újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kaktusz bácsi meséi

Látogatók száma: 52

Kakócs Mihályból mikor lett Kaktusz bácsi, arra bizony még a legidősebb nővérek sem emlékeznek, ahogyan arra sem, hogyan tud évek óta itt élni az öreg, a kórház ápolási osztályán, havi hetvenezerért, amikor a szabályzat szerint mindössze hat hónapig lehetnek itt az idős betegek, akiknek a házi ápolását a családja nem tudja megoldani, mert infúzióra szorulnak, vagy állandó jelleggel injekciókat kell kapniuk.

Kaktusz bácsinak egyébként semmi köze a kaktuszhoz, mint növényhez, mert a középmagas, jó húsban lévő, pirospozsgás, nyolcvankét éves öregúr minden reggel pontban hatkor kel, borotválkozik, tusol, tiszta pizsamát vesz, s az after shawtől illatozva kimegy a nővérek konyhájába, ahol lefőzi az első hatadagos feketét, melyből azonnal megiszik két adagot, négyet meg a nővéreknek szervíroz, hétkor főzi a második adagot, és akinek nem jutott az elsőből, az is megkapja végre az adagját. A nővéreket és a férfi ápolókat keresztnevén szólítja
, szinte mindegyikkel csendőr pertuban van és nem bánja, ha őt is ugratják a fiatalok.

Napközben nem ér rá a személyzet, mert mire sorra fürdetik az osztály ötvenkilenc betegét, mert ugye, Kaktusz bácsit nem kell, meg bepelenkázzák az arra rászorulókat, elmegy a délelőtt, utána következik az ebédeltetés, sokakat etetni kell, délután három körül a személyzet is végre megebédelhet, öttől pedig következik a vacsoráztatás, gyógyszer beadás, infúzió bekötés, szóval, mire végre szusszanhatnának, már este tíz óra van.

Ekkor éled fel az öreg, kijön a társalgóba, és ha jó film megy a televízióban, akkor megnézi, ha nem, akkor pedig elkezd mesélni, jobbnál jobb történeteket. Hogy igazak-e, vagy kitaláltak, azt senki sem firtatja. Úgy forgatja a történeteket, hogy azokból rendszerint felnőtteknek szóló tanmese kerekedik. Azt is pletykálják, hogy öreg tud hallgatni, mint a sír, vele bárki megbeszélheti a gondjait, szinte mindig jó tanácsokat ad.

Noémi, az új nővérke, mindössze egy hónapja dolgozik az osztályon. Számára a műszakbeosztás a vonzó, azaz huszonnégy óra munka után a következő két nap szabad. Egyedül neveli kislányát, így többet lehet vele, és mellette vállalhat másodállást a körzeti orvosnál, kijár a betegekhez injekciókat, infúziókat beadni, és ezzel többet keres, mint a kórházi fizetése. Amikor a kórházban dolgozik, Bella néni, az özvegy szomszédasszonya vigyáz a kislányára, aki benne a harmadik nagyanyját látja. Dicsekszik is az óvodában, hogy bezzeg neki három nagymamája van, a többieknek meg csak kettő.

Egyetlen dologgal képtelen kibékülni Noémi, mégpedig azzal, hogy a kórház teljes területén tilos a dohányzás és állítólag a kórházigazgató képes a legképtelenebb időpontban sorra járni az osztályokat, és akit dohányzáson kap, annak bizony másnaptól már be sem kell jönnie. Ki van rúgva! Még az a szerencse, hogy itt, a tizedik emeleten kialakítottak egy nagy teraszt, ott helyezték el a gépészeti berendezések egy részét és oda járnak dohányozni az emeleten dolgozók.

Kaktusz bácsi látja, hogy Noémi rosszul érzi magát.
- Mi a baj, kislány? Kimenne dohányozni és nem mer szólni a kollégáinak, hogy helyettesítsék itt a pultnál? Na, várjon csak, majd intézkedem.

Mint a gumilabda, úgy pattan fel a székről az öreg, egyenesen a nővérpihenőbe tart, kopog egyet az ajtón és máris benyit.
- Mi van, aranyoskáim?
Csak ennyit hall Noémi, mert az öreg gondosan behúzza maga után az ajtót. Elő sem kerül tíz percig.
- Jöjjön, felveszem a kabátomat, magával tartok, ha nem bánja.
Mire előkerül az öreg, Noémit leváltja a kolléganője.

Kellemes, meleg a kora tavaszi éjszaka. Az égen millió csillag szórja fényét. Két alak kószál a gépházak között, keresik az elrejtett hamutartót, melyet végre Kaktusz bácsi vesz észre.
- Rágyújthat, aranyoskám. Látom magán, hogy valami bántja. Ki vele! Figyelmes hallgatóság vagyok!

Jó, hogy a sötétben nem látja Kaktusz bácsi a fiatalasszony arcát, mert az bizony olyan piros, mint a mosolygós alma.

Honnan tudja az öreg, hogy gondjai vannak? Jó kérdés, ám Noémi nem tudja rá a választ. Egyáltalán már semmire sem tudja a választ, valahol elveszett az a vagány lány, aki volt.
- Nyugodtan gyújts rá, nem kell sietnünk – biztatja az öreg, immár tegeződve. – Murphy törvénye örök érvényű: ami el tud romlani, az el is romlik.

Nocsak, gondolja Noémi, az öreg kiselőadást tart, pedig az előbb éppen őt akarta faggatni.

- Továbbfejlesztettem, amit az ember el tud rontani, azt előbb – utóbb el is rontja. Ám az a jó az egészben, hogy bármikor emlékezhet rá, mikor lépett rosszul az élet nagy sakktábláján és legközelebb, hasonló helyzetben, már másként lép. Ésszel, nem pedig az ösztöneire hallgatva. Nehogy azt gondold, hogy én is mindig jól léptem a sakkfigurákkal! Á, dehogy! Megöregedtem, mire képes lettem előre látni tíz-tizenkét lépést. Mégis hibázom, valahányszor a szívemre hallgatok és nem az eszemre. Tudod, kislány, mindent rendbe lehet hozni, ha tudjuk, mennyi időt, energiát ér meg nekünk a dolog, és ha az arányos a várható eredménnyel, akkor, nosza, láss neki! Telik az élet, napra nap hull, csak az nem mindegy, mennyi jut neked a boldogságból, mert csak azért érdemes élni! Pénz, paripa mit sem ér, ha nem vagy boldog! Mindenkinek mást jelent a boldogság! Még az egyes embernek is, az életkorától, a tapasztalatától és a helyzetéből adódóan változhat a boldogság tárgya, ami nem baj, csak az a lényeg, hogy mindig legyen jelen az életében valami, vagy valaki, amely, vagy aki számára a boldogságot jelenti.

Benyúl Kaktusz bácsi a zsebébe, elővesz belőle két szelet csokoládét.
- Tessék, ez a tied, edd csak meg! – nyújtja neki az egyiket. – Bespájzoltam belőle egy dobozzal, pedig magas a cukrom, de nem tagadom meg magamtól, legfeljebb egy-két évvel rövidebb lesz az életem.

Finom a csokoládé, jól esik Noéminek. Elmajszolja és beszélni kezd, olyan halkan, hogy az öregnek feszülten kell figyelnie ahhoz, hogy minden szavát értse, de nem szól közbe. Hagyni kell a patakot, hadd csobogjon a vize, az sem baj, ha bukdácsol a nagyobb kavicsokon, idővel úgyis elsodorja, vagy legömbölyíti azokat.

