"Kislány a zongoránál"

Látogatók száma: 60

(Koós János dalszöveg)

Éveken át rosszul aludtam. Talán nem kellett volna teli gyomorral lefeküdnöm, közvetlenül vacsora után. Mi tagadás, vannak nehezen emészthető dolgok… Érdekesség képpen jegyzem meg, hogy akkoriban pont a betevőmért aggódtam. Mostanában erre nem panaszkodhatok. Tegnap mégis éhesen aludtam el. Testileg is, lelkileg is kimerülve ájultam a párnára.

Álmodtam.

Ha nem is "egy világot magamnak" (EDDA dalszöveg), de a régi, sajátomat.

Egy apró szobában igazgattam fekete, rövid aljamat. Megérintettem a fehér masnikat sötétbarna hajamban. Várakoztam, és izgultam nagyon. A rövid ujjú, citromsárga, tergál blúzom alatt éreztem, amint egy csepp verejték legördül a hátamon. Hallottam a nevem: Anikó! Te következel!

Kiléptem az ajtón.

Néhány lépcső lefelé, kimenni középre, meghajolni! - mondtam magamban, nehogy elrontsak valamit. Nem láttam a közönséget. A reflektorok elvakítottak, de tudtam: ott ül valaki, akinek nem okozhatok csalódást. Nem hiszem, hogy királynői bevonulás volt. Talán még néztem is a lépcsőt és vékonyka lábaimat - de legalább nem estem pofára az alján! Középre botorkáltam, meghajoltam. Egy rövid taps, még néhány lépés a zongoráig.

Nagy levegő.

Lassan fújtam ki, hogy közben tekintetem megtalálja a klaviatúrán a kezdő hangokat. Remegett a kezem. Apró volt, de a kotta minden hangja az ízületeimben, inaimban. Ezerszer játszottam el, hibátlanul.

"Most sem szabad tévesztenem!"

Csak a hangokra figyeltem. Az édesen zengő hangokra, melyeket annyira szerettem. Néztem a fekete-fehér billentyűket, ahogyan suhantak az ujjaim felettük, vagy izgatóan álltak meg egy tercen (a csúcsot kõvetelve), simítottak időnként egy keskeny, fekete csíkot. Félhangok, hogy a darabot egésszé tegyék. Tonika, feloldozásra várva. Fortissimo dúr, andante moll. Időnként pedál, hogy a hangok összemosódjanak.

Aztán változott a kép. Egy lépcsőn álltam. A negyedik fokon. Már csak egy volt felettem. Egyetlen lépés vár, hogy elérjem őt, aki ott áll. Nem tudom, hogy a kedves mosolya, vagy a barátságos tekintete vonz-e jobban. Csak egyetlen lépés kell, hogy elérjem. Egyetlen lépés.

"Most nem ronthatom el" - ismételgetem magamban - " Most nem ronthatom el!"

Da capo al fine…

(Kép: internet)