülődik már az a kislány a földre az angyalok közül. Kellene neki egy külön szoba, meg egy kiskert, a kertben cica és kutya; egyszóval, lenne helye a lottó nyereménynek. Sajnos, mama nem tudta megálmodni a számokat. Akkor meg mit ér az egész?
Az álmokat nem azért küldik, hogy nyerészkedjünk velük, magyarázta mama.
Hanem miért?
Nem tudom. Talán azért, hogy ne felejtkezzünk meg egyetlen családtagról vagy ismerősről sem.
rész
„Egy sakktáblára elhelyezünk egy huszárt. A sakktábla 8x8-as négyzet. A huszár lóugrásban lép, azaz vagy vízszintes irányban lép egyet és függőlegesen kettőt, vagy pedig fordítva. Készíts programot, amely egy adott pozícióra elhelyezett huszár esetén megadja, hogy a huszár legfeljebb N lépés alatt mely pozíciókra juthat el.”
Tibinek semmiség ez a feladat, meg is csinálná, de anya állandóan nyöszörög. Az előszobában már ott áll a kis bőrönd, benne van minden, amire a kórházban szükség lehet. Anya nyöszörög, és azt mondogatja, hogy már nem tarthat sokáig.
Apa természetesen megint Olaszban van, de most kivételesen nem tehet róla; a baba jelentkezett nyolc nappal a kiírás előtt. Pedig már mindent megszerveztek. Anyós jön a román határ mellől, Munci Debrecenből. Apa nagyon készült, mindenképpen bent akart lenni a szülőszobában, amikor a nagy esemény bekövetkezik. És most tessék, a kis hölgy keresztülhúzta a számításokat.
„A huszar.be szöveges állomány egyetlen sorában a huszár sorindexe (I <=SOR ≤8) és oszlop indexe (I ≤=OSZ <=8), valamint a lépések maximális száma (1 <=N <=8) van, egy-egy szóközzel elválasztva.”
Csengetnek. Püff neki. A taxi megérkezett.
Anyu azt akarja, hogy elkísérjem őt a kórházba, micsoda ötlet. Hogy néz az ki, ha én kísérem el? Nem is mehetek tovább, mint az előcsarnok, mert még nem vagyok 16 éves, és ezt nagyon szigorúan veszik.
Gyere már, mondta Gina türelmetlenül, nem tudom egyedül vinni a koffert, nagyon nehéz.
Miért nem viszed magaddal az egész szekrényt? – morgott a gyerek.
Mert nem tudom, hány napig kell bent lennem, aztán sokkal egyszerűbb, mint megmagyarázni a Muncinak, hogy még mit hozzon be, hol van a hálóing, hol a törölköző. Szekrényajtó kinyit, felülről a második sor, balról az első… Meg aztán szükség lesz a baba holmijára is, el sem tudod képzelni, mi mindenre van szüksége egy ilyen kis gyereknek.
Egy pelenkára és egy kabátra, felelte rosszkedvűen Tibor, ez most nagyon cink, anyának gyereke lesz, és én kísérem be a kórházba. Apa Olaszban, Munci csak holnap érkezik, a nagymama holnapután, és egyáltalán minek ez a gyerek? Mást sem hallok otthon, mint azt, hogy nincs pénz, nem tudjuk rendbe hozatni a lakást, nem tudjuk elcserélni a lakást, és akkor anya, ahelyett, hogy visszamenne dolgozni, kitalálta ezt a kistesót. Nekem találta ki, azt hiszi, hogy én majd örülök a kistesónak. Egész nap bömböl és bepisil, köszönöm szépen a kistesót. Nekem meg bent kell maradnom az iskolában délután is, ha tanulni akarok, vagy elmehetek valamelyik barátomhoz. Nem is igaz, nincsenek barátaim. Ezekkel nem lehet barátkozni, mind nagyon buták. A Janinak két húga van, az egyik a Hello, a másik a Kitty, vagy a Hannah meg a Montana, és a Jani mindig panaszkodik, hogy körülöttük forog az egész világ, szegény Jani.
Anya a hasát fogja és nyavalyog, pedig ő akarta a gyereket; apa úgy van vele, hogy beletörődött, ha annyira akarja, hát legyen, valahogy majd csak felneveljük. Engem persze nem kérdezett meg senki, elvárják, hogy örüljek a kistesónak, aki ráadásul lány lesz, egy macskás lány, mint a Jani húgai.
Remélem, kibírja a kórházig, mondta morcosan a taxisofőr.
Nyugodjon meg, felelte anya, nem fogom összemocskolni az üléshuzatokat.
A pilóta elszégyellte magát, pedig tényleg így volt, az üléshuzatokat féltette, meg a sok időt, ami elvész, ha ez a tehén itt babázik le a Baross utca végén.
rész
Elmúltak az évek, Tibi megírta a huszar.pas programot, sőt elvégezte az egyetemet, elköltözött otthonról, és éli a világát. Megérdemli szegény, mert neki se volt könnyű, a babák általában nincsenek tekintettek a környezetükre, nem is lehetnek, nem erre programozzák be őket odafönt, az angyalok országában.
Anya számára mindegyik baba egy földreszállt angyal, és úgy is öltözteti őket, még jó, hogy nem kötöz a hátukra két nagy szárnyat. Persze hülyeség az egész, mert angyalok nincsenek, de anyával nem érdemes vitatkozni. A nők már csak ilyenek, főznek és babáznak, ennyi az egész.
Nagymama meghalt, Munci beteg, vagy csak nincs kedve utazgatni, ki sem mozdul Debrecenből. Szerencsére a többi rokont sem látjuk sokszor. Dzsenifer születése után mindenki eljött, néha egyszerre öten is ott toporogtak a kis szobában, mindenki elmondta, hogy tiszta apja illetve tiszta anyja, milyen szép a haja, és milyen nagy kék szemei vannak. Aztán elmentek, és azóta sem hiányzik nekik Dzsenifer.
Amint hogy nem hiányzott Tibornak sem. Elvállalt mindenféle külön munkát, hét végén is dolgozott, meg éjjel is, mert micsoda égés az, hogy már mindenkinek van rendes lakása, csak ő lakik még mindig albérletben.
Majd néznek nagyot, ha meglátják az ő lakását! Már régen eldöntötte, hogy egy padlásteret fog átalakítani, ahol lesz nagy tény, beszűrődő napfény és kényelem, legalább 6 m belmagasság és izgalmas tartógerendák, lehetőleg egy szabálytalan tartószerkezet, körben pedig galéria. Szóval egy loft lakás, de nem egy gyárépület, hanem egy hagyományos bérház tetején, hogy nagyobb legyen a kontraszt. És természetesen kell egy új autó, ebben a pillanatban a Lexus játszik, de ez még változhat; ha a BMW előrukkol egy új fejlesztéssel, lehet, hogy az.
De addig még sokat kell ülni a számítógép előtt.
Apa véletlenül nem volt sem Olaszban, sem Görögben, itthon volt, és boldogan sétált a kora tavaszi napsütésben. Gina alaposan lefogyott a szülés után, és igazán csinos volt. Dzsenifert közrefogták, talán még a kezét is megfogták volna, hogy egészen biztosan ne essen semmi baja, de hát ezt már nem szabad. Dzsenifer tizenkét éves nagylány, és utálja, amikor az ősök elviszik sétálni. Tök gáz és vérciki lenne, ha találkoznának valamelyik osztálytársával. Amúgy apa nagyon jó fej, de anya mindig az ő édes pici angyalkájának szólítja, és ezt nem lehet elviselni. Kevéssé vigasztaló, hogy a többi anya is mind ilyen. Úgy tesznek, mint akik sosem voltak fiatalok.
Dzsenifer utálta a nevét is, annyi normális név van, nem tudtak azok közül választani? Százszor inkább Marcsa vagy Böske, mint Dzsenifer.
Nem szeretett tükörbe nézni. Túl kövér vagyok, széles a derekam, vastag a felső karom, uh-huh, már előre rettegek a nyártól, amikor le kell venni a pulóvert. Anya mellett nem lehet diétázni, addig erőszakoskodik, amíg meg nem eszem a vacsorát, aztán itt az eredmény. 165 centi és 50 kiló, tragédia. Tizenkét éves vagyok és még nincs barátom; nem is lesz, amíg le nem adok legalább 5 kilót.
A tetejében ez a csúnya drótkeretes szemüveg, amiről anya azt hiszi, hogy jópofa vagy menő. Tavaly még igen, akkor még vicces volt, de most tök gáz és vérciki.
Azonkívül nem is látok jól vele, ha valamit el akarok olvasni, le kell vennem, és ezt se lehet megmagyarázni anyának. Meg van győződve arról, hogy neki mindig igaza van.
Úristen, ha elgondolom, hogy még egy gyereket akart, csak nem jött össze neki. Ki nem állhatom a csecsemőket. Tök gáz és vérciki.
Gina ellágyultan nézegette Dzsenifert. Milyen okos kislány, persze tanulhatna jobban is, de lusta egy kicsit. És milyen csinos, már most látszik, hogy igazi bombázó lesz belőle, fiúk, rettegjetek! Csak ez a szemüveg… tulajdonképpen miért is hordja még mindig ezt a csúnya szemüveget Dzsenifer?
Hirtelen eszébe jutott a mama és a jósló álom. Mama tudta, hogy meglesz ez a kislány, nem lehet tudni, hogy honnan tudta, de mindig az történt, amit mama megálmodott. És a szemüvegről is álmodott valamit, megálmodta, hogy Dzsenifer szemüveges lesz, de csak egy ideig, tizenkét éves korában „kinövi” a drótkeretest.
Dobd már el ezt a csúnya szemüveget, szólt rá a lányára egy kicsit türelmetlenül Gina.
Dzsenifer elmosolyodott, és az egész utca ragyogott a mosolyától.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szeretem az írásaidat Müszélia! :-)
Gratulálok Müszélia! Eddig nem mindig jutottam hozzád, annyi(ótoka)t kellene olvasni, amire nincs időm! De nagyon érdekesen és jól írsz. (Zárójelben annyi, hogy ezt 3-ban is felrakhattad volna, könnyebb olvasni ebben a rohanó világban:)
Üdv: Pinokkió