Noémi ismét rágyújt, kipécéz magának az égen egy csillagot, azt figyeli beszéd közben.
- Imádom a kislányomat, az ötéves, cserfes Imolát, azt hiszem, nekem ő jelenti a boldogságot. Pontosabban fogalmazva, nekem csak ő maradt. Az édesapjával együtt jártunk gimnáziumba, mindketten orvosnak készültünk, csak engem nem vettek fel és ezért a következő évben főiskolára jelentkeztem. Összeköltöztünk Lehellel, és amikor terhes lettem, közölte, hogy nem akar gyereket. Imolát választottam. Apám kitagadott. Nem született meg az a férfi, akiben bízni tudnék. Rövid a történet és nem is különösebben érdekes.

Kaktusz bácsi köhint, mint akinek kaparja valami a torkát.

- Lehellel megegyeztünk, hogy nem kérek tőle gyerektartást, ő pedig sohasem árulja el Imolának, hogy az apja. Eljöttem a fővárosból, ide, a poros alföldi kisvárosba, hogy véletlenül se találkozzunk Lehellel, aki az óta letehette a sebészi szakvizsgáját, megnősülhetett és éli világát. Mi pedig, kettesben a kislányommal, itt ragadunk.

Milyen érdekes, a milliom fényévnyire lévő csillag fénye bántja a szemét. Noémi elnyomja a cigarettáját, pedig a felét sem szívta el, és elindul az épületbe. Kaktusz bácsi elkapja a karját:
- Nem oda, Buda! Várj, kislány, most én jövök! Bolond öregember vagyok, a szemem is rest, a fülem sem a régi, de az agyam kattog még. Szóval, nem jól látod a dolgokat! Gyere, állj ide mellém, innen másként látszik az egész történet! Figyelj csak! Egy: csodálatos kislánnyal ajándékozott meg a sorsod. A gyerek az élet sava-borsa. Érte érdemes élni. Kettő: Lehel nem érdemli meg, hogy egyetlen könnyet is rápazarolj! Három: Csinos, egészséges, okos fiatal nő vagy. Ne ásd el magad, légy optimista! Lehet, hogy kicsi a városunk a fővároshoz képest, de hidd el, itt is emberek élnek! Találhatsz magadnak párt, és egyben apát a kislányodnak. Négy: engedd el a rossz gondolatokat, ne a múlttal foglalkozz, hanem a jelennel és légy optimista! A jövő titokzatos, bármit hozhat, jót és rosszat vegyesen, de reménykedj abban, hogy a jó felé billen a mérleg.

A terasz ajtaja felől léptek hallatszanak. Kaktusz bácsi csendre inti Noémit, nehogy megszólaljon. Két férfi közeledik, egyik középmagas, vaskos alkatú, a másik magas, vékony. Az alacsonyabb a kórház igazgatója.
- Látja, Balázs, milyen felelőtlenek a kollégák. Nyitva hagyták a terasz ajtaját, igaz, innen idegen nem jutna be a kórházba, hacsak nem helikopterrel jön. Biztos vagyok benne, hogy ide járnak a kollégák dohányozni. Szóval, jöjjön, megmutatom a gépházakat. Nem az én dolgom lenne, de ha már bejöttem, és maga is itt van, akkor igazán bemutathatom az új műszaki igazgató helyettesemnek a terepet. Nézze csak, mintha ott lenne valaki! Esküszöm, ha dohányzáson érek bárkit, azonnal elbocsátom! A szabály, az szabály!

Kaktusz bácsi lazán belenyúl Noémi zsebébe, kiveszi a cigarettás dobozt és az öngyújtót, majd rágyújt.
- Ki van ott? – kérdi az igazgató komor hangon. Lépjen elő, ne nekem kelljen megkeresnem!
Az öreg kézen fogja Noémit és kilép a gépház takarásából.
- Miért, mondd csak fiam, mit csinálsz velem, ha megtalálsz? Azonnal kiviszel a temetőbe és élve eltemetsz? Látod, vannak még jó emberek, kikísért a nővérke, nehogy bajom essék dohányzás közben.
Dadog az igazgató:
- No, de…de apa…ho…hogyan kerülsz ide? Már húsz éve nem is dohányzol…
- De újra rászoktam, kedves igazgató úr! Tudod, volt nekem egy rendes fiam, akit taníttattam, orvos lett belőle, és a végén kiforgatott mindenemből, mert az istene a pénz! Betett az elfekvőbe! Szerinted, ezt érdemeltem? De még nem késő! Holnap hazamegyek! Ha meg eladta a házam, akkor napszámra itt vackolok majd, a kórház előtti padon, mint a város egyetlen hajléktalanja és kiteszek egy táblát, hogy a volt a fiam ennek a szép kórháznak az igazgatója! Szerinted jól teszem?
A magas, vékony fiatalember odalép Noémihez és fülébe súgja:
- Jobb, ha mi bemegyünk az épületbe! Jöjjön, ez a beszélgetés nem tartozik ránk!
Noémi kolléganője aggódik, hogy az igazgató előtt lebukott Noémi. A fiatalember válaszol:
- Nincs semmi baj, szó sincs lebukásról! Az igazgató úr nekem akarta megmutatni a gépészeti építményeket. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Balogh Balázs vagyok, gépészmérnök, mától én vagyok a műszaki igazgató helyettes. Engem fognak szidni a hölgyek, ha hideg lesz, vagy meleg lesz, ha működik a légkondi, vagy ha nem, ha zörög a lift, vagy lassú…
- Nahát, maga el sem tudja képzelni, hogy jól végzi a munkáját és nem okunk szidni magát? – cukkolja Noémi kolléganője.
Balogh Balázs nem jön zavarba, csak vigyorog és le sem veszi szemét Noémiről.
- Noémi, az ön kislánya Imola?
- Honnan tudja? – csodálkozik a fiatalasszony.
- Az sem titok! A kislánya dicsekedett vele. Ugyanis Bella néni a nagynéném és egyelőre nála lakom. Sokszor fogunk találkozni, legalább is remélem! Imolának megígértem, hogy vasárnap elmegyünk Berekfürdőre! Velünk jöhet, ha akar!

Elpirul Noémi, mintha randevúra hívnák, végül elneveti magát:
- Inkább Bella nénit hívja, nekem még fürdőruhám sincs!
- Ő is jön, ne féljen, ötszemélyes a kocsim! Ja, igen, ma kedd van, lesz még ideje vasárnapig fürdőruhát venni! Vagy menjünk nudista strandra? Majd ezt még megbeszéljük! Elbúcsúzom, mielőtt itt talál a főnök, és számon kéri rajtam, hogy akadályozom a munkájukat! Jó éjszakát!

Noémi hosszan néz a fiatalember után.
- Úgy látom, tetszel neki!
- Ugyan, dehogy!

Csak az biztos, hogy neki tetszik a srác. Mit is mondott Kaktusz bácsi? „Lehet, hogy kicsi a városunk a fővároshoz képest, de hidd el, itt is emberek élnek! Találhatsz magadnak párt, és egyben apát a kislányodnak.”
Beront a teraszról Kaktusz bácsi, haja zilált, arca torz, kapkodja a levegőt:
- Lányok, hozzatok tolókocsit, hívjatok orvost, rosszul lett a fiam!

Rohan Noémi az ápolókért, maga előtt tolja a tolókocsit, kolléganője már közben a belgyógyászattal beszél, küldjenek orvost, kettőt is, mert az igazgató úr és Kaktusz bácsi rosszul van!

Összeszalad a kórház fél személyzete, mert a rossz hír futótűzként terjed, még éjszaka is.
Félóra múlva Noémi kimegy a teraszra. Rágyújt. Megkeresi a csillagot, amit akkor nézett, amikor az öreggel beszélgetett. Ha sokáig nézi, egy idő után elvakítja a fénye, és ha így lesz, akkor Kaktusz bácsinak nem lesz semmi baja, kibékül a fiával, Imola pedig megkedveli Balogh Balázst, aki pedig belé lesz szerelmes!

Úgy legyen!

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szerintem is ! :)
Kedves Yolla!

(:-D) Kedves történet! Gratulálok!

Pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: