Kísértetautó
Látogatók száma: 41
Újabban elég sok a szabadidőnk, és miért ne keresnénk magunknak egy kis szórakozást? Bevágjuk magunkat egy autóba, és hajrá! Nem a nőket hajtjuk, hanem a kilométereket. Az autópálya gyors, de unalmas; keressük a kevésbé forgalmas utakat, mert ott is akad elég látnivaló. Az autó nem a miénk, de annyi baj legyen. Bárhol el lehet kötni egy testhez állót.
Mindketten élvezzük, hogy végre nem kell törődnünk a sok bosszantó szabállyal. Én világéletemben utáltam a sebességkorlátozást. Az egyetlen korlát az, hogy a verda ne essen szét alattunk, nem igaz? Haver még annak is örül, hogy többé nem kell becsatolni a biztonsági övet. Különben sem ér az semmit, és erről sokat tudna mesélni. Mi aztán nem stresszeljük magunkat. Ott kanyarodunk be, ahol nekünk tetszik, ha olyanunk van, akkor megállunk. Szeretném látni azt a hekust, aki oda mer jönni hozzám, amikor leparkolom a járgányt a híd közepén. Erről persze szó sincs, a legtöbben becsokizva menekülnek.
Szerencséjük, hogy ritkán játsszuk ezt velük. Jobban érezzük magunkat az országúton. Jobbról rétek, balról legelők, arany szabadság minden oldalon. Nincs annál klasszabb, mint amikor zúg a szél, és a madarak is lemaradnak mögöttünk.
A múltkor például – nem fogják elhinni, de az emberek általában nem viselkednek racionálisan. Mindenre képesek, ha meglátnak minket; ész nélkül menekülnek. Lehajtanak az árokba, rácsavarodnak az első fára, meg ilyenek. Nem tudják megszokni, na. Valami zavar lehet az agyukban, kioldódik a blokkolójuk, vagy nem is tudom. Szóval megyünk szép lassan, ahogy szoktunk, 180 körül. Rögtön feltűnt az ócska Daimler. Pasi a volánnál, a csaja félmeztelen, szemlátomást alig várják, hogy egy bokrosabb részhez érkezzenek. Haver mindjárt megmondta: Te, ezek részegek! – Jól van, kicsit lassítottam, hogy megnézzük, mit csinálnak. Úgy 160-nal mehettünk, és haver közvetített: Most vette el a pasitól a sörös dobozt – Letette a padlóra, gondolom, azt képezi, ott majd nem veszi észre a yard – A csaj folyton hátrafordul – Nem rossz, bár egy kicsit közönséges. Túl nagy a szája, és ribancra sminkelte magát. Ha nagyritkán hazaviszek egyet, mindig az az első, hogy megfürdetem. Általában tiltakoznak, aztán kiderül, hogy van az a pénz.
Megengedtem magamnak egy szelíd vigyorgást. Tényleg nevetséges: manapság meg kell küzdeni a csajokkal azért, hogy lemossák a vakolatot. Meg vannak győződve arról, hogy sokkal szebbek teljes harci díszben. Mondjuk, engem már nem érdekelnek, de a haver még próbálkozik. Meg is kérdeztem? Nem furcsa az emberekkel? – Azt mondta, kicsit perverz, de neki ennyi még belefér.
No de vissza a Daimlerhez. Mit csinál a maca? – Te, ezek totál pánikban vannak. Valami félelmetes lehet előttük, és a pasi úgy szorítja a kormányt, mintha el akarnák venni tőle. A csaj kiabál, és tök sápadt. Azt hiszem, rosszul van. De miért nem állnak félre ezek a szerencsétlenek? Csak tudnám, hová sietnek annyira.
Hát igen, ez az emberiség egyik baja. Az állandó kapkodás. Mindig attól félnek, hogy lemaradnak valamiről. Mekkora meglepetés lesz, ha majd ráébrednek! De mindegy, legyen ez az ő problémájuk. Én aztán sehová sem sietek. Gázt adtam, és kényelmesen, 200-al suhantam keresztül rajtuk. A képükre volt írva: Jaj, most mi lesz? Belénk rohan hátulról ez a vadbarom. Most mintjárt meghalunk – persze nem lett semmi bajuk. Eddig még mindenki túlélte, akin én hajtottam keresztül.
Már jó messze jártunk, amikor ismét megszólalt a haver: Te, figyelted, hogy fennakadt a szemük? Mintha kísértetet láttak volna, vagy mit tudom én.
Igen, feleltem, az embereken nem lehet segíteni. Nem hisznek a kísértetekben, vagy ha mégis, akkor rosszkor és rossz helyen.
Aztán visszamentünk az asztrálvilágba, a felhők fölé.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Müszélia!
Érdekes írás! Elgondoltam, hogyha átsuhan valakin egy
frissen elkötött autó, az hogy érzi magát, - azon kívül, hogy
vonalkódos lesz a gatyó! Ez az írásod a halál előtti élet gyötrődős
megnyilvánulása, holott idővel a földi halandók is ugyanolyan
gonoszkodó, és ijesztgetős asztráltestek lesznek, mint akivel a
fogócskát játszották! Az írásod igazán szellemes, - méghozzá
kétszeresen is! (:-D)
Pusszantlak: emillio
azért valahol nagyon megnyugtató, hogy a halál után ugyanúgy lehet hülyéskedni, mint előtte. sőt, a lehetőségek száma végtelen.
Érdekes írás! Elgondoltam, hogyha átsuhan valakin egy
frissen elkötött autó, az hogy érzi magát, - azon kívül, hogy
vonalkódos lesz a gatyó! Ez az írásod a halál előtti élet gyötrődős
megnyilvánulása, holott idővel a földi halandók is ugyanolyan
gonoszkodó, és ijesztgetős asztráltestek lesznek, mint akivel a
fogócskát játszották! Az írásod igazán szellemes, - méghozzá
kétszeresen is! (:-D)
Pusszantlak: emillio