újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Könyv bemutató

Látogatók száma: 70

Lélekbörtön

Hosszú idő telt el, azóta, hogy tervbe vettem a könyvkiadást. Mivel nem vagyok a helyesírás bajnoka, találnom kellett valakit akiben megbízom, és kitudja javítani a kéziratot. Talán többen emlékeztek még Gertrúdra, ő vállalta is. Neki köszönhetem a fülszöveget is.



"Clara sikeres, fiatal nő, boldog házasságban él, gyermeket vár. A férje tragikus halála sokként éri, kicsúszik lába alól a talaj. Meg sem próbál kapaszkodni, egyre mélyebbre süllyed, egyetlen utat ismer, a menekülés útját. Menekül az emlékei elől, barátai elől, időközben megszületett kislánya elől, de főképpen önmaga elől. Ki lehet-e törni saját lelkünk börtönéből, vagy örökre befalazva marad az, aki nem mer szembenézni önmagával?"

És írt egy ajánlást is amit most megosztok veletek is.

"Volt szerencsém Kathy kéziratát még a kiadás előtt elolvasni. Mondanék pár szót a könyvről.

Mint az a fülszövegben olvasható, ez a Clara váratlanul elveszíti a férjét, amit sehogyan sem tud feldolgozni. Őrült futásba kezd. Néha rendesen felidegeskedtem, és jól pofán vágtam volna, mert a nő pont olyanokat tesz, amit soha egyikünknek sem szabadna tenni. Gyenge asszony, jellemben sem éppen erős. Persze, ha jobban a dolgok mögé nézünk, talán van mentsége, ez pedig a nehéz gyerekkor. Már ha mentség az ilyesmi. Keményebb, ítélkezőbb ember erre azt mondja, kinek volt felhőtlen az élete, ez nem ok arra, hogy egy ember a viharban így kidőljön, hogy fel se akarjon állni...
Nem akarok ilyen ítélkező lenni, mégsem tudok szimpatizálni a főhőssel. Akartam, de nem megy.
Kathy, a szerző, erre azt mondta, ez nem probléma, lényeg, hogy érzelmeket váltott ki belőlem a történet.
Igaza van, tényleg ez történt. Szinte az utolsó lapig dühös voltam Clarára, és még szerencse, hogy Kathy úgy fejezte be a regényt ahogy befejezte. Ja, hogy hogy fejezte be? Tessenek megvásárolni a könyvet ami hamarosan megjelenik a Publio kiadó gondozásában.

Jó olvasást!"

http://publioboox.com/hu_HU/lelekborton

A linken elérhető az e könyv, hamarosan elkészül a nyomtatott is.

A cikket írta: Kathy Godhy

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Kathy Godhy

Úgy gondoltam, nem az Éva ellen, hanem mellettem szóltál.

Ígyigaz kedves vagy.
Évát többnyire kedvelem.csak ő meg ne tudja
Szeretném itt is megköszönni a segítséged Gertrúd.

Az élet bizony nem séta galopp. Ki így, ki úgy próbálja feldolgozni az őt ért fájdalmakat.

Ha megengedsz még egy megjegyzést Éva, valóban minden író belecsempészi magát a történetekbe. Én is benne vagyok, "Ma szabadságoltam magam!
Grace megdicsér, szerinte nem törődöm magammal eleget.
Meglátogatok egy fodrászt, magam is elcsodálkozom a rengeteg hajon, amitől megszabadít az ügyes kezű lány.
Nézem magam a tükörben.
Harmincas, homok szőke nőt látok, kék szemekkel, az orra kicsit görbe, de szerencsére nem nagy vékonyra szorított szája, kerek álla van. Mindig tetszett a szélfútta „Monro”- s frizura. Külsőre megváltoztam de a szemem ugyan olyan szomorú maradt.
Meglepem magam egy térdig érő vajszínű kabáttal, tudom, a téli zimankós időben nem tudom majd hordani, de most örülök neki, fel is veszem nyomban."
de csak ennyire vagyok benne. Bár megharcoltam én is a csatáimat, szerencsére nem vagyok magányos.

Nem tudom miért ment el az előző hozzászólásom kétszer. Nem tudom levenni.

megtekintés Válasz erre: Kőnig

Kihagytad a túl,t a szét után, Nekem azt is tanította a " tantónéni"

Úgy gondoltam, nem az Éva ellen, hanem mellettem szóltál.

megtekintés Válasz erre: Kőnig

Kihagytad a túl,t a szét után, Nekem azt is tanította a " tantónéni"

Úgy gondoltam, nem az Éva ellen, hanem mellettem szóltál.
Sajnos nem minden hozzászólást látok, állítólag az alacsony tolerancia szintem miatt.:)
Pedig nem is...! :) Vagy igen?
Na, lényegtelen, szeretném Kathy regényét megvédeni. Mert valóban egy idegesítő regényhőssel találkozhatunk a könyvben, de pontosan ettől hiteles az egész. Nem vagyunk egyformák, és jómagam is ismerek nagyon sok " Clarát". Kathy regénykaraktere nagyon jól van felépítve, mint ahogy a történet is. A vége pedig még azok számára is megnyugtató, akik jobban szeretik a jól végződő sztorikat. És ez itt most spoiler, bocs Kathy! :)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Ma sem felejtettem el: be,ki,le,fel,meg,el,át,rá,ide,oda,szét,össze,vissza... Olykor a magyarázattal zavarnak össze... Most én is egy kicsit úgy érzem, ez többet érdemelne, hogy ezzel legalább tisztában legyünk... Nem voltam én jó magyarból. Nem is értem mégis miért van az, hogy szóváteszem, amikor mi sem vagyunk ebben tökéletesek...

Kihagytad a túl,t a szét után, Nekem azt is tanította a " tantónéni"

megtekintés Válasz erre: Kathy Godhy

Akkor mesélek.
Teszem a dolgom, közbe bevillannak képek, olykor csak hangulatok, amik aztán szépen összeilleszkednek, és kezd kibontakozni egy történet. Napokig nem hagy nyugodni, de amíg nincs letisztulva, kár leírni, mert csak erőlködés lesz belőle.
Amikor leülök a géphez, nem tudom más, hogy van vele, nekem megszűnik a külvilág, csak a történet van. Nem vagyok pofi gépíró, lassan haladok, akkor nincs idő arra figyelni, mit hogyan írok, mert kizökkent és várhatok újra hogy összeálljon a történet, ha.... Ha hibás, hát hibás, majd kijavítom.

Saját írásban sokkal nehezebb megtalálni a hibákat, a gerenda esete, ugye.

Nem véletlen, hogy az elismert íróknak is van aki elkészíti a korrektúrát.

Kedves Éva, elhiszem, hogy nem szereted a negatív írásokat, sokan vannak így, de mégis szükség van rájuk, hogy megmutassa, mit nem szabadna elkövetnünk, életünk során. Minden esetre köszönöm, hogy figyelmet szenteltél rám.

Köszönöm kedves Imre, hogy a védelmemre keltél.

Neked is köszönöm SANDA, hogy itt jártál.

Kedves. Kathy!

Sajna még mindíg ffi. valék, ( néha).Az a régifajta.
Hozzáteszem,nem az Éva ellen írtam,hisz őt bírom. De más a véleményszabadság. Ő megért.
Én kifejezetten örvendek a hasonló írásoknak.bár több időm és kedvem lenne olvasni. Sajnos,ahogy múlnak az évek egyre jobban kívánnám megismerni a világunk,az élet dolgait. Rájöttem,mily keveset tudok...

Üdv.Imre.
Akkor mesélek.
Teszem a dolgom, közbe bevillannak képek, olykor csak hangulatok, amik aztán szépen összeilleszkednek, és kezd kibontakozni egy történet. Napokig nem hagy nyugodni, de amíg nincs letisztulva, kár leírni, mert csak erőlködés lesz belőle.
Amikor leülök a géphez, nem tudom más, hogy van vele, nekem megszűnik a külvilág, csak a történet van. Nem vagyok pofi gépíró, lassan haladok, akkor nincs idő arra figyelni, mit hogyan írok, mert kizökkent és várhatok újra hogy összeálljon a történet, ha.... Ha hibás, hát hibás, majd kijavítom.

Saját írásban sokkal nehezebb megtalálni a hibákat, a gerenda esete, ugye.

Nem véletlen, hogy az elismert íróknak is van aki elkészíti a korrektúrát.

Kedves Éva, elhiszem, hogy nem szereted a negatív írásokat, sokan vannak így, de mégis szükség van rájuk, hogy megmutassa, mit nem szabadna elkövetnünk, életünk során. Minden esetre köszönöm, hogy figyelmet szenteltél rám.

Köszönöm kedves Imre, hogy a védelmemre keltél.

Neked is köszönöm SANDA, hogy itt jártál.

megtekintés Válasz erre: Kőnig

Kedves. Évi!

Valaki azt írta.anno, -tartalom a lényeg,nem pedig a forma, akinek nemtetszik menjen a pokolba.
E szavakkal én is egyetértek.A tvben nemrég volt,hogy a nyelvészek sem értenek egyet,ezért változnak állandóan a szabályok

Pussz, Imre.

Előrebocsájtottam kedves Imre, (staniolpapírba csomagoltam) nehogy félreértse, akinek írtam, nem kritizáltam...

... a többiben igazad van.

Puszi, Éva

megtekintés Válasz erre: Sanda

Nekünk ezt anno úgy tanították meg, hogy amennyiben az igekötő és a főnévi igenév közé az alábbi szavak ékelődnek be, mint" fog, tud, akar, szeretne, kell, is , ne " , akkor mindhárom tagot külön kell írni.
A mai napig fel tudom mondani ezt a szósorozatot. Ilyen magyartanárom volt.

Ma sem felejtettem el: be,ki,le,fel,meg,el,át,rá,ide,oda,szét,össze,vissza... Olykor a magyarázattal zavarnak össze... Most én is egy kicsit úgy érzem, ez többet érdemelne, hogy ezzel legalább tisztában legyünk... Nem voltam én jó magyarból. Nem is értem mégis miért van az, hogy szóváteszem, amikor mi sem vagyunk ebben tökéletesek...

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Olyan egyszerű pedig Kati a helyesírást elsajátítani... bár őszinte vagy, de nem értelek, mert, aki így ír, mint ahogy te, annak a legalapvetőbb, hogy tisztában legyen vele... Csak egy példa és ezzel is segíteni szeretnék, nem pedig kritizálni...

A bevezetőből ragadtam ki, pedig olyan egyszerű...

"és kitudja javítani a kéziratot."

Ha azt mondom "kijavítom a kéziratot..." a kijavítom szót egybe írom.
Ha pedig azt mondom "ki tudja javítani a kéziratot"... (mert valakire gondolok) akkor külön (három szóban)..., de "kijavítaná valaki a kéziratot", azt megint csak egybe írom...

... hozzáteszem könnyű más írásában hibát találni, a nélkül, hogy keresnénk, de az egybeírás, különírás az nagyon lényeges... és ha én is elkövetem ezeket a hibákat, addig nem nyugszom, míg utána nem járok, hol is tévedtem... :-)

Ezt csak azért írom, mert nem könnyű a magyar helyesírás, hiába is állítják egyesek...

Kedves. Évi!

Valaki azt írta.anno, -tartalom a lényeg,nem pedig a forma, akinek nemtetszik menjen a pokolba.
E szavakkal én is egyetértek.A tvben nemrég volt,hogy a nyelvészek sem értenek egyet,ezért változnak állandóan a szabályok

Pussz, Imre.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Olyan egyszerű pedig Kati a helyesírást elsajátítani... bár őszinte vagy, de nem értelek, mert, aki így ír, mint ahogy te, annak a legalapvetőbb, hogy tisztában legyen vele... Csak egy példa és ezzel is segíteni szeretnék, nem pedig kritizálni...

A bevezetőből ragadtam ki, pedig olyan egyszerű...

"és kitudja javítani a kéziratot."

Ha azt mondom "kijavítom a kéziratot..." a kijavítom szót egybe írom.
Ha pedig azt mondom "ki tudja javítani a kéziratot"... (mert valakire gondolok) akkor külön (három szóban)..., de "kijavítaná valaki a kéziratot", azt megint csak egybe írom...

... hozzáteszem könnyű más írásában hibát találni, a nélkül, hogy keresnénk, de az egybeírás, különírás az nagyon lényeges... és ha én is elkövetem ezeket a hibákat, addig nem nyugszom, míg utána nem járok, hol is tévedtem... :-)

Ezt csak azért írom, mert nem könnyű a magyar helyesírás, hiába is állítják egyesek...

Nekünk ezt anno úgy tanították meg, hogy amennyiben az igekötő és a főnévi igenév közé az alábbi szavak ékelődnek be, mint" fog, tud, akar, szeretne, kell, is , ne " , akkor mindhárom tagot külön kell írni.
A mai napig fel tudom mondani ezt a szósorozatot. Ilyen magyartanárom volt.
Olyan egyszerű pedig Kati a helyesírást elsajátítani... bár őszinte vagy, de nem értelek, mert, aki így ír, mint ahogy te, annak a legalapvetőbb, hogy tisztában legyen vele... Csak egy példa és ezzel is segíteni szeretnék, nem pedig kritizálni...

A bevezetőből ragadtam ki, pedig olyan egyszerű...

"és kitudja javítani a kéziratot."

Ha azt mondom "kijavítom a kéziratot..." a kijavítom szót egybe írom.
Ha pedig azt mondom "ki tudja javítani a kéziratot"... (mert valakire gondolok) akkor külön (három szóban)..., de "kijavítaná valaki a kéziratot", azt megint csak egybe írom...

... hozzáteszem könnyű más írásában hibát találni, a nélkül, hogy keresnénk, de az egybeírás, különírás az nagyon lényeges... és ha én is elkövetem ezeket a hibákat, addig nem nyugszom, míg utána nem járok, hol is tévedtem... :-)

Ezt csak azért írom, mert nem könnyű a magyar helyesírás, hiába is állítják egyesek...
Kedves Kathy!

Amikor a "Lélekbörtön" c. írásodból csak egy részletet tettél fel, elolvasva, ezt a hsz-t írtam, most újra idézem, nem szó szerint, csak a cikkedet másolom ide... érdemes elolvasni újra...

Nem véletlen... mert bennem ezt hozta ki, ez jött le akkor... Most sem tudnék mást írni amatőr íróként...

Az írásaidban te is benne vagy, valahol nagyon-nagyon magányos... Ebből menekülne sok ember, de nem tud, mert nem adnak hozzá kellő segítséget, kapaszkodót, magára van utalva... Egy-egy ilyen könyv csak megerősítene a kudarcaimban, a gyengeségeimben...

Az ilyen "bemutató", "ajánló" ami eleve azt írja le, amit nem akarok, nem inspirál arra, hogy elolvassam, szinte tálcán kínálja a "hogyan ragadjunk le az emlékeinkben..." Az élet nem erről kellene, hogy szóljon, hanem, "hogyan emelkedjünk fel... tegyük túl magunkat a fájdalmas emlékeken,... zárjuk le... kezdjünk új életet"... Ezért már a kezembe vennék egy könyvet, ami ehhez segítséget nyújtana...

http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/novellaink-mindennapi-szorakozasunkra/lelekborton_12222

A könyv megjelenéséhez ettől függetlenül gratulálok! :-)

Puszi, Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: