Legény a gáton
Látogatók száma: 77
Hétköznapi esemény, hétköznapi emberekkel, hétköznapi végeredménnyel.
Hazafelé caplattam a napi robotból. Rettentő fáradt voltam. Tárgyalások, iratkupacok tucatjait gyűrtem le aznap, és elszállt minden energiám. A megállóban állva még párszor átfutottam a megmaradt feladatok listáját – amit persze haza kell vinni – és szinte fel se tűnt a begördülő villamos. A zárást jelző csilingelésre észbe kaptam és felugrottam. Zakatolunk, zakatolunk, mikor valami csetepatéra lettem figyelmes.
Két ifjú titán terpeszkedett a villamoson, egész otthon érezve magukat. Üzemi sebességgel hántolták a szotyolát, a héjakat művészien hajigálták a padlóra, az ultramodern telefonjukból pedig csak úgy üvöltött korunk egyik legújabb tehetségének alkotása.
Az emberek csendben figyelték a jelenséget. Mindenki a másikra pillantott, össze-össze mosolyogtak vagy épp a fejüket csóválták, és ebben ki is merült a részvételük. No de akadt egy öregember. Görbe háttal, sétabottal csoszogott oda a suhancokhoz, kiállni társadalmunk jó híréért, az erkölcsökért és talán még egy ülőhelyért is.
- Szerbusz fiam. Lennél olyan kedves és lehalkítanád a zenéd? – próbálkozott az öreg az egyik jómadárnál.
- Te meg ki a fasznak képzeled magad? – jött a vélhetően nemleges válasz. A tömeg újra elcsitult. Már a mosolygó emberek is meghökkenve konstatálták a trióvá alakult előadást.
- Anyád nem tanított tiszteletre?! – rivallt rá a kis öreg.
- Hogy mered a szádra venni az anyámat? – üvöltött a szotyola-művész, miközben az öreg fölé tornyosult. Mellkasával már-már a bácsika fejét súrolta. Komoly kiállású fiatalemberről volt szó. Egész rémisztő. A tömeg persze egyre izgatottabbá válva várta a csodát. Én is kaptam egy-két megrovó pillantást. „Uram, ön talán vak? Mért nem segít szerencsétlenen” és ehhez hasonló tekintetek sortüzében álldogáltam. Mégis mi a francot csináljak?
A villamos hatalmasat fékezett, mire az öreg orra bukott – volna, ha az a szerencsétlen épp nem áll előtte.
- Mi van tata? Nem tudunk kapaszkodni? Na majd én megtanítalak – mondta röhögve, majd jól mellbe taszította az öreget, aki neki esett a mögötte utazó hölgynek. Ennyi, nem bírom tovább nézni.
Nagy levegőt vettem, kihúztam magam és elindultam feléjük. Az egész villamos engem bámult, istenítő tekintetük azonban egész hamar csalódásba – sőt gyűlöletbe – fordult, amint átkeltem a szotyola-tengeren és jeleztem, hogy leszállnék.
Nem vagyok hős…
A cikket írta: Petrovich
Hozzászólások
időrendi sorrend
Teljesen igazad van. Kövezzetek meg, de én se segítenék. SENKINEK! Na jó, a nőkért kiállnék, mert él bennem a fehér lovon ülő tizenharmadik kerületi herceg, akinek meg kell mentenie a jányokat az orkoktól, de amúgy ...nék az egészre. Rajtam ki segít?! És ez most nem csak a villamosra vonatkozik, hanem úgy umblck az egész életre. Mindenki megy és leharcolja a maga csatáit. Ilyen világban élünk. Szerintem.
Egyszer próbáltam megmenteni falusi asszonyt egy nagydarab fehér kövér állattól, hát épp csak nem kaptam tőle a pofámra. Az ellenőrtől. Megtagadta az azonosítását is, pedig sztem neki kötelessége megadni az azonosítószámát, ha kérdem.
(Az asszony "lejárt" gyűjtőjeggyel utazott, -20 Ft különbség volt az ő és az épp aktuális jegyár között. Azt hiszem, amúgy sincs dátum a jegyeken, épp csak árat emeltek, neki pedig előző szériás volt. Helyszíni 3E, utólagos: 6E Ft büntetés.)
Sajnos az asszony sem volt egy észlény, próbáltam neki mondani, h. írjon egy levelet, amelyben leírja az esetet, kérje, h. engedjék el a büntetését méltányossági okból, stb. (ez amúgy szokott hatni), mondtam, h. megírom neki a levelet, csak másolja le, adja fel, stb., de a buszon a többi "okos" utazó biztatta, h. tegyen azonnal panaszt a közönségirodán, és inkább rájuk hallgatott. Később felhívott engem (megadtam neki a számom), h. hiába ment be, elhajtották. (persze, személyesen mindenkit) Mondtam, h. szóljon a gyerekének, küldjön egy email címet, segítek, de semmi. Nem volt szegénynek esze erre, csak panaszkodott.
Sokszor amúgy sem lehet segíteni az embereken.
Igen, nem mernek megszólalni az emberek, és jogosan.
Olvastam már neten is sokszor, miért nem vesszük fel mobillal, ha balhé van? Mutassuk meg a világnak!
De könyörgöm, ki meri elővenni a mobilját ilyenkor???
Örülök, ha nem vesznek észre, igen, gyávaság, de lapítok, mint ... az a fűben. Nekem verték már meg barátaimat ok nélkül, kötöttek már belém, barátnőmbe, nem hiányzik, hogy bántsanak, főleg, mert nem tudnám elviselni az utána járó "igazságszolgáltatást" (ami nem lenne).
Egyszer utaztam úgy a villamoson, h. egy férfi végigrángatta az asszonyát, letépte róla a ruhát, hőbörgött, lekurvázta, a nő is üvöltött a sofőrnek h. hívja a rendőrséget (a nő sem volt vmi szimpatikus figura). Ide-oda csapódtak az ülések között, és sztem nem csak én, mindenki rettegett. Igen, akartam telefonálni, de nincs értelme...minek? (ez ugyanolyan, mint mikor kővel, hógolyóval dobálják a számozott utcabeli gyerekek a buszokat)
Itt az a legnagyobb baj, ha bárki megszólal a többi nem áll mellé, hanem elfordítja a fejét és inkább kinéz az ablakon, csak ne kelljen közbeavatkoznia. Pedig többen többre mennének az emberek és meg lehetne az ilyen agresszív bandákat és vadakat fékezni, csak együtt egyszerre, és nem félrenézve.
Sajnos sokat hallunk és látunk ilyet, de megszólalni még meglett emberek sem mernek akkor egy nő, vagy egy vékonyabb ember mit tegyen egy szál maga. Amikor a tömeg semleges próbál sőt akar maradni ebben a játékban.
Mondjuk én már gondolkodtam azon is, hogy néha a rendőrök is utazhatnának egyenruhában szolgálatként a járműveken megfékezendő az ilyen "intelligens" embereket. Üdv Éva.
Olvastam már neten is sokszor, miért nem vesszük fel mobillal, ha balhé van? Mutassuk meg a világnak!
De könyörgöm, ki meri elővenni a mobilját ilyenkor???
Örülök, ha nem vesznek észre, igen, gyávaság, de lapítok, mint ... az a fűben. Nekem verték már meg barátaimat ok nélkül, kötöttek már belém, barátnőmbe, nem hiányzik, hogy bántsanak, főleg, mert nem tudnám elviselni az utána járó "igazságszolgáltatást" (ami nem lenne).
Egyszer utaztam úgy a villamoson, h. egy férfi végigrángatta az asszonyát, letépte róla a ruhát, hőbörgött, lekurvázta, a nő is üvöltött a sofőrnek h. hívja a rendőrséget (a nő sem volt vmi szimpatikus figura). Ide-oda csapódtak az ülések között, és sztem nem csak én, mindenki rettegett. Igen, akartam telefonálni, de nincs értelme...minek? (ez ugyanolyan, mint mikor kővel, hógolyóval dobálják a számozott utcabeli gyerekek a buszokat)
Szia Petrovicz!
Bocs! Én megvédtem volna az öregembert. Szóltam volna a sofőrnek, kihívom a rendőröket, pofán vágom az ifjú titánt, magam mögé állítom a busz utasait... stb.
De ,,hőstelenül" nem szálltam volna le.
pusz
Juli :)
Büszke lehetsz magadra, ez valóban kivételes. Te benne vagy abban az 5-10 %-ban, aki megtenné. Magad mögé állítod a busz utasait?:) Az a kép úgy előttem van. Ne haragudj, lehet túl pesszimista vagyok.
Mindenesetre köszönöm, hogy olvastál.
Üdvözlettel, Petrovich
Szia Petrovicz!
Bocs! Én megvédtem volna az öregembert. Szóltam volna a sofőrnek, kihívom a rendőröket, pofán vágom az ifjú titánt, magam mögé állítom a busz utasait... stb.
De ,,hőstelenül" nem szálltam volna le.
pusz
Juli :)
Harcos amazon!
Úgy látszik mi nők, anyák hordozunk magunkban valamit, ami erőt ad egy ilyen helyzet kezeléséhez. És nem a végeredmény a fontos, hogy elértem vele a célom, vagy sem. Jól felhúznám magam az biztos, talán még rosszul is lennék a végén, de legalább tettem valamit! Azért az öregért, a tisztesség ezt követeli meg. A fiatalokat megszégyenítőt! Igen.
Bocs! Én megvédtem volna az öregembert. Szóltam volna a sofőrnek, kihívom a rendőröket, pofán vágom az ifjú titánt, magam mögé állítom a busz utasait... stb.
De ,,hőstelenül" nem szálltam volna le.
pusz
Juli :)
Ui: A geci rendőrök +vagy korruptak vagy szolgálnak és félnek. Na van pár fehér holló azért de mit sem ér ha fekete levesben úszkál...
Lesz még rosszabb is... Megérzés bár ne legyen igazam...
Itt az a legnagyobb baj, ha bárki megszólal a többi nem áll mellé, hanem elfordítja a fejét és inkább kinéz az ablakon, csak ne kelljen közbeavatkoznia. Pedig többen többre mennének az emberek és meg lehetne az ilyen agresszív bandákat és vadakat fékezni, csak együtt egyszerre, és nem félrenézve.
Sajnos sokat hallunk és látunk ilyet, de megszólalni még meglett emberek sem mernek akkor egy nő, vagy egy vékonyabb ember mit tegyen egy szál maga. Amikor a tömeg semleges próbál sőt akar maradni ebben a játékban.
Mondjuk én már gondolkodtam azon is, hogy néha a rendőrök is utazhatnának egyenruhában szolgálatként a járműveken megfékezendő az ilyen "intelligens" embereket. Üdv Éva.
Teljesen egyet értek veled. A legszomorúbb azonban maga a tény, hogy nem "dolgozunk össze", és ez nem csak a villamosra vonatkozik. Egy országban él egy nemzet, akik előbb köpik le a másikat, mint hogy segítsenek. Az, hogy ezt félelemből vagy nemtörődömségből teszik, az megint egy másik kérdés. De a végeredmény ugyanaz.
Bizony jó lenne pár rendvédelmi szerv, de mit várunk tőlük, mikor szerencsétlenek egész nap azt hallgatják, hogy (elnézést, de akkor is) "Geci Rendőrök". Persze van amelyik megérdemli, de hát ilyen hozzáállással mi se várjunk sokat.
Köszönöm a hozzászólásodat!
Üdvözlettel, Petrovich.
Sajnos sokat hallunk és látunk ilyet, de megszólalni még meglett emberek sem mernek akkor egy nő, vagy egy vékonyabb ember mit tegyen egy szál maga. Amikor a tömeg semleges próbál sőt akar maradni ebben a játékban.
Mondjuk én már gondolkodtam azon is, hogy néha a rendőrök is utazhatnának egyenruhában szolgálatként a járműveken megfékezendő az ilyen "intelligens" embereket. Üdv Éva.
Nem akarok cigány kérdést csinálni, mert nem ez a lényeg. Számomra teljesen mindegy hogy egy fehér magyar ember vagy egy néger zsidó kínai szénbányász csinál ilyet.
Ráadásul szerintem az idős embert nem a naivitás viszi rá arra, hogy közbelépjen, hanem az, hogy ő úgy nőtt fel, hogy tudja kinek és minek jár ki a tisztelet, és azt meg is adja. Kedves Bianka, abban viszont teljesen igazad van, hogy a nevelés a kulcsszó.
Engem anno, gyerekkoromban nem bántottak, nem voltak személyes rossz tapasztalataim. (bántalmazásra gondolok) Nővérem gyerekei !ma! már tudják, hogy messze kerüljék el őket. Generációs különbség.
(Persze, ma már én is.)
A naivat úgy értettem, h. ha még nem volt rossz tapasztalata, akkor mer ilyet tenni.
Nah, befejeztem:) nekem is mindegy, ki csinálja, csak hát a statisztika az statisztika:).
Ráadásul szerintem az idős embert nem a naivitás viszi rá arra, hogy közbelépjen, hanem az, hogy ő úgy nőtt fel, hogy tudja kinek és minek jár ki a tisztelet, és azt meg is adja. Kedves Bianka, abban viszont teljesen igazad van, hogy a nevelés a kulcsszó.
Én ki szoktam állni mindig, kivéve ha cigányokról van szó, szal, ebben az esetben én, és senki épelméjű nem állt volna ki, hacsak nem akar pengét a bordái közé.
Az, h. az idős bácsi hozzájuk szólt, az is valósághű volt, mert az idősebb generáció sokszor tényleg naivan áll hozzájuk (hacsak nincs már rossz tapasztalata), őket még másképp nevelték.
Az, h. az idős bácsi hozzájuk szólt, az is valósághű volt, mert az idősebb generáció sokszor tényleg naivan áll hozzájuk (hacsak nincs már rossz tapasztalata), őket még másképp nevelték.
Mert a szotyola, és a zene elég egyértelművé tette, de hátha, ..mégis, ...mégsem.
Szerbusztok! Az írás nem rólam szól. Csupán egy példát akartam hozni mindabból a mocsokból, amiben élünk.
Szerencsére vagy sem, még sosem voltam olyan szituációban, ahol én segíthettem volna, de a másik oldalon már igen. Hát nem az embereken múlt a dolog... De mint feljebb említettem, nem magamról írtam.
Ez rólunk szól. A baj az, hogy lehet az emberek kiállnának egy embertársukért, de valóban erőszak kell ahhoz, hogy a semmirekellőket megállítsuk?
Nagyon úgy néz ki...
Üdvözlettel Petrovich
Én legtöbbször harmadik személyben írok magamról... :-)
Akkor én is másként fogalmaztam volna a hsz-em. :-)
Üdv.
Éva
Szerencsére vagy sem, még sosem voltam olyan szituációban, ahol én segíthettem volna, de a másik oldalon már igen. Hát nem az embereken múlt a dolog... De mint feljebb említettem, nem magamról írtam.
Ez rólunk szól. A baj az, hogy lehet az emberek kiállnának egy embertársukért, de valóban erőszak kell ahhoz, hogy a semmirekellőket megállítsuk?
Nagyon úgy néz ki...
Üdvözlettel Petrovich
Hát valóban nem voltál valami hős, bár egy kis kockázatot megért volna, hogy megtudd végre valahol mégis az vagy, csak eddig még nem volt alkalmad bizonyítani.
Én nő létemre biztos megtettem volna, hogy a védelmére kelek, kockáztatva, hogy minden lettem volna, ami a szótárukban található.
Legközelebb ne mulaszd el, mert akkor soha nem fogod tudni, más is lehetsz.
Az ilyen közömbös magatartás miatt garázdálkodhatnak minden következmény nélkül a gazfickók.
Pussz,
Éva
Újra leírom:
Szerintem a kiváncsiság vitt rá, hogy leírjad a történetet, hogy az emberek véleménye mi erről az esetről. Igazam van?
Nem tisztességes se nem dicsérendő eljárás! Emberséges lett volna, ha a modortalan, durva fitalokra rászól egy másik rendes fiatal, hogy hagyják békén az idős embert!
Sajnos, ma ez a járja, hogy a gyengébbel kitolni, elbánni vagányság.
Nagyon szomorú, hogy ma már kiveszett az emberekből az, hogy megvédjék azt, akit bántanak!
erintem a kiváncsiság vitt rá, hogy leírjad, hogy az emberek véleménye erről az esetről. Igazam van?