újabb események régebbi események további események
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

Kávépercek

2011. február 10. - Látogatók száma: 65

Van aki vele ébred, és mindennapjai része, van aki csak alkalmanként él vele, van aki gyorsan felhörpinti és van aki hosszasan kiélvezi. Így vagy úgy, mindannyian találkozunk vele. A fekete levessel, a kávéval...

Háromszor is megigazította a loknis szőke babáját, mire az, végre hajlandó volt a székben maradni.
- Ejnye, nem szereted a kávét? Majd te iszol mást - békélt meg a kislány.
Kiosztotta, az apró csészéket, gondosan aljat tett mindegyiknek, és a kicsi kancsóból, képzeletbeli kávét töltött minden vendégének.
- Cukort? Tejszínt? Vegyetek csak nyugodtan, meg kekszet is!
Ő is belekortyolt a saját csészéjébe, aztán megtörölgette a szája szélét a zsebkendőjével.
- Isteni ez a kávé, igaz lányok? Ezért érdemes felkelni.


- Te is kérsz kávét?
- Én? - lepődött meg.
- Igen. Elég nagy vagy már hozzá - mondta az idős hölgy. – Ebben a korban, már én is kávéztam.
- Kérek – Milyen régen várt erre. A kávézás, az annyira felnőttes dolog, sokszor elképzelte magát fiatal nőként, kávét szürcsölgetve a többi felnőttel. És most együtt kávézik a nagyival.
Beleivott a bögrébe. A fekete folyadék a cukor ellenére is kesernyés ízű volt.
- Na, hogy ízlik?
- Finom - nem volt túl meggyőző. De azért itta. Mintha ettől válna felnőtté.
- Miért van az, hogy a németek balra keverik, az angolok jobbra a kávét? – pajkos mosoly ült ki a ráncos arcra.
- Nem tudom - válaszolt, némi gondolkodás után.
- Hát, hogy feloldódjon a cukor!
Nevettek. És ő arra gondolt, igen, felnőtt lett.

- Szia! Nem gond, ha ideülök, sehol nincs már hely? – körbemutatott a szabad kezével, ezzel is alátámasztva állítását: a kávézó zsúfolásig megtelt.
- Helló! - nézett fel a könyvéből. Tekintete akaratlanul is követte a férfi kézmozdulatát, és végigpásztázott a helységen. – Persze, ülj csak le!
A jóképű férfi letette a forró csészét az asztalra, majd kezet nyújtott - Nagy Péter vagyok!
- Kovács Andrea – viszonozta a gesztust.
Órákig beszélgettek a kávézóban, vendégek jöttek-mentek, ők belefeledkeztek a társalgásba, csak a pincér zavarta meg őket időnként, amikor az újabb kávékat szolgálta fel. Már sötétedett, amikor indulni készültek és rendezték a számlát.
Az öreg pincér figyelemmel kísérte a pár távozását.
- Hej, de szép dolog a szerelem! – széles mosollyal az ajkán, felkapta a tálcát, és folytatta a munkát.


- Andi! Kész vagy már? - türelmetlenkedett.
- Igen, mindjárt megyek! - kiabált ki a fürdőből.
Semmi kedve nem volt semmihez. Álmosnak érezte magát és fázott, egyetlen vágya egy hatalmas bögre kávé volt. Az sem lett volna baj, ha vödör. Megtörölte a kezét, és a férje után indult. A hallban, nem találtak senkit.
- Meghalok egy kávéért! – nyűglődött.
- Kerítsük elő a recepcióst – javasolta Péter.
Ki sem mondta, ott termett, az alacsony, bajszos, sötét férfi.
- Buon giorno! – köszöntötte a párocskát lelkesen.
Mivel az angol nem tartozott a portás erősségei közé, kézzel-lábbal és igen csekély olasz szókincsükkel, próbáltak kávéhoz jutni. Nem jártak sikerrel, a portás nem engedett abból, hogy majd reggeli időben, túl korán van, még nincs kávé. Péter indulni akart.
- Nem megyek sehova, nekem kávé kell, és nem hiszem el, hogy nem tudnak adni, ha máshogy nem a bárból, elvégre olaszok vagy mi! – mérgelődött Andrea.
- Ne csináld már! Majd menet közben veszünk, ha látunk, de menjünk már, mert mindjárt napfelkelte, és látni akarom! – egyre ingerültebb volt.
- Ja, csak ne feledd el, padlón a vérnyomásom, és hajnalban keltünk, és ha nem iszom kávét rövid időn belül, annyi a napomnak! – vágott vissza.
A férj elindult, felesége pedig duzzogva követte. Már szédült, és zsibbadtak a végtagjai, utálta ezt az érzést, nem kell sok idő és jön az elviselhetetlen fejfájás, amit semmi nem mulaszt el.
Cortina utcái, egy szellem város látványát nyújtották. Sehol egy ember, rajtuk kívül. Minden üzlet zárva, néma csend uralta az egész városkát.
Elhaladtak két reggeliző hely előtt is, de zárva voltak. Nyitás fél nyolckor. A kis templom órája pedig még csak hat órát mutatott. Te jó ég! - gondolta magában, kizárt, hogy kibírja addig, a fájdalom már befészkelte magát.
- Andi siess már! - kiabált a férje. – Ebben a tempóban, soha nem érünk fel!
Megfordult vele a világ, érezte, vagy leül, vagy elájul. Mély levegőket vett, és próbált erőt venni magán.
- Andi! – szólította újra a férje idegesen. – Mi lesz már?
- Figyelj! Menj egyedül! Én megvárom, hogy kinyissanak. Nem vagyok jól.
- Jó, a szállodában találkozunk – mondta durcásan, és sértődötten otthagyta a nőt.
Megbánta, hogy felkelt ma reggel. Azt is megbánta, hogy ideutaztak. Soha nem is szerette a hegyeket, főleg nem ilyen hidegben. Megbánta a házasságát is, az életét. Annyira sajnálta magát, hogy zokogásban tört ki. Egy női hang riasztotta fel.
- What’s wrong? Signora?
Letörölte a könnyeit, kifújta az orrát, és megnyugtatta a kedves nőt, hogy jól van.
Kellemetlenül érezte magát, azt hitte nincs szemtanúja az önsajnálatának. Alig telt el pár perc, mióta magára maradt a téren. De az idegen nem hagyta annyiban.
- Andiamo! – mondta határozottan, karonfogva a szomorú nőt.
Kinyitotta a kávézót, bevezette Andreát, és leültette a pulthoz. Miközben az olasz nő kávét főzött, végig magyarázott, és bárAndrea nem értett belőle semmit, mégis nyugtatóan hatott rá. Pillanatok alatt ott gőzölgött előtte a latte macchiato. Isteni illata volt, két kézzel megfogta és beszívta, mintha örökre meg akarná őrizni.
A vendéglátó is leült mellé a pulthoz, a saját lattéjával. Vigasztalóan megsimogatta Andi hátát, és azt mondta: - La vita é bella signora!
Összemosolyogtak. És nem számított már semmi, csak a krémes tejeskávé, ami a lelkét is felmelegítette.

Szerette ezt a kávézót. Sokat jártak ide korábban. A plázákért nem rajongott, a természetes fény hiánya, a zsongó monoton hangzavar és a lökdösődő tömeg, nem tette vonzóvá ezeket, a helyeket. Mégis innen a kávézóból, más volt. Mintha sötét ablakból leskelődne az emberek után. Hosszasan iszogatta tejeskávéját, amit itt igen jól készítettek, ez is közrejátszott abban, hogy megkedvelte a helyet, és kívülállóként figyelte az áramló tömeget.
Most nem volt annyira kellemes itt. A hely nem változott, de Andrea igen. Ahogy elmerengett befutott Péter is, a pultnál rendelt valamit, majd leült az asztalhoz. Eszébe jutott első találkozásuk, a zsúfolt belvárosi kávézóban. Péter igen jól festett, elbűvölte őt huncut sötét szemével. Most szomorú és fáradt volt a szempár. Péter látványosan fogyott, nem volt jó bőrben, a válás megviselte. Andi sem volt legjobb formájában, de őt éltette a szabadságvágy, az új élet, az újrakezdés. Nem sokat beszéltek.
- Akkor megfelelőnek találod a megegyezést? – kérdezte tárgyilagosan a nő.
- Azt igen, azt leszámítva, hogy a válást nem találom annak – mondta keserűen. - Miért nem akarsz még esélyt adni? Elfelejted mit esküdtünk egymásnak? – támadott feleségére.
- Ne kezd ezt megint! Sok esélyed volt, eljátszottad. Nem hibáztatlak, nem szeretnék haragban elválni, de vége – végig higgadt maradt.
- Jól van – törődött bele a férfi. – De tudd, ha meggondolod, tudod, hol találsz. Hol kell aláírni?
Elintézték a hivatalos részt, megitták a kávéjukat, majd kézfogással búcsúztak egymástól.
- Vigyázz magadra Andi!
- Te is. És légy boldog!


Viszonylag korán kelt. Már négy napja volt Jesoloban, és már kialakult a napirendje. Először nyaralt itt, nagyon megtetszett neki a hely, és ez még belefért anyagilag. A válás után, csökkenteni kellett a kiadásait.
Felkapott magára valami könnyűt, napszemüveg, és irány a part. A nap már felkelt, de még nem égetett, és a reggeli szellő, kellemesen simogatta az arcát. A napágyak szép sorban feküdtek egymás mellett összecsukva, az ernyők lehajtva, sehol egy strandoló, még pihent a part. A sétálón is csak kocogókkal futott össze, vagy helyiekkel, akik dolgukra igyekeztek. Rövid sétára volt a büfé a szállodától. Ez volt az egyetlen, ami korán nyitott. A tulajdonos már felismerte. A vendéglátósoknak jó a memóriájuk, a visszatérő vendéget megjegyzik, és előre tudják, mit kér.
- Bon giorno! Un latte macchiato e una crema! – mire kimondta, a fiatal srác, már a pultra helyezte a tálcát, mosolyogva.
- Bongiorno Signora! - felelt vigyorogva.
Leült a szokásos asztalhoz. Innen jól látta a sétálókat is, és a tengert is. Hátradőlt a karos székben, hagyta, hogy a szél kényeztesse, élvezte a szabadságot. Lassan kortyolgatva tejeskávéját, gondolkodott az élet nagy és apró dolgain. Életében először volt egyedül, mégsem magányosan. Boldogság járta át a testét, felszabadult a lelke. Készen állt a holnapra.


- Halló! Hallasz engem?
- Igen, bár szakadozik. Nincs térerő?
- Nem tudom. London néha megtréfál.
- Na, és milyen? Hogy tetszik?
- Esik. Megint. Itt minden nap esik, de ezek az emberek annyira pozitívak. Tanulhatnánk tőlük.
- Meghiszem azt. Mesélj, mi jót csinált az én legjobb barátnőm?
- Rossz kislány voltam, és nem tudtam ellenállni a boltoknak. Elképesztő micsoda holmik vannak, baromi olcsón. Itt kéne bevásárolni!
- Andi, ne csigázz! Miket vettél?
- Majd meglátod! Neked is készülök ám meglepivel! Tudod Réka, mert te megérdemled! A munka előbb befejeződött, volt időm mászkálni.
- Előre is köszi! – kacarászott a vonal másik végén, a barátnő.
- Szóval minden szuper?
- Ühüm. Minden. Leszámítva a kávét. Itt nem lehet normális kávét inni, valami vizes löttyöt adnak helyette.
- Ajaj! És hogy bírod a kávéhiányt?
- Egész jól, találtam egy helyet, ahol viszonylag iható, azon kívül meg energiaital. Remélem a bor jobb, ma lesz is alkalmam tesztelni.
- Hova mész?
- Elmegyünk páran a cégtől pubozni. Remélem jó lesz.
- Laci a sármos kolléga is ott lesz?
- Jaj menj már! Gondolom ott lesz ő is.
- Ne tiltakozz! Tetszik neked, te is neki, elég egyértelmű, küldd csak a jeleket, vagy támadd le!
- Bolond vagy! Váltsunk témát, kijössz elém a reptérre?
- Mikor érkezel?
- Holnap este.
- Oké, kimegyek.
- Nálam is aludhatnál. Átpletykáljuk az éjszakát.
- Klassz ötlet. Írd meg sms-ben, hánykor száll le!
- Oké, meglesz! Na megyek készülődni. Légy jó!
- Mint mindig. És jó mulatást!
- Szia!
- Pusz!


A képernyőn még nem volt kapuszám a járatához, úgy döntött szétnéz az üzletekben. Hosszú repülőút várt még rá, de már most fáradtnak érezte magát. Legalább aludni fog. Nem szerette a hosszú repülőutakat, untatták. Ő nem az a mászkálós utas volt, türelmesen ücsörgött a helyén, nem szerette zavarni utastársait. Semmi érdekeset nem talált az üzletben, aztán eszébe jutott, hogy kávét vesz. Ki tudja San Jóséban mi a helyzet ezen a téren, okosabb, ha vesz egy dobozzal, amíg Európában van. Mindenféle kávé volt a polcon, legjobban a kávéfilter lepte meg. Pont olyan, mint egy teafilter. Ezt választotta. Elég a forró víz és kész is a kávé, mégsem instant, azt ő nem szerette.
Másnap reggel már San Franciscóban ébredt, szerelme lakásán.
- Jó reggelt Édes! – köszöntötte a férfi.
- Jó reggelt! - felelte ásítozva.
- Itt van a kávé az én szépséges egyetlenemnek, pont úgy, ahogy szereted.
Andrea beleivott a tejeskávéba, és meglepődve nézett a félmeztelen férfira.
- Te jó ég Laci! Ez isteni! Hogy csináltad?
- Nem nézted ki belőlem mi? – nevetett. - Alábecsülsz Édes.
- Dehogy! Csak nem gondoltam volna, hogy itt lehet ilyen kávét kapni – mentegetőzött.
- Az én drágámnak mindent – jelentette ki. – Online rendeltem a kávégépet is, és a kávét is. Nem nagy varázslat.
- De az!
Laci is visszamászott az ágyba, odabújt Andihoz, és békésen beszélgettek, egymást simogatva.


- Mami! Játszol velem?
- Mit szeretnél játszani kicsim?
- Én leszek a pincér, és te jössz hozzám!
- Rendben van. Ezt a levelet még elküldöm, utána játszunk.
- Addig megcsinálom az éttermet jó?
- Jó.
Befejezte a levelet, kiment az előszobába, és előkeresett a szekrényből egy kalapot. Azt felvette, majd elváltoztatott hangon, megszólalt:
- Jó napot kívánok! Van itt szabad asztal?
- Igen, tessék csak ideülni.
A pici lány élvezte a játékot az anyjával. Még óvódás korban járt, két kis copfocskával, hiányos fogsorral, nem hasonlított egy pincérre, de kétségtelenül, jól játszotta szerepét.
- Mit hozhatok magának?
- Nos, azt hiszem egy kávét kérnék, tejjel.
- Úgy, ahogy apa készíti?
- Igen, úgy nagyon jó lesz.
A kis kancsó megdőlt a kislány kezében, és már nyújtotta is az üres csészét anyukájának. Ő beleivott, és hosszasan ízlelgette, mielőtt lenyelte volna.
- Kisasszony, ez életem legjobb kávéja – jelentette ki elégedetten.
- Jaj anyu, nincs is benne semmi! – kacagott a kislány.
- Dehogy nincs! Benne van a szereteted kicsim.
Ölbe vette az apró gyereket, és elárasztotta anyai csókokkal.


- Hol van már ez a lányka? – aggodalmaskodott az öregúr.
- Ne nyugtalankodj már! Itt lesz hamarosan – csitította az öregasszony.
Feltett egy kávét. Éppen megtelt a kancsó, amikor csöngettek. Az öreg engedte be a kipirosodott arcú lánykát.
- Nem kérsz egy meleg kakaót? – kérdezte a nagyapa.
- Kakaót? Dehogy! Kávét! Nagylány már.
- Kávét? Nem korai az még?
- Miről beszélsz öreg? Már van személyi igazolványa. Lassan kész felnőtt nő lesz.
- Te tudod Édes – nevetett Laci papa, és bevonult a nappaliba.
Unokájuk szótlanul figyelte őket, gondolatai elkalandoztak. Arra gondolt, milyen régi vágya, hogy kávézhasson, és mégis milyen váratlanul érte a lehetőség. Nagyi letette a kávét, és együtt kezdték inni.
- Na milyen?
- Jó – válaszolt, fancsali képpel.
Nagyi gondolatai elkalandoztak, a régmúltba, az első kávéjához.
- Te Zita, mit gondolsz, miért keverik az angolok balra, a németek meg jobbra a kávét?
- Nem tudom.
- Hát, hogy felolvadjon a cukor.
- Jaj, nagyi! – legyintett elnézően.
Milyen szép is az élet. Sok jó és rossz jutott ki, de szerencsére több volt a jó emlék. Hm, igaza volt az olasz nőnek: La vita e bella! Az élet szép. Főleg egy finom meleg bögre kávé társaságában.

Kép: internet.

A cikket írta: MyLife79

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. március 20. 10:47
Szia MyLife!
Kb tízszer nekikezdtem az írásodnak. Mindig közbejött valami. Ezt jelnek is érezhettem volna, hogy ne olvassalak el, de én már csak makacsul ellen szoktam állni a jeleknek (ha olvastál már, tudod). Így történt, hogy tizenegyedszerre nem hagytam magam, és végig olvastalak. Basszus ez remekmű (kis túlzással). Nem értem Zsötemet, hogy ezt nem vette észre?! Tökéletesen megkomponáltad, és precízen hiba nélkül megírtad. Mondjuk az, hogy hiba nélkül, az még kevés is. Irigykedtem erre az írásodra. Én kevés ilyen jót olvastam ezen az oldalon!
Üdv,
Pinokkió

(Ha két részbe teszed, az itt nálunk tényleg jobban vonzza az olvasókat, de ez semmit nem von le az érdemedből! Gratulálok!)
2011. február 11. 17:23

megtekintés Válasz erre: Black Ice - 2011. február 11. 13:21

Szia My Life79!

Nekem nagyon tetszett a történet, főleg mert saját élményeket is felszínre hozott a koffeinbombád :-)
Eszembe jutott a nagymami cikóriája a sparhelten ugyanúgy, ahogy most is magam előtt látom gyermekeim első kapucsínózását.
Szerintem jó a széthúzási státusz mivel életidőzóna ugrásos, és a vissza az indulóponthoz csavar is tökéletesen sikerült.
Jó kávékeverési technika ez, bár érzelmi töltésre többre vágyva olvastam.
De ez csupán az én véleményfecskécském...
Szóval gratula tőlem ez 5csillagos így is.

(Életem legdrágább anyagiak szerinti kávéját tavaly kaptam /+hívtak 1 kávéra :-) 1785ft/db / Lényegében 0,5l volt és fagylalt, jégkocka, kávé stb... volt benne és hideg, és forró szintek voltak a pohárban egyben, de külön. Számomra ez is hihetetlen élmény volt, mint barátom számára a számla (mosoly) .-)

Pux. Üdv. Black Ice

Köszönöm a véleményt :)

Annak ellenére, hogy nem mindig a drága kávé a jó, vagyis helyesebben, lehet a drága kávé is borzalmas, te jól jártál a drága kávéval :))) Még ki sem kellett fizetni :)))

Igen, szerettem a cikóriát, nekem is nagyim csinált olyat :)

My
2011. február 11. 13:21
Szia My Life79!

Nekem nagyon tetszett a történet, főleg mert saját élményeket is felszínre hozott a koffeinbombád :-)
Eszembe jutott a nagymami cikóriája a sparhelten ugyanúgy, ahogy most is magam előtt látom gyermekeim első kapucsínózását.
Szerintem jó a széthúzási státusz mivel életidőzóna ugrásos, és a vissza az indulóponthoz csavar is tökéletesen sikerült.
Jó kávékeverési technika ez, bár érzelmi töltésre többre vágyva olvastam.
De ez csupán az én véleményfecskécském...
Szóval gratula tőlem ez 5csillagos így is.

(Életem legdrágább anyagiak szerinti kávéját tavaly kaptam /+hívtak 1 kávéra :-) 1785ft/db / Lényegében 0,5l volt és fagylalt, jégkocka, kávé stb... volt benne és hideg, és forró szintek voltak a pohárban egyben, de külön. Számomra ez is hihetetlen élmény volt, mint barátom számára a számla (mosoly) .-)

Pux. Üdv. Black Ice
2011. február 10. 17:33

megtekintés Válasz erre: Je t'aime - 2011. február 10. 16:57

Szia!

Nyilván ma sem ittam elég kávét, mert majdnem elaludtam olvasás közben.:)
(5 éve nem iszom kávét, csak ünnepnapon)
Ez a 10 bekezdés 2 részletben is elfért volna, szerintem. Így, hogy a végére jussak mihamarabb, minden 2. sornál kezdtem ugrani egyet. :)
Csak szolidan mondok véleményt, nekem ez olyan light-os, langyos kávé volt.
Egy igazi, kicsi, de erős fekete fejbe vágott volna, és felélénkít, a lakkruhád emlékezetesebb volt számomra. :)

Üdv. Zsötem

Ez nem erős fekete, ez latte :))

Azért 10 bekezdés, mert kávépercek. És kávépercekre van bontva.

Köszönöm a véleményed :)

My
2011. február 10. 16:57
Szia!

Nyilván ma sem ittam elég kávét, mert majdnem elaludtam olvasás közben.:)
(5 éve nem iszom kávét, csak ünnepnapon)
Ez a 10 bekezdés 2 részletben is elfért volna, szerintem. Így, hogy a végére jussak mihamarabb, minden 2. sornál kezdtem ugrani egyet. :)
Csak szolidan mondok véleményt, nekem ez olyan light-os, langyos kávé volt.
Egy igazi, kicsi, de erős fekete fejbe vágott volna, és felélénkít, a lakkruhád emlékezetesebb volt számomra. :)

Üdv. Zsötem
2011. február 10. 11:42

megtekintés Válasz erre: MyLife79 - 2011. február 10. 11:37

Köszönöm, na igen, köszönet a korrektor munkáért :))

Szívesen, nekem is sokat segítettek. :)
És sokat olvasni, megfigyelni. :)
2011. február 10. 11:37

megtekintés Válasz erre: - 2011. február 10. 11:35

Nagyon tetszettek az életképeid, és ahogy a végén a történelem megismételte önmagát. :)

Puszi! D. J.

Ui.: Látom sok munkád volt benne. Kitartás és hajrá! :)

Köszönöm, na igen, köszönet a korrektor munkáért :))
 
2011. február 10. 11:35
Nagyon tetszettek az életképeid, és ahogy a végén a történelem megismételte önmagát. :)

Puszi! D. J.

Ui.: Látom sok munkád volt benne. Kitartás és hajrá! :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: