Kaland(or)
Látogatók száma: 74
Nem, ez nem AZ a Kalandor, senki ne kapkodjon szívgyógyszer után....Azt meghagyom másnak. Innen is sok puszi drága D.J.!
A helyzet az, hogy cseppet megürült a szekrénykém, ahol a tartós élelmiszereket tárolom. Vasárnap lévén, nem voltam túl lelkes, amikor kiderült: vásárolni kell.
Szokásomtól eltérően egyedül indultam útnak, hogy bejárjam a az áruházat.
Szuper hely, meg kell hagyni. A zene, a fények, a színes falak. Mind- mind vásárlásra, több és több idő eltöltésére gerjesztenek. Szétszortírozzák az árut, az egyik amire szükséged van itt, a másik a túlsó felében, hát persze, hogy észreveszel még ezt-azt....és mivel nagy szükséged van rá, meg is veszed.
Szemernyi problémám támadt, már a belépésnél. Bemutattam a biztonság éber őrének a táskámban hurcolt ajakápolót, bontott csomag zsebkendőt és cigarettát. Egykedvű képén gunyoros mosoly jelent meg, amikor megkérdezte: "és abban a kis csomagban mi van"?
- Kábítószer!- feleltem- Soha nem indulok el otthonról a kedély-javítóm nélkül.
Felhorkant, majd hivatalos hangon belesusogott a vállára tépőzárazott rádióba: "Drogos, figyelem, drogfutár! "
A pultnak támaszkodva vártam, míg előkerül a nehéztüzérség. Jöttek is. Ketten. Egy szalmaszál-vékony szőke lány és társa: a kb. 160-165 cm magas "véreb". Kék pulóvere alatt farmardzseki feszült, gondolom ezzel emeli ki nem létező izomzatát. Rájuk néztem, elkapott a röhögőgörcs. Nálam ez nem egyszerű eset, néha órákig is eltart. Közölték, hogy most pedig bizony velük kell mennem. Hát vigyetek, ha akartok, gondoltam, de nem szóltam egy szót sem. Foglalt volt a szám. Épp arcon nevettem őket.
- Mit szeretnél? - kérdeztem fagyosan, amikor a Minirambó a táskám fülét kezdte markolászni.
- Velünk kell jönnie, vizsgálat lesz! - határozottan lányos hangja volt. Kis cukorfalat.
- Rektális? Mert akkor előtte lezuhanyoznék! - vigyorogtam.
- Rendőrt is hívjak?- szólalt meg végre a szőke démon, a maga 30 kilójával.
- Gruppenben nem szeretem, nem tudom megosztani a figyelmemet. - közöltem vele, majd kigomboltam a kabátomat.
- Mit csinál? -kérdezte Mini.
- Vetkőzöm. Vagy nem itt akarják csinálni?
- Ezeket a dolgokat hátul szoktuk intézni.
- Óóóó de kár. Én szeretem a nyíltságot.
- Jöjjön már, kérem! - és elkövette azt a hibát, hogy megfogta a karomat. Ezt nem kellett volna.Jobb lábammal teljes erőmből a lábára tapostam, éreztem ahogyan cipősarkam alatt megrebbennek a lábujjai.
Szó megszakad.... Szőke egyik lábáról a másikra áll, úgy látszik ezek megérzik egymás fájdalmát.
- Nos? Megyünk? - kérdeztem.
- Hová?
- Hát maga mondta, hogy ezeket a dolgokat hátul kell intézni! Menjünk és legyünk túl rajta, ilyen kis cuki fiúval biztos gyorsan megy majd!
Bájosan belekaroltam, és léptem egyet.
- Most mi van? Nem jössz? - biztatóan néztem rá.
- Hová? Neeeem.....- nyögte, önbizalma elröppent.
- Megmutatom a csomagomat. Meg ami benne van! Na, hát már nem érdekel? - kacsintottam le a magasból.
Hátrafordult, pár pillanatig meredt szemekkel nézte a biztonsági őrt, majd ráordított:
- Amikor azt mondtam rossz egyedül, nem a szexre gondoltam, te bunkó!! Egyébként ha nem vetted volna észre, én homoszexuális vagyok!
Végszó.
Mini elrohant, nyomában lobogott Szőke is, nehogy lemaradjon valamiről.
Mosolyogva fordultam az őrhöz: "a csomagban intim betét van, nőből vagyok, menstruálok. Kell. Ilyen egyszerű. Egyéb kérdés?"
Nemet intett bús fejével, én pedig belépést nyertem a kapun, mely mögött feltárult maga a vásárló- édenkert.
..........
Teli kosárral battyogok a kasszához. Vidám, körbe-piercingelt arcú lány ül bent. Elsőre szimpatikusnak találom. Mi tagadás, másodjára is. Épp a mellette ülőnek mesél: És azt akarják, hogy kivegyem a vasakat az arcomból, mert riasztja a vevőket!
Muszáj beleszólnom: "Ez negatív diszkrimináció, Kedves! Nehogy kivedd a vasaidat. Szerintem remekül áll mind! Ha innen kidobnak, menj a munkaügyi bíróságra, tetszeni fog nekik az ügy! És keress meg ha állás kell, van egy tetováló ismerősöm, épp kisegítőt keres!"
Biztatóan mosolygok, míg becsipogja a vásárolmányaimat. Kosárba rakodok, felveszem a kabátomat. Megvárom, míg a zsebébe gyömöszöli a cetlit a telefonszámommal. Indulok.
Indulnék.
Villog, sípol, szirénázik mellettem a biztonsági kapu.
Sóhajtva teszem le a kosarat. Mikor meglátom a közeledő Minit és ölebét, elkezdem gombolgatni a kabátom. Immáron kifelé.
Mini megpillant. Meg is dermed rögvest. Szőkének több idő kell. Agya felfogja a látványt, hátat fordít. Integetek. Mini tanácstalanul áll. Hol jobbra, hol balra nézeget, remélve, hogy valamely irányból segítség érkezik. Sehol senki.
- Most mi van? - kérdezi a vasalt arcú lány.
- Nem tudom, de sietnék.- közlöm, s kérdőn emelem kezeim Mini felé: nem jössz?
Nem jön. Visszabújik az odújába, magával vonszolva az értetlenkedő Szőkét.
Vállamat rándítom csupán, és megint gombolkozásba fogok. Kosaramból a hátizsákomba pakolok, és elhagyom az áruházat.
Hazafelé a villamoson még mindig ezen röhögök. Többen érdeklődve néznek rám, de nem érdekel. Amikor leszállok a házunk előtt, még mindig azon derülök:
hogy mik meg nem történnek manapság...
:):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):):)
A cikket írta: Postáska
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre:
Nem fogod elhinni; rágógumi papír (is) !!! :)
Hát igen kérem...ez az új fajta biztonsági rendszer :)
Válasz erre: Postáska
És rajtad mi szokott csipogni? Esernyő, táskacsat?? Mert az még olyan édes tud lenni :)
Válasz erre:
Na hallod, ezek ilyenek! Meg tudlak érteni...
Válasz erre: Postáska
Tegnap munkába menet becsattogtam a "kisteszkóba" ott nálunk, és csak úgy zengett az egész. Kisétáltattak, besétáltattak, én megmondtam, hogy csak a bankkártyám, mert az szokott...nem hitték el. Meglengettem a tárcámat a kapu előtt, és jééé: Csipogott! Na ugye?! - vigyorogtam, és be sem mentem vásárolni, mert elkéstem volna a melóból... Nem voltam épp humoromnál...
Pussz:P.
Válasz erre:
Ejj, ez megint jól sikerült! :)
Képzeld, én befele menet is szoktam "csipogni" ! Bibibíííííííííí;-)
Pussz:P.
Képzeld, én befele menet is szoktam "csipogni" ! Bibibíííííííííí;-)
Válasz erre: Tündér
Szia Postáska!
Ez nagyon tetszik nekem:-)
Gratulálok!
Pussz,
Tündér
Pussz: P.
Ez nagyon tetszik nekem:-)
Gratulálok!
Pussz,
Tündér
Válasz erre: anubis
Tényleg szerencse, hogy jó a humorod, én már üvöltöttem volna, pedig alapjáraton nyugodt ember vagyok, de az ilyen kihoz a sodromból.
Van egy Auchan az Árpád - híd után nem sokkal. Ott én akkor is becsipogtam a pénztárnál, ha csak falatnyi szoknya és ujjatlan póló volt rajtam. Haverékhoz szoktunk feljárni Pestre, a harmadik ilyen eset után már azt hittem, felboncolnak, hátha találnak bennem valami fémet, amiért jelez a kapu.
Nekem nem volt ennyi türelmem, első alkalommal kihajítottam a pultra az őr elé a táskámat, mire közölte, hogy ő nem nyúlhat hozzá. Na, ekkor szakadt el a cérna, kirámoltam mindent a táskámból, és érdekes módon semmi nem volt benne, csak egy törött borítójú Hair cd, amit régen kaptam. Visszapakoltam, vörös fejjel, mert ugye ezer ember néz közben, mire az őr megjegyzi, hogy neki is a Hair a kedvence. Ez az a szituáció, amikor már semmit nem tudtam mondani.
Neked gratula a cikkért, és a helyzetmegoldásért is:)).
Igyekszem legközelebb hasznosítani az itt tanultakat:)).
Puszi,
J.
én bírom a gyűrődést :) Bár nem pösti lyány vagyok, azé mögszokom lassan ezt is.
Kénytelen vagy bevenni a lesz@rom-kapszulát, mert különben fejre állnál az idegtől....
egyébként szerencséje, hogy jó kedvem volt ( mert sütött a nap), így jobban viszonyultam a helyzethez.
Gondoltam beírok a vásárlók-könyvébe, de nem akartam elrondítani azt a szép fehér lapot. Meg aztán mit írtam volna? " Jó volt itt vásárolni! Igaz rám-hívták az őröket, de amikor rendelésre érkezett kurvának néztek, az nagyot lendített az önbizalmamon! "
Hát kell ez nekik? Hát kell ez nekem?
:):):):):):):):)
Pussz: P.
Válasz erre:
Na, a frászt hoztad rám. :)))))
Amúgy most ki volt a homoszexuális, és azt ki mondta kinek? Mert az nem jött le nekem világosan.
Puszi! D. J.
P.
Amúgy most ki volt a homoszexuális, és azt ki mondta kinek? Mert az nem jött le nekem világosan.
Puszi! D. J.
Van egy Auchan az Árpád - híd után nem sokkal. Ott én akkor is becsipogtam a pénztárnál, ha csak falatnyi szoknya és ujjatlan póló volt rajtam. Haverékhoz szoktunk feljárni Pestre, a harmadik ilyen eset után már azt hittem, felboncolnak, hátha találnak bennem valami fémet, amiért jelez a kapu.
Nekem nem volt ennyi türelmem, első alkalommal kihajítottam a pultra az őr elé a táskámat, mire közölte, hogy ő nem nyúlhat hozzá. Na, ekkor szakadt el a cérna, kirámoltam mindent a táskámból, és érdekes módon semmi nem volt benne, csak egy törött borítójú Hair cd, amit régen kaptam. Visszapakoltam, vörös fejjel, mert ugye ezer ember néz közben, mire az őr megjegyzi, hogy neki is a Hair a kedvence. Ez az a szituáció, amikor már semmit nem tudtam mondani.
Neked gratula a cikkért, és a helyzetmegoldásért is:)).
Igyekszem legközelebb hasznosítani az itt tanultakat:)).
Puszi,
J.
Neked se lennék a cipődben talpbetét, pedig a lábszagot még bírom is.
Pinokkió
Szerintem mostantól ne lépj ki a lakásotok ajtaján. Te vonzod a bajt. :-)
Még szerencse, hogy van humorod.
Nagyon jót derültem :-)
Éva