Képek 12.
Látogatók száma: 64
Milyen érdekes az emlékek mennyire elnyúlnak és a ma mennyire mulandó. Nem is hisszük el, csak mikor szólnánk valakinek és nincs kihez. Elfelejtünk emberi kapcsolatokat ápolni és elfelejtünk élni is rohanunk, és nem becsüljük a ma képeit.
Pedig bárhogyan nézzük a ma képei holnapra emlékek, vagy meg sem történt esetek.
Mostanában sokat kellett a városban és gyógykezelő Intézményekben megjelennem.
Van egy orvosom, és lelkiismeretes. Velem minden féle képen, bár ismeretségünk a nagyon rég múltba nyúlik vissza, mikor még ifjoncként kosarazott én szurkoltam, bár mikor én voltam pályán Ő szurkolt.
Így a közös múlt és a jelen nyomora összesodort minket. A betegek sorra irigykednek, hogy klassz doki és pont én fogtam ki, meg ajánljam már be a betegtársamat is.
Ma egy másik doki is átjött a vizsgálatokra és megnézett Ő is. Karonfogva féltve kísért, Ő osztálytársam volt a gimiben. Na megint a betegek féltékenyek és irigyek lettek rám.
Este jött a kosaras beteg és hazafuvarozott, és reggel vissza.
Csak kivizsgálás, tehát ha nem vagyok bent késő éjszaka nem gond.
A doki valóban csodás, és jól néz ki, de nős és családos, amit én tartok figyelemben. Ami pedig régen volt elmúlt és lehet igaz sem volt csak álmodtuk mind a ketten. Bár szeretettel beszélnek velem és féltenek és ez nagyon jól esik.
A házi orvosom is meglátogatott, mert bent járt. Na a szobatársak, rögtön kérdőre fogták:
-Maga kije a betegnek? iskolatársa, csapattársa, vagy kije?
- A hódolója mondta az orvosom és kacsintott egyet.
Meglepődtem,mikor bevittek az orvosi szobába kérdezte mi van?
Elmondtam az orvosok rendjét, Ő nevetett és azt mondta akkor jól válaszolt.
Na hogy jobb legyen a féltékenység visszakísért a szobámba és megpuszilt, de egyértelműen, melytől én lepődtem meg, de annyit mondott:
-Drága betegem, holnap is jövök, mert még van hátra pár dolog.
Na mikor megérkezett a párom a betegek elárasztották, mert én épp röntgene voltam.
Mondjuk Ő sem ijedős fajta, Így mondta nem baj, ha az orvosok körül rajongják, mert akkor meg gyógyíthatja az egyikük. Elmondtam mi volt és nevetett.
Lassan félek, ha doki jön a szobába. Erre bejön a műtős fiú, aki megpuszil, Ő a fiam barátja. Na eláshatom magam a betegek előtt, hogy miért nem nyögök mint Ők.
Talán el sem hinnék, hogy magas a fájdalom küszöböm, és nem vagyok vinnyogós nyanya. Jól tűröm a fájdalmakat.
Ezek után, ha megszólalok élve felkoncolnak.
Csendbe maradok és másnap a dokival megállok és viszek sütit be nekik, meg üdítőt.
Kabaré, de hát sok barátom van és valóban nem egy unalmas nő vagyok, mert a humorom egyedi és megnevettetek mindenkit. Nem egy szomorú típus vagyok, és nem is akarok az lenni. Elég lesz hamvasztás után szomorkodni, ha kell, bár mondtam a szerveimet használják fel, hátha felvidít majd még valakit.
Hamvasztva leszek, a két deka sem ide, sem oda. Inkább értelmes dologra használják fel, mintsem kárba vesszen. Édesapám és Öcsém is úgy van elhelyezve, én is úgy leszek. Ami jó és használható legyen a másé, hogy élhessen, ha ezzel segítek valakinek. Nekem ez is öröm. Én nem félek, mert a lelkem úgy is szabadon jár majd mint a madár, és vigyáz azokra, akik a barátaim, és szeretteim. Én hiszem.
U.I.: A Bori édesanyja kijött a kórházból és meglepődött, hogy lánya mennyit változott. A Bori engem is látogat és örül nekem. Erika üdvözöl az édesanyja, és kívánja mihamarabb hosszabb időt beszélhessünk. A férfi, aki kísérgetett meglátogatott és nagyon örültem Neki, mert kedves volt, és nem szaladt ki a teremből, mikor meglátott leizzadva és fáradtan a vizsgálatok után. Aranyosan megfogta a kezem és átadta a virágot, megpuszilt és azt mondta, fogunk mi még együtt táncolni. Na ezt megvárom!!!!!!!!!!
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend