újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Kíra 4. rész

2011. április 14. - Látogatók száma: 82

Tízig számolok és… Csak elindulni nehéz… csak akkor van egy kis félsz… Aztán már egyszerű minden!

- Kíra! Hun vagy, te lyány? Gyüjjél ide gyorsan, mert szíjat hasítok a hátadból! – hallotta az anyja borízű hangját az udvarról. Éppen a tüzet élesztgette a csupa lyuk kályhában, hogy megfőzze vacsorára azt a pár szem fonnyadt krumplit, amit a zöldségestől kapott hazafelé. Az anyja hangja nem sok jót ígért, így sietve letette a kezében lévő kukoricacsutkát, és elindult kifelé. Az ajtóban megtorpant. Anyja mellett egy rosszul öltözött, mosdatlan, sunyi képű férfi állt. Az apjával lehetett egyidős. Az arca bal oldalán, hosszú forradás húzódott a szájától, egészen a szeméig. A markáns arcél, a furán vizslató szempár kegyetlenséget sugárzott. Kírának, görcsbe rándult a gyomra.
- Na, itten van-e! Szép lyány, okos lyány. Tanul. Tud mosni, meg takarítani is – kapaszkodott meg a nő az ajtófélfában.
- Szép lyány, de nyápic – mondott ellent a férfi, de le sem vette szemét a lányról.
- Maj megasszonyosodik – jött a válasz azonnal.
- Sokba gyün az nekem.
- A kocsmába azt mondta, kell! Akkor vigye, holnap már adom másnak!
- Anyám! – sikított fel Kíra - mit akar itt ez az ember? Oda akar neki adni? Engem nem lehet csak úgy adni-venni! Nem ló vagyok én!
- Befogd nekem a szájadat! Nézzenek oda! Börtönbe juttatja a saját szülőapját, aztán még ő kiabál? Csomagoljad össze a cókmókodat, aztán elmész ezzel a kedves emberrel. Tisztán tartod a házát, csinálod, amit mond! Legyél kedves vele, akkor engedi, hogy iskolába járj! Ha panaszt hallok rád, haza ne gyere, mert egyesével tépem ki minden szál hajadat!
Hiába volt sírás, könyörgés, az anyja hajthatatlan maradt, a férfi meg már kezdett türelmetlenkedni.
- Nincs nekem erre időm, asszony! Ha nem akar, hát nem gyün, de akkor a pénzemet is kérem vissza!
- Megy ez, még egy kicsinykét várjon, beszélek vele - ezzel fogott egy papucsot, és Kíra után ment a szobába. Csak a huppogás hallatszott, ahogy a papuccsal többször lesújtott, meg a jajgatás. Aztán annak is vége lett. A lány végre - valahára elindult a férfi után.

Alkonyodott, amikor elindultak a városba vezető úton. Elől a sebhelyes arcú férfi, néhány lépéssel lemaradva a lány. Kíra vállát húzta a batyuja. Mindene elfért egy lepedőben. Az ütések nyomán sajogtak a csontjai, a könnyeit nyeldeste. A férfi néha mérgesen hátrafordult, megnézni, miért vánszorog olyan lassan a lány, miért nem siet, de aztán szó nélkül ment tovább. Mintha órák óta gyalogoltak volna. Végre aszfaltosra váltott az út, a házak rendezettebbek lettek, majd kigyúltak a városi fények, sárgásra festve az érkezőket.
Átkeltek a hídon, éppen ráfordultak a posta utcájára, amikor váratlan dolog történt. Kíra megállt, fogást keresett a lecsúszni készülő batyuján. Egy pillanatra felemelte lehorgasztott fejét, amikor szembe találta magát Zolival. A fiú is észrevette, egy lépést tett a lány felé, amikor megfordult a sebhelyes, és mérgesen rámordult a lányra.
- Nem érünk rá, igyekezz!
A lány ránézett a férfire, aztán a fiúra. Lassan a másik irányba fordította a fejét, és elindult a sebhelyes után.

Hajnalban egy fekete hajú nő botorkált a gyér világítású utcán a folyó felé. Hideg volt, de ez nem tartotta vissza. Konokul sietett. Nem vitt magával mást, csak a szégyent. Lehelete fehér ködként ölelte körül az arcát, mintha a lelke távozna apró adagokban.
Bízott benne, hogy elég erős lesz. Erősebb, mint azon a délutánon, amikor a rosszarcú bezárta a szobaajtót. Erősebb, mint amikor nyüszítve kuporgott a sarokban, miután a férfi, dolga végeztével magára hagyta. Erősebb, mint az anyja, aki, mint egy lókupec, eladta. Nem akart szembenézni a saját félelmével. Félt már eleget. Még egyszer, futólag végiggondolt mindent. Így lesz ez jó, nyugtatgatta magát, miközben elérte a folyó árterét.
A hídig át kellett botorkálnia a rakodópart kőtengerén. Csetlett - botlott. Egy éles kő felsértette a lábát. A hirtelen jött fájdalom feldühítette. Lassan haladt, legalábbis úgy érezte. Az éjszaka sötétjében felsejlett a híd acélszerkezete. Felkapaszkodott a töltés oldalán, majd elindult a híd közepe felé. Ott egy pillanatra megállt. Pár másodpercig idegesen toporgott, aztán csak nézte és hallgatta a méltóságteljesen hömpölygő vizet. Ránézésre olyan egyszerűnek tűnt az egész. Mégsem tudott mozdulni. Szomjúság gyötörte. A jéghideg vaskorlát kegyetlenül égette a kezét. Fázni kezdett.
Gyorsan túl kell esni a dolgon - gondolta.

Tízig számolok és… Csak elindulni nehéz… csak akkor van egy kis félsz… Aztán már egyszerű minden! Majd a víz lemossa a bélyeget. Ott majd végre olyan leszek, amilyen mindig is lenni akartam!

A cikket írta: Nurse

9 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. július 21. 19:49

megtekintés Válasz erre: Black Ice - 2011. július 21. 10:26

Szia Nurse!

Még mindig sokszor olvasom Kíra történetét.
Te tudod meséltem miért fontos fekete-fehér jégként ez nekem.
Ma is hallgattam egy számot és visszatértem újra olvasni. :-)
Kár hogy többször nem lehet értékelni.
De azért hagyok valami ajándékot.

Weszélyes Elemek - Háború (feat. Mario) (+ dalszöveg)

http://www.youtube.com/watch?v=YwleePp0OkY




"
Rerfén (2x)

Háború megy Földtől égig
Csak azért, hogy meg tudj élni
Mert te úgy ébredsz fel reggel
A családod nincs melletted

Gyurma Bone:

Háború ez már rég nem béke
A gondokat elemésztem
Azokat a napokat mindig néztem
Amiket tudtam elintéztem
Elítélnek, elrejtenek, megtagadnak, félre néznek
Tudatom veletek Én ezt érzem
Végig élem a szenvedésem
Kérdezem így mit érsz ha félsz, belül égsz
Ez az egész de kész, a pénz a vész
Mert ha itt a végzet, ott a gonosz
De nálam csak az Isten szoroz
Nem akarok én így élni
Nem akarok többet félni
Nem haladok, aratok, maradok, magamon érzem
A pusztulás mélyén csak a szegénység éget
A reménység táplál és így jobb lesz talán
Érzem, hogy gyengülök, nézz le rám atyám

Refrén (2x)

Mario:

Tudom vannak gazdagok szegények
Nem értem, temérdek bánat
Szomorúság ami visz minket
Hajt a vérem a sárba
Ez az élet? Előbb-utóbb te is megérted!
És ha érted? Minden napunk keményebb!
Ezeket kaptuk, nem tagadjuk
Az Istentől azt megfogadtuk, megtanultuk
A napokat úgy élem meg mint ha már utolsó lenne
Még nem súlyos ár az élet
Ébredj fel, csak a pénz kell
Amiket látunk, arra vágyunk
Az érzéstől már szinte szállunk
Szégyenfoltok a gondok
Folyton azt mondom elegem volt, elegem volt
Szomorúság és bánat állandó örök nyomor
Hááá áááá :)

Rerfén (2x)

Káló Bone:

Keserűség, szenvedés vagy
Dalom ne vedd zokon
Nagyok a gondok
Elveszik a koldustól a botot
Forradalom, hozzátok szól a dalom
Hiába akarok jó lenni, elátkozott vagyok
Szegények az utca gyerekei
Sok ember elfeledi
Azokat a a dolgokat, elveket, tetteket elvetve keresi a cigány
A sírodra már nem jutott virág
Szanaszét szed, kivégez ez az élet
Megfogtam a kapát nem szégyellem
A gyermekem éhezett és megjött a pénz
A fiamon a legdögösebb Nike cipő és kész
Ez lett a helyzet, érte tettem amit tettem
Bang

Refrén (2x)
Outro"

PEACEtelettel baráti üdv. Pux. Lacó

Köszönöm szépen!
Igazán nagyon aranyos vagy. Meghallgattam, értem

Puszi: Nörszi
2011. július 21. 10:26
Szia Nurse!

Még mindig sokszor olvasom Kíra történetét.
Te tudod meséltem miért fontos fekete-fehér jégként ez nekem.
Ma is hallgattam egy számot és visszatértem újra olvasni. :-)
Kár hogy többször nem lehet értékelni.
De azért hagyok valami ajándékot.

Weszélyes Elemek - Háború (feat. Mario) (+ dalszöveg)

http://www.youtube.com/watch?v=YwleePp0OkY




"
Rerfén (2x)

Háború megy Földtől égig
Csak azért, hogy meg tudj élni
Mert te úgy ébredsz fel reggel
A családod nincs melletted

Gyurma Bone:

Háború ez már rég nem béke
A gondokat elemésztem
Azokat a napokat mindig néztem
Amiket tudtam elintéztem
Elítélnek, elrejtenek, megtagadnak, félre néznek
Tudatom veletek Én ezt érzem
Végig élem a szenvedésem
Kérdezem így mit érsz ha félsz, belül égsz
Ez az egész de kész, a pénz a vész
Mert ha itt a végzet, ott a gonosz
De nálam csak az Isten szoroz
Nem akarok én így élni
Nem akarok többet félni
Nem haladok, aratok, maradok, magamon érzem
A pusztulás mélyén csak a szegénység éget
A reménység táplál és így jobb lesz talán
Érzem, hogy gyengülök, nézz le rám atyám

Refrén (2x)

Mario:

Tudom vannak gazdagok szegények
Nem értem, temérdek bánat
Szomorúság ami visz minket
Hajt a vérem a sárba
Ez az élet? Előbb-utóbb te is megérted!
És ha érted? Minden napunk keményebb!
Ezeket kaptuk, nem tagadjuk
Az Istentől azt megfogadtuk, megtanultuk
A napokat úgy élem meg mint ha már utolsó lenne
Még nem súlyos ár az élet
Ébredj fel, csak a pénz kell
Amiket látunk, arra vágyunk
Az érzéstől már szinte szállunk
Szégyenfoltok a gondok
Folyton azt mondom elegem volt, elegem volt
Szomorúság és bánat állandó örök nyomor
Hááá áááá :)

Rerfén (2x)

Káló Bone:

Keserűség, szenvedés vagy
Dalom ne vedd zokon
Nagyok a gondok
Elveszik a koldustól a botot
Forradalom, hozzátok szól a dalom
Hiába akarok jó lenni, elátkozott vagyok
Szegények az utca gyerekei
Sok ember elfeledi
Azokat a a dolgokat, elveket, tetteket elvetve keresi a cigány
A sírodra már nem jutott virág
Szanaszét szed, kivégez ez az élet
Megfogtam a kapát nem szégyellem
A gyermekem éhezett és megjött a pénz
A fiamon a legdögösebb Nike cipő és kész
Ez lett a helyzet, érte tettem amit tettem
Bang

Refrén (2x)
Outro"

PEACEtelettel baráti üdv. Pux. Lacó
 
2011. április 16. 09:22
Kedves Nurse!
Ez a cikk olyan mintha a huszadik század elején íródott volna, talán akkor ez megtörténhetett, te olyan valóság hűen írtad mint egy rendes író.
Az anyját ha van ilyen anya , azt azzal büntetném hogy megerőszakoltatnám egy csomó randa pasival , és addig itatnám míg bele nem fulladna, szó szerint.Mert ő nem anya!!
szia joboszi
2011. április 15. 07:55

megtekintés Válasz erre: Nurse - 2011. április 15. 07:18

Sajnos ezt az élet így írta. Talán legközelebb vidámabb sztorikat hoz. :-)

Köszi, hogy olvastál!

Nurse

Látod Nurse, ez az amit én másként szerettem volna, hogy ne az élet írja így, hanem te, másként.
Amit éreztem végig az írásodban, hogy te megváltoztathattad volna ennek a lánynak az életét, mert annyira szerette volna, hogy más legyen, hogy jobb legyen.
Most már mindegy. Ugyanott vagyunk. Másoknak sem sikerült, neked miért sikerült volna. Ha jobban akarod, akkor talán. :-)
2011. április 15. 07:18

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. április 14. 23:12

Nagyon tetszett, bár valahol mélyen jobb sorsot szántam volna a lánynak, de az élet az mindig kegyetlen, s ott nincs mese.
Tetszett! Üdv Éva.

Sajnos ezt az élet így írta. Talán legközelebb vidámabb sztorikat hoz. :-)

Köszi, hogy olvastál!

Nurse
2011. április 15. 07:17

megtekintés Válasz erre: Je t'aime - 2011. április 14. 20:27

Szia Kedves Nurse!

Ami jó, azt a végével szoktam kezdeni, a desszerttel.
Ezt a 4. részt olvastam eddig, kezdtem a végével.
Igazán egyedi, és tökéletes. Az Árvácska c. filmet juttatta az eszembe, nem azt a történetet, hanem a kis lelkét, ahogy összetörik, ahogy megharapdálja az élet.
Szépen írtad meg, én a tájszólásos részt megspékeltem volna igazán töményre.
Mondjuk nincs nehéz dolgom, ezen a vidéken szögediesen beszélni. :)
Pld. : kell=köll, már= má' , aztán=oszt, igyekezz=gyüssz má'? stb.

Gyönyörű a:
"Lehelete fehér ködként ölelte körül az arcát, mintha a lelke távozna apró adagokban." - mondatod, mert a lélek és a lélegzet különösen szépen összecseng, és még valóságos is.
Minden pontot megér.

Zsötem

Köszönöm az ötleteket Zsötem!

Kár, hogy nem mutattam meg korábban. :-)
Sajnos, vagy nem tudom, sajnos-e, felénk nem igazán beszélnek tájszólásban az emberek. Legfeljebb primitíven, káromkodva, de az nem ugyanaz.
Ez a pár mondat még gyerekkoromból ragadt rám. Mindig ámulva figyeltem a közelben lakó Bódit és családját. Főként a fura beszédük miatt.

Még egyszer köszönöm a pontokat is. :-)

Nörszi
2011. április 15. 07:13

megtekintés Válasz erre: - 2011. április 14. 10:00

Szia Nörszi!

Sajnos nagyon életszerű a történet, de remekül megírtad!

Puszi! D. J.

Köszönöm, hogy olvastál D.J.!
2011. április 15. 07:04

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. április 14. 09:33

Minden elismerésem Nurse! Millió pusz Orsolya

Köszönöm, Orsolya!
Aranyos vagy :-)

Nurse
2011. április 15. 07:03

megtekintés Válasz erre: Petra - 2011. április 14. 09:16

Sajnos ilyen sorsok is vannak, még ha esetleg nem akarunk tudomást venni róla, akkor is. A történeted továbbra is kitűnő!

Kedves Petra!
Igazad van. Sok hasonló eset van körülöttünk. Sajnos ilyen világban élünk.

Köszönöm ittjártad!
Nurse
2011. április 15. 07:02

megtekintés Válasz erre: - 2011. április 14. 08:56

Szia Nurse!

Tőlem megkaptad az öt csillagot erre a remekművedre.
Ha valaki nem érti, nem baj...Ez akkor is nagyszerű!!!

/Évának javasolnék egy Móricz Zsigmond novellát, a címe: Barbárok. Vagy Arany János Ágnes asszony című balladáját. Valóban nem vidámak, de értékes, kihagyhatatlan olvasmányok./

Gratulálok Nurse, nekem nagyon tetszik!

Ada

Köszi Ada!
Örülök, hogy tetszett. :-)

Nurse
2011. április 14. 23:12
Nagyon tetszett, bár valahol mélyen jobb sorsot szántam volna a lánynak, de az élet az mindig kegyetlen, s ott nincs mese.
Tetszett! Üdv Éva.
2011. április 14. 20:27
Szia Kedves Nurse!

Ami jó, azt a végével szoktam kezdeni, a desszerttel.
Ezt a 4. részt olvastam eddig, kezdtem a végével.
Igazán egyedi, és tökéletes. Az Árvácska c. filmet juttatta az eszembe, nem azt a történetet, hanem a kis lelkét, ahogy összetörik, ahogy megharapdálja az élet.
Szépen írtad meg, én a tájszólásos részt megspékeltem volna igazán töményre.
Mondjuk nincs nehéz dolgom, ezen a vidéken szögediesen beszélni. :)
Pld. : kell=köll, már= má' , aztán=oszt, igyekezz=gyüssz má'? stb.

Gyönyörű a:
"Lehelete fehér ködként ölelte körül az arcát, mintha a lelke távozna apró adagokban." - mondatod, mert a lélek és a lélegzet különösen szépen összecseng, és még valóságos is.
Minden pontot megér.

Zsötem
 
2011. április 14. 10:00
Szia Nörszi!

Sajnos nagyon életszerű a történet, de remekül megírtad!

Puszi! D. J.
2011. április 14. 09:33
Minden elismerésem Nurse! Millió pusz Orsolya
2011. április 14. 09:16
Sajnos ilyen sorsok is vannak, még ha esetleg nem akarunk tudomást venni róla, akkor is. A történeted továbbra is kitűnő!
 
2011. április 14. 08:56
Szia Nurse!

Tőlem megkaptad az öt csillagot erre a remekművedre.
Ha valaki nem érti, nem baj...Ez akkor is nagyszerű!!!

/Évának javasolnék egy Móricz Zsigmond novellát, a címe: Barbárok. Vagy Arany János Ágnes asszony című balladáját. Valóban nem vidámak, de értékes, kihagyhatatlan olvasmányok./

Gratulálok Nurse, nekem nagyon tetszik!

Ada
2011. április 14. 08:30

megtekintés Válasz erre: - 2011. április 14. 08:21

Te Évi!
Nurse az egyik legjobb, hanem a legjobb író az oldalon. Ne harapdáld a serclijét mert kikapsz!
Ami pedig a témáját illeti. Valóságos.
Nézz magadba, és pillants az írásaidba!
A milliónyi írásodnak legalább a fele egy panaszáradat. Gondolom pozitív hangulatodban írtad őket. Egy mondattal úgy lehetne jellemezni őket, hogy a baranyai kesergők. Cicákkal megbolondítva.

:-)

Tamás

A fénykép amit tudomásom szerint ő készített, egészen fantasztikus, és nem véletlenül szerepel egy könyv borítóján.

Tamás!
Engedd meg, hogy a felháborodásomnak valamilyen szinten hangot adjak. Nem kell személyeskedni.
Nem tudom más szemmel nézni akkor sem. A sajátomat sem. A másét sem. Ami megtörtént és valóságos, leírtam. Azon sem lehet változtatni. Nem vonom vissza.
Bármennyire is rossz volt az életem, a környezetemben ilyen nem történt.
De ez valami kegyetlen. Az ilyen távol áll tőlem és nehéz elviselni. Hát ennek adtam hangot.
Ezen te csodálkozol? Vajon miért? Mondhatsz, amit akarsz!

Ne hozzám hasonlítsd légyszives! Ez annál több, nem cicákról és baranyai kesergőkről szól. Kimondjam? És azok sem lehetnek ilyenek. Nem hiszem el.
Cicák csak abban a környezetben vannak igazán.
Most háborgok. Hagyjál!!! :-)

Éva
2011. április 14. 08:21

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. április 14. 07:11

Mások szenvedése, nyomora téged írásra sarkall? Ha ez csak egy fikció, furcsa és kegyetlen. Nem szeretem az ilyet. Elolvastam, még nem tudtam az elején.
Ilyen nincs és ha van is, nem akarok róla tudni.
Akkor hol vannak az álmok, az erő, ami bennünk van. Ami képes arra, hogy ez ne történjen meg?
Nincs ilyen anya és nincs ilyen ember! Vagy az nem ember!

Bármennyire is jó az írás. Most csalódtam. Ilyen kegyetlenséget leírni!
Vagy rossz napom van!?

Te Évi!
Nurse az egyik legjobb, hanem a legjobb író az oldalon. Ne harapdáld a serclijét mert kikapsz!
Ami pedig a témáját illeti. Valóságos.
Nézz magadba, és pillants az írásaidba!
A milliónyi írásodnak legalább a fele egy panaszáradat. Gondolom pozitív hangulatodban írtad őket. Egy mondattal úgy lehetne jellemezni őket, hogy a baranyai kesergők. Cicákkal megbolondítva.

:-)

Tamás

A fénykép amit tudomásom szerint ő készített, egészen fantasztikus, és nem véletlenül szerepel egy könyv borítóján.
2011. április 14. 07:44

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. április 14. 07:11

Mások szenvedése, nyomora téged írásra sarkall? Ha ez csak egy fikció, furcsa és kegyetlen. Nem szeretem az ilyet. Elolvastam, még nem tudtam az elején.
Ilyen nincs és ha van is, nem akarok róla tudni.
Akkor hol vannak az álmok, az erő, ami bennünk van. Ami képes arra, hogy ez ne történjen meg?
Nincs ilyen anya és nincs ilyen ember! Vagy az nem ember!

Bármennyire is jó az írás. Most csalódtam. Ilyen kegyetlenséget leírni!
Vagy rossz napom van!?

Akkor Te biztosan nem olvasol Márait sem, akinek a műveiből szinte süt a depresszió, vagy nézzük csak Wass Albertet, talán még nem is olvastam tőle boldog regényt.
Müller Péter alig két hete az mondta, hogy a boldogságnak nincs története. A ponyvaregények rózsaszín köde csak illúzió és nem a valóság.
Nem akarom én magam hozzájuk hasonlítani, kicsi pont vagyok én az ő személyükhöz viszonyítva. Nem is lehetne.
A világ, amiben élünk nem egy boldog világ, és álszentség lenne a boldog arcát mutatni.
Én így érzem.

Nurse
2011. április 14. 07:11
Mások szenvedése, nyomora téged írásra sarkall? Ha ez csak egy fikció, furcsa és kegyetlen. Nem szeretem az ilyet. Elolvastam, még nem tudtam az elején.
Ilyen nincs és ha van is, nem akarok róla tudni.
Akkor hol vannak az álmok, az erő, ami bennünk van. Ami képes arra, hogy ez ne történjen meg?
Nincs ilyen anya és nincs ilyen ember! Vagy az nem ember!

Bármennyire is jó az írás. Most csalódtam. Ilyen kegyetlenséget leírni!
Vagy rossz napom van!?
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: