újabb események régebbi események további események
12:40
Zet válaszolt egy szavazásra
02:50
unpNkuqvhgqsAxe https://www.google.com/ regisztrált a weboldalra
12:38
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:02
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
07:14
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:12
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Infraredcff regisztrált a weboldalra
08:42
Pinokkió módosította a cikkét
23:19
Pinokkió új cikket töltött fel
08:30
RainMachineipk regisztrált a weboldalra

Kávészünet

2011. január 31. - Látogatók száma: 48

Hopkins Rattlidge úgy érezte, fenemód álmos, és mindezt tarthatatlannak találta. A múzeumőrök élete sohasem tartozott a legakciódúsabbak közé, de az övé mintha még az átlagosnál is unalmasabbnak tűnt volna. Az egész épületkomplexumot úgy ismerte, mint a tenyerét. Tudta melyik teremben milyen vásznak vannak, de még azoknak a legutolsó kis ecsetvonásait is képes volt fejből felidézni. Az egész hely a közönség csekély érdeklődése miatt nagy általánosságban ürességtől kongott, és soha még csak kísérlet sem történt rá, hogy valaki megpróbáljon betörni. A tömzsi férfiú emiatt ideje javarészét olvasással töltötte, amivel pallérozta elméjét, és magas szintűvé fejlesztette teremtő fantáziáját.
Hopkins Rattlidge alacsony, kopaszodó emberke volt takaros kis pocakkal, túl a fiatalokat lázba hozó nagy szenvedélyeken, ami kisimult arcvonásain is látszott. Más talán megháborodott volna egy ilyen rettentően unalmas munkától, ő azonban békés volt, és kiegyensúlyozott. Mint Buddha. Mert megvilágosodott élete egyik legnagyobb felismerésének azt tartotta, hogy minden embernek meg kell találnia a maga spirituális útját ahhoz, hogy boldogságra leljen.
Természetesen neki is létezett saját módszere, amelynek kifejlesztéséhez nem kevés türelem, és nagyfokú képzelőerő szükségeltetett. E férfiúban azonban a természetfeletti adottságok megingathatatlan lelki nyugalommal és mitikus hittel párosultak, kiadva színes személyiségének egészét.
Ő csak Kávészünetnek nevezte az eljárást, amelyet akkor követett, ha válságosnak érezte az éberségével kapcsolatos együtthatókat. Ezt biztosan képes volt leszűrni azokból az apró jelekből, mint leragadó szempillák, hatalmas ásítások, addig magabiztos léptek, amelyek fokozatosan imbolygókká váltak.
Hopkinsnak természetesen akadtak más módszerei is, úgymint: a Békés meditáció a zöld mezőn, a Fürdő a vízesésnél, vagy a Barnulás az Aranyparton; de a Kávészünet szertartása kétség kívül a legnagyobb kedvencei közé tartozott. Valóságos reinkarnációt jelentett, mintha kifáradt lényét lecserélné egy új személyiségre, amely magasabb hatásfokon képes szembenézni az élet kihívásaival. Az első korty maga volt az újjászületés: valami olyasmi, mint amikor az ember meztelenül az óceánba veti magát, amelynek pezsgő hullámai egyenesen a szellemi felfrissülés hívogató öblei felé repítik.
Az épületben egyetlen látogató sem tartózkodott, így hát arra a döntésre jutott, baj nélkül megkockáztathatja a Kávészünet luxusát. Hiszen amíg távol van, azalatt semmiféle számottevő változás nem történhet, ő viszont kedélyesebben, és fittebben láthatja el a hátralévő szolgálati idejét.
Nyugodt és természetes léptekkel teremről-teremre haladt, miközben lélekben minden egyes vászonra festett ismerősének odaköszönt. A Hórihorgas Hóhérnak (aki a zord látszat ellenére a kellemes természetű emberek közé tartozott), a Bölcs Szerzetesnek (aki messze nem volt annyira bölcs, mint amennyire szerzetes), és a Fátylas Nőnek (aki imádott férfiakkal kacérkodni, de az átlátszó kis tülljéhez még a leghevesebb pillanatokban is ragaszkodott).
Hopkins Rattlidge végül ahhoz a festményhez ért, amelyet jelen pillanatban keresett, és amely az alkotójától a Velencei kávéház címet kapta. A vászon pompás épületet ábrázolt ragyogó színekkel, amelynek teraszán csinos hölgyek és elegáns gavallérok üldögéltek. Békebeli ruhákban aromás eszpresszót, csábos kapucínert és abszintot kortyolgattak.
A múzeumőr jó darabig mereven nézte a kellemesen öltözött társaságot, aztán fokról-fokra ellazult, és mind lassabban lélegzett, miközben az előtte húzódó kompozíció színárnyalataira összpontosított. Végül az órájára pillantott, majd egyszerűen belépett a képbe, ahol melegen üdvözölte a kint tereferélőket. Fess gavallérok és rafinált dámák egyként köszöntek oda neki, ő pedig úriemberhez méltó ruganyossággal besétált az épületbe, és könnyed eleganciával letelepedett a pultnál.
– Mivel szolgálhatok, signore? – kérdezte a kávégépnél álló kackiás bajuszú férfi ízes olaszsággal.
– Egy jó erős feketét kérek – közölte joviálisan Hopkins, aki ilyenkor természetesen hibátlanul boldogult a dallamos itáliai metódussal.
– Parancsára – vágta rá a pultos szolgálat készen, és bíbelődni kezdett a gőzgomolyokat lehelő presszógéppel.
Miután lefőzte az aromás italt, a múzeumőr áttette székhelyét a teraszra, és oldott társalgásba elegyedett a kint csevegő urakkal és hölgyekkel. Meghallgatta a legújabb pletykákat, miközben a forró kávé és a csatornák fölött lemenőben lévő nap fénye jóleső melegséggel töltötte el. Szelleme kitágult, érzékei felfrissültek.
Miután kellően feltöltődött, visszavitte a csészéjét, aztán kilépett a képből, és ismét az órájára pillantott, amelyen mindössze egyetlen perc telt el.
Ha egy mosolygósan életvidám múzeumőrrel találkoznak, tisztában kell lenniük vele, hogy a fickót Hopkins Rattlidge-nek hívják, és hogy egy perccel ezelőtt még valószínűleg Velencében kávézott.

A cikket írta: Maggoth

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. február 1. 12:06
Az tény, hogy igyekszem változatosan írni, és örülök neki, hogy szert tettem benned egy Hűséges Olvasóra :)
És az tuti, hogy piszok hideg van!
Neked is legyen szép napod!
Pusszancs
Zsolt
2011. február 1. 10:52
Szia Zsolt! Hát Én azt tudom, hogy nagyon jó és kifejezetten tetszik a változatos stílusod, a többféle történeteid! Olvaslak, ki nem hagynám! Legyen szép napod, bár olyan hideg van hogy na! Pusszancs Orsolya
2011. február 1. 10:26

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. február 1. 09:09

Szia Zsolt! Száz szónak is egy a vége Én elképzeltem magam teremőrnek ez az igazság..., mikor olvastam! Lehet ezért! Szép napot neked és írásod tökéletes! Írj még nekünk! Pusszancs Orsolya

Oké, ebben kiegyezhetünk (bár tökéletes írás nem létezik, legalábbis nekem még nincs olyan), írok még.
Pusszancs
Zsolt
2011. február 1. 09:09
Szia Zsolt! Száz szónak is egy a vége Én elképzeltem magam teremőrnek ez az igazság..., mikor olvastam! Lehet ezért! Szép napot neked és írásod tökéletes! Írj még nekünk! Pusszancs Orsolya
2011. február 1. 08:50

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. január 31. 11:00

Zsolt! Lehet igazad van...! Szép napot Orsolya

De az is lehet, hogy nincs :D
2011. január 31. 11:00
Zsolt! Lehet igazad van...! Szép napot Orsolya
2011. január 31. 10:52

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. január 31. 09:49

Elolvastam kétszer, na de festménybe nem járkálunk be igaz? Maximum álmodhatunk dolgokat és beleképzelhetjük magunkat Én azt gondolom! Pusszancs Orsolya

Én meg azt mondom, létezhetnek különleges képességű emberek, akik többre képesek, mint mi, és még csak nem is látszik rajtuk kívülről :)
Én szeretek elképzelni ilyen természetfeletti alakokat, mert érdekes történetekkel szolgálhatnak, de hát ilyen egy mesemondó, két lépéssel a föld felett jár :D
Pusszancs
Zsolt
2011. január 31. 09:49
Elolvastam kétszer, na de festménybe nem járkálunk be igaz? Maximum álmodhatunk dolgokat és beleképzelhetjük magunkat Én azt gondolom! Pusszancs Orsolya
2011. január 31. 09:47
Honnan tudod, hogy csak álom volt? :D
Köszi, hogy tetszett :)
Pusszancs
Zsolt
2011. január 31. 09:38
Kedves Zsolt! Ez nagyon jó valóság és álom keveredése..., csak gratulálni tudok, hogy ilyen jót olvashattam tőled! Megtripláznám a csillagokat, gondolatba tedd hozzá! Pusszancs Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: