újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Legényszöktetés

Látogatók száma: 45

Az éjjeliszekrényen hajnali négy órát mutat az óra, és Magda este tíztől alig aludt egy órát, csak forgolódik, s egyáltalán nem érez fáradtságot vagy álmosságot, sőt, az éjszakai sötétségben látni kezdi azokat a momentumokat, melyek eleddig elkerülték a figyelmét. Olyan ez, mint tíz évvel ezelőtt, amikor Hubával csónakáztak a tavon, s arra koncentráltak, hogy egyenesben tartsák a járművet, és átevezzenek a túlsó partra, nagy nevetések és forgolódások közepette. Elfáradtak, leültek vízparton, és megették a magukkal vitt a szendvicseket, almákat, miközben nézték a vizet, s akkor láthatóvá vált, amit addig észre sem vettek, a sima víztükör alatti eseményeket. Csapatokban úszkáltak az apró snecik a part közeli sekély vízben, s időként lecsapott rájuk egy-egy csuka vagy süllő.
Jobban teszi, ha felkel, és véget vet az alvással vívott szélmalomharcnak. Huba három napja kéthetes nyaralásra elutazott az apjáékkal a horvát tengerpartra. Igazán egy rossz szava sem lehet Barabás Jóskára, aki válásuk után egy évvel ismét megnősült, három gyereke született és gondja volt arra, hogy Huba és féltestvérei között testvéri kapcsolat szövődjön.
A megszokott reggeli rituáléját végzi, ágyazás, szellőztetés, fogmosás, zuhanyozás és irány a konyha, hogy kávét főzzön és megreggelizzen. A két adag kávé és a két szendvics megteszi hatását, bár nem kizárt az sem, hogy az ablakon beáramló friss, hideg levegőnek köszönheti zaklatott lelke csillapodását. Mosogatás közben eszébe jut Janka biankó meghívása, mely szerint bármikor szívesen látják másodmagával, ellakhatnak a Berlintől vonattal húszpercnyire lévő településen épített nyaralójukban.
Ez lesz a megoldás! Janka gyerekkori barátnője, aki nemzetközi könyvvizsgálóként megpályázott egy berlini állást és immár nyolc éve Németországban él a férjével és két gyermekével. Úgyis ideje lenne egy jót beszélgetni vele, felhívja, utána jegyet vesz az első berlini járatra és felhívja Tamást, hogy indulhatnak a nagy kalandra!
Hajaj! Nem tartható ez a sorrend, mert hajnali háromnegyed ötkor még nem hívhatja fel a barátnőjét, ellenben foglalhat repülőjegyet! Húsz perc múlva kifizette a repülőjegyeket, három nap múlva indulhatnak. Közben feljön a nap, álmos sugaraival bevilágít a nappaliba, jelezvén az új nap kezdetét, és Magda nem bír magával, küld egy e-mailt Jankának, hogy mikor érkeznek Tamással, és egy másikat a férfinek, mely szerint közelgő születésnapja alkalmából három nap múlva Berlinbe utaznak egy négynapos hosszú hétvégére.
Alea iacta est.
Hetente kétszer reggelente fut egy fél órácskát. Erre akkor szokott rá, amikor tizenkét évvel ezelőtt, a válása után egy hónappal Huba előállt a születésnapi kívánságával, azzal, hogy kilencéves nagyfiú létére képes lenne egy kiskutyáról gondoskodni és Pista bácsi, az iskola gondnoka, szívesen adna neki egy hathetes tacskó kölyköt. Nem akart egyből nemet mondani, pedig pontosan tudta, hogy családfenntartóként nem lesz ideje a kutyasétáltatásra.
- Rendben van, kisfiam. Egy hét múlva elhozhatod, feltéve, ha minden reggel és este képes vagy legalább fél óráig sétálni a kiskutyával. Holnaptól minden reggel és este hatkor gyakorolhatsz.
Örült Huba, és három napig lelkesen együtt rótták a lakótelep utcáit. A negyedik napon Magda közölte vele, hogy egyedül megy sétálni, mert neki még át kell néznie egy anyagot. November elején sötét volt reggel hatkor, hideg szél fújt és a parkban jéggé fagytak a víztócsák. Huba hősiesen elindult otthonról, egészen a szemben lévő tízemeletes épület sarkáig jutott, ott kellett ráfordulnia a parki sétányra, a nagy bokor mellett, melynek jeges ágaiba belekapaszkodott a szél, s úgy megrázta, hogy megrettent a gyerek, sarkon fordult és eszeveszett gyorsan hazafutott. Magda az ablakból figyelte minden lépését és kiment elé a lifthez. Többé szóba sem került a kiskutya, azonban attól kezdve kedd és csütörtök reggel, fél hat és hat között az asszony körbefutja a lakótelepet. Ebben a korai időpontban nincs nagy forgalom, legfeljebb egy-két elvetemült kutyasétáltatóval találkozik. Néhány hete felfedezte köztük Valkai Janit, gyerekkori osztálytársát, aki Kormos nevű fekete Labradorjával rója az utat. Bizonyára véletlen, hogy azóta hat óra előtt pár perccel rendszerint keresztezik egymás útját, és pár percig kedélyesen elbeszélgetnek.
Magda számára a futás arra is jó, hogy közben elmélkedjen a pillanatnyilag megoldhatatlannak tűnő gondjain, ahogyan most is. Szinte biztos abban, hogy fejében néhány huzal fordítva van bekötve, mert az nem normális dolog, ha egy negyvenkét éves nőnek ötévi együtt járás után megkérik a kezét és ő hosszan hezitál a válaszán. Tulajdonképpen Tordai Tamás lehetne a korosztályához tartozó nők férfi ideálja, jó megjelenésű, magas, jól öltözött, sármos férfi, aki a tenyerén hordozza, aki mellett igazán jó nőnek lenni és élvezni lehet az életet, mert mindenben leveszi a válláról a kettőjüket érintő döntések súlyát, folyamatosan gondoskodik a programjaikról, csak választania kell, mikor hová menjenek. Anyagi helyzete is stabil, saját cégének ügyvezető igazgatója, családi háza, menő autója és nyaralója van a Balatonon és Mátrafüreden, melyek megléte a férfi számára olyan természetes, mint a napi háromszori fogmosás. Szeretőnek is kiváló, és nem csapodár alkat.
Mégis, miért nem képes eldönteni, hogy hozzá menjen, avagy sem? Megszokta, hogy határozottan, sőt, kemény kézzel irányítsa a fiával együtt alkotott kétfős családja életét, miközben felelősségteljes munkát végez, hogy megteremtse a megélhetésükhöz szükséges anyagiakat, ne okozzon gondot a háromszobás lakás és a kocsi fenntartása, továbbá a másodéves egyetemista fia tandíjának kifizetése, emellett jusson pénz a nyaralásra és a művelődésre is.
Tamástól azzal az indokkal kért gondolkodási időt, hogy megbeszéli Hubával a továbbiakat, hiszen természetes módon őt is érinti ez a változás. Amint kimondta, azonnal elpirult, szerencsére a hangszíne nem változott, és remélte, hogy a férfi nem vette észre arcszíne árulkodó változását, mert annyira meglepte a kitérő válasz, hogy dühében felpattant, ellépett az asztaltól és a nappali márvány burkolatához csapta pezsgővel teli poharát. Feleszmélt a csattanástól, ilyet még a házigazda jogán sem tehetett, s azonnal elnézést kért az elképedt Magdától, eltakarította a millió egy üvegszilánkot, feltörölte a pezsgőt és visszaült a helyére.
- Bocsáss meg, drágám, nem erre számítottam. Természetesen beszéld meg Hubával, gondold át, és egy hét múlva várom a döntésed.
Az este hátralévő részében Tamás újra a megszokott figyelmes házigazda és szenvedélyes szerető volt.
Valahol a tudata mélyén érzi, hogy Barabás Jóska és Tordai Tamás annyira egyformák, mint két tojás, pedig látszatra szinte egyetlen közös vonásuk sincs.
Egyre gyorsabban fut, mintha lábbal akarná utolérni gondolatai száguldását. Gyöngyözik a homloka, megemelkedik az adrenalin szintje, jó helyen kapizsgál, itt lesz az eb elhantolva, csak mélyebbre kell ásni! Elsuhan mellette a fekete Labrador, előrefut vagy öt métert és megáll vele szemben.
- Szervusz, Magda! – köszön rá Valkai Jani. – Úgy elmentél mellettünk, hogy észre sem vettél bennünket! Eredj, Kormos, fuss egy kört!
Szót fogad a kutya, ám előbb odafut Magdához, megnyalja a kezét, majd egy pillanatra rávigyorog a gazdájára, és elüget a park közepe felé.
- Szervusz, Jani! Ne haragudj, kicsit elgondolkodtam!
- Látom. Mi a baj?
- Nincs semmi.
- Ne mondd nekem, mert nem hiszem el. Csak nem Huba csinált valamilyen csalafintaságot?
- Á, dehogy! Az apjáékkal nyaral a horvát tengerparton.
- És te miért nem nyaralsz?
- Nekem ilyenkor nincs időm rá, majd télen, most csak négy napra megyek Berlinbe.
- Okvetlenül menj el a Spree folyó szigetén lévő kulturális központba, bár ahhoz a négy nap kevés, hogy megnézz mindent.
- Jártál már ott?
- Igen, sajnos, csak egy napom volt rá, és szívesen visszamennék.
- Mikor mész szabadságra?
- Még nem tudom, talán ősszel. Tudod, a magam fajta agglegény megengedheti magának azt a luxust, hogy dolgozzon az idő alatt, míg a többgyermekes kollégái családostul elmennek nyaralni.
- Miért nem nősültél meg?
- Jó kérdés! Akit feleségül vettem volna, nem jött hozzám, sőt, észre sem vett, aki meg a feleségem akart lenni, attól meg kirázott a hideg! Különc egy pasas vagyok! Csak annyit várok el a másiktól, amit magam is adni tudok. Tisztelet, szeretet, megbízhatóság. Mindenben legyen egyenrangú társam, fifti-fifti alapon. Az természetes, hogy ő főzi az ebédet, én pedig megszerelem a háztartási gépeket, de tudja ki volt Albert Einstein és Szergej Eisenstein, és ne keverje össze őket!
- Bocsáss meg, nem akartam kíváncsiskodni!
- Semmi gond, barátok vagyunk! Jó utat! Mikor utazol?
- Pénteken.
- Akkor még csütörtök reggel találkozunk! Megkeresem Kormost, már nagyon elkóborolt! Szervusz!
- Szervusz!
Egymás után kinyílnak a tízemeletes panelházak ablakai, jelezvén, hogy felébredtek a lakóik. Magda elgondolkodva ballag hazáig.
Gyors tusolás, öltözködés és irány a munkahelye. Nem késhet egyetlen percet sem, mert azon vezetők közé tartozik, aki a munkahelyén még a cég régi garnitúrájának irányítása alatt szocializálódott, s tudatosodott benne, hogy vezetőként is annyit várhat el a munkatársaitól, amit önmaga is képes megtenni. Huszonnyolc évesen lett középvezető, harminchat évesen pedig igazgató helyettes, de nem erre büszke, hanem a szívós munkájának eredményeként kivívott szakmai presztízsére, és arra, hogy országos szinten is a legjobb három szakértő között jegyzik a nevét.
Kedd az értekezletek és szakmai konzultációk napja, délután kettőig szusszanásnyi ideje sincs, és mire végre leülhet a saját irodájában, a saját íróasztalához, azonnal eszébe jut a potsdami konferencia, amelynek rohamosan közeleg az időpontja és illene eldöntenie, kiket delegáljon e jeles szakmai eseményre. Karácsony Tóni álmából felkeltve is képes harminc perces kiselőadást tartani a kutatási témájáról, akár németül, akár angolul, de kell mellé választani egy kezdő fiatalt is, akiből a jövő szakembere lehet.
- Bocsáss meg, Magda – kopogtat a nyitott ajtaján az asszisztense -, hoztam neked egy szendvicset és egy listát a telefonhívásokról. Amint megetted, hozom a postát.
- Köszönöm, Kata!
Hiába, gyöngyszem ez a lány! Nyugodt, mosolygós, sohasem veszti el a fejét és a szakmai anyagokra ragasztott öntapadós címkékre írt megjegyzéseivel nagyrészt fején találja a szöget.
Elég rápillantania az íróasztala szélére helyezett tálcára, rajta a nagy pohár kristályvízre és a porcelán tányéron kihűlőben lévő meleg szendvicsre, máris szomjas lesz és belemar gyomrába az éhség. Öt perc elég ahhoz, hogy elfogyassza azokat, közben átnézi a híváslistát. Kata precízen feljegyezte a hívások időpontját, a hívó nevét, üzenetét és telefonszámát. Először Tordai Tamás kereste, még nyolc óra húszkor, és nem hagyott üzenetet. Apropó, el ne felejtsen péntekre és hétfőre szabadságot kiíratni! Szerencsére ilyen gondja nincs Tamásnak, legfeljebb elhalasztja egy-két megbeszélés időpontját. Bizonyára örül a meglepetés utazásnak, hogy végre négy napot kettesben tölthetnek. Vajon tudja már a lánya, hogy az apja megkérte a kezét? Huba kimondottan örült a hírnek.
- Gratulálok, anya! Legyetek boldogok! Ne aggódj, el leszek egyedül is, csak néha gyere haza takarítani és mosni, tudod, abban gyenge vagyok!
Igen, ez is gond, hogy Tamás egy szóval sem jelezte, hogyan képzeli a közös életüket, holott pontosan tudja, hogy számára első a fia, mindenki más csak utána következhet a sorban.
- Magda, Leopold Kunz úr keres a hármason! – közli Kata és behúzza maga után az ajtót.
Herr Kunz néhány udvarias mondat után a lényegre tér, ma délután négyig közölnie kell a konferencián résztvevők nevét, mert ennek hiányában, régi barátságukra való tekintettel sem tudja biztosítani képviselőik számára a megfelelő ellátást. Szégyelli magát, hogy öreg barátját ilyen kellemetlen helyzetbe hozta. Felhajtja a kristályvizet, kiviszi a tálcát a titkársági mini konyhába és bejelentés nélkül átmegy az irodaház másik szárnyában lévő igazgatói titkárságra. Azonnal fogadja Liptai Géza, mert tudja, hogy Magda ok nélkül sohasem keresi.
- Karácsony Tónival egyet értek, de megbocsáss, Kata delegálását ellenzem.
- Azért, mert az unokahúgod?
- Igen, azért.
- Nincs igazad, Géza! Gondoltál volna erre, amikor idevetted! Emlékszel, mit mondtam neked? Nem kivételezek vele. És nem is tettem. Most sem azért javaslom, hanem a szakmai munkájáért. Nem törheted ketté a karrierjét, csak azért, mert rokonok vagytok! Ha valakinek gondja lesz a delegálásával, küldd hozzám!
Elneveti magát Liptai Géza. Magda szeme szikrázik, úgy védelmezi Katát, mint anyatigris a kölykét. Tetszik neki helyettese mentalitása, és az sem titok előtte, hogy milyen kemény kézzel irányítja a területét.
- Rendben!
- Köszönöm, Géza! Visszaigazolom és átutalom a részvételi díjat. Még valamit mondanom kell, pénteken és hétfőn szabadságon leszek.
- Elutazol valahová?
- Igen, Berlinbe megyek a barátommal.
- Azt hittem Herr Kunz elcsavarta a fejed!
- Ez rossz vicc volt!
Este hatkor beül a kocsijába, és a csúcsforgalomban araszolgat hazafelé. Éhes, szomjas, nem beszélt Jankával, nem hívta vissza Tamást sem, de erre még lesz ideje. Hosszú még a nap. Mindent megért látni az arcokat, amikor a háromperces röpgyűlésen bejelentette Karácsony Tóni és Liptai Kata potsdami utazását.
Otthon az első dolga kivenni a mélyhűtőből a rakott kelt, az lesz a vacsorája, kinyitni az ablakokat, hogy kiszellőzzön a lakás, majd átöltözik, iszik egy pohár bort és megnézi a laptopon az üzeneteit.
Az első üzenet Hubától érkezett, hogy jól érzik magukat és a csatolt képek tanúsága szerint ez valóban így lehet. Ami kitűnik a képekből, az Olga viselkedése, aki hűséges kutya tekintettel lóg a férjén. Ez kell Jóskának, ez a feltétlen imádat.
A második üzenetet Janka írta, hogy örömmel várja őket a repülőtéren, már szervezett programokat is, többek között befizetette őket egy légballonos városnézésre, továbbá egész napos belépőt vett nekik a kulturális központba, és utolsó estéjükre közös vacsorát szervezett az egyik elit berlini étteremben.
A harmadik levélke rövid és velős, Tamás tudatja vele, hogy nem ér rá, vidékre kell mennie, majd tudassa vele a döntését, egyébként is ezt az utazást csak gyenge próbálkozásnak tekinti.
Mi az, hogy gyenge próbálkozásnak tekinti? Hiába hívja Tamás mobilját, azt üzenet fogadásra állították. Szóval megsértődött a drága Tordai úr, mert az ötéves kapcsolatukban első alkalommal Magda szervezne programot, márpedig az sérti férfiúi önérzetét! Bezzeg társaságban vagy a baráti körben, előszeretettel dicsekszik Magdával, mint az ő szép és okos barátnőjével, miközben fényezi magát, hogy miket képes megtenni érte, mivel akar a kedvében járni és finom célzásokat tesz kettejük kiváló szexuális összhangjára is, s egyáltalán nem zavartatja magát, hogy mindez mennyire kényelmetlen az asszony számára, aki úgy érzi magát, mint egy szivarzsebbe tett szép selyem díszzsebkendő, melyet senki sem vesz észre, ha nem hívják fel rá a figyelmet. Márpedig Tamás társaságban egy pillanatra sem mozdul el mellőle, hol átöleli a vállat vagy a derekát, hol pedig a kezére teszi a kezét, ezzel is jelezve összetartozásukat, vagy még inkább azt, hogy Magda a tulajdona, ne fájjon rá senki foga.
Így érzett vele kapcsolatban Barabás Jóska is, akivel akkor romlott meg a házasságuk, amikor gyes után visszament dolgozni és rá egy évre középvezető lett, melyet a férje személyes provokációnak tekintett, elvégre együtt végeztek az egyetemen, és igazából neki járna az előléptetés. Ettől kezdve úgy bánt vele Jóska, ahogyan Tamás is teszi, ha kettesben vannak, gyámoltalan nőnek tekintette, aki nélküle nem boldogulna a világban, ami pedig a beosztását illeti, az nyilvánvalóan vezetői tévedés, melyet hamarosan korrigálnak.
Elsápad Magda, és nem kap levegőt, mintha valaki az arcába löttyintett volna egy pohár vizet. Felpattan, és az ablakhoz rohan, ám a kintről beáramló fullasztó, párás, forró levegő mit sem segít a légszomján. Meglátja régi barátját, amint Kormos nyomában szedi a lábát. Megvan! Megkéri Valkai Janit, utazzon el vele Berlinbe! Elvégre nem hülyítheti a legjobb barátnőjét, ráadásul már a repülőjegyeket is megvette. Rohan a parkba, úgy, ahogyan van, az otthoni kinyúlt pólójában, nem számít, csak utolérje őket. Valkai Jani, ez a magas, vékony, szemüveges csillagász, Magda számára még mindig azt a gyerekkori pajtást jelenti, akire bármikor bármiben számíthatott, akit akár éjjel kettőkor is felhívhatott egy bonyolult matekpélda miatt. Még jót is tesz Janival, a megrögzött agglegénnyel, ha kimozdítja a szürke hétköznapokból.
- Veled, Magda, elmegyek a világ végére is! Holnap elviszem Kormost a szüleimhez!
Szombat délelőtt Tordai Dorka az apja számítógépén szörfözik. Három nappal ezelőtt meghívta az öreg, hogy tartsanak egy apja-lánya hétvégét, most pedig képtelen eldönteni hová menjenek. Dörög az ég, villámok cikáznak és a sötétszürke, komótosan gomolygó felhők tartós esőt ígérnek.
Megakad a lány szeme az egyik híren:
Húsz ember esett foglyul egy turisztikai ballonon, amit az erős szél dobált húsz percig Berlinben.
- Gyere, apa, nézd, milyen hírre bukkantam! Klassz lehet ilyen ballonnal repülni a város felett!
A hírhez videó is tartozik, melynek láttán elkomorul Tamás arca. A ballonon rekedt 20 ember között közt egy 11 fős norvég osztály is volt, olvassa a hírt és nagyot dobban a szíve. Nehogy köztük legyen Magda! Nem, nem lehet ott, biztosan nem utazott el nélküle! Előkapja a mobilját, de hiába hívja Magdát, nem elérhető.
Odakinn elered az eső, zuhog, mintha dézsából öntenék.

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